Munchkin – az igazzy szerepjáték reneszánsza

A kezdetektől fogva gyanús volt nekem ez a harmadik kiadás. Mármint a D&D, úgy értem. Mindent összekavart.
A régi szép időkben elég volt végigolvasni a szabálykönyvet, meg a választott kaszthoz kiválasztani a legütősebb kittet, azután két nap, amíg rábeszélte az ember a gyanútlan mesélőt a feltétlenül szükséges első szintű varázstárgyakra, és kész.

Bezzeg ma! Mire valaki megtalálja a legtöbb faji bónuszt adó teremtményt, addigra öt másik, sokkal jobb jelenik meg a piacon. Az embernek több száz oldalakat kell végigolvasni, nehogy kihagyjon valami featot, ami még ütősebb, mint az eddigi harminc, amit kedvenc karaktere rövid egy hetes kalandozói pályafutás alatt megtanult különféle hegyi öregektől és őssárkányoktól.

De úgy látszik, a fiúk a SJG-nél gondoltak a magunkfajta igazzy szerepjátékosokra is, s könyv formába öntötték Munchkin (Tápos) nevű, sikeres kártyajátékukat.

A kártyajáték jó, nagyon jó, de elég borsos árú. Cserébe viszont az a John Kovalic illusztrálta (akárcsak a könyvet), akinek a Dork Towers-t köszönhetjük. Kiegészítők egész serege jelent meg hozzá, olyan észveszejtően fontos darabok, mint szintszámláló szobor, és üres kártyalapok, amelyekkel megalkothatjuk a saját elképzelésünk szerinti legütősebb kombókat. Node térjünk csak vissza a kötethez!

A könyv talán a leghatékonyabban megtervezett szerepjáték-kiadványok egyike: 48 oldalas hosszával ideálisan könnyű ahhoz, hogy még beférjen a játékgyűléshez elengedhetetlen kellékek (1 kg kocka, 2 liter szénsavas üdítő, s negyed köbméter csipsz) mellé, ám mindent tartalmaz, amire egy magunkfajtának szüksége lehet.

Nézzük hát, hogy mi is ez a minden.

Van egy féloldalas tartalomjegyzéke, ami segít az eligazodásban, ha esetleg gondot okozna az alig ötven oldal átpörgetése.

Ezután a bevezető következik, ahol fontos dolgokat tudhatunk meg, pl. miért választották a d20 rendszerét. (Naná, hogy a pénzért.)

Az első fejezet a negyedik oldaltól kezdődik, s a tulajdonságokkal foglalkozik. Elmagyarázza, hogy mely tulajdonságokat, miért, s hogyan emeljünk a faji maximum fölé. A fejezet tapasztalt játékosoknak nem okozhat meglepetést: mindent minél magasabbra, s ha valahol engedni kell, hát a Karizmát csökkentsük..

Ezután már ott is vagyunk a második fejezetnél, a fajoknál. Ebből is látszik, hogy a játék készítői milyen alapos kutatómunkát végeztek: már itt megjelenik az a másfajta játékokból talán ismerős szerkesztési elv, hogy a leírás után megtudhatjuk, mit gondolnak a többiek az adott fajról. Ezen információk (mely szerint, pl. az emberek büszkék önmagukra, hiszen régen maguk mögött hagyták az orkok életszemléletét, pedig dehogy. Vagy, hogy a gnómok szerint tiszteletreméltó az elfek hatalmas, hegyes füle, hiszen oly könnyedén tereli el a figyelmet a saját hatalmas, nem-túl-hegyes orrukról.) Apropó, orkok és gnómok. Nos, ők is bővítik a játszató fajok mélyen eredeti listáját. Különösen az orkok, hiszen mekkora kihívás egy olyan, az emberi kultúrától teljesen különböző faj kijátszása, aki ideje nagy részét ide-oda vándorlással, öldökléssel, s kincsvadászattal tölti! Braaaghekkk!!!

Majd az osztályok következnek, a bárdoktól kezdve a szerzetesen át egészen a varázslóig. Akkor ezt a fejezetet akár át is lapozhatnánk? Dehogy! Igaz ugyan, hogy máshonnan talán ismerősnek tűnhetnek a fenti nevek, de biztosíthatok mindenkit, itt valami teljesen eredeti, és ötletes megoldással van dolgunk. Vagy legalábbis tápossal. Elég csak a szintenként kapható támadásmódosítókra pillantani.

S íme, máris eljutottunk a negyedik fejezetig, ami egyszerűen csak a Skills and Feats címet viseli. A könyv írói itt forradalmasítják az eddig megszokott szerepjátéktechnikákat: igaz ugyan, hogy megtalálhatjuk a szokásos karakterhízlaló képzettségeket és képességeket (mint pl. a Pózolás, mely az igazán vagány cselekedeteidet az ellenfélnek juttatott negatív módosítóval díjazza, vagy a Nyírd ki mind!, egy speciális támadás minden körülötted állóra), de a legtöbbször ennél sokkal többről van szó. Vegyük például a Hiszti nevezetű képzettséget: ezt akkor érdemes alkalmazni, ha éppen unod az aktuális mesét, és valami másra vágysz (valami olyasmire, amiben több vér, több akció, és több XP van). Gondolom, már kapisgáljátok: ez a könyv szakít az eddigi, régi és unalmas hagyománnyal, mely szerint van a JK, és van a játékos: itt már teljes az összeolvadás. valódi az interakció. És a lehetőségek szinte végtelenek. Az intelligenciabónuszt a Tudásbázis (kalandmodul csattanói)-ra költsük? Vagy inkább a képességek között válogassunk, mondjuk felvéve a „Kockadobás titokban”-t? Esetleg egyszerűen a Kutatás kincs utánnál kössünk ki, ami nemcsak a keresést, hanem a tárgy (bármilyen tárgy) megtalálását is maga után vonja? Mint mondtam, a lehetőségek szinte végtelenek.

Az ötödik fejezet a szerepjátéknak egy sokszor figyelmen kívül hagyott, de igen lényeges vetületével foglalkozik, mégpedig a karakterek leírásával. Régebben azt hittük, elég pár számot felfirkantani egy papírlapra, s indulhat a móka. Most megtanulhatjuk, hogy a részletes leírás élővé teheti, ezernyi apró részletet adhat hozzá kedvenc karakterünkhöz. Ezernyi apró részletet- és természetesen újabb plusszokat.

A fejezet, az ilyen fejezetekre jellemzően a jellemek jellemzésével kezdődik. Még csak három oldal sincs, de talán a Rubin kódex óta a leghangulatosabb ilyen témájú írás. A választható jellemek kérdéséhez szinte objektívan áll hozzá, bár valamiért a CN iránt egy kicsit elfogult, de még a LG karakterek is rengeteg hasznos tanácsot kapnak, hogyan pusztítsák (s fosszák ki) a Gonosz erőit, valamint hogyan alázzák egyéb jellemekben tévelygő partytársaikat.

Majd következik a fizikai képességek, a személyiségjegyek, és a származás kihasználása. +1 bölcsesség az ősz hajkoronáért? Naná! Csillogó fogak a karizmabónuszért? Hát ez csak természetes…

A következő, rövidke fejezet a felszerelést tárgyalja, a gnóm láncfűrésztől kezdve a 11 láb hosszú botig (ami akkor hasznos, ha valahova be kell piszkálni: mindenki tudja, hogy a csapdákat direkt 10 láb, vagy annál rövidebb botokra tervezték…. Az egész könyvben ez az a rész, amelyik leginkább ismerős lehet azoknak, akik játszottak a kártyával: ők végre megkapják a felszalagozott elf íj, és a svájcibicska-alabárd statisztikáit.

S elértünk az utolsó fejezetig, a varázslatokhoz: itt az alkotók már teljesen szabadjára engedték a fantáziájukat: az olyan klasszikusok mellett, mint Big B provokáló kézmozdulata, számtalan varázslatot találunk, a haszontalantól. (Állati magnetizmus – segítségével mágnesessé tehetünk egy állatot) a… khm… kevésbé haszontalanig (L33t: papi varázslat, mely az emberi írást valami betűkból, számokból, s egyéb jelekből álló zagyvaságra fordítja- azt beszélik, egyes bölcsek képesek olvasni az így eltorzított szöveget). De található itt gengszteridézés (Summon Mobster), vagy jelentéktelen sebek okozása, és gyógyítása (milyen jól jön az utóbbi, ha véletlenül megvágjuk magunkat egy papírlappal, ugye), sőt, még Szent tehén varázslat is, mely nemcsak hogy szentté tesz egy tehenet, de a tehénből készült gulyás még egy Áldás varázslat hatásaival is felruházza fogyasztóját.

A könyvből már csak az utolsó oldal maradt: egy igen hasznos, fél oldalas tárgymutatót találhatunk itt (ha esetleg nehezünkre esne végiglapozni 48 oldalt), valamint természetesen az OGL.

Összefoglalva, a Munchkin PHB egy nagyszerű kártyajáték D&D átiratának első, szintén nagyszerű darabja. Ha életút-játékot nem is érdemes rá tervezni, mindenféleképpen élvezetes kikapcsolódást nyújt akár egy hosszabb kalandba belefáradt, kikapcsolódásra vágyó társaságnak, akár egy nosztalgiázni akaró csapatnak. Sőt, mi több, önmagában is fergeteges olvasmány. Görbe tükröt tart a legnépszerűbb rendszerek elé, nem veszi komolyan saját magát, nem veszi komolyan olvasóját, de még az OGL rendszert sem (kiderül, hogy pl. az ötödik fejezet teljesen zárt, az egyedüli nyílt tartalmat a P betűs szavak jelentik). Kis helyen elfér, keménykötésű, s az ízére sem lehet panasz.

Csak egy dologra kell odafigyelni: mind a kötet, mind a kártya meglehetősen addiktív, s már a boltokban van a DMG és a szörnykönyv is….

Munchkin Player’s Handbook
Steve Jackson Games
2003
ISBN 1-55634-667-0
$14.95