Józanság Könyve

Józanság Könyve
szerző: Jason Corley
forditotta: Edem

(A fordító megjegyzése: CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!)

1. rész

E könyv tartalma (eltekintve ettől a résztől) hazugság. Csak az
idődet vesztegeted, ha a következő lapokon mást keresel, mint
őrültek zagyvaságait. Azok a szavak csupán annyira hordozzák
Malkav bölcsességét, mint amennyire Ábel végrendeletét.

A vámpírok teremtésének valódi története sokban hasonlít a
bibliai történetre, csak éppen Káin nem azért lett vámpír, mert
megölte Ábelt. Azért lett vámpírrá, mert szörnyűséges változást
okozott a valóság szövedékén. Halált hozott arra a helyre, ahol
annak előtte nem ismerték a halált, és a Paradoxon törvényei
mindörökre megbélyegezték. Nem egy metafizikális entitás
átkozta meg: egyszerűen a természet törvényei tették.

A vámpírok történelmének valódi története rémesen egyszerű: a
Második Generációs, istenszerű vámpírok közti összetűzések
története. Egymás iránt érzett gyűlöletük okozója nem a
táplálékforrás apadása, avagy Káin parancsa, netán puszta
őrület. Nem létezik őrület. Nem, egyszerűen csak a
féltékenységük ugrasztja őket egymás torkának. Mi a nevük? Kit
érdekel? A név nekik semmi. Nincs szükségük címkékre, hogy
rávilágítsanak kilétükre.

A világvége mögötti igazság is nagyon egyszerű: a világnak
akkor lesz vége, amikor majd több millió év múlva a bolygónk
letér pályájáról, és mindenki elpusztul az éghajlati
változásoktól. Van még egy lehetőség, szerencsére most már
távolabbi, mint eddig volt; miszerint a világ népessége önmagát
teszi nemlétezővé, seregnyi tömegpusztító fegyverrel.
Másrészről a világvége csupán a halál jelképe – a vámpírok
azért félnek a Gyehennától, mert a halál többé kevéssé sem
látszik bizonytalannak.

Ez az igazság. Ez az egyetlen igazság ebben a könyvben. A
többit ne vedd figyelembe.

Ha már eddig olvastad, akkor minden igazságot elolvastál már.
Angyalok mondták el nekem, s én nektek mondtam el.

Égesd el ezt az oldalt.

2. rész

Kedves Isten!

Újra én vagyok. Azzal akartam kezdeni, hogy `úgysem ismersz`,
de hát ismersz. Te ismersz mindent, te csináltál mindent, meg
ilyesmi. Na, de ezt már tudod.
Időnként nehéz dolog a gyermekednek lenni. Nagyon nehéz. Ja! Én
vagyok a tizenötöd-ükunokád! Emlékszel még Káinra? Persze, hogy
emlékszel.
Mindenesetre elég nagy hülyeség leírni a dolgok hátterét,
amikor már úgyis mindent tudsz, úgyhogy egyszerűen csak
felteszem a kérdéseimet, aztán befogom a pofámat:
Miért teremtetted mindezt a semmi helyett? Úgy értem, látom
mennyire szereted az ürességet, amikor az égre nézek vagy abba
az ezüstös valamibe, ami állítólag én vagyok. Én is szeretem a
semmit. Szeretem csukva tartani a szemeimet, de nem szeretek
aludni, mert akkor az feltölti az űrt álmokkal, amik nem
bánthatnak. Tudtad ezt? Ó, persze, gondolom te tudtad. Bárcsak
én is tudtam volna.
Állítólag ez az ezüstös valami ez én vagyok. Nincs valami sok
hasonlóság, nem? De hát miért hazudnának nekem? Azt mondják, ők
a barátaim, de én csak még több valamit látok. Hol van az
üresség? Eltekintve a szemeik mélyén lapuló kis körtől.
Hé! Van egy ötletem! Ja, nem, ez csak egy biztosítótű. Talán ha
mindvégig csukva tartom a szememet, megérted a kérdésemet, hogy
miért lenne jobb ha egyszerűen semmi lenne. Megpróbálom.
Nos, azt hiszem, egyelőre ennyit. Kilépek és kipróbálom az új
felfedezésünket.

Szervusz

3. rész

Tudom, hogy kell összeadni. Tudom, hogy kell kivonni. Tudom,
hogy kell leírni a nevem. Tudom, hogyan egyek, hogy minél
kevesebb csorogjon mellé. Tudom, hogyan szaporodjak, hogy minél
kevesebb csorogjon mellé. Tudom, hogy kell osztani. Tudom, hogy
kell leírni a nevem. Tudom, hogy kell olvasni a nevem. Tudom,
hogy kell beszélni. Tudom, hogy kell hallgatni. Tudom, hogy
kell énekelni. Tudom, hogy kell lejátszani egy kazettát. Tudom,
hogy kell megérinteni másokat. Tudom, hogy kell megérintetni
magamat. Tudom, mi az, hogy pénz. Tudom, hogy mit tesznek meg
érte az emberek. Tudom, hogy mi a nevem. Tudom, hogy milyen az
arcom. Tudom, hogy milyen a sötétség. Tudom, hogy mi az a csók.
Tudom, hogy mi az a szerelem. Tudom, hogy mi az a szerelem.
Tudom, hogy mi az a szerelem. Tudom, hogy mi az a szerelem.

És még ti mertek engem őrültnek nevezni. Ti mertek. Ti.

4. rész

ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ
0123456789
Első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik. Utolsó.
Születés, gyerekkor, kamaszkor, érettség, hanyatlás,
szenilitás, halál, rothadás.
Mellőzés, közömbösség, érdeklődés, barátság, bujaság, szerelem,
érdeklődés, apátia, bosszúság, gyűlölet, mellőzés.
Fedőlap, címlap, bevezető, első fejezet, második fejezet,
harmadik fejezet, negyedik fejezet, ötödik fejezet, epilógus,
könyvjegyzék, szószedet, tartalomjegyzék, hátlap.
Nyitva. Zárva. Nyitva. Zárva. Nyitva. Zárva. Nyitva. Zárva.
Sosem hallottam róla. Ó, ez nagyon érdekes. Hasznos dolog.
Kicsit elhasznált, nem gondolod? Ezt mindenki tudja. Nem, többé
már nem kérek belőle. Sosem szerettem. Uuun-csi!
Tánc. Tánc. Tánc. Tánc. Táncolni. Tánc. Tánc. Táncolj. Tánc.
On. Off. On. Off. On. Off. On. Off. On. Off. On. Off.
X=X.
Tik. Tak. Tik. Tak. Tik.
Egy. Kettő. Egy kettő három négy. Egy. Kettő. Egy kettő három
négy.
Előszezon. Főszezon. Újrajátszás. Bajnokság. Holtszezon.
Előszezon.
Feküdj le. Kelj fel. Sétálj körbe. Ülj le. Kelj fel. Sétálj
körbe. Feküdj le.
Napnyugta. Alkony. Este. Éjfél. Késő éjjel. Kora reggel.
Napkelte. Reggel. Nappal. Dél. Délután. Késő délután.
Napnyugta. Menekülj.
Most.

5. rész

Repülsz. Nem állom, nem látomás. Az otthonod felett szállsz.
Látod a háztetőket, jeltelenül, de tudod, hogy a te otthonod,
ismerős és biztonságos. Itt a levegőben érzed a hatalmas
sóvárgást, a kétségbeesett hazavágyakozást, az érzés után,
mikor fekszel egyedül, melegben, sötétben, és mikor félig
behunyod a szemedet és sandán nézel, érzed, hogy az a meleg
lélegzet, ami felszáll a földről, az a takaród, és a fény és
sötét egyvelege csupán az éjjelilámpád halk ragyogása és a
furcsa árnyékok, amiket vet. Ez az otthonod, s ez halk mosolyra
késztet itt a levegőben. A kanyargó utcák felett suhansz.
Körülötted ezernyi csillag. A szél játékosan cibálja ruhádat,
mint mikor egy gyerek próbálja magára vonni a figyelmedet. A
villanyrendőrök lassú váltakozásának ritmusára a főút lassú,
egyszerű táncot jár neked a levegőben. Repülsz.

Dehogyis.

Nem tudsz repülni. A szél hideg és éles, és nem olyan, mint egy
gyerek vagy egy szerető. Nincsnek csillagok a városban. Nincs
otthonod. Tűnj a szemem elől.

Rosszul vagyok a fajtádtól.

6. rész

Ne hidd, hogy nem értjük. Jobban ismerjük őket, mint ők minket.

Ellenségeink azt állítják, hogy létezésünk veszélyezteti
fajtánk fennmaradását, hogy fáradozásaink és céljaink pusztán
fáradt ármányt és fülledt levegőt fialnak, hogy szavaink és
tetteink üresek és tettetettek, hogy hadicseljeink és terveink
ellentmondanak a komoly és súlyos feltételeknek, amelyek
keretei között ők és mi letöltjük a komoly és súlyos idő
maradékait itt a Földön.

Megint mások azt állítják, hogy ez a hozzáállás csak a mi
kezünk alá dolgozik, mert felismertük, hogy a zavarodottság és
vitatkozás felkelti a figyelmet.

Nem vagyunk felhatalmazva, hogy bármit is fűzzünk a dologhoz.