Malkavita novella

Fejezetek egy őrült naplójából
Malkavita novella
(írta: Edem)
I. emlékek

Kopp.
Kopp.
itt fekszik az ágyon és tudom hogy ismerem de nem jut eszembe
honnan
Kopp.
két apró vörös pont a nyakán szivárog belőle az élet és én azon
töprengek honnan ismerem mintha láttam volna már valahol
Kopp.
nyaka körül vörös tócsába gyűlik a vére jóllaktam a tócsa terjed
eléri az ágy szélét kopog a vércsepp a padlón
Kopp.
homokszín haj egyszer már láttam előző életemben rosszul mondom
amikor még éltem régen volt alig tudom felidézni homokszín haj
fűzöld szemek
Kopp.
az nem lehet biztosan nem ő láttam mikor megöregedett ott voltam
a temetésén nem akkor nem voltam ott mert akkor már az Éjszakáé
voltam de aznap éjjel elmentem a friss sírhoz ő feküdt a mélyén
szerettem azt hiszem nem tudom nem emlékszem
Kopp.
óvatosan felnyitom a szemhéját zöld mint a tavaszi rét az nem
lehet ő már tíz éve halott aznap haltam meg én is igazán
Kopp.
most még csak alszik az ágyon lassan sápad a bőre gyengül a
szíverése meghal honnan ismerem nem jut eszembe nem jut eszembe
nem jut eszembe nem jut eszembe
Kopp.
eszembe jutott az nem lehet azt nem akarom az nem nem
nemnemnemNEMNEMNEM!
Kopp.
ő
Kopp.
a lányom