Split/Second

Címkék
A május két nagyon várt arcade autóversennyel is megörvendeztette a játékosokat a két nagy konzolon kívül pc-re is. A Split/Second és a Blur egymást túllicitálva hozakodott elő a látványosabbnál látványosabb videókkal és tartalommal. A következőkben a duó közül az elsőként boltokba kerülő játékról, a Split/Secondről lesz szó.

„Felvétel!”

 A játék alapja roppant egyszerű, de zseniális és remekül illik a stílushoz: a játékos és a többi versenyző egy Split/Second című autó valóságshow résztvevői, akik változatos helyszíneken (vagyis a show díszleteiben) versenyezve hajtanak a győzelemért bármi áron. A bármi áront a szó legszorosabb értelmében kell érteni: a díszlet egyes részei ugyanis bizonyos helyzetekben elpusztíthatóak, ezzel is hátráltatva az elöl haladókat. Itt mindig számítani kell egy felrobbanó buszra, egy robbanó hordókat dobáló helikopterre, leszakadó hídra vagy felüljáróra, lezuhanó repülőgépre, hatalmas markolókra amik végigszántják az utat, sziklaomlásra, felrobbanó benzinkútra…
Az autó alatt elhelyezett „powerplay” jelző mutatja, hogy mennyit tudunk gonoszkodni. A három részre osztott skála (két kék, egy piros sáv) drift, szélárnyék, ugratás és az úgynevezett „close call” (vagyis ha mellettünk durran el valami, de mi szerencsésen megússzuk), után töltődik. Egy sáv elhasználásával apróbb dolgokat tudunk aktiválni (ez nem feltétlenül robbantás, lehet rövidítés is), míg a piros (ami mindhárom elhasználását jelenti) egész útszakaszokat vagy épületeket dönt romba, vagy  repülőt potyogtat az ellenfélre. Ezek felhasználásával tudunk előrébb kerülni akár az ellenfél kiütésével, akár új útvonalak vagy ideiglenes rövidítések megnyitásával. Ha ügyes és megfontolt taktikával használjuk őket (amihez elengedhetetlen a pálya pontos ismerete és a jó reflexek), akkor minden egyes robbantás közelebb juttathat minket a hőn áhított győzelemhez.
 
A show 12 epizódra és azon belül meghatározott számú versenyre van bontva. Az egyes futamok között helyezéseinktől függően crediteket gyűjtünk, majd egy bizonyos mennyiség elérése után részt kell vennünk egy úgynevezett Elit futamon, ahol a dobogós helyezéssel jogot szerzünk a következő epizódban való részvételre. Megfelelő credit megnyerése után bónusz autókat kapunk amik erősebbek, gyorsabbak mint a régi verdáink. Tipikus arcade felépítés, de ide ez illik. A menü egyszerű, az epizódok felépítése erősen emlékeztet például a Burnout Revenge-ben látottakra.
A hagyományos (ha a Split/Second esetében beszélhetünk ilyenről) versenyeken kívül találkozhatunk Eliminátor (bizonyos idő után az utolsó helyen álló versenyző kiesik) és Detonátor (lényegében egy mért kört kell futni ellenfelek nélkül, a pályán azonban sorban aktiválódnak a különböző bombák) móddal. A Split/Secondben ezeken kívül feltűnik még három egyedi játékmód: Légitámadás (Air Attack), Légi bosszú (Air Revenge) és egy Túlélő (Survival) mód. Az első kettőben egy helikopter köröz a pálya felett és bizonyos időközönként rakéták sokaságát zúdítja ránk. A becsapódás helyét mindig vörös ikonokkal jelzi nekünk a játék. Minél több között robogunk át, minél többet kerülünk ki, annál több pontot kapunk. Elsőre érdekesen hangzik, de megvannak a csúnya buktatói: a nagyon lapos kamera miatt (ami a versenyzés során egyébként nagyszerű), sokszor nem látjuk egészen pontosan, hogy hova is fognak csapódni az egyes rakéták. Mivel kockáztatunk kell a magas pontszám miatt, sok esetben vakon száguldunk bele a robbanások fényes tűzgolyóiba. Ezen kívül a robbanás okozta lökéshullámok miatt néha teljesen elveszítjük az irányítást az autó felett és vagy karambolozunk vagy telibe talál minket egy rakéta.
 
Az Air Revenge mód esetében eljön az édes bosszú ideje! A rakéták kikerülésével és a megszokott drift/ugratás módon szerzett powerplayt arra tudjuk felhasználni, hogy lelőjük az idegesítő helikoptert. Itt a helyezésünkről az időeredményünk dönt.
A Survival módban kamionok haladnak egy általában egyenes pályaszakaszon vagy pályán (pl. csatorna) és kék, illetve vörös hordókat potyogtatnak. Célunk minél több kamion megelőzése mielőtt kifogynánk az időből, vagy három alkalommal összetörnénk magunkat. Természetesen az imént említett hordók nem üresek! A kék az időnkből csíp le, míg a vörös hordóval való találkozás után egy robbanás kíséretében elveszítjük egy életünket. A dolgot nehezíti, hogy számos fekete-sárga autó is halad velünk a pályán és ők nem minden esetben akarják kikerülni a hordókat. Így a hordók kerülgetése és a kamionok előzése hirtelen lángba borult, pörgő-forgó roncskerülgetéssel egészül ki. Mindhárom játékmódban három életünk van.

A játék nem rendelkezik licencelt autókkal, így a négykerekűek nagyrészt létező autók (F430, Camaro, 599, Murcielago, Mustang stb.) másolatai. Ennek ellenére érzésem szerint nagyon szépek és dizájnjuk remekül passzol a játékhoz. Megváltoztatni őket minimálisan tudjuk, mindössze 6-7 szín közül tudunk válogatni. Ennél érdekesebb, hogy az egyes versenyek alatt nyújtott teljesítményünk alapján kapunk különböző matricákat az autóra, amik afféle harci díszként is szolgálnak, jelezve, hogy a pilóta már milyen eredményeket ért el – kedvencem a Split Second nevű, amit akkor kapunk, ha kevesebb mint egy másodperc előnnyel nyerünk. Ezek természetesen online is ott virítanak a verdán. Ezen kívül autónk rajtszáma is változik ahogy haladunk a játékban az egyes epizódok illetve futamok között.

A grafikáról nagyon kevés rosszat tudok mondani: nagyon szép szinte minden, gyönyörűek a színek, a pályák hangulatosak és érdekesek. Néha azonban találkozni apróbb bakikkal: a textúrák itt-ott késve érkeznek meg a helyükre (ez általában különböző útfestés, árnyék vagy aprólékosabb textúra) és a töltőképernyők alatt is látni elég szögletes tárgyakat. A tempó és az izgalmas játékmenet miatt azonban ezekre nincsen sok időnk figyelni. A legtöbb nappali pálya sárgás-aranyos fényben úszik, nekem amolyan „jó reggelt Los Angeles” hangulatúak. Az éjszakai pályák már kicsit művibbnek hatnak, de összességben azok is nagyszerűen néznek ki.

A játék hangzása úgyszint pazar. Az embernek néha az az érzése, mintha egy remekül összerakott akciófilmet nézne: a nagyobb robbanások alkalmával a zene (amihez mintha régi és mostani filmek üldözési jelenetei alatt szóló zenékből merítettek volna ihletet) elhallgat azokra a pillanatokra, amikor a földön koppanó állunkat keressük a hatalmas robbanások, lángtenger és törmeléközön közepette. Az autók is nagyon jól szólnak, mindegyiknek nagyon jól eltalált, egymástól gyökeresen eltérő hangja van az amerikai izom autóknak és az európai sportkocsiknak.

 
 
A sok pozitívum után rátérnék a negatívumokra is. A grafika szerepelt a dicséretes dolgok között, de sajnos a karambolok minősége már ide kívánkozik. Nincsen jobb szó az autók összetörésére, felrobbanására mint a „gagyi”. Mintha egy LEGO autó potyogna darabjaira, némi láng kíséretében. Távolról még jól fest amint a lángoló roncs a levegőbe emelkedik, de közelebbről nézve sajnos a fenti dolgokkal vagyunk kénytelenek szembenézni. A legszörnyűbb amikor valami mellett elszáguldva beleakadunk (ez legtöbb esetben egy rosszul kicentizett, már lángoló busz vagy egyéb akadály), az autó megtorpan, majd egy fél másodperccel később szó szerint szétesik. A Burnout Paradise-tól azért lehetett volna lesni némi deformációt vagy élethűbb karambolt. Apróbb, de úgyszint zavaró dolog, hogy az autónk ugyan rongálódik verseny közben, de ez kimerül a lepergett festékben.
A másik, sokkal kényelmetlenebb hiba a játék nehézsége. Pontosabban az, ahogy az AI megnehezíti nekünk. Mivel mindig a leghátsó sorból indulunk nagyon keményen kell nyomulni, de sokszor egy karambol után célszerűbb restartot nyomni ha a maximális creditre hajtunk – ez fokozottan igaz a Detonátor módra, ahol egy hiba után szinte kizárt, hogy elsőként érjünk be. Ha nagyon lemaradunk akkor csak „normális” vezetéssel tudunk felzárkózni, hiszen driftelve időt veszítünk, drift és társai nélkül viszont nincsen powerplay. Az ellenfél autói nem ismernek statisztikát, papíron mi hiába vagyunk gyorsabbak, simán leelőznek, egy jól sikerült robbantás után alig pár méterrel mögöttünk jelennek meg újra (ha egyáltalán mögénk kerülnek!), amíg mi hasonló események után sokszor az első helyről hetedik-nyolcadik helyen találjuk magunkat jókora lemaradással. A rövidítések használata kötelező, főleg az utolsó körben. Ha mi nem élünk vele, a gép egészen biztosan fog, ha pedig előttünk megy, igyekszik úgy időzíteni, hogy mi már ne férjünk át…

Egy ilyen jellegű játéknál érzésem szerint nagyon fontos elem a multiplayer mód, ami itt egyszerűre és gyorsra sikeredett, amivel pillanatok alatt kormány mögé pattanhatunk: a nyitott versenyeken véletlenszerűen kiválasztott pályán megy a küzdelem, de autó behatárolás nincsen. Így sokszor megesik, hogy a játék legdurvább autói ellen kell helyt állnunk és az esélytelenek nyugalmával vágunk neki egy-egy futamnak.
A privát futamok esetében ugyanez a helyzet, viszont legalább a pályát mi választjuk ki, valamint ki tudjuk kapcsolni az AI versenyzőket, amikkel néha (nem minden esetben) feltölti a játékosok számát nyolc főre.
Eliminátor, Túlélő és sima versenyeket futhatunk online.

Természetesen maguk a futamok nagyon izgalmasak és pörgősek. Sok esetben csak azokat a powerplay-eket szabad ellőni, amiről szinte 100%-ig biztosak vagyunk, hogy kiüt valakit. A legtöbb játékos már oda-vissza tudja a pályákat (ha nem akarunk utolsónak beérni, nekünk is illik!), és nagyon nehéz meglepni őket.

A megjelenéssel egy időben jelentek meg a versenymódokat vagy/és autókat megnyitó DLC-k, amiket mindenkinek csak ajánlani tudok. A karrier mód a sokszor csaló gép miatt idegesítő és frusztráló tud lenni, az online futamokhoz azonban jól jönnek az erős és gyors autók.

Összességben egy nagyon hangulatos, pörgős arcade játékkal van dolgunk ami csodaszép grafikával, remek hangzással és eszement akcióval kényeztet minket. Hibái ugyan vannak, de az online játék élménye miatt nagyrészt elnézzük neki. A karrier mód csaló pilótái ugyan roppant idegesítőek, de érzésem szerint aki teheti, úgyis online fogja játszani.
A pályák és az azokon elhelyezett robbantható dolgok megtanulása kötelező, akadnak nagyon gonosz lehetőségek (ezek legtöbbször az útvonal váltások) amivel rengeteget tudunk nyerni, de a futamnak akkor van vége, ha leintettek. Ez a szabály a Split/Second esetében hatványozottan igaz, hiszen a másodperc tört része alatt bukhatunk vagy éppen kerülhetünk az élre.

 

Legyen tied az első hozzászólás!


belépés jelentkezz be    

Back to top button