"Azt hiszem, az írás sokunknak rögeszméje.    Szerencsésnek mondhatom magam, hogy abból élek, amit szeretek csinálni és szeretem csinálni, amiből élek. Ritka párosítás. Gyakran hallom másoktól, hogy 'alig van időm írni'. Én pont az ellenkezőjével küzdöm, alig bírok elszakadni az írástól, hogy más fontos dolgot is csináljak.    Az írói válság gyakran annak az eredménye, hogy valaki már elsőre a legtökéletesebbre törekszik. Ha elfogadjuk, hogy egyszerűen egymásba fűzzük a képernyőn megjelenő szavakat, általában elmúlik a szorongás. Régebben, mikor a szavakat még papírra írták, ha egyetlen szót megváltoztatott az író, általában az egész oldalt újra kellett gépelni (gyakran több, utána következő oldallal együtt).     Szerintem sok írót az gátol az alkotásban, hogy milyen következményekkel jár, ha pár nappal később úgy dönt, meg akar változtatni valamit a megírt szövegben. A szövegszerkesztők korában más a helyzet, én a probléma másik oldalával szembesülök: olyan könnyű a szöveget átfésülve bele-belejavítani az írásba, a végtelenségig csiszolni, tökéletesíteni a szavakat. Az írás során talán azt a legnehezebb kimondani: 'ezt már leírtam, ez végleges'. Olykor pár nap múlva is fölébredek az éjszaka kellős közepén, még mindig azt a tökéletes szót, leírást, vagy a párbeszéd egyetlen sorát keresgélve, amit a legszívesebben megváltoztatnék." - Robin Hobb