George R. R. Martin: Lázálom

Bizonyos párhuzamot vélek felfedezni Darren Shan kalandjai és a szóban forgó könyv között. Egyformán vámpírokkal foglalkoznak, és mindkettő új magyarázatot ad létezésükre. Az ily módon újjávarázsolt vérszopót pedig azonmód kalandozni küldik. A hasonlóság szempontjából mellékes, hogy mesének vagy horrornak hívjuk a történetet, sőt, az is teljesen mindegy, hogy sorozatról vagy szóló regényről van-e szó.
Martin tagadhatatlanul szakított a hagyományos megközelítéssel, és egyértelműen elválasztja egymástól a nappal tevékenykedő emberiséget az éjszaka leple alatt táplálkozó ragadozóktól. A bestiák azonosítására itt nem működik a legtöbb bevált módszer, az Éjszaka Népének (mert így hívják magukat) tagjai látszódnak a tükörben, elfogyasztják a fokhagymát, és ha úgy hozza a szükség, gond nélkül átússzák az útjukba kerülő folyókat. Problémamentesen felékesítik magukat ezüst ékszerekkel, valamint következmények nélkül megisszák a szenteltvizet. A napot nem kedvelik, de ha nincs más megoldás, órákig elviselik. Szeretnek enni, vért csupán akkor vesznek magukhoz, amikor kitör rajtuk az éhség.

Mindez persze csak apránként jut a tudomásunkra, miközben nyomon követjük az egyik legcsúfabb pozitív hőst, akit valaha is papírra álmodtak. Abner Marsh igazi folyami ember, aki él-hal a Mississippi összes kanyarulatáért, homokpadjáért. Legalább olyan mérvű vonzalmat érez a folyton változó víz iránt, mint kortársa, Mark Twain. Az évek során tisztes méretű flottát épített ki magának, de mostanában elkerüli a szerencse. Sorozatos veszteségei arra kényszerítik, hogy vonakodva bár, de elfogadja a jóképű és titokzatos idegen (York) ajánlatát, és társul vele.
Ketten aztán megépítik a folyam legpompásabb gőzösét (a történet idejében még a polgárháború előtt vagyunk, amikor a Mississippin virágkorát élte a hajózás), amelynek a hangzatos Lázálom nevet adják. York pénzének hála, nem sokkal később már New Orleans felé csorognak – ám a legénység hangulatát különös események borzolják. Mire megérkeznek a franciák által alapított városba, Marsh kapitány már sokkal többet tud az éjszakai vérszívókról, mint indulás előtt.
Ettől mondjuk nem lesz boldogabb, de legalább tudja, mire számítson. Hiszen akinek egy vámpír a társa, az némileg átértékeli az életét. És jól teszi, ha nem tervez túlságosan előre, mivel a fedélzeten egyre többen lesznek az Éjszaka Népéből.

Végezetül: Bár fenntartással olvastam a borító reklámszövegét, amely minden idők legjobb vámpírregényét ígérte – véleményem szerint ez a kérdés továbbra sem dőlt még el -, azt el kell ismerjem, hogy ez jóval emlékezetesebb történet, mint a mostanában megjelenő egyéb vámpírhistóriák. Van benne ötlet, eredetiség, izgalom és természetesen vér, sok-sok vér. A cselekmény háttereként bemutatott hajósvilágon érződik a kutatómunka.
A fordítás egészen a huszonkettedik fejezetig nem hagy kívánnivalót maga után, de ott valami (számomra) megmagyarázhatatlan történt. Az addig hibamentes szövegben nem csupán elgépelések bukkannak fel, hanem bizony a fordítás sutaságaival is szembesülünk – olyan, mintha a korrektor/lektor ebédszünetre ment volna. Pár fejezet múltán a helyzet rendeződik, de ez a bosszúság sajnálatos módon lerontja az addigi szép teljesítményt. Kár.

Valhalla Páholy – Szukits Könyvkiadó (2002)
Ára: 1490 Ft