Miért? Mikor? Hol? kezdtél el szerepjátszani?

Remélem mások számára is annyira tanulságos lesz, mint amennyire nekem volt. Nemrég készítetem a `Miért? Mikor? Hol? kezdtél el szerepjátszani?` témát a Fórumon melyre elég sok válasz érkezett, ezek közül kiszortíroztam az összes, nem témához tartozó választ, de a bemaradtak nagyon érdekesek, ajánlom mindenkinek.
Nyarlathotep – a4496@freemail.hu

Krob
Első benyomásom a szerepjátékról… Körülbelül hét évvel ezelőtt, bátyám révén ismerkedtem meg vele. Először, mikor említette nagyon megtetszett, s mivel akkor még elég fiatalka voltam és ami általában neki tetszett az nekem is, rögtön megfogott, s sok ittlevőhöz hasonlóan „rabjává” váltam… Ahogy egyre jobban belemélyedtem és megértem rá, hogy szerepjátékosnak mondjam magam, ha lehet mondani egyre inkább szórakoztatott, noha az első játékok alkalmával érzett gyerekes öröm, izgalom hiányzik, de úgy érzem mára már másképp élem meg, másképp élvezem… Azóta sok emberrel beszélgettem és nagyon sokféle vélemény van a szerepjátékkal kapcsolatban (azokra gondolok, akik tudták is mit jelent…). Volt olyan akinek mesélni kezdtem róla azt válaszolta: – Ne folytasd, tudom mi az, láttam már hogyan játsszák, egy óráig a hasam fogtam… Más azonban kapva kapott az alkalmon, hogy megismerhesse (persze ekkor is volt akinek nem jött be)… Szerintem ez alkat, felfogás kérdése, s akik itt járnak kelnek, eleinte csupa jó benyomásuk volt…
Az első játék…szerintem nagy kihatással van a továbbiakra… Az első játékalkalomkor ketten voltunk, én és testvérem…nagyon jó volt, így visszagondolva lehet, hogy ez volt az egész szerepjátékos életem legmeghatározóbb mozzanata… A km ugye nagyon jól ismert engem, tanácsokat adott, teljeskörűen figyelt rám, én ösztönösen megbíztam benne, tiszteltem stb… A játék megismeréséhez szerintem tökéletes volt…

Thorin
Szinte hihetetlen, de először nem is tudtam, hogy a szerepjátékkal fogok megismerkedni, mivel egy SW könyvet vettem egy utcai bódénál (mint kiderült, az egy alapkönyv volt), nos miután azt olvasgatva és másokkal beszélve megértettem mi is ez, megtetszet, és azóta is kedvelem.

Petrus
Krob -hoz hasonlóan az első mesélés nálam is a tesómmal esett meg – csak itt fordított volt a helyzet, én vagyok az idősebb és én voltam a mesélő. :) Az RPG-vel legelőször vagy a régi Atlantisz magazinokban lévő Novák Csanád – féle, vagy a dettó igen régi Computer-Mánia újságban lévő Tihor Miklós – féle (amelyik előbb volt, most nem tudom pontosan, hogy melyik, de azt hiszem, a CM volt előbb) ismertetőkben találkoztam, később a korai GURU -kban található Hoild cikkeket bújtam, mire előálltam a magam első kis világdarabkájával (ami kicsit távolkeletiesre sikeredett) és öcsémet is rávettem, hogy játsszunk (ami azért annyira nem volt nehéz, mert szerette az akkoriban megjelent FF könyveket). Az első kalandban egy barbárt irányított, pontosan már nem emlékszem, milyen sztoriban, de volt benne kincs a végén, meg egy versikés csapda, ezekre még emlékszem. :) Mindez kb. 15 évvel ezelőtt kezdődött…

Elieh
Én is – mint sokan úgy látom – véletlenül tettem meg az első lépést. Kb. 93-ban, amikor másodszor kiadták a MAGUS-t. De aztán egy nyár alatt népes tábort csődítettem össze a játéknak, hogy aztán ezek közül később sokan ott is hagyják. Ami engem ezzel kapcsolatban elkeserít az az, hogy nagyon nehéz olyan társaságot találni, ahol az emberek egyformán rajonganak az RPG-kért. Itt Kaposváron ez minden baj forrása, meg a különböző igények (igénytelenségek).

Nephryte
Thorinhoz hasonlóan eleinte én se tudtam, mi vár rám Csak megtetszett az a bizonyos keménykötésű, nagy zöld könyv, elején a pentagrammával… Belelapoztam, igen érdekesnek tűnt. Megvettem, elolvastam, eltöprengtem rajta, hogy is van ez… Aztán megértettem, felkerestem vele a legjobb barátomat, elmagyaráztam neki és indult az első játszma. Pár év múlva hozzánk csapódott egy lány is (akinek már voltak előzetes RPG-tapasztalatai). Azóta is remekül megvagyunk :) Persze sok más RPGst megismertem már és másoknál is játszottam/meséltem, de mégiscsak az első csapat az igazi Sajnos nagyon is igazad van… Itt Pécsen is hasonló a helyzet. Aki „ismerni véli” az RPGt, az csak a szokásos sallangot „ismeri” és nem könnyű meggyőzni az ellenkezőjéről. Persze aki abszolút nem ismeri, azokkal általában nincsen gond :)

Amon
Hmmm… Én 1989-ben kezdtem, mégpedig az osztálytársaim által. Egyszer az egyik osztálytársam mondta, hogy maradjak ott órák után, mutat valami jó játékot. Aztán én is ott röhögtem rajtuk, ahogy az asztal körül üldögélnek, és mindenféle „réndzsör”, meg „valkűr”, meg „lóngbó”, meg „sórtszvörd” szavak repkedtek a levegőben. No igen, ez a társaság is AD&D-vel kezdett, fordítás nélkül (kitünők is lettünk évvégére angolból ). Aztán kb. 20 perc után már én is ott ültem az asztal mellett egy „réndzsőr” karakterlappal. :) Én kb. így kezdtem, azóta eltelt lassan 13 év…

Crysalantanasia
Hali! Háát, kezdés a boldog középiskolás években rögtön az első héten. Azt se tudtam előtte hogy ilyesmi is létezik a világon, aztán odajött az egyik srác az osztályból hogy lenne e hozzá kedvem – volt :) Bár hogy mint egyetlen lány hogy kerültema csapatba, az máig rejtély :) Az akkori partiból egyedül a KM tudta, mit is csinálunk valójában. Star Wars-szal kezdtünk, aztán egy hó múlva MAGUSsal folytattuk, később jött más is… Azóta is játszom, csak már a sokadik társasággal már kilencedik éve.

iceride
Üdv! Első RPG-szerű élményem a Halállabirintus, meg a Tűzhegy varázslója. :) Volt egy C-64 számítógépem, és valahonnan szereztem egy Bard`s Tale 3 (?) nevű játékot, ami szintén ilyesmi:) Akkoriban jártam egy GO-klubba (ez egy keleti táblás játék), és az ottani játékostársamnak meséltem, hogy milyen király dolog is ez. :) Na ő mondta, hogy ezek csak halovány másolatok, és húzzak el a PeCSá-ba:) Na azóta is azokkal játszom, akikkel ott megismerkedtem, bár vannak új party-k is.

Vaszilij
Hi! Első fantasy élményeim a „lapozgatós” Kaland-Játék-Kockázat könyvekhez kapcsolódnak. Egy haverommal olvastunk ilyeneket, aztán később megpróbáltunk saját könyveket írni. Ezután valahogyan a kezünkbe akadt egy Harc és varázslat című szerepjáték szabálykönyv, amit rögtön ki is próbáltunk. Nem volt valami jól sikerült kaland, de valahogy tudtuk, hogy lesz ez még jobb is. Azóta játszom…

vmke
Üdv! Nagyjából 10-11 éves fejjel, az egy dekáddal idősebb unokatestvérem révén került a kezembe egy M.A.G.U.S.-szabálykönyv – rögtön át is olvastam az egészet. Az más dolog, hogy a szabályokról már alig valamit tudok, mert minden eddigi társaságomban ritka volt, hogy ragaszkodtunk a szabályokhoz. Én, mint mesélő, inkább próbáltam kockadobálás nélkül megoldani a dolgokat. Persze ez csak az esetek kis részében sikerült zökkenőmentesen. Szóval, elég korán kezdtem, azóta „futó kapcsolatom” volt a Star Wars, Shadowrun, Ars Magica, Cyberpunk rendszerekkel, és úgy egy fél éve van Vampire-könyvem is, de használni még nem tudtam :( Valami azt súgja, egyhamar nem is fogom. Ciao!

szekam
Üdv! Kb.: 6-7 éve a két unokabátyám ismertetett meg a szerepjátékkal. Akkor Magus-t játszottunk, és olyan regényeket volt szerencsém elolvasni, mint az Acél és oroszlán, Karnevál I-II, Sötét Zarándok stb. Engem a világ ragadott magával, de teljesen. Sajnos az unokatestvéreim nagyon messze laknak, így csak nyaranta játszhattam. Két éve itt Pesten is létrejött egy csapat, amit mostanában szeretnék elhagyni, mert játék közben mindenfélét megbeszélnek -filmek, heti pletykák, stb.- és ez teljesen kiábrándító. Hatni, sajnos nem lehet rájuk, csak bulinak veszik az egészet. Na mindegy ez az én gondom. Maguson kívül találkoztam még Star Wars, Cyberpunk és valami Mars 2000 akárhány nevű játékokkal. Ezek kb egy, max. két mesés ismerkedések voltak, de a Magus világával egyik sem tudta felvenni a versenyt. Tisztelettel: szekam

Mirthill
Hali! Azt hiszem, hogy az én történetemet is ki-ki átélte már! Én is a lapozgatós könyvekkel kezdtem! Aztán jött a karácsony és akkor jelent meg a Magus első kiadása! Unokatesóim megkapták és onnantól kezdve nem volt megállás… Általános suli utolsó éve, gimi és most egyetem… Azóta játszottam már Star Warst, Ad&D-t, MERP-et, és persze Vampire-t + Warhammert. (no és számtalan másba belekóstoltam!) Ami tartósan megmaradt az a Warhammer és a Vampire! És szinte azóta főleg mesélek! Mirthill

elGabor
Valamikor 1991 körül találkoztam a szerepjátékokkal – egy cserkészösszejövetelen az egyik tag mesélt – egy piramis kincseit kellett volna megszereznünk (sajnos idő híján…). Ez teljesen freestyle mese volt. Innen többé-kevésbé egyenes út vezetett pár alkalomnyi H&V, majd 93-tól az AD&D és a rendszeres játék felé. Hát így esett.

scottish
`89 körül kezdtem lapozgatós könyvekkel. Ez volt a Kaland Játék Kockázat sorozat (Ian Livingstone), ja és volt benne egy kalandmodul pályázat, megnyertem a fődíjat, ami egy videomagnó volt. Elkezdtem főiskolára járni, ott jött két gyanus alak, és mindenféle „monster kompendiumot” dugott az orrom alá, ez volt az AD&D. Mivel alig tudtunk angolul, általában minden varázslat szövege úgy kezdődött, hogy: „ez körülbelül azt csinálja, hogy…” De ez már `92-ben volt. Utánna jött a Shadow, de mivel nem szerettem a mágia keverést sima cyberként játszottuk, majd a MAGUS és a szépemlékű MITOSZ kártyajáték. Legelső mesében (egy ütődött varázslót játszottam (olyan Fizban kategória), haverom egy sima fighter) egy térképet kellett volna megszereznünk egy kereskedőtől. Pénzünk nem volt, no majd furfanggal. A boros flaskát két kézre kapva azzal fenyegettük, hogy kiengedjük a Dzsint, ha nem adja ide a cuccot. Röhejes volt, a fickó ezerrel menekült volna, haverom két kézzel húzta vissza, én meg hátulról riogattam kezemben a borosflaskával. Sajnálom, hogy elmultak azok az idők.

George Hawken
Üdvözlet! Én körülbelül 6 éve ismerkedtem meg a játékkal. A suliban az egyik haverom aktív rpg-s lévén olyan élménybeszámolókat tartott, hogy egyszerűen beleszerettem a játékba. Aztán eljött a pillanat, és megkértem mutasson be egy ismerősének aki játszik/mesél. Megnéztem az egyik játékukat, és tetszett. Ezután beszálltam egy csapatba, ahol az a srác mesélt kinek bemutatott (Jocó a beceneve :) ) és végig élveztem. Annyira, hogy paráztam is egy sort. MAGUS modul volt ha jól emlékszem. Idővel elkezdtem mesélni, amit nagyon szeretek. Rengeteg ötlet bújkál bennem, amiket szivesen osztok meg másokkal is. Volt azóta Shadowrun, Cyberpunk, Ars Magica, Vampire, Magus, Requiem. De mindent szeretnék egyszer kipróbálni. Hali! Boldog Új Évet!

Mapett
Üdv! A legeslegelső szerepjáték-szerűség valamikor `87-`88 tájékán került a kezembe, mégpedig egy akkor népszerű fiataloknak szóló magazi (sajna azóta megszűnt) a ROBUR dupla számában volt egy korai Sci-Fi lapozgatós kaland a Titokzatos Zóna. Mivel már akkor is nagy sci-fi fan voltam, ezért azonnal beleszerettem és le is játszottam párszor. Azután elkezdtem tudatosan keresni az ilyen dolgokat, de vidéki lévén nem ment könnyen. `89-ben volt az első freestyle mesém, mely pár ismerősömnek tartottam, s egy valós helyszínen (Pécs mellett a malomvölgyi tó körül) játszódott, de fantasy környezetbe ültetve. Aztán kisvártatva jöttek a lapozgatós könyvek nekem is, majd az Atlantisz magazin, s innentől elkezdtem az AD&D felé irányulni, de anyag híján nem jutottam sokra. Aztán jött a Computer Mánia és pár fénymásolt AD&D kivonat Cseperkétől, s ennek alapján (az igazi szabályokat egyátalán nem ismerve) megalkottunk valami házi rendszert és kezdetben 3-4 fővel játsszogattunk tipikus korai kalandolat (pl a 3. átlagszintű party lazán lenyomja a 20.szintű varázslót és hasonlók). De szerencsére relative hamar átestünk a jobbik oldalra. 91-ben megismerkedtünk egy másik helyi gárdával és mit ad isten az egyiküknek IGAZI műanyag kockái is voltak, így ő lett a „király” egy ideig. 1992-ben megalapítottuk az első pécsi klubbot, és kezdetben szerény 10-12 fővel (2-3 party) operáltunk, de amint megérkeztek az első igazi angol nyelvű szabálykönyvek – és megtettük az első botladozó lépéseket a nyelv elsajátítása irányába – úgy szaporodott a létszám és 93-ra már közel 80 (!) tagja volt a klubbnak. Persze nem mind játszottak ott, de annyi játékossal voltunk kapcsolatban. Aztán lassanként jöttek az egyéb játékok is. Először a MAGUS magyar nyelven, de ekkor már közel 4 év AD&D és/vagy egyéb fantasy után nem aratott nálam osztatlan sikert. Majd jöttek az egyéb játékok dömpingszerűen. Ekkorra már kezdett jobban menni az angol így nem volt lehetetlen a külföldi anyagok elolvasása sem. `93-`95-ig a találkozók nagy időszaka volt – utaztunk mindenhova, ahová lehetett. A játékok meg csak ömlöttek: Cthulhu, CP2020, Star Wars ebben az időben. `95-től WOD korszak következett úgy `98-ig aktívabban. Vampire,Mage,Changeling főleg, de mellett sok más kuriózum (Floating Vagabond, Paranoia, Kult, Amber) is a kezembe került. Ekkoriban indult el a közreműködésemmel a Live Vampire mozgalom is az országban. A szerepjáték egészem mostanáig elkísért, és úgy vélem valamilyen szinten egész életemben ott lesz. Ha másképp nem majd a gyerekeimnek mesélek. :) Tudom talán merészség ilyent állítani, de a szerepjáték szerinten nem csak egy szimpla hobbi…hanem kicsit életforma is lehet. De tudni kell kordában tartani, mert ha nem elhatalmasodik az emberen. Üdv! Mapett

DanAA
Sokáig és sokat mesélt nekem édesanyám. Hamar eluntam a „könyves” meséket, így saját kútfőből, kitalált történeteket, amelyeket többé-kevésbé együtt alakítottunk. 5-7 évesen kedves gyermeki meséket diktáltam anyámnak. Az iskolában leoltottak, hogy nincsenek is mesealakok. Csak gimnáziumban tértek vissza a mesék amikor elsőben egy oszitársam – Rezső – furcsa nyelvezetű varázslattal bűbájt bocsátott rám. Nem emlékszem minden szavára de még mindig kísértenek a: takó, észí, kaotik ívül-lóful gúd, médzs, stb szavak. Nem értettem egy mukkot sem, de olyan beleéléssel magyarázott, hogy mindenképpen meg akartam tapasztalni azt ami ennyire képes beindítani ezt a srácot (Rezsőt). Pár hét múlva és néhány fantasy regényen túl – amit Rezső hozott – le is mentünk a Pecsában akkor működő klubba. Az első karakterem egy törvényes semleges harcos volt hajnalcsillaggal. Az első mese kezdetén (1. sz voltam egy 4.sz mesében) az egyik első szobában egy agyszívó kiszívta az agyát. Néztem, hogy most mivan? Raise deadeltek és mentünk tovább. Kiakadtam. Mi ez a szar? Unottképű gyerekek kockajátékot játszanak? Rezső felált és felajánlotta, hogy mesél egy sokkal jobbat – jó mesélő volt mindenki beszállt (még az előző dm is). Sztereotíp kezdés: elhagyatott fogadó elött fut össze az ismeretlenek egy csoportja… fogadó üres, de ahányszor közelsétáltunk a vasveretes leláncolt pince-lejáróhoz valami/valaki iszonyatos erővel verni kezde azt… persze végülis kinyitottuk, hátha fény derül az üres fogadóra. Mire szétvertük a monszterzombit leszált az éj és megértettők miért voltak bedeszkázva az ablakok. Zombik jöttek elő a sötétből – rengetegen. Szét is vertük néhányat, de inkább barrikádoztuk magunkat új asztalokkal pótolva a be-beszakadó deszkákat. Nagyon jól mesélt, na! Hajnal felé abbamaradt a zombi ostrom és kiszúrtuk, hogy világító szemű alakok bujkálnak mögöttük és eltünnek velük egyetemben. Délben egy kis pihenés után utánuk mentünk, követve a zombik nyomát. Találtunk is egy kriptát egy elhagyatott temetőben. Bementünk Wightok voltak a zombik vezetői, nem voltak varázsfegyvereink. Mire kiderült esélytelenségünk ketten már elhullottak. Aznap este Rezső meséjét álmodtam újra, ihletem született a karakterhez és újakhoz is. Azóta is szorgosan szerepjátszok, ha csak tehetem. Elmenekültünk és kezdetét vette egy kampány mely egy szellemidéző liché válásáról és haláláról szólott vala. 12. szinten ért véget.

turin
Hali! Először kissrác koromban nyomultam a lapozgatós könyvekkel az általánosban. Akkoriban szinte mindet olvastam, alig vártuk, hogy megjelenjen az új. Aztán elolvastam a Gyűrűk urát, és azonnal megfogott a világa. Közben beindult a Túlélők földje levelezős játék, gimi elsőben szálltam be, az évfolyamtársak unszolására. Rájöttem, hogy ez nagyon jó, és sokkal több a lehetőség, mint a lapozgatósokban, de közben mindig arról ábrándoztam, hogy Középföldén fogok egyszer játszani. Közben intenziv Biborhold olvasgatás, aztán a TF 1 év után pénzhiány miatt abbamaradt… Akkor megjelent a MERP. Az osztályból összeverbuvált csapattal neki is láttunk. Én lettem a mesélő, mert nekem volt kedvem hozzá, és óriási háttértapasztalat: néhány ADnD játékban játszottam előtte, tapasztaltabbak között. A MERP-et nagyon élveztük, pedig rengeteg bakit csináltam, és komoly mesét sohasem volt alkalmam végignézni. Igy kénytelen voltam autodidakta módon fejlődni, amelynek előnyei és hátrányai is vannak. Közben emberek jöttek mentek, és Ad-be is jobban belefolytam, és még Star Wars, meg egy kis Cthulhu.A MAGUS világa már nem tudott megfogni. De egy osztálytársam még mindig megmaradt a csapatban, és azóta is a legjobb barátok vagyunk. Hát ennyi…

celsior
…hello, Good old days… (Mikor) 88 /89 – ben a pécsi orvosegyetemen, hardcore egyetemi bulival egybekötött ADnD-be csöppentem. Rolfr a sebtében gnóm tolvaj azóta is él(bár 2. szinten sosem jutott túl, mert egyrészt nem tápoltam, másrészt 99%-ban meséltem). Rolfrbyknos néven ugyan pár éve megindult az irodalmi halhatatlanság felé – ennek tán nincs is vége. (Mit) Fogósabb kérdés. A Rolemaster / Rifts – en kívül szinte mindent kipróbáltunk. A legrágebbi szerepjátékos ismeretségem / barátságom 11 éves lesz nemsoká. Időnként ma is összeülönk – de inkább az utókornak mesélek. És látom a szemükben _azt_ a csillogást, ami nekem először kb. 20 évesen adatott meg. /ez itt a +6ódás helye/ jah, testvérek, ez életforma (is) Segít abban, hogy ne vegyük túl komolyan önmagunkat és a felnőttek bevásárlószatyros – politizáló, rövidlátó világát. A végén persze úgyis eldobjuk a kanalat, rpg -s és tőzsdeügynök egyaránt – de egy jó fantáziájú szerepjátékos elmondjhatja hogy voltak idők, amikor valóban _szabad_ volt. és ez azért több, mint ami legtöbbünknek megadatik. (befejezem mielőtt megöl a pátosz)

Selmo
Nos, hát – minő meglepetés – én is lapozgatós könyvekkel kezdtem a témát, Livingstone & Jackson műveivel. Én is játszottam a Robur különszámmal, talán még meg is van valahol. Ezen kívül habzsoltam a fantasy könyveket. A középiskolában az egyik osztálytársam gyakorlaton valami zöld könyvet vett elő és nekiálltunk lapozgatni… A guruban megjelenő Rúna melléklet Nyúl által írt modulját mesélte le az egyik srác, aki valamennyire ismerte az AD&D-t. Nagyon jó volt és nagyon tetszett. onnantól nem volt megállás, egész nyáron ment a játék, bár igen hamar átvettem a mesélői szerepet jó hosszú időre. Néha még engem is kiráz a hideg egynémely korai kalandomtól így visszagondolva, de a hangulatuk az nagyon jó volt. (Mostanában már jobbak a mesék, de a hangulat kicsit hiányzik.) Aztán természetesen Rúna tábor következett, meg ami vele járt. Ismeretséget kötöttünk a TF-el, majd később játszottunk AP-t. Időközben a suliban is elindítottuk az RPG klubot – most mondták, hogy még mindig él! – meg otthon is elkezdett kialakulni egy csapat és évekig jókat játszottunk, majd a főiskolák miatt a csapat szétszakadt így elmentem a mostani klubba, egy csoport veterán, meg egy nagyobb csoport ifjonc közé. Most ismét vérfrissítést kaptunk, úgyhogy már alig férünk el. Visszatérve a játékra, természetesen M.A.G.U.S.-sal kezdtük, majd Shadowrun is bejött – az AD&D nálunk nem nyert – azután sorban jöttek az új rendszerek: Ars Magica, Cthulhu, Earthdawn, Vampire, Star Wars. De tényleg, annak idején sokkal egyszerűbb volt játékosokat összeszedni – emlékszem, a Valhalla boltban jól leszólítottam annak idején a Zitáékat… – mostanság már nem megy csak így, vajon miért? Viszont, az is tény, hogy hétvégenként nem inni, meg bulizni járunk, hanem a klubba. A régi idők valahogy nekem is olyan bearanyozottnak tűnnek, vagy csak az emlékek teszik széppé? Na mindegy, a lényeg, míg élek nem fogok kigyógyulni ebből az őrültségből.

Alyr Arkhon
Hát mint öregedő, tapasztaltnak mondható mesélő/játékos, egyelőre csak pozitiv változásokat vettem észre magamon és játékostársaimon. Immár lassan nyolc éve játszok, a mágus 3/4-ik kiadása volt az első játékélményem gimnazista koromban. Az első társaság magja Dombóváron még mindig összejár (ma meséltem egy jó közepeset nekik) és úgy érzem, hogy jelen pillanatban ez az eredendően meglehetősen közepesnek is max. jóindulattal nevezhető társaság végre egy olyan úton jár (ez talán az én érdemem is :)), aminek a végén szerepjátékosnak lesznek nevezhetőek! `97-ben kerültem Pécsre egyetemre, és itt azonnal olyan játékosokkal és rendszerekkel találkoztam, amik akkor a szerepjáték új szintjét jelentették nekem (köztük volt néhány Conventusos is). De még mindig úgy érzem, hogy van hova fejlődnöm mint mesélő, és viszonylag friss vámpír krónikámat sokkal jobbá tehetem. A hangulattal sincs gondom ,a pécsi partyban, amely mágusnak indult és valami teljesen mássá vált, és ami immár négy éve folyik változatlan karakterekkel, minden játékülést várok és mesélőnk egyre jobb lesz, ahogy a karakterek fejlődésével (és itt nem a harcértékekre gondolok…) új világ tárul eléjük. Régi játékos/új játékos polémia: mintha tátongana egy generációs szakadék, amit egyik oldal sem hajlandó leküzdeni. Mi (viszonylag) öregek lenézzük sokszor az ifjak játékosokat, van aki „szöcskefejűeknek” titulálja őket. Ők ettől (érthetően) elbátortalanodnak. A tapasztal játékosok sokszor ruglmatlanoknak tűnnek, hiszen olyan kikristályosodott, kifinomult elvek alapján kezelik a szerepjátékot, a szabályokat, amiből nem szívesen engednek, hiszen ezekben hosszú évek tapasztalata van. Társaságunk legfiatalabb tagja 19 éves, és nem hiszem, hogy rövid időn belül fiatalabbakkal játszanák..

mika|ankh
Eloszor mint oly sokan enis tucatjaval faltam a lapozgatos storykat :-) Aztan egy baratom kapott karacsonyra egy Magus alapkonyvet, mivel a szulei ugy gondoltak biztos ez is olyan mint a lapozgatos konyvek :-) Ez volt 8 eve, azota is rendszeresen jatszok. Persze az volt a legnagyobb baj, hogy mindenki kezdo volt a partyban, szal igen lassan ereztunk ra a lenyegi reszere a dolognak. Tehat akkoriban kezdtunk Magussal amit meg azota is jaccunk. Azota mar mas partyval jaccok. Jatszottunk Shadowrunt, Ars Magicat, Vampiret, Kaoszt, de az orok kedvencem a Cthulhu az utobbi evekben. :-)

turin
Hali mindenkinek! A haláltapi tényleg rulez! Bár nem ezen ismertem meg a játékot. A legjobb poén az volt benne, hogy aki ismeri tudja, hogy a megoldás sebességétől függően kapsz pontokat (gyorsabb-több). Namost amikor el kezdtem olvasni, kb. 5 perc alatt véletlenül megoldottam a leggyorsabb módon, vagy 4000000 pontot kaptam ( a legtöbbet), és űrkapitány lettem. Aztán csak lestem, hogy most mi van?

Igram
Szeretnék visszatérni a kezdő kérdésre! Vmikor 1997-ben(tudom kis csitri!!!) törpént, amikor egy bolond haverom mesélt nekünk, foci után egy pszihót(nem`tom ki ismeri?) kb. másfél napig tartott. Utánna egyenes út vezetett a Mókus megvétele felé, és nyomtuk, egész nyáron, napi 12 órában, egy héten 6 nap. Hát mondhatom jó volt, de vhgy többet éreztünk magunkban Ebből lett a Cyberpunk 2020. 800 Ft-ért vettem a könyvem!!!! És akkor lőttük a golyót, meg ütöttünk, mint az őrült! Az is jó volt, de lassan jött jobb! MERP-nek hívták, majd egy kevés LIVE Vampire(máigh borzongok attól a Malkavian-tól!) Majd jött a Fallout Pnp, Ad&D, Lesz Chtullu a közeljövőben!!! De volt LIVE Paranoia a pécsi Efott-on… Az nagyon cúúl volt, és lehet hogy vki volt is benne. Sok partim felbomlott, de igazán jó most kezd kialakulni, egy Ad&D-re(meg Fallout) Szerintem már a közép-generáció sem érez magában erőt, hogy tanítson ujjakat! (Nekem herótom lenne tőle) Ezt hagyjuk meg a Mókusos klub vérengzőknek!!! Ők elkezdik, és ha vkinek több kell talál magának helyet meg embert! A regények: Én néhány kivételtől nem olvasok regényt, mert -egyik ismerősöm találó megfogalmazása- kockaszaga van… Nagyon kevés van ami teccett, mert nem volt kockaszaga! Vagy lehet, hogy a világokkal van baj, de én rpg-világból, csakis Me, meg Dark Sun-ból olvastam jót(előbbi klsszikus, utóbbi gonosz) Szóval lehet, hogy a hiba az én készülékemben va, de én inkább mesélek neki egy pszihót, vagy vmi, de ne olvasson könyvet! Van egy kezdő játékosom, már 5 alkalmon van túl, és még nem harcolt!!!! Szerintem így is meg lehet fogni vkit a jó ügyhöz, ha jól mesélsz neki, és megkeresed azt ami érdekli a játékban!
Első mesélésem bizony kemény volt, mert egy itt előugrik három ork, itt négy városőr, tipusból karrierem legjobb meséje lett, azóta is mesélem, ha tudom!!!!

Tilleo
Hogy a körkérdésre válaszoljak: 1993 A Wizardry sorozat 6. és 7. részén felbuzdulva, teljesen saját erőből probálkoztunk két haverommal. A Wiz. 7 rendszerét próbáltuk meg áthozni. Persze igen hentelős mesék voltak azok és a szabályrendszer is hemzsegett a hibáktól. Fordítási problémák is adódtak bőven, így hamarosan kifulladt a dolog. Talán sohasem jutok tovább ha „véletlenül” meg nem vásárolom 50 Ft -ért leértékelve a Harc és Varázslat nevű szerepjátékot. Bár Valhallás körökben ez kevéssé elfogadott tény de tény. Hogy ez volt az első Magyar nyelvű RPG! Hát kb így kezd tük. Bye Tilleo

Trini
Nah én elég korán kezdtem az ilyen dolgokat… 3.os koromban már böszen faltam a lapozgatós könyveket mindez igy volt 11éves koromig amikor elkezdtem kártyázni (HKK, MAGIC,majd késöbb Battletech, Végül Vampire)nagyjából 12 éve korom óta jáccom szjátékot természetesen MAGUS-al kezdtem amit még mostanság is szivesen jáccom.Azota WoDozom és neten D&D,AD&D most 15 vagyok… Mindig is egy nagy bajom volt.3-an kezdtünk el megtanulni jáccani és ez 2-3 éven át vérpistike volt… most jutottam el oda 1edül hogy nem a TP a fontos.. TÉNYLEG kell egy öregebb játékos… bár lehet hogy nekem is korai volt a kezdés… ÜDV,Trini (csak nem találom a jelszavam… :/)

Bathory
Hei. Valamikor a 90-es évek elején kezdtem el játszani Harc és varázslatot…A legtöbb legemlékezetesebb játék is abból az időből származik. Volt egy véreszájú és véreskezű mesélőnk, aki aktív tagja eme oldalnak, ő volt aki bemutatta nekünk a sötét misztériumokat! Azóta M.E.R.P, M.A.G.U.S, Shadowrun, Star Wars voltak a kiválasztott rendszerek. A „mágus” és „sedórán” ma is megy, ugyanazzal a társasággal és több mesélővel.

Sogron
Üdv! Én is mint sokan mások a lapozgatós könyvek által ismertem meg a fantasyt és a kezdetleges szerepjátékot, úgy 10-11 évesen. Majd a gimiben 15 évesen bemutatták az akkor még gyerekcipőben járó M.A.G.U.S.-t (ugy 7-8 éve) és azóta szenvedélyes szerepjátékos vagyok. Minden érdekel ami az RPG-vel kapcsolatos, bármiben szívesen segítek mindenkinek ha tudok! Azóta minden magyarul megjelenő szerepjátékot kipróbáltam és próbálok egyre több tapasztalatot gyűjteni. Sőt 2 éve kispesten rendezett szerepjátékbajnokságon a csapatommal diadalmaskodtunk és elnyertük az 1. díjat. Most a márciusi bajnokságra készülök és nem szeretnék magamnak csalódást okozni! Hááát ugy ennyi… Sogron lángja óvjon benneteket!!!

Nivalis
Üdv! Szerepjátéról először az E.T.-ben hallottam (beugrik még valakinek ez a rövid epizód, mikor a fiúk játszanak: „…elbújok a szörny elől, egy hordozható lyukban!…:)))))), majd a Robur duplaszámából és a lapozgatós könyvekből szereztem némi „tapasztalatot”. Mivel a sci-fi és a fantasy mindig is érdekelt, tagja voltam, egy azóta sajna megszűnt sci-fi (nem szerepjáték) klubnak, és ott játszottam először, egy próbajátékban. Középiskolásként, a MAGUS első kiadásának évében hívott játszani egy volt ált.isk. osztálytársam, mivel tudta hogy érdekel a téma. Az öt fiú befogadott engem, egyszem lányt, és `99-ig velük játszottam (AD&D, Planescape, Councyl of Wyrms, magus, StarWars, MegaTraveller, Vampire). Azóta egy másik partyhoz kerültem, ill. 1:1 kalandban játszom és már mesélek is! Nivalis

Albrecht
Carpe Noctrem ahogy szól a dal. Valamikor 8 éve én MAGUS-sal indítottam (ha jól rémlik 12 éves lehettem). Szokásos kezdeti vérpistizés, dungeon, tápkirálykodás ment 1-2 évig. Ez elsősorban jó Mesélő hiánya miatt volt. Először osztálytársakkal játszottam, majd jött a klábbing. Itt se volt még jó Mesélő, tehát ment tovább a vérpisti/dungeon/táp bár alacsonyabb fokozaton. Kb 6 éve első Vampire mese, majd párszor Cyberpunk, egy tisztességes Mesélővel. Ezzel ki is lettem nevelve a vérpistából normális JK-vá. Kb. 5 éve mesélek normálisan.(igazából ez nem igaz, mert elég egyedi mesélői stílusom van Azóta űzöm a MAGUS(és más) vérpisták nevelése tevékenységet és így lettem a Mesélői Szemétkedés Szadizmus És Drasztikus Nevelés Királya. Röviden MSZSZÉDNK. Ha valakinek kel tipp ilyen témában szóljon. Azóta játszottam majdnem mindent, amit kiadtak magyarul és pár külföldit is. Kb sorrend: kb 8 éve: MAGUS vérpista időszak kb 6 éve: Vampire, Cyberpunk (utána pár évig nem játszottam ilyeneket) kb 5 éve: újra töménytelen MAGUS és azóta is sokat játszok kb 4 éve: Shadowrun (nagyon emlékezetes sztorik, de 2-3 éve nem játszottam, mert nincs kivel) kb 3 éve: Ars Magica (keveset), Vampire töménytelen mennyiségben újra kb 2 éve: Werewolf, Mage, Kindred of the East, Dark Ages stb… (majd minden WoD, valamilyen szinten), Fading Suns (lehjobb sci-fi RPG, kár hogy Magyarországon ismeretelen, legalábbis ha valaki ismeri és játszik sikítson nagyot) kb 1 éve: Requiem, aktuális kedvenc Sajna október óta nincs állandó bandám, így kicsit hanyagoltam a játékot. Volt alkalmam külföldön is játszani, és kijelenthetem sehol se vagyunk. Legjobban Lenygelországban szerettem játszani, mert ott teljesen normális időtöltésnek számít egyetemistáknál és rengeteg lány játszik(kb. 50-60%, nem vicc) Nem kell furán nézni, egész jól tudok lengyelül. Persze(kicsit módosítva) Kis ország, kevés vevő, kevés pénz.

Redguy
18 éves koromban, hét éve kezdtem, és azért, mert néhány haver játszott, és jó bulinak tűnt. off Láttam Taszáron állomásozó könnyűgyalogosokat Srunozni, és IMHO jól jáccottak.

Padre Aldo
Csocsesz mindenkinek. Úgy nyolc évvel ezelőtt, egy szívbéli jóbarátom ismertetett meg ezzel az rpg dologgal. (Mennyi is lehettem akkor? Talán 13?) Az persze még amolyan békebeli szerepjáték volt: egy könyvvel (a Titán cíművel) s mondjuk három hatoldalú kockával rendelkeztünk mindösszesen. Mégis, mikor lecsüccsentünk játszani, jó két hétig abba se hagytuk:). Aztán a középiskola elején, egy másik barátom kapcsán, jött a MAGUS, amit – be kell valljam – nagyon szeretek. Nem ismerek túl sok rendszert (a MAGUSon kívül csak a Cthulhut, a Shadowrunt, meg egy icipicit a Középföldét), de ezt nem is bánom. Talán egy vágyam van: egy nagy AD&D kaland.

Rorimack
Haliho! Csatlakozom en is az Anonim Szerepjatekosok Klubbjahoz. Az ugy volt, hogy… ..hogy eloszor liveztem… Csak akkor meg nem tudtam… vegigjatszottuk a masodik vilaghaboru osszes kisebb-nagyobb csatajat, plusz meg egyet. Ezutan jottek a lapozgatos konyvek… es nem volt a lejton megallas. SSI fele szamitogepes metely… az EOBot meg neha most is elo-eloveszem… Majd a Guru cikkek….. probaltam megerteni, mit is jelenthetnek azok a fura szavak… Gimnazium, elso talalkozas az uj osztallyal, es az egyik figura kezeben egy Player`s Handbook… Az elso kalandomra maig emlekszem… szornyu volt… ertelmetlen mese (erre akarsz menni? nem. De a masik iranybol tizen jonnek feled! Akkor is arra megyek! Most, hogy jobban megnezed, latod, hogy akar szazan is lehetnek!) De valahogy ott ragadtam… Par honap, es egy Bard`s Handbookkal kezemben, vigyorogva indultam haza… (vegre volt valami igazzy konyvem, nem csak fenymasolt Rubin-Kodex Azota evek teltek el. Megis, akarhova utazom, egy mini-kockakeszlet mindig ott van a csomagban. Mert barmi tortenhet. Barmelyik pillanatban uj kaland veheti kezdetet… R.

ascalante
Hail All! 1996 őszén (elsős középiskolás voltam) egyik osztálytársam megkérdezte, akarok-e egy olyan játékot játszani, ahol „ilyen karaktereket” kell alakítani. Hősöket – mondjuk. És lehet kalandozni, meg ruinokat átkutatni… És a hősökhöz csatlakoznak mondjuk sárkányok, hogy együtt kalandozzanak? (Warlords rulez!) Szóval a számítógépes játékok témája volt a kulcs. Azóta pedig menthetetlen vagyok. Először Mágus – én már nem az éjdíendís generáció vagyok :( aztán fellapoztunk egy Codexet. (Abryss démona mai napig fogolyként őriz) 1997-ben meséltem először, Mágust (a codexes fertőzés lassan teljesedett csak ki) majd játszottunk Srun-t is, de az nem jött be annyira. Talán 1998-ban ért utol Cthulu hívása, de később elmerültünk a Sötétség Világában is. De inkább a fantasy felé húzott a szívem, ezért is jött jól az a pár hónap Ars Magica – sajnos a mai napig nem tudtam egy élő conventusban játszani. Az eddig leírtak Vácott történtek. Az ottani klub nem volt (jó), így hamar bevonultunk kinek kinek az otthonába. Azért is írtam többes számban, mert a csapat nagyon összetartó volt. Egy osztályba jártunk, és az rpg nagyon jó csapatot csinált belőlünk. Aztán a második millenium utolsó őszén már Bpesten voltam, egyetemen – a régi csapat már nem játszott, de lett új. Így hát megismertem az Earthdawn-t is. Ez az öt-öt és fél év jelentheti a kezdetet, a jövő pedig… (Sokszor elképzeltük a szitut, amint 60+ évesen [optimistáknál 80+] fekszünk az intenzíven és a nővérkét kérjük, hogy „nővérke dobjon már egyet helyettem” – mire ő: „a détízzel, vagy a déhattal?”) De a miért kérdése megválaszolatlan még. Azért, mert rögtön megfogott a játék. Azért, mert volt benne valami fantasy – persze akkor még nem tudtam, mit is jelent. Ma is ezért játszok inkább fantasyt – de SZVSZ utolérhetetlen élményeket tud adni egy Cthulu mese is – láttam már „izgalmas filmet” (pl. horror), de amikor tényleg személyesen éled meg a dolgot, az utánozhatatlan. Bár a fórumot olvasóknak ezt nem kell magyaráznom… Rpg rulez!

Randon
Ave! Nos az az igazság, hogy sokáig csak mosolyogtam a dolgon. Csak a magyar kártyás játékok érdekeltek. Egy napon a barátaim megmutatták nekem a Spellfire (C) kártyajátékot, s mint minden kártyajáték esetében itt is az ember egy vagyont költ rá, hogyha majd megunja bagóért eladhassa, vagy elajándékozza. De ez csak a kezdet volt. Egy alkalommal véletlenül felugrotta egy ilyen haveromhoz, ahol az egész társaság összeült AD&D-t játszani. Meghallgattam, megtetszett. Ezen már túlléptem, kinőttem ebből a meseszerű világból, de 9 éve ez volt az alap, amely elindított ezen a fanatikus utamon. Randon.

Lord Balor
Négy-öt éve (tényleg nem tudom pontosan) kezdődött a dolog, közvetlenül a Dragonlance első részének az elolvasása után. A Silverland reklám kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy milyen is lehet az a hagyományos szerepjáték. Természetesen próbálkoztam akkorra már szgépessel, lapozgatóssal, stb. és be is jöttek, de sejtettem, hogy van valami jobb is. Egy nyári estén futottam össze egyik ismerősömmel, aki a nagy zöld könyvet szorongatta. Rögtön lecsaptam rá, és alaposan kifaggattam. Másnap elhívott egy próbajátékra. Azóta megvilágosodott előttem, hogy ők is nagyon kezdők voltak, de felejthetetlen élményt nyújtott az első karakteremmel (elfendeli elf renegát fejvadász, 9-es intelligenciával) való játék

Aingus Og
Sziasztok. Elsos altalanos iskolas voltam ugy 12 evvel ezelott, mikor apam a nyaron a kezembe adta a Gyuruk urat. Sajnos nem birtam vegigolvasni, mert nagyon idegesitett, hogy ugyanaz a nev kulonbozo modon van leforditva a konyv elejen es vegen, es ezeket igen nehez volt kibogaraszni. (Marpedig en ezeket megjegyzem…) Masodik ev elejen (akkor mar volt MAGUS)az alt. iskolai legjobb baratommal a szunetekben es az orak alatt total freestyle jatszottunk. Kb. 5 evig tartott Backdanoe D`Esplant lovag kalandsorozata, akinek vegul mar fiat-lanyat-sogorat is jatszottuk. Egeszen sokaig fogalmam se volt a konkret szabalyokrol, a harc ugy ment, hogy OK nyertel, de megserult a vallad/labad/stb. A srac persze ismerte a szabalyokat, megvolt a konyv neki, s ezeket egy tobbnapos betegsegem alatt en is elovastam. Sajnos a vilagba nem szerettem bele (maig sem ismerem), de a karaktert elkezdtem szabalyosabba tenni. Aztan meg kellett halnia, mivel eljottem a sulibol, s 8 eves gyerek naiv szerepjatekat is inkabb otthagytam. Backdanoe-val elveszett a vilag, amit en teremtettem (a rajza meg megvan egy masodikos angolkonyv hatuljaban…) Nos, azota egyetemista lettem, mostani meselom szerint ugy jatszom, mint az ordog, azaz okelme. Azota kiprobaltam a Codexet, az Ars Magicat, a MERPet, a Vampire-t, de szeretnek egyszer Galliat jatszani. Viszont egy nagyon fontos dolog van, amit az rpg-tol kaptam. Tobb mindent is, de ez rettento lenyeges. Engem elsos koromban pszichologus kezelt, mert beilleszkedesi problemaim voltak (felrugtam az osztalytarsaimat stb). Ha masodik elejen nem alakitom kb fel honapig Gimlit a Gyuruk urabol, majd az emlitett lovagot, akkor soha nem kerulok be az osztalyomba, mint tarsasagba. Igy is eleg nehez volt. A szerepjatek egyet jelent a belepessel az eletbe. No, ez az en rovid tortenetetem. Ja, es ma a legjobb baratom a legjobb meselom egyszemelyben. Valahogy mindkettonk csak bizonyos szuk (nem technobuzi WestEnd-jaro ifjak) korben vagyunk nepszeruek. Udv: Aingus Og

Le Jaulte
Egyszer régen, egy messzi-messzi galaxisban… Talán `89 nyara volt, amikor elvetődtem a PeCsába, ahol pár srác épp egy labirintuson gyűrte keresztül karatereit… Előttük sosem látott formájú színes kockák, akarom mondani dobótestek, amikkel azelőtt csak a gimis matekórán találkoztam: ikozaéder, oktaéder, dodekaéder, stb. A srácok az asztal körül ültek, és láthatóan jól érezték magukat. Szerelem volt első látásra. Ősszel a barátaimmal ki is próbáltuk, ez volt a hőskor. Bár az igazi Kánaán az egyetemi évek alatt jött el, játszottunk orrvérzésig… A Szerepjátékosok mindig megtalálják egymást! Aves,

Raffy4
Tekintettel arra, hogy véletlenül megláttam szeretett öcsémet is itt, elmesélem, én hogy lettem szerepjátékos. Minden úgy kezdődött, hogy valamikor 1995-ben anyukám veszekedett velem, amiért én nem olvasok elég könyvet. Ez számára azt jelentette, hogy nem olvasok Mikszáthot, és helyette inkább Virginia Woolf-ot meg Kurt Vonnegutot, és Robert merlét olvastam. Így hát elhatároztam, hogy minden könyvet, ami a kezembe kerül, el fogok olvasni. A véletlen szeszélye folytán másnap az iskolában az egyik osztálytársam padján találtam egy nagy zöld könyvet. :) :) :) Ezze indult minden. Fél évvel később már aktívan jártam szerepjáték szakkörre, mivel nálunk az iskollában majdnem mindenki játszott, az ofőnk „ősszerepjátékos” volt. Ő már megbánta, hogy valaha is kockát adott a kezembe…

Akosh
Szeretett öcséd? Melyikre gondolsz a jópárból? Azért leírom én is, hogy én hogyan kezdtem. Nagyon egyszerű: imádtam 12 éves koromban a lapozgatós könyveket. Szinte mindig ilyenre költöttem a pénzem (ha nem éppen csokira). Egyszer a bátyám úgy állított haza, hogy az osztálytársának van egy olyan könyve, amiben bármit megtehetek, nem csak az opciók közül választhatok.. Szerelem volt ez első hallásra. Aztán mikor a bátyám mesélte, hogy sikerült kidolgoznia egy törpe harcos karaktert (! Melyik lapozgatós könyvben lehetett más fajjal lenni???), akkor elhatároztuk, hogy megvesszük a nagy zöld könyvet!

Kötéltáncos
Szépjóestét! Amerikából hazatelepült barátomtól hallottam a szerepjátékról. A jóöreg AD&D-vel ismerkedtünk, s rögtön beleszerettem, mégiscsak izgalmasabbnak tűnt mint a G.I.József katonáim. Ekkor mindössze 11 éves voltam. Azóta sok-sok év eltelt, kb. 14, sajnos már nem jut annyi időm játékra mint régen, de a szerelem megmaradt. Legjobban mindig is azt szerettem, amikor kezdőket vezethettem be a játékba. Klubba keveset jártam, kedvencem a Marczibányi tér volt. Emlékszem a régi szép időkre, amikor Bécsbe jártunk a 2. kiadásért, vagy micsoda öröm volt a Silverland megnyitása. Hmmm…, régi szép idők! :)

Axis
Helló mindenki! Jövök egy történettel. Elöször csak hallottam az RPG-ről, és azt hiszem olvastam róla, annyira fikázták, hogy azt mondtam, ezt azonnal ki kell próbálnom, ez csak valami fantasztikus dolog lehet. Aztán nagyon sokáig nem találkoztam senkivel, aki megmutatta volna. Össze kellett jönnöm életem első szerelmével, hogy rögtön megismerjem az egyik legnagyobbat. Ő már évek óta játszott. Az első játékom Star Wars volt néhány aliennel és predátorral, hál istennek az utóbbi a partyhoz tartozott(NJK). Marha jó volt a többiek történeteit olvasni. Csók!

Gorbadock
Üdv, A 1989 táján sokat jártam könyvtárba, ahova anyám küldözgetett, hogy hozzak neki v.mi könyvet és magamnak amit akarok, neki 4et magamnak kezdetben 2őt(később ez a mérleg jócskán az én javamra billent). Elég erősen a sci-fi-k hatása alatt áltam (Csillagok Háborúja stb…) úgyhogy sorban olvastam a fantasztikumok polcáról a könyveket. Egyszercsak kaptam kölcsön egy könyvet, a Harc az Éj Kövéért volt az. Ezután nem volt megállás a Káosz könyvek után mindent elolvastam. Akkoriban C64en játszottam és itt hallottam a The Hobbit c játékról. Karácsonyra sikerült megszereznem A Gyűrűk Urát. A könyvtárból elfogytak a könyvek.. Valamelyik korai számítógépes újságban olvastam magáról a szerepjátékról. Ezután rendszeresen olvastam a Bíborholdat. Sikerült egy barátommal (1993ban) összehozni egy AD&D partit amiben a Gyűrűk Ura tőrténetét játszottuk. Innentől folyamatosan emelkedett a játékok színvonala. Olyan társasággal akadtam össze, akik közt borzalmasan jó játékosok és mesélők voltak. Azok voltak életem legjelentősebb játékai (még mindig AD&D). Ahogy teltek az évek elkezdtem mesélni is. 2000 környékén kezdtem MAGUSsal is. Ebben a játékban is voltak szép élményeim. Aztán egy szerencsétlen eset szétkuszálta a társaságot, személyes ellentétek léptek fel. Így már egy éve pangás és senyvedés a jussom. Hát ennyi. Jó lenne megint játszani.

Goram
Hello! `93-ban katonaság alatt kezembe jutott néhány könyv, amik nagyon tetszettek. Azt hiszem szerencsém volt, hiszen ezek a Káosz addig megjelent könyvei voltak, ill. a sötét elf triológia, a Kristályszilánkig bezárólag. Az egyik sráccal felváltva olvastuk őket. Aztán hosszú csend. Végül a három napos leszerelőbuli egyik napján megláttuk az egyik könyvesboltban „A NAGY, ZÖLD KÖNYV”-t. -Te! Ezzel olyat lehet játszani, mint amit olvastunk!- szólt rám barátom. Bementünk, megvettük. Egyet-egyet. Az első kalandom a Dreonar küldetése volt, amit öcsém mesélt el nekem. Aztán a haveroknak is. Azóta is… ui.: Bár lapozgatós könyveim nekem is voltak(vannak) és számítógépen is sokat játszottam ilyen progikkal, azért mégiscsak `93-tól datálom az RPG-s „múltamat” Üdv! Goram

Lylyfly
Selmo! Azért nem válaszoltam a topic témájára, mert nem nagy kaland a dolog (nem tartottam említésre méltónak) viszonylag későn ismerkedtem meg ezzel a játék- és életformával (nem mintha annyira idős lennék). Egy kedves (!!!) évfolyamtársnőm (köszi) vezetett be, és megtetszett… Nehézségek , élmények , hatalmas viháncolások , és felháborodás kísérték eddig történetem, és sajnos még belejátszik a történetbe, hogy (szvsz) (túl) keveset játszunk… hetek, hónapok mennek el játék nélkül, és bár én nem vagyok függő, de azért ez így nekem sem annyira jó (persze lehet, hogy rejtett függő vagyok ) Szóval semmi érdekes nem történt… nem láttam álmot, nem vontak még miatta kínpadra… de mivel oly kedvesen érdeklődtél elmeséltem… Nos? Üdv mindenkinek Ly

Neozalan
UDV`! Kiugróan kivételszerű esetről írok: Kártya nélkül kezdtem szerepjátszani. Naná, hogy a Baldur`s Gate által, melynek utsó részét jelenleg is nyomom, mert letehetetlen. A kártyás változat később jött, de nem alkottam nagyokat.

Jedykoma
Valaha a sotet viharos bekes megyeben tortent… Ket elkarhozott lelek mar 8 oraja huzta a rabigat egy odon epulet falai kozt. teljesen dekoncentraltak lettek a szamok misztikus tudomanya irant, mert meglattak egy vastag, melyzold konyvet, melyen a pentagramma szinte odavonzotta a tekintetuket. tiszteletteljesen odaleptek a zold iromany tulajdonosa fele, es esedeztek egy pillantasert a konyvbe. Megkaptak. Ekkor megszunt letezni ter es ido, a konyv rabjai lettek. nemsokara megszuletett Jedylovag, Uwel szent eletu katonaja, es ellenpolusakent egy erigowi dalkolto… Lampasuk, aki vezette oket ujdonsult kontinensukon, hosszu evek ota volt a pentagramma rabja. Igy sikerult a jo iranyba terelnie az ifju lazadokat, es ramutatott, hogy ne engedjek magukat a sotet, veres es istvanos iranyba elcsabulni. ez a fiatalkori oszton elnemult orokre. Igy most immar 3 eve raboskodom Yneven… Jedykoma

Kávéfőző
Na, akkor én is felíratkozom a nagy falra… Szóval ez az egész még középsuliban kezdődött, de persze előtte már voltak alapozó művek (Gyűrűk Ura, lapozgatós könyvek), csak akkor még nem tudtam róluk, hogy azok. :) Szóval ismertem pár arcot a számítógép szakkörből, s az egyik szólt, hogy nézzem már meg mit csinálnak, ha érdekel. Érdekelt. S innen már történelem… :) Ja, s mindez `89 őszén volt. Természetesen AD&D-vel kezdtünk, fénymásolt könyvekből. Ahh, emlékszem, az első kockakészletemért még Bécsbe mentünk ki, a Spielerei-be.

A Nagy Levin
Ugyan ezzel alavagok a Nagy Levin mitosznak, de azért: En kérem 1990-ben kezdtem el a szerepet jatszani. Az egész a Rókus-templom melletti transzformátornak koszonheto, mert arra ragasztottak egy cetlit, miszerint „fantasy-hét” lesz a PeCsában. En pedig nyolcadik általános iskola utáni nyári szunet vége felé éppen arra jártam, megláttam és elmentem. Ebbol az derul ki, hogy akkor már ismertem a fogalmat. :) Aztán ottragadtam. Meg fénymásolt konyvek, meg Bécs, meg Spielerei Azok a régi szép idok !! Néha még adok pat-patot a transzformátornak

Piciboszi
Sziasztok :) Úgy látom, akad itt azért néhány ember rajtam kívül is, aki még emléxik a fénymásolt könyvek és a Bécsből hozott dobókockák időszakára… így már nem is érzem magam annyira vészesen öregnek Jómagam is lapozgatós könyvekkel, Griff-sorozatban megjelent fantasy regényekkel, és magus-várással kezdtem szerepjátékos pályafutásomat; aztán első játékom mégiscsak AD&D lett, egy gimis osztálytársam hívott el és mesélt `89 őszén. Mostanában jóval kevesebbet hagynak játszani, folyton mesélésért nyaggatnak :) Ami persze alapvetően nem baj, csak szegény karaktereim porosodnak; nameg kipróbálnék még egykét dolgot, amit eddig nem volt alkalmam (pl. Oriental) Azért nem panaszkodom, álomi helyzetben vagyok: párom, öcsém és barátaim többsége is szerepjátékos Hali mindenkinek Piciboszi

Allenza
Ave néktek! Tetszik ez a fórum. Sok hasonlélek…anno mekkora példányszámban nyomták a lapozgatós könyveket? Merthogy mindenki azzal nyomult, elképzelem magam úgy `93 körül a Haláltalizmánnal a kezemben idegeskedek, hogy mér csak kétfelé lehet menni Valahogy sosem vonzottak a SF játékok, és a M* első kiadásval kezdődtek a dolgok. Csakhát akkoriban nekünk a könyv volt a szent, és amit abban írtak, és nem vettünk semmit, csak nyomtuk a játékot, Allenza még ezekből az időkből származik… Mostmeg bújom az antikváriumokat a klasszikusokért, amit anno hülye fejjel nem vettem meg… Hát, minden tiszteletem a régi arcoké, akik mindent tűvé tettek idegen nyelvű könyvekért, fénymásolatokért, ha nem tették volna talán nem is írnék ide most, mert azt sem tudnám mi az a szerepjáték… De így van egy Magusunk, magyar Ars Magicánk, Call of Cthulhunk, Vampireünk, köszönet néktek!

Drasworth
1992-ben (még csak 6-os ált. iskolás voltam) lekéstem a buszt hazafelé. Egy óra múlva jött a következő, valamivel el kellett ütni az időt, vettem tehát egy könyvet a közeli könyvesbódéban. Ez volt a Szamuráj Kardja c. FF. Rögvest beleszerettem a lapozgatós könyvekbe, mindet megvettem, ami csak megjelent. Aztán egyszer odajött egy haverom, hogy tud valamit, ami sokkal jobb. Ez volt a Harc és Varázslat… Az első csapat ahol játszottam, mindörökre meghatározta a játékstílusomat – abszolút nem voltunk vérpistikék (jellemző, hogy első karaterem 17 játékalkalom után lépett 2. szintre) és a hangulat mindent felülmúlt. Aztán persze jött a Bíborhold, az SSI idegörlő játékai, majd a M.A.G.U.S. És persze azóta sincs megállás, de szerintem nem is lesz egy darabig.

Odin
Üdvözletem! HA érdekel valakit,akkor én is leírom a történetet. Én szinte ifjonc vagyok a szerepjátékosok világában.Én csak egy éve kezdtem el a szerepjátékot.De elötte voltak a lapozgatos játékok,de azt is csak 1997-ben kezdtem el.Szerepjátékok között elöször a Vampire-t kezdtem el,amibe egyből bele is szerettem.Mostanság MAGUS-sal is játszom.De tervezem,hogy a KÁOSZ s a Közép Földét is kiprobálom.Érdekelne még a WereWolf is,de MO-n nem lehet megkapni az alapkönyvét. Szinte ennyi lenne az én szerepjátékos történetem. Köszönöm,hogy hozzá szólhattam. Agyő

Lorac
My way. 1. Haveromnál meglátom a Bajnokok próbája c. lapozgatós könyvet. 2. Veszem a lapozgatós könyveket 3. Gimis osztálytársam rávesz néhányunkat az rpg-re (1994) Találjátok ki, mi volt az első rendszerem! Neem, nem M* Warhammereztünk… (Hát igen. Van akinek nem is kell, hogy később benőjön a feje lágya… ) 4. Azóta számtalan rendszer, számtalan játék..

Eric Legolas
Szép estét! Érdekesen kezdődött a dolog… 9 éves koromban egy haveromnál láttam egy lapozgatós játékkönyvet, elolvastam és jó volt. De valahogy rögtön utána még nem kezdtem el keresgélni a lapozgatósok után. 1 évvel később beugrottunk venni a családdal a tesómnak valami képeskönyvet egy bótba (ő még csak 5 volt akkor). Hát én is néztem valamit: megpillantottam egy lapozgatós könyvet. Halowányan emlékeztem a haverom könyvére, hát megvetettem ezt. Még aznap kiolvastam 3-szor… És nem volt megállás: vettük a több tucat játékkönyvet, mikor egy boltban az anyukám meglátott egy vékonyka kis füzetet (pontosabban kettőt): a harc és varázslatot. Megvettük, rögtön eldobáltam a vacak lapozgatósokat, szereztem fanatikus játékkönyv-rajongókat, átszoktattam őket a szerepjátékra. Szóval aki ma a legjobban utálja, hogy játszom, az adta meg a kezdő lökést. Vicces, nem? Ezután is van még vicces dolog… 12 évesen egy boltban megvettük a M* Első Törvénykönyvét. Ez még nem is nagy cucc, egyszer amúgy is sor került volna valami ilyesmire, a vicces: láttunk valami zöld kis vacak dobozban mágus kártyákat. Anyukám mondta, biztos tök jó lehet. Én nem értettem, mire jó ez, de megvette. Megtanultam, és annyi volt: vettem a kártyát, mint az őrült. Anyám ismét óriási hibát követett el… Hehe… Én aztán örülök neki… Most 17 évesen már több szerepjátékot ismerek, magusban szerénytelenül vallhatom profinak magam (játszani csak azt játszottam egész életemben). Éppen a Shadowrun-t szeretném kipróbálni, megtanulni, de még nem találtam róla infot.

Dr.Vulture
Üdvözlet mindenkinek! Még `89 szeptemberén egy unalmas péntek délután, elfáradva az egész napos focizástól, nem tudtunk mit kezdeni. Ekkor egy kedves ismerősöm javasolta, hogy van egy új társasjátéka most ismerte meg ő is, de nem hagyományos, kipróbálhatnánk. Ez volt az AD&D első kiadása. A következő év tavaszán már nagyüzemben ment a gépezet. Elég sok játékot kipróbáltunk, de igazából a Shadowrun ami megfogta a társaságot. Azóta nem unatkozunk. Most így a harminc küszöbén még mindig játszunk. Kéthetente vasárnap ez a program, mindenki úgy szervezi az életét, hogy ez beleférjen. Tisztelettel Dr. Vulture

Nessaja
Lapozgatós könyv rulez, húsvéti pénz Valhallát gazdagította engem meg egy MAGUS szabálykönnyvel vert meg az ISTEN!!! Hunt`er RULEZZZZZZZZ

Ilumael
9 évesen otthon, éjjel szabályosandobálgatva, de óvatósan, hogy ne ébredjenek fel a szülők : A tűzhegy varázslója. Néhány évvel később /nem szószerint:)/ „Anya, vegyél nekem lapozgatós könyvet Ez jó lesz?Jó nagy. Árus : Benne vannak a kockák is. Sokan kérdezik, hogy lehetne-e csak kockát venni, de az nincs. /nekem értetlen fej, hogy miről beszél/ Ha nem lesz jó, kaphatsz másikat. Á, ebben biztos sok minden van, nézd mekkora. *****15 perc.Hol a francban van a lapozgatós rész? ******15 perc.Nincs benne.Mi a franc ez? ***Középfölde szerepjáték

razor
Halállabirintus vagy mi a franc volt az 1. lapozgatós neve? Aztán beütött az AD&D. Azóta meg sok más.

Randal
Nálunk bátyámnak volt meg az Országút harcosa, egyszer láttam, de aztán eltűnt, később a szülők könyvespolcán leltem meg. Nekem nagyon bejöttek, örültem mint vad, mikor haver hozzámvágott vagy 5-öt ingyé.:) A Magányos Farkas is jó volt, csak lenyúlta egyik haverom, máig se ismeri be. Aztán ott volt a Shamutani dombok, meg msot a legújabb Kaland Játék Kockázat. Meg volt a Harcos Képzelet, de abból is csak az Éj trilógiája feldolgozás jött be valamennyire. Aztán megvettem a Világkönyvet, a KJK-hoz, amiben ismertetők voltak. Az idióta haver meg nem azon MAGUSozott, mármint a térképeket firkálta, meg radírozta Hmmm, meg kell azt is keresnem, hogy hol van.

pepe
Én is leírom, hogyan kezdtem el.: Szóval kajáztam a haverokkal, mikor az egyik barátom beböki, hogy a könyvesboltos faterja hozott neki egy könyvet, mert látta, hogy a gyerek nem csinál semmit egész nap, aztán ez majd lefoglalja. Még nagyon kicsik voltunk. Belenéztünk a nagy MERP-be és előszőr halványlilánk sem volt. Aztán rájöttünk, hogy van ennek értelme is és játszani kezdtünk vele és máris bevezettünk egy rakás háziszabályt.(értsd jól: nem lettünk ilyen hamar profik csak leszartuk a szabályokat. A mieink egyszerűbbek voltak.) Aztán lett M.A.G.U.S. ET-énk. Na itt kezdődött el az Őskáosz újjászülétése. Végül is szerepjáték, szerepjáték csak az egyik zöld a másikon meg kép van. Na így lett nekünk saját Eriadoros, Vasudvardos, Ynev térképünk. (Pfhúú! Tényleg kicsik voltunk.) Aztán sikerült nagynehezen szétválasztani a kettőt és azóta M.A.G.U.S. !Rulez! Szerintem nem szokványos sztori. Persze nekünk is volt lapozgatós korszakünk. Szamuráj kardja, Szörnyek szigete, Tűzhegy varázslója, Országút harcosa…stb. Bármilyen szégyenteljes a múlt annál fénnyesebb jelen és a jövő, mivel ma már úgy profi a mesélőnk, mint a legtöbb játékostársam (egy két kivétellel) és jómagamat is ide sorolom, mint a csapat legtöbb TP-t zsebretevője. ( ezt a legritkábban kapom harcért) De jó, hogy itt mindent leírhttam. Hüpp erre inni kell

Strato
Hali! Én is mesélnék: Van már jó pár éve (több, mint egy évtizede), hogy Kaland, Játék, Kockázat könyveket olvasgattam, és teljesen magával ragadott a fantázia szülte valós valótlanság. Aztán egy régi osztálytársammal összefutva valahogy szóbakerült a szerepjáték. Emlékszem még viccelődtem is vele, mert nem igazán értettem, hogy hogyan érti. Aztán megmutatta. Persze csak úgy alapjaiban (így lett az első karakterem egy törpe lovag :), de nagyon tetszett. Aztán lassan kiderült, hogy a gimis osztálytársak némelyike is MAGUS-ozik. Összeáltunk, és azóta is nyomjuk, pedig már mind egyetemre járunk. MAGUS, Shadowrun, újabban D&D, volt közben Codex is, és tervezünk ED-t is játszani. Szóval belekerültünk rendesen. Tehát végülis a világ, a fantasy-érzés mutatta meg az utat a szerepjátékig. Csapó!

4dfanatik
Sziasztok! Olvasgatva a remekbeszabott szerepjátékos történeteiket, nekem is meghött a kedvem, hogy elolvashassátok a sajátomat. Remélem örömötöket lelitek benne. :) Nos: 5. osztályos koromban egy 8 osztályos rendszerű gimnáziumba kerültem (amit egyébként az imént fejeztem be), ahol fél éven belül szinte kivétel nélkül az összes fiú osztálytársam (10-11 évesen) egy furcsa játékot kezdett játszani minden péntek délután az osztályteremben, amikor a többiek -köztük én is- már rég hazamentek. A barátommal nem eléggé elleneztük a dolgot, utáltuk azt a bizonyos dolgot, ami által kiközösítve lettünk, de a világ minden kincséért sem próbáltuk volna ki, bármennyire is unszoltak a srácok. Teltek a hetek, miután szépen lassan lett is fogalmunk arról, hogy mi az ördögöt is mívelhetnek társaink. Lovagokról, varázskardokról, szörnyekről meséltek, és furcsa dobókockákat hajigáltak. Gúnyolni is kezdtük őket ezekért (annak ellenére, hogy mi voltunk kevesebben): „Én vagyok a kődobáló!”-harsogtam a többiek felé, amin ők is jót mulattak. Aztán egyik délután, fogalmam sincs, hogyan én is ott ültem az egyik pad mögött, tanítás után, és rögtön nekem is szegezték a kérdést: „Mi szeretnél lenni harcos, vagy gladiátor?” Nem volt sok választásom, hát azt feletem bátortalanul:”Gladiátor”. Erre rögtön peregni is kezdtek a Nagy Zöld Magus Könyv lapjai, és nem sokkal később el is készült az első karakterem: egy Abasziszi (fog. sem volt mi az) Gladiátor. Azután (véleményem szerint) gyorsan behoztam 1 éves lemaradásomat a többiekkel szemben, akik szépen leassan lemorzsolódtak az évek során a majd 15 fős (!) csapatból. Azóta nincsen játék, ami nélkülem zajlana, általában szerény hajlékunkban, gyakran mesélek is. Az életemmé vált ez a szenvedély. 3-4 társammal együtt mi lettünk kitaszítottá a többiek szemében, mi, akik „még mindig Mágusoznak”. Mi csak jókat derülünk ezen, hiszen a köztudatban még mindig „Mágus” él szerepjáték helyett, holott, már régóta másegyebet is kipróbáltunk vala. Ez a nyár azonban fordulópont volt mindannyiunk életében: A derültség odaveszett az elballagó, és más irányba induló, nem szerepjátszó osztálytársainkkal… :-/ Sajnálom, ha kicsit borús lett a vége. De fel a fejjel: RPG 4EVER!!

Üszök
Üdv! Most találkoztam ezzel a témával és úgy gondoltam, megosztom veletek a szerepjátékos múltam történetét, mely valamikor 1992. elején kezdődött! Mint sokan mások, én is találkoztam a Kaland, Játék Kockázat könyvek első példányaival. Volt benne fantázia, egy elvarázsolt világ volt, mely nagyon megragadott! Majd eljött a pillanat, hogy egy jóbarátom elkezdett mesélni az AD&D-ről(gőzöm nem volt hogy mi is az, és elcsábított egy jákékülésre, bár nem is tudtam, hogy mire is vállalkozom! Akkor még csak angol nyelvű AD&D volt kapható, melyet nagy lelkesedéssel kezdtek el mutogatni, magyarázni a lehetőségeket, meg a szabályokat,… :ize: Képzelhetitek, hogy egy kukkot sem értettem az egészből! Majd elindult a játék, és hirtelen a sok zagyvaság eltünt, csak a képzelet varázsa maradt meg a mesélő elbeszélései alapján! Később kiadták kis hazánk első saját szerepjátékát, a Mágus-t! Végre egy elérhető, magyar nyelvű, szinvonalas szerepjáték! Nagyon sokáid csak azt játszottunk! Közben bekerültünk egy klubba(akkor még színvonalas volt a művház szerepjátékos klubja ) rendszeressé vált a szombat délutáni(14:00-tól 22:00-ig) játék. Később egy-egy alkalommal ezt még megspékeltük egy Cutulhu(horror) szerepjátékkal. Jártunk versenyen, élő szerepjátékon(meg is nyertük ). Bele-bele kóstoltunk a szerepjátékok némelyikébe, melyből egy azóta folyamatos kedvenc, ez pedíg a Shadowrun . Szimpatikus világ, realizálható, bővülő kiegésszítőkkel, regényekkel, jó szabályrendszerrel,… Az évek folyamán sok játékos jött-ment körülöttem, néha sajnáltam, hogy másmerre vitte az élet néhányukat :(! Átmentünk a szerepjátékosok szokásos szintjein: – ismerkedés a játékkal :o, – szabályokat ismerete, világ kezd ismerőssé válni , – szabályok kitűnő ismerete és hibáinak kihasználása(igen, ez a tápolás ), – lehiggadás, a játék élvezete . Szépen lassan 4 fősre zsugorodott a társaság, azokra, akiknek szenvedélyévé, életbentartó elemévé vált a játék! Azóta is minden szombaton játszunk! Vége!