Eric van Dien: Godorai őrjárat (kritika)
Eric van Dien új regényében úgy láthatjuk Eriont, ahogy eddig nem igazán, és a Cook -féle Fekete Sereg is rövid látogatást tesz Yneven. A Godorai őrjárat üdítő változatosságot jelent a mágus regények sorában, gondosabb munkával igazán jó alkotást kaphattunk volna. Jelenlegi formájában az olvasmányos és az érdekes megfelelőbb jelzők. Erion, a kalandozók városa szinte az első helyszín volt, amelyet az Ynevre látogató olvasók megismerhettek bő másfél évtizede és a M.A.G.U.S. első- és második generációs játékosainak túlnyomó többsége Torozon tavernájából, vagy legalábbis Erionból kezdte hosszú, stressz- és TP teli pályafutását. Azt hihetnénk, hogy Erion ezek után legalább egy kiegészítőt megért, vagy ha azt nem, akkor a jóval bőségesebb irodalmi kínálatban kap kiemelt helyet, de ez nem igaz. A korai Wayne Chapman regények dömpingje után Erion később jóval ritkábban került elő: bár annak idején egy Legendák és enigmák kötet is foglalkozott vele, az utóbbi években a Pentád például jóval felkapottabb helyszínné vált, ráadásul a korábbi Eriont helyszínként választó írások esetében is többnyire csupán a híres város egy-egy apró részletét ismerjük meg.
A jó helyszínválasztás tehát sokat jelent és az is, hogy mindehhez a szerző olyan stílust talált, ami egyrészt nem a mágus irodalomra jellemző, néha az abszurditásig túlírt, díszesnek látszani akaró nyelvezet, másrészt az író nyelvi képességeinek határán belül van. Eric van Dien korábbi, még az Inomi idejében megjelent regényével az egyik legfőbb probléma ugyanis éppen az volt, hogy azt a renieri stílust próbálta meg imitálni, ami egyrészt a chapmani mellett a másik domináns stílus minta az Ynevre író szerzőknél, másrészt már Renier maga is túlpörgette (az Amíg a vas vág eddig napvilágot látott része alapján maga Kornya Zsolt sem igazán alkalmazza már ezt az írásmódot).
A Bábjáték a gyengébb művek között volt az Inomi által kiadottak közül – bár így is nagyságrendekkel jobb volt a Ryeki tűznél, amely akkori kiadása bizonyos szempontból a mostani M.E.G.A. élelmiszerbotrányra hajaz -, ám a Godorai őrjárat alapján Eric van Dien az utóbbi években sokat érett és megtalálta a neki való stílust. A Godorai őrjárat írásmódja díszítetlen, letisztult, a szerző csak ritkán fut bele az olyan csapdákba, mint „a dermedten bámult fölfelé, a fejük felett emelkedő falakra, amelynek szűk ablakai, mint megannyi kétségbeesetten sikoltó száj tátották bele torkukat a sikátor homályába”. A veretes, ám magát túlélt chapmani és renieri írásmód helyett a Godorai őrjárat jóval inkább egy amerikai szerző, Glenn Cook regényeiből merít ihletet a jelek szerint – ami persze közvetetten megint csak Kornya Zsolthoz vezet minket, hiszen a Fekete Sereget az ő kitűnő magyarításában ismerhetjük. Szerencsére azonban nem egy egyszerű klónnal állunk szemben: a Godorai őrjárat a Fekete Sereg nyelvezetét és pár alapvető motívumát úgy veszi át, hogy egyben Ynevre is alkalmazza őket és épp ezért a hatás nem is zavaró.
Maga a történet egyébkét jól bevált panelekből építkezik, többnyire sikeresen. A főszereplő Amateon egy magát kissé túlértékelő, ám egyben kisebbségi komplexusban is szenvedő pyarroni ifjonc, aki szerelmétől és a bizonyításvágytól hajtva meg sem áll Erionig, hogy a nevezetes erioni gárdához csatlakozzon. Hamar kiderül, hogy eddigi képzése nem készítette fel Erionra és erre a munkára. A regény első, véleményem szerint legjobban sikerült része Amateon beilleszkedési nehézségeit kíséri végig a Fekete Gárdában és egyben bejárja Erion egyik leghírhedtebb részét, a Szórakozónegyedet. Ez egyébként a Godorai őrjárat egyik legnagyobb erőssége: a kalandozók városa bemutatása egy élő, hiteles város képét adja, ahol a szerző attól sem fél, hogy az olyan untig ismert helyszíneket, mint Torozon tavernája, új élettel töltsön fel (v.ö: „Itt jártam, jól zabáltam. Kalidar). Egyedül talán az erioni éghajlattal kapcsolatban lehetnek kifogásai a vájtfülű mágusosoknak, ugyanis a Godorai őrjárat alapján errefelé rendszeresen havazik. Bár Ynev éghajlata rendkívül kényes téma, amely kapcsán különböző elméletek láttak és látnak napvilágot, annyi az eddig megjelent erioni témájú írásokból világosan kirajzolódik, hogy a Kalandozók városa éghajlata ennél jóval enyhébb. Az alapműnek számító Halál havában például Darton hónapjai idején az esős idő a jellemző, nem a havazás, mint a Godorai őrjárat Erionjában. Úgy tűnik, mindez elkerülte a sorozatszerkesztő Gáspár András figyelmét.
A történet második felében Amateon saját hülyesége révén egyre rázósabb kalandokba keveredik és bár az események itt egy jó akcióregényhez méltóan igencsak felpörögnek, sajnos a történetszövés többször megbicsaklik. A több történetszál közül van, amelyik csak úgy végetér a semmiben, más esetekben pedig igencsak erőltetettnek és indokolatlannak tűnnek különböző szereplők reakciói. Tegyük hozzá: emellett van Dien jó érzékkel kikerüli a sérthetetlen, valamiféle abszurd oknál fogva minden élet-halál küzdelmet megnyerő főszereplő kliséjét. Amateont a regény második felében többször agyba-főbe verik, életét többnyire csak disznó szerencséje menti meg – ami azt illeti, egy idő után a szerencse és a deus ex machina tűnik túl soknak.
A történet többszöri átgondolása és átírása ezen a helyzeten sokat javíthatott volna, ám erre a jelek szerint nem volt energia. Mint ahogy sajnos más szerkesztési feladatokra sem. A szöveggondozásra sok rossz szavunk nem lehet, pár vesszőhiba, illetve rosszul formált mondat ment át csupán a szűrőn és ezek mennyisége nem rontja sokban a könyv élvezeti értékét, ám az igencsak zavaró, ha egy szereplő össze-vissza van elnevezve. A Fekete Gárda női tagját a regény elején még Matrónának hívják, majd a történet vége felé hirtelen az Amazon névre kezd hallgatni és ha mindez nem lenne elég, végül a Hárpia nevet kapja. Maga a hiba könnyedén javítható lett volna egy find and replace spell segítségével, de valamiért ez elmaradt.
Összességében a Godorai őrjárat az elmúlt időszak erősebb mágus regényei közé tartozik; bár messze nem hibátlan, a nyilvánvaló irodalmi hatások ellenére is egyedi hangot üt meg. Ha van Dien következő regénye akkora fejlődést mutat, mint a Godorai őrjárat a Bábjátékhoz képest, akkor már egy igazán jó fantasy regény íróval állunk szemben.
Warcryer
2007-01-03 07:58:41Látom a szokásos rpg.hu-s a hangulat.
Talán a regénnyel kellene foglalkozni nem az anyázást folytatni.
A hozzászólók fele nem olvasó hanem kiadói, meg honlapos versenyző és figyeli a könyv fogadtatását:))
ElfQT
2007-02-01 13:12:02Nagyon kevéssé érdekelnek a M* regények, és általában félnék a magyar termékektől (sajánlom az értékes időmet szar regényekkel tölteni, bár azt látom ez többeknek hobbija errefelé
), sajnálom a jó írókat, műveket, már ért annyi csalódás, hogy a rosszak miatt a jóknak se legyen esélye.
A kitölthető táblázat és a kiadói hiszti, az ami viszont viszi a pálmát
Lehet ezért megéri 
?
Vendég _Nemafüggönyhülyegyerek (NPC/NJK
2008-04-22 23:32:14Én nem olvastam még a regényt, de a kritika alapján gondolom jó.
Mindenesetre Alyr mellett szól, hogy nem fröcsögő nyállal szídta a művet, de főleg a szöveggondozást egy olyan baki láttán, hogy ugyanannak a szereplőnek három neve van.
Cikornya
2009-06-16 07:55:52Rég olvastam a könyvet, de az emlékeim pozitívak. Kifejezetten frissítő volt végre egy jobb M* regénnyel találkozni. Lehetett volna csiszolgatni, de így is tetszetős lett.
mongiboy
2009-07-09 13:00:33Remek regény... groteszk ironizálása, mely már-már az abszurdba vezet, teljesen magával ragadott. Tetszett az is, hogy hajlandó volt abszolútnak gondolt dolgokhoz hozzányúlni, amitől valóban élővé vált a Kalandozók Városa... Lehet szőrszálhasogatónak lenni, s hibákat keresgélni, de úgy gondolom, hogy ez felesleges. A deus ex machinák sora, az elvarratlan szálak és a főhős egyénisége mind-mind hozzásegítettek, hogy sikerüljön egy olyan elidegenítés, ami hozzásegíti a művet ahhoz, hogy folyamatos határmezsgyén ellensúlyozzon az ynevi realitás, s a groteszk határán. Szerény véleményem szerint a narráció pedig tökéletesen vezetgeti az olvasót ebben az "új" Ynevben, ahol nem minden paraszt karddal felszerelt hős, ahol bárki kalandozónak álmodhatja magát... Ám aki a nagy heroikus kalandokat kedveli, az ne olvassa. Mindenki másnak melegen ajánlott.