Titkos jegyzőkönyv a káiniták eredetéről

VENTRUE: Rendben, fiúk, üljetek le. Gondolom, most azon tűnődtök, miért is hívtalak ide titeket.

TOREADOR: Természetesen foglalkoztat a kérdés. Kezdd el végre, egy óra múlva lesz egy igen fontos programom, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Még véletlenül sem akarok elkésni.

VENTRUE: Jól van, jól van. Nos, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a gyermekeim mostanság egyre gyakrabban teszik fel azt a… hmmm… zavarba ejtő kérdést, hogy…

MALKAV: Csak mondd nekik azt, hogy „amikor egy bácsi és egy néni nagyon szeretik egymást”…

VENTRUE: Csendet, Malkav! Szóval tudni szeretnék, hogy honnan származunk. Miért, hogyan… az egész sztorit. És úgy gondoltam, itt az ideje, hogy végre mondjunk nekik valamit.

[mély csend]

BRUJAH: Mégis mi a francot akarsz tőlünk? Rohadtul nem tudunk semmit.

SAULOT: Vigyázz a nyelvedre!

BRUJAH: Bocs.

VENTRUE: Mi a helyzet veled, Ralph? Te mindenki dolgába szereted beleütni az orrod.

NOSFERATU: Engem ne… szóval ne hívjatok többé Ralph-nak. Mától Nosfeartu vagyok.

[csend]

RAVNOS: Nem tom, testvér. A Ralph királyul illett hozzád.

NOSFERATU: Nem hagyom, hogy az az ocsmány név rám ragadjon! Nem illik az egyéniségemhez.

VENTRUE: Hagyd, Ravnos.

TOREADOR: Tulajdonképpen témánál is vagyunk…

VENTRUE: Mi az már megint?

TOREADOR: Én is felvettem a Toreador álnevet.

[még hosszabb csend]

HASSAM: Még bikát sem láttál, Norman. Nemhogy megküzdenél vele egyedül…

TOREADOR: Szállj le rólam!

RAVNOS: Dik mán, ezek úgy elvannak, mint a befőtt.

VENTRUE: Visszatérhetnénk végre a tárgyra?

LASOMBRA: A Nosferatu végülis jól hangzik, Ralph.

NOSFERATU: Ugye? És akkor is sokkal könnyebb kimondani, amikor kint vannak a fogaim…

[folytott nevetés]

VENTRUE: Uraim!

[csend]

VENTRUE: Rendben. Van valakinek ötlete?

TZIMISCE: Hát…

VENTRUE: Igen, Tzimisce?

TZIMISCE: Mit gondoltok… nem lehetne esetleg a háttérben valami fertőzés…?

SAULOT: Nem… Nem hiszem. Én tudnék róla, ha az lenne.

MALKAV: Bííp, bííp! Van egy ötletem!

VENTRUE: Mi?

MALKAV: Bííp, bííp! Mi mind idegenek vagyunk. Igen. Egy bolygóról, amit úgy hívnak… Yuggoth!

BRUJAH: Malkav?

MALKAV: Hmm?

BRUJAH: Pofa be!

[csend]

MALKAV: Kellemetlen, hogy nincs Dominate-ed, ugye?

BRUJAH: Egy tökös vámpírnak nem kell Dominate.

[puffanás]

MALKAV: Aúú!

RAVNOS: Várjatok, megvan!

VENTRUE: Igen?

RAVNOS: Mondjuk nekik, hogy ők valójában nem vámpírok, csak úgy hiszik.

VENTRUE: Hmmm… nem rossz… de az ostobábbak be akarják majd bizonyítani az ellenkezőjét, és kimennek napozni.

LASOMBRA: És? A hülyék kihullanak… Kevesebb populációs probléma, kevesebb oktalan kérdezősködés…

TOREADOR: Lasombra, olyan kegyetlen vagy!

LASOMBRA: Hé, hát őrzője vagyok én az én testvéremnek?

TZIMISCE: Van igazság abban, amit mond.

TOREADOR: Undorító szörnyetegek…

[kuncogás]

SAULOT: Testvér őrzője… Hé, ez emlékeztet valamire! Tudjátok… a fickók, akik a fejükre kötötték azokat a mókás fehér törölközőket és…

HASSAM: Vigyázz magadra, háromszemű…

SAULOT: Bocs. Szóval, van ez a régi sztori a fickóról, aki hidegre tette az öccsét és ezért szörnyű átok sújtotta… emlékeztek?

SUTEKH: Asssszt mondod, átkozott? Tetssssszik!

NOSFERATU: Igen, de ha te mondod, Sutekh, senki sem lesz vevő rá.

TREMERE: Ugyan már! Nincs itt semmilyen átok. Mi csináltuk a mágia segítségével!

[döbbent csend]

BRUJAH: Ki a franc vagy te?

TREMERE: Ó, elnézést. A nevem Tremere. Arrogáns, képmutató mágus, a szolgálatukra!

SAULOT: Várj, te kurafi! Neked nem volna szabad itt lenned 1314-ig!

TREMERE: Tényleg? Ugyan már, én az idő mestere vagyok. Akkor létezem, amikor akarok.

VENTRUE: Egy halandó? Itt? Te, Tremere!

TREMERE: Igen?

VENTRUE: KI INNEN!

TREMERE: Jól van, na! {becsapja az ajtót} {halkan morogva} Francba! Rá kell jönnöm, hogy férkőzhetek be közéjük…

VENTRUE: Na, jussunk végre valamire ezzel az átok üggyel. Még nem hallottuk Gangrel álláspontját, és ebben a kritikus helyzetben szükség lenne egy nő véleményére is. Mit gondolsz, Gangrel?

[csend]

VENTRUE: Gangrel?

[még hosszabb csend]

VENTRUE: Látta valaki Gangrelt?

RAVNOS: Izé, tulajdonképpen… volt egy kis nézeteltérésünk…

MALKAV: Óóó… mami nem szeret téged többé?

RAVNOS: Dik mán, Malkav…

MALKAV: Csak nem elvette a kedvenc játékodat?

[ütés]

RAVNOS: Kösz, Brujah.

BRUJAH: Nem gond, testvér.

VENTRUE: Szóval mi legyen ezzel az átokkal?

SAULOT: Nos, úgy emlékszem, hogy a két első fiúnak áldozatokat kellett bemutatniuk. Az első testvér földjének terméseit, a második pedig állatai javát áldozta fel Istennek.

MINDENKI: Helyes, eddig jól hangzik!

SAULOT: Az idősebb, Káin, azt hiszem, megölte a fiatalabbat, Ábelt, és ezért Isten megátkozta őt, mint az első gyilkost.

HASSAM: Érdekes fiú ez a Káin… lehet benne valami.

SUTEKH: Ssssszóval mi mind egy psssssszichotikus őssssssztermelőtől ssssssszármazunk? Mi lenne, ha inkább a fiatalabb tessssztvér, Ábel gyermekei lennénk? Sssssszóval mint Iszten kiválassssssztottjai, mi lennénk annak az iszteni hatalomnak az örökösssssszei, ami…

MALKAV: Neked tényleg Isten komplexusod van, mi, Sutekh? Mesélj nekem az anyukádról. Bezárt téged a gardróbba? Vagy…

[ütés]

BRUJAH: Utolsó figyelmeztetés, haver!

VENTRUE: Sutekh, ezt inkább hagyjuk.

TREMERE: Végül is, nekem tetszik ez az „Isten átka” dolog.

VENTRUE: Hogy a fenébe jutottál be már megint?

TREMERE: Correspondence. Ti nem tudtok semmit a mágiáról? Hé, Saulot!

SAULOT: Igen?

TREMERE: Rájöttem, honnan vagy nekem olyan ismerős! Válthatnánk néhány szót négy… izé ötszemközt odakint? Nem fog tovább tartani pár percnél. Ígérem.

SAULOT: Persze… te rendes fickónak tűnsz. {becsukódik az ajtó}

LASOMBRA: Hmm… vajon mit akarhat…

TOREADOR: Azt hiszem, nekem az „idősebb testvér” változat tetszik. Egy elbűvölő, igazi élő karakter. Áldozatokat mutat be az Úrnak, mígnem felemészti őt a féltékenység, és egy kétségbeesett cselekedetre sarkallja – amit persze később megbán – de túl későn, hogy elkerülje az Úr szigorú büntetését, és arra kárhoztatott, hogy száműzöttként kietlen vidékeken vándoroljon… Óh, milyen szörnyű dráma! Milyen bűnös és erkölcstelen…

BRUJAH: Mi az, hogy erkölcstelen?

SUTEKH: Óh, cupán egy kisz huncutssssszág… de a fiúk imádják.

[kiáltás odakintről]

TZIMISCE: Mi az ördög volt ez?

NOSFERATU: Mintha Saulot lett volna. Hé, fiúk! Csendesebben odakint!

[az ajtó kinyílik]

TREMERE: Oh, elnézést… Saulot kért, hogy mondjam meg, hogy… szóval gyorsan el kellett mennie… de nagyon örült, hogy itt lehetett, és sajnálja, hogy hirtelen távoznia kellett.

NOSFERATU: Most én vagyok hülye, vagy Tremere tényleg sápadtabb, mint volt?

VENTRUE: Nem érdekes. Térjünk vissza az átok kérdésére…

LASOMBRA: Szóval, mi Káin közvetlen leszármazottai vagyunk? Mert ha igen, akkor miért nem tudjuk, hogy hol van?

MALKAV: Ööö… megteremtett bennünket, majd elszaladt. Nagyon gyorsan.

RAVNOS: Nem, nem, nem… először megteremtett néhány másik tagot, majd ők megteremtettek minket.

TOREADOR: Igen, és Káin megbánta, hogy ily szörnyűséget szabadított el a földön, majd mint örök száműzött, eltűnt mindannyiunk szeme elől.

MALKAV: Majd nagyon nagyon gyorsan elszaladt.

TOREADOR: Ha ennyire akarod…

VENTRUE: És hogyan lettünk ennyire különbözőek?

TOREADOR: Az átok többféleképpen teljesedett ki.

NOSFERATU: Ja. Én voltam a legjóképűbb fickó a világon.

[nevetés]

RAVNOS: Ez az! Ez tetszik!

LASOMBRA: És nekem volt tükörképem!

BRUJAH: Én lehettem filozófus…

RAVNOS: És Toreadornak volt ízlése…

MALKAV: Én pedig őrült voltam!

[csend]

VENTRUE: Fogy az időnk…

SUTEKH: Egyéb felvetésssz?

VENTRUE: Nos, akkor döntsünk szavazással! Mágia?

TREMERE: Igen!

VENTRUE: Eddig egy.

[csend]

VENTRUE: Rendben. Idegenek a Yuggoth bolygóról?

MALKAV: Huszonhárom!

VENTRUE: A skizofrén énjeid nem számítanak, Malkav!

MALKAV: Ohh…

VENTRUE: Isten kiválasztottjai? Sutekh, Lasombra, Tzimisce. Még valaki?

HASSAM: Igen.

VENTRUE: OK, ez négy. A pszichotikus őstermelő elátkozott gyermekei? Ez négy, plusz én az öt.

[folytott morgás]

LASOMBRA: Megbundáztad a szavazást, te nyavalyás bürokrata!

VENTRUE: Ha nem tetszik, menj, és hozd létre a saját szövetséged.

LASOMBRA: Talán meg is teszem…

VENTRUE: Rendben. Felhatalmazlak benneteket, hogy közöljétek a fenti tényeket és adatokat leszármazottaitokkal. Gyermekeim majd postázzák számotokra három példányban ennek a találkozónak a jegyzőkönyvét még a következő költségvetési év kezdete előtt.
Az ülést feloszlatom! {gong hang hallatszik, mormogás és mozgológás kezdődik}

TOREADOR: Valaki fogyaszt velem egy italt?

MALKAV: Azt hiszem, Tremere már kajált…

TZIMISCE: Miért nem dobtad ki őt az ablakon, Brujah?

BRUJAH: Nemt’om, haver, mindig közbe jött valami. {morgolódik} Mindig velem szívóztok…

HASSAM: {suttogva} Hé, Tremere…

TREMERE: Mi az?

HASSAM: Saulot… megetted ugye? Szárazra szívtad.

TREMERE: Ehh, igen.

[csend]

HASSAM: És milyen érzés?

FINOM

Fordította: _Kharon

Forrás: http://www.ventrue.com