Houses of Hermes: True Lineages – Ars Magica 5. kiadás

Úgy tűnik, hogy az Atlas Games, az Ars Magica kiadója az 5. kiadással felhagyott azzal a gyakorlattal, hogy olyan jól megírt, de egy átlag mesében ritkán használható kiegészítőket ad ki, mint például a középkori zsidóságról szóló Kabbala vagy az Izlandot bemutató Land of Fire and Ice. Az új kiadás megjelenésével a szokásos tribunálé könyvek (Guardians of the Forest: The Rhine Tribunal) és kaland modulok (The Broken Covenant of Calebais) mellett két sorozatot indított el. Az egyik a Realms of Power, az egyes nem evilági (mennyei, pokoli, mágikus, tündér) erőket mutatja be, a másik a Houses of Hermes pedig az egyes mágus házakat Hermész rendjén belül. Az előbbi sorozatból a mennyei hatalomról szóló The Divine, az utóbbiból a most vizsgált True Lineages jelent meg.
Régebben (a 3. és 4. kiadás váltás táján) már megjelent egy Houses of Hermes című könyv az Ars Magicahoz, ami meglehetősen kurtán-furcsán mutatta be az egyes házakat. Most az egy könyvnyi terjedelmet túl szűknek találva, de a 12 külön könyvet túl soknak, 3 könyvben adják ki a házak leírását. Úgy tűnik, ezzel sikerült eltalálni az arany középutat. Minden házra jut annyi hely, hogy az összes fontos kérdésre ki lehessen térni, de hiányoznak a kétes használhatóságú elmélkedések és szabálybonyolítások, amik csak a rendelkezésre álló terjedelem kitöltését szolgálnák.
Az Ars Magica 5. kiadásában három négyes csoportban sorolták a 12 házat, és ezt a felosztást követik a könyvek is. Vannak a misztérium házak, amik sajátos titkos mágikus misztériumokba avatják be tagjaikat (Björnaer, Criamon, Merinita, Verditius), vannak a társaságok, amiket egy közös eszme tart össze (Ex Miscellanea, Flambeau, Jerbiton, Tytalus) , és vannak a valódi nemzetségek, amik mester – tanítvány láncolaton keresztül az alapítóig vezetik vissza magukat (Bonisagus, Guernicus, Mercere, Tremere). Ez utóbbi négy házzal foglalkozik ez a könyv, minden házra egy fejezetet (30-40 oldalt) szentelve.
Az egyes házakat bemutató fejezetek teljesen elkülönülnek (már csak azért is, mert külön szerző írta mindegyiket), de a struktúrájuk nagyjából hasonló. A fejezetek a házak rövid bemutatásával kezdődnek. Egy-egy idézet, a ház mottója, szimbóluma, rövid jellemzése és legfontosabb adatai (létszám, központ, híres mágusok) vannak leírva.
A házak történelme nagy vonalakban kerül kifejtésre. Általában az alapítóra koncentrálnak és csak a házhoz köthető legfontosabb eseményeket említik. Ez a könyv jó lehetőség lett volna arra, hogy új részletekkel gazdagítsák a Rend szegényes történelmét, kár hogy nem éltek vele.
A házak jelenlegi helyzete, struktúrája, szokásai, hagyományai viszont jól ki vannak dolgozva minden fejezetben. Érezhető a törekvés, hogy a játék gyakorlatában alkalmazható ismereteket, szabályokat adjanak. Külön részben adnak tanácsokat a játékosoknak az adott házhoz tartozó mágusokkal való játékhoz.
Az egyes fejezetekbe bekerült egy-egy olyan téma kidolgozása is, ami valahogy köthető az adott házhoz, de nem kizárólag az oda tartozó karaktereknek érdekes. A Bonisagus fejezetben ez a mágikus alapkutatás szabályai, a Guernicus részben a Rend törvényeinek és eljárásainak leírása, a Mercere részben a vörössipkás futárok szolgáltatásai, végül a Tremere fejezetben a certamen (varázspárbaj) szabályainak kibővítése.
Végül a fejezetek zárásaként a házhoz köthető új előnyök, hátrányok és varázslatok vannak leírva.

A Bonisagus ház fejezetén belül élesen szétválnak az egyes témakörök a két alapító Bonisagus és Trianoma leszármazottairól szóló részekre. Míg Bonisagus követői (a bonisagi mágusok) a mágikus kutatásában lelik örömüket, addig Trianoma leszármazottai (a trianomae mágusok) Hermész Rendjének politikai stabilitását próbálják megőrizni. A két ág így két különböző szempontból szolgálja a mágusok társadalmát.
A fejezetben jó összefoglaló van a két ág tagjainak jelleméről, céljairól, szokásairól. A házon belüli rangoknál teljesen elkülönül a két ág. A bonisagi mágusok a kutatási eredmények alapján négy szintre sorolják egymást, a trianomae mágusoknál viszont nincs ilyen belső hierarchia. Mindkét ágnak van egy-egy felső testülete, amelyik a ház ügyeinek intézését végzi. A bonisagi mágusoknál ez az öttagú Colentes Arcanorum, a trianomae mágusoknál a négytagú Tenentes Occultorum. Az előbbi fő feladata a mágikus kutatások eredményeinek összegzése, az utóbbié Európa négy nagy területének felügyelete.
Kidolgozott szabályok vannak a fejezetben a bonisagi mágusok ranglétrájához, a fóliánsok (rendszeresen kiadott szöveggyűjtemények) szerkesztéséhez, a trianomae mágusok intrikájához, és a mágikus alapkutatáshoz. A mágikus alapkutatások hosszabb időn át (gyakran nemzedékeken át) tartó kutatómunkát jelentenek, amik nem új varázslatok kidolgozását, hanem a varázslás alapjainak fejlesztését célozzák. Az alapkutatás célja háromszintű lehet: kisebb áttörés, nagyobb áttörés, és hermetikus áttörés. A kisebb áttörés viszonylag könnyebben elérhető (akár 2-3 is megvalósítható egy mágus életében) és jellemző példája az új varázslat távok vagy időtartamok kifejlesztése. (Az 5. kiadásban a varázslatoknál nincs meg a korábbi kiadások „speciális” táv / idő / cél kategóriája, amit szabadon meg lehetett határozni, hanem csak a standard vagy kifejlesztett kategóriák alkalmazhatók.) A nagyobb áttörés a hermetikus korlátokat feszegeti, nehezen elérhető (jó esetben egy hosszabb saga alatt teljesíthető), és az eredménye általában egy új hermetikus vagy természetfeletti erény, vagy egy olyan nem standard varázslat mint az Aegis of the Heart. A hermetikus áttörés egy kisebb hermetikus korlát áttörését jelentheti, és az eredménye általában egy új arkán jártasság. Ilyenre egyetlen példa van a Rend történetében: a Parma Magica.
A bonisagi mágusokkal igazán azoknak lehet érdekes a játék, akik élvezetet tudnak lelni abban, hogy új varázslatokat, hatótávokat, varázstárgyakat alkothatnak, könyveket írhatnak, és egyre nagyobb elismerést vívhatnak ki a tudományos… akarom mondani a mágikus életben. A trianomae mágusok független és nagy szabadsággal járó politikusi, vezetői játékra adnak lehetőséget. A Tremere, Guernicus vagy Tytalus ház mágusai is nagyban politizálhatnak, de a trianomae mágusok velük ellentétben inkább a háttérben maradnak, és nem a maguk vagy házuk érdekében, hanem az egész Rend biztonsága érdekében tevékenykednek.

A Guernicus házat a régebbi kiadásokban inkább Quesitoris néven emlegették, mert a ház szorosan kapcsolódik a quesitoris tisztséghez. Hermész Rendjében a quesitoris ranggal rendelkező mágusok egyfajta nyomozói vagy ügyészi feladatot látnak el. A quesitorok többsége a Guernicus házhoz tartozik, de vannak más házból is quesitorok, és (az 5. kiadásban újdonságként) nem minden guernicus mágus quesitor.
A történeti részben röviden kitérnek minden fontosabb eseményre, amik közül a közelmúlt tradicionalisták és változás pártiak közti vitája a legérdekesebb. A szervezeti részben a ház belső köreinek a működése érdemel szót, bár szerintem a leírtnál összetettebb struktúrát is kidolgozhattak volna a Guernicus háznak.
Ebben a fejezetben részletes leírás van a Rend törvényéről a Kódáról és a gyűléseiről a tribunálékról. Igaz, hogy a quesitorok számára ezek az információk nélkülözhetetlenek, de kissé terjedelmesre sikerül a leírás (a fejezetnek majd 40%-át elfoglalja), ami a ház egyéb jellemzőinek rovására megy. Itt részletekbe menően elemzik a Hermész eskü szövegének minden egyes mondatát, leírva hogy hogyan és mennyire tartják be az egyes törvényeket, valamint szintén igen részletesen ki vannak dolgozva, a tribunálék során alkalmazott eljárások, és a kiszabható büntetések.
A guernicus mágusokról szóló rész természetszerűleg elsősorban a quesitorokkal való játékhoz, illetve a nekik szóló történetekhez ad tanácsot, röviden azonban felvetnek olyan alternatív lehetőségeket is, mint a hopliták, akik katonai feladatokat látnak el a quesitorok mellett, vagy a guernicus föld mágusok, akik az alapító mágikus specializálódását követik.
A fejezet végén elég sok quesitori varázslat kerül leírásra, és végre kidolgozták a ház régóta emlegetett titkos mágiáját is. Ezek a Fenicil rituálék néven ismert ősi varázslatok, amik a ház titkos fegyvereként funkcionálnak. Vannak kisebb és nagyobb rituálék. Ezek nehézsége olyan magas, hogy jellemzően több mágus kell a varázsláshoz; a varázslás ideje egy-két óra a kisebb és egy teljes évszak a nagyobb rituáléknál; valamint nagy mennyiségű nyers visre (varázserő) is szükség van. Nagyobb rituáléra példa Toth átka, ami egy mágikus csoport (pl. ház) mágiáját bizonytalanabbá teszi, és a varázslathoz a célcsoport egy tagjának feláldozása szükséges. Kisebb rituáléra példa az Igazság esküje, ami egy együttműködő célpontot arra kényszerít, hogy az elkövetkező tárgyaláson csak igazat mondhassa (és a varázslat eltávolításának szándéka is esküszegésnek számít).
A quesitor mágusokkal a Rend számára végzett feladataik miatt kissé nehezebb a játék, mint más mágusokkal. Igazából azokban a történetekben lehet jól quesitorral játszani, ahol a nyomozás, a törvény és a Rend belső konfliktusai jelentős szerepet kapnak. Egy kis fantáziával azonban nagyon sokféle quesitor karakter található ki a Rend ellenségeit kíméletlenül üldöző harcias varázslótól kezdve, a jog csűrésében csavarásában jártas szónokig.

A Mercere házról szóló fejezet két fő részre oszlik, a Rend hírvivő csapatát alkotó mágikus képességekkel nem rendelkező vörössipkásokról szóló részre, és a kisebbségben lévő valódi mágusokról szóló részre.
A vörössipkások feladatkörét és szerepét megpróbálták minél jobban kiszélesíteni a „Rend futára” koncepcióból. A vörössipkások nem pusztán levelekkel szaladgáló postások, hanem a mágusokat és conventusokat nyilvántartó heraldok, mágusoknak beszállító kereskedők, vis ügyletekkel foglalkozó „bankárok”, különlegesen kiképzett zsoldosok és testőrök, legendákat gyűjtő és dalokat zengő trubadúrok. Egyes speciális érdeklődésű vörössipkások saját társaságokba tömörülnek (Societas Merceris), hogy egymást segítve boldoguljanak. Például a korhely csavargók és trubadúrok a Goliradok társaságába tömörülnek, vagy a legendás hírvivő Belin leszármazottai Belin Követőinek társaságába.
Az Mercere mágusok különlegesek abból a szempontból, hogy mindannyian az alapító vér szerinti leszármazottai, mást nem is vesznek fel a házba (ez a megkötés az adomány nélküli vörössipkásokra nem vonatkozik). Mercere két tanítványa közül az idősebb Priamitus leszármazottai a régi római valláshoz és mágiához kötődő ceremoniális merkúri mágiát használnak, a fiatalabb Mutant leszármazottai pedig egy speciális mágikus módszerrel erősíteni, megszakítani, vagy másoknak irányításra átadni képesek a már elmondott varázslataikat. Ezek a különleges mágikus hagyományok új előnyökként, varázslatokként és mesteri varázslat lehetőségekként jelennek meg a szabályokban.
Egy vörössipkás érdekes lehetőség játékos bajtárs karakternek. Egyéb kötelezettségei miatt sok esetben kimaradhat a történetekből, de egy aktívabb mágus karakterrel ez ellensúlyozható. A mágus mercerék pedig egy szűk körű, különleges mágikus hagyományokkal és képességekkel rendelkező csoporthoz tartozás érzését kínálják a játékosoknak.

A Tremere ház esetében kisebb stílus eltolódás érezhető. A fejezetben egy pragmatikus, katonás, világuralomra törő és rendet teremtő Tremere ház van kidolgozva. Ez a kép tulajdonképpen nem áll ellentétben az alapkönyvben leírtakkal, de olyan elemekkel gazdagítja azt, amitől más lesz a ház hangulata, mint az alapkönyv alapján gondolhatnánk.
A ház struktúrája tulajdonképpen elég egyszerű. A kor és tapasztalat alapján sorolják be a ház tagjait a fiatal, képzett, tapasztalt és exarch (idősebb területi vezető) csoportba. Mindnél pontosan meg van határozva, hogy ki milyen szolgálatokat tehet a Tremere háznak, és cserébe milyen segítségre számíthat. A házat szokásos módon a primus vezeti, a szigillummal rendelkező mágusok gyűlésével egyetértésben. Az ranglétrán való feljebbjutás szokásos módja, hogy egy mágust a tettei alapján a vezetők érdemesnek tartanak a feljebblépésre. Van lehetőség viszont arra is, hogy egy tremere erőszakkal lépjen feljebb, ha sikerül certamen párbajban legyőznie felettesét. Ezzel a módszerrel el lehet nyerni a mágus státuszt, a saját szigillum birtoklásának jogát, az exarch de akár a primus pozícióját is.
A tremere karakter alkotásáról szóló részben a legérdekesebb talán a házon belüli különböző funkciókról szóló rész. A Tremere háznak nagyon sokféle mágusra van szüksége, mint például építészekre, gyógyítók, felderítőkre vagy certamen bajnokokra, amik jó alapot szolgáltatnak egy-egy játékos karakter kitalálásához.
A Tremere fejezetben a varázsló párbaj a certamen szabályai vannak kibővítve. Különböző (a római gladiátor típusoknak megfelelő) certamen stílusok vannak kidolgozva. Ezek új lehetőségeket visznek a certamen küzdelmekbe, de az így kapott előnyök megfelelő hátrányokkal is járnak, tehát nem arról van szó, hogy a stílusok alkalmazásával erősebb lesz a mágus a párbajban, csak a lehetőségei köre bővül.
A Tremere ház a hierarchikus szervezettségével, belső összetartásával és különleges szabályaival nagyobb kötöttséget jelent a mágusoknak, mint más házak. Egy mágus rendszeresen kaphat olyan feladatokat, amiket illik elvállalnia, és elvárják, hogy a ház érdekeit mindig szem előtt tartsa. Azonban nagy előnyt jelent, hogy van egy szervezet, amihez tartozik, amelyik segítheti, ahova fordulhat, ha bajba jut. A tremere mágussal való játékot a nagyobb fokú szervezettség előnyei és hátrányai jellemzik.

Ez az új Houses of Hermes nagyon jó abból a szempontból, hogy teljes mértékben ki vannak dolgozva egy-egy ház mágusaival való játékhoz a szükséges háttér ismeretek és szabályok. Ez előtt, ha valaki például egy kutatásaiba elmerült Bonisagus mágussal akart játszani, akkor a legtöbb amit csinálhatott, hogy tanul, új varázslatokat talál ki, estleg leírja társainak amit megtanult és kitalált. Ebből a könyvből viszont kap új szabályokat az alap mágiakutatásra, és olyan hátteret, ahol elindulhat a tudományos szamárlétrán, publikálhatja a felfedezéseit, és egyéb elismerésekben részesülhet. De megtudjuk azt is, hogy pontosan mik is egy quesitor vagy vörössipkás kötelességei és jogai, és mit is jelent a gyakorlatban a tremere összetartás. Minden Ars Magica mesélőnek, és az adott házak játékosainak erősen ajánlott olvasmány.