Keresztnevek eredete és jelentése
TI: Keresztnevek eredete és jelentése
DT: szótár
PD: 1998 (elektronikus változat)
KW: keresztnevek
KW: utónevek
NT: A dokumentumban 80 karakternél hosszabb sorok is előfordulnak!
NT: A MEK szövegváltozat javított.
//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\
Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát
illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző
vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják
az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy
ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése
nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják
maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad
terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK
állományából.
Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,
terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű
alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való
megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét
kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
benne kell maradnia.
A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási
szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású,
szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel
kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet
információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi
Internet szolgáltatásainak URL címei:
\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////
NŐI NEVEK
———
ABÉLIA
– latin eredetű; jelentése: tölcséres virágú díszcserje.
ABIGÉL
– héber eredetű; jelentése: az apa öröme.
ADA
– héber eredetű; jelentése: felékesített, szép.
ADALBERTA
– germán eredetű; jelentése: nemes fény.
ADÉL
– német-francia eredetű; jelentése: nemes.
ADELAIDA
– német-francia-angol eredetű; jelentése: nemes.
ADELINA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes
ADELINDA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes kígyó, nemes pajzs.
ADINA
– az Ada német továbbképzése.
ADRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: hadriai.
ADRIENN
– latin-francia eredetű; jelentése: hadriai.
AGÁTA
– görög eredetű; jelentése: a jó.
AGNELLA
– latin eredetű; jelentése: bárányka.
ÁGNES
– görög eredetű; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen,
szűzies, tartózkodó.
AGNÉTA
– az Ágnes kicsinyített formájából.
ÁGOSTA
– az Auguszta régi magyar formája.
ÁGOTA
– az Agáta régi magyar formája.
AIDA
– Verdi Aida című operája nyomán.
AJÁNDÉK
– magyar eredetű; jelentése: Isten örömet szerző ajándéka.
AJNA
– finn eredetű; jelentése: szépség, báj, kedvesség.
AJNÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: Ajnácskő (régebben Hajnácskő) nevű Gömör
megyei vár.
ALBERTA
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.
ALBERTINA
– német eredetű; jelentése: ragyogó, fényes.
ALDA
– germán-olasz eredetű; jelentése: nemes.
ÁLDÁSKA
– magyar eredetű; jelentése: áldás.
ALÉNA
– a Magdaléna önállósult rövidítése.
ALETTA
– német-olasz eredetű; jelentése: nemes.
ALEXA
– az Alexandra név rövidítése
ALEXANDRA
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész, az embereket oltalmazó.
ALEXIA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfias lelkű segítőtárs, védő.
ALFONZA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.
ALFONZINA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.
ALFRÉDA
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.
ALICIA
– francia-spanyol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ALIDA
– német eredetű; jelentése: nemes.
ALINA
– az Adelina összevont alakváltozata.
ALINDA
– az Adelinda összevont alakváltozata.
ALINKA
– az Alina önállósult becézője.
ALIZ
– héber-germán-francia-angol eredetű; jelentése: nemes, harcos, bölcs.
ALMA
1. – germán eredetű; jelentése: erőfeszítés a harcban + védelem;
2. – latin eredetű; jelentése: tápláló, felfrissítő;
3. – angol eredetű; jelentése: az almai csata nyomán.
ALOJZIA
– német eredetű; jelentése: egész + bölcs.
ALVINA
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.
AMÁBEL
– latin-angol eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMADEA
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!
AMADIL
– spanyol eredetű; jelentése: kedves, szeretett.
AMÁLIA
– germán eredetű; jelentése: az Amálok (gót királyi család) + védelem.
AMANDA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMARANTA
– görög eredetű; jelentése: hervadhatatlan.
AMARILLA
– görög-latin eredetű; jelentése: fényes.
AMARILLISZ
– görög eredetű; jelentése: fényes.
AMÁTA
– latin eredetű; jelentése: kedves, szeretett.
AMÁZIA
– latin eredetű; jelentése: kedves.
AMBRÓZIA
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan
AMÉLIA
– az Amália névből.
AMELITA
– az Amélia kicsinyítőképzős származéka.
AMETISZT
– görög-latin eredetű; jelentése: nem részeg, a részegséget
megakadályozó szer.
AMINA
– német-olasz eredetű; jelentése: védelem.
ANASZTÁZIA
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.
ANDREA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANETT
– az Anna önállósult francia becézője.
ANETTA
– az Anna olaszos-latinos kicsinyített formája.
ANGÉLA
– görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.
ANGELIKA
– latin eredetű; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.
ANGELINA
– az Angéla kicsinyítő továbbképzése.
ANGYALKA
– az Angéla, Angelika régi magyaros formája.
ANIKÓ
– héber-székely eredetű; jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme.
ANITA
– az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.
ANNA
– héber eredetű; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem,
kecsesség, báj.
ANNABELLA
1. – az Anna és a Szibilla vegyülése;
2. – az Amábel skót módosulata.
ANNAMÁRIA
– az Anna és a Mária nevek összekapcsolása.
ANTIGONÉ
– görög eredetű; jelentése: nemzettsége által kiváló, kiemelkedő.
ANTONELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTÓNIA
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTONIETTA
– az Antónia olasz kicsinyítőképzős származéka.
ANZELMA
– latin eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
APOLLÓNIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Apollónak szentelt.
ARABELLA
1. – spanyol eredetű; jelentése: kis arab nő;
2. – skót eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
ARANKA
– magyar eredetű; jelentése: az arany szó kicsinyítőképzős származéka.
ARANY
– magyar eredetű; jelentése: aranyos, aranyműves.
ARIADNÉ
– görög eredetű; jelentése: nagyon tiszteletreméltó, szent.
ARIANNA
– az Ariadné olasz formája.
ARIELLA
– héber-latin-olasz eredetű; jelentése: Isten oroszlánja, Isten
tűzhelye.
ARIKA
– a török eredetű Réka alakváltozata.
ARMANDA
– latin-germán-francia eredetű; jelentése: hadba menő.
ARMANDINA
– az Armanda -ina képzős származéka.
ARNOLDA
– latin eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ARTEMISZ
– görög eredetű; jelentése: friss, egészséges.
ÁRVÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
ASZPÁZIA
– görög eredetű; jelentése: kedvelt.
ASZTRID
– ósvéd eredetű; jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt.
ATALA
– az Atália név alakváltozata.
ATALANTA
– görög eredetű; jelentése: mondabeli vadásznő nevéből.
ATÁLIA
– héber eredetű; jelentése: Isten fenséges.
ATANÁZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: halhatatlan.
AUGUSZTA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
AUGUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
AURA
– latin-angol eredetű; jelentése: aranyos.
AURÉLIA
– latin eredetű; jelentése: aranyos.
AURÓRA
– görög eredetű; jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.
AVARKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
AZÁLEA
– latin-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
BABETT
– héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.
BARBARA
– görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.
BÁRSONYKA
– magyar eredetű; jelentése: bársony
BEA
– a Beáta és a Beatrix nevek rövidüléséből.
BEÁTA
– latin eredetű; jelentése: boldog.
BEATRIX
– latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó
BEGÓNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
BÉKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BELINDA
– germán eredetű; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).
BELLA
– olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép.
BENÁTA
– a Benedikta név becézőjéből.
BENEDETTA
– a Benedikta olasz eredetű változata.
BENEDIKTA
– latin eredetű; jelentése: áldott.
BENIGNA
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJAMINA
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BERENIKÉ
– görög-makedón eredetű; jelentése: győzelmet, diadalt hozó.
BERILL
– óind-angol eredetű; jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő.
BERNADETT
– germán-francia eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERNARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTA
– német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.
BERTOLDA
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BETTA
– a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult.
BETTINA
– a Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése.
BIANKA
– a Blanka név olasz formájából.
BIBIÁNA
– a Viviána név alakváltozata.
BÍBORKA
– magyar eredetű; jelentése: bíbor
BLANDINA
– latin eredetű; jelentése: hízelgő, kedves, barátságos, szíves,
nyájas.
BLANKA
– középlatin-spanyol eredetű; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.
BOGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOGÁTA
– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag
BOGLÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos,
gomb alakú ékítmény.
BOLDA
– magyar eredetű; jelentése: boldog.
BONAVENTÚRA
– latin eredetű; jelentése: jó jövendő.
BORBÁLA
– a Barbara magyaros módosulata.
BORISKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.
BORÓKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.
BORSIKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
BRIGITTA
– óír eredetű; jelentése: erős, erényes.
CECÍLIA
– latin eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.
CELERINA
– latin eredetű; jelentése: gyors, sebes, serény.
CELESZTA
– a Celesztina név alakváltozata.
CELESZTINA
– latin eredetű; jelentése: az égnek, Istennek szentelt.
CÉLIA
– a Cecília, Marcella és Sejla nevek önállósult indoeurópai
becézőjéből.
CELINA
– a Marcellina és a Szelina nevek egybeesése.
CEZARINA
– latin eredetű; jelentése: hosszú, dús hajú.
CICELLE
– a Cecília régi magyaros alakváltozata.
CIKLÁMEN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
CINNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga (rézvirág).
CINTIA
– görög eredetű; jelentése: Artemisz istennő mellékneve.
CIPRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: ciprusi.
CSENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: csendes
CSENGE
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEPERKE
– magyar eredetű; jelentése: csiperke.
CSILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: káka; nád hajtása;
gyékénybél.
CSILLAG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSINSZKA
– Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);
DÁLIA
– Andreas Dahl svéd botanikus nevéből; jelentése: a virág maga.
DALIDA
– Dalida olasz származású, francia énekesnő művésznevéből.
DALMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása a dal szóból.
DANIELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DARINKA
– szláv-magyar eredetű; jelentése: ajándékocska.
DEA
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott, istennő.
DEBÓRA
– héber eredetű; jelentése: méh.
DÉLIA
– görög eredetű; jelentése: Artemis istennő mellékneve, aki Délosz
szigetén született.
DÉLIBÁB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
DELILA
– héber eredetű; jelentése: epedő, sóvárgó, finom, érzékeny.
DELINKE
– magyar eredetű; jelentése: szép termetű, deli, nimfa.
DEMETRIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének
ajánlott.
DEZDEMÓNA
– Verdi Otelló című operája nyomán (Otelló feleségének neve).
DÉZI
– angol eredetű; jelentése: százszorszép.
DEZIDERÁTA
– görög-latin eredetű; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).
DIÁNA
– római eredetű; jelentése: ragyogó.
DINA
– héber eredetű; jelentése: ítélet.
DITTA
– az Edit és Judit önállósult becézője.
DOLLI
– angol eredetű; a Dorottya, Dóra önállósult becézője.
DOMINIKA
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap
született.
DOMITILLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: a Domitius nemzetséghez tartozó;
legyőző, meghódító.
DONÁTA
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DONATELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DÓRA
– a Dorottya önállósult becézője.
DORINA
– a Dorottya névnek csonkított és kicsinyítőképzős formája.
DORISZ
1. – a Dorottya, Dóra önállósult angol becézője.
2. – görög eredetű; jelentése: lándzsa.
DOROTTYA
– görög eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
DÖNÍZ
– görög-francia eredetű; jelentése: Dionűszosz Istennek ajánlott.
DULCINEA
– Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán.
jelentése: édes.
ÉDA
– germán eredetű; jelentése: nemesi származású; birtok, javak,
szerencse, boldogság.
EDDA
– az Éda név alakváltozata.
EDINA
1. – germán eredetű; jelentése: Hedin városából való;
2. – germán eredetű; jelentése: állatbőr, bunda;
3. – az Éda név továbbképzése;
4. – az Edna név módosulata.
EDIT
– germán eredetű; jelentése: öröklött birtok, örökség, birtok, vagyon
+ harc; gazdag + harc.
EDNA
– ószövetségi eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÉDUA
– kun eredetű; jelentése: a hold fölkel.
EDVARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.
EDVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: az örökös barátja.
EGBERTA
– germán-latin eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.
ELEKTRA
– görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.
ELEONÓRA
– arab eredetű; jelentése: Isten az én világosságom.
ÉLETKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
ELIÁNA
– francia-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELINA
– a Heléna spanyol-olasz formájából.
ELIZ
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.
ELIZA
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.
ELLA
1. – az Erzsébet (Elisabeth) és a Heléna női nevek önállósult
becézője;
2. – az -ella végű magyar női nevek önállósult becézője.
ELLINA
– szláv eredetű; jelentése: hellén, görög.
ELMA
– az Alma név alakváltozata.
ELMIRA
– spanyol eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt, hercegnő.
ELVIRA
1. – nyugati gót eredetű; jelentése: akit az ereklye megvéd;
2. – az Elmira alakváltozata.
ELZA
– az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.
EMANUÉLA
– héber-latin eredetű; jelentése: velünk az Isten.
EMERENCIA
– latin eredetű; jelentése: érdemekben gazdag.
EMERITA
– latin eredetű; jelentése: érdemes.
EMESE
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.
EMÍLIA
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.
EMILIÁNA
– latin eredetű; jelentése: az Aemelius nemzetségből való.
EMMA
– a germán Erm-, Irm- kezdetű női nevek önállósult becézője.
EMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: anyatejjel táplált újszülött, bébi.
ENCIÁNA
– latin német-magyar eredetű; jelentése: tárnics virág.
ENID
– kelta-walesi-angol eredetű; jelentése: élet, lélek.
ENIKŐ
– Vörösmarty Mihály alkotása. jelentése: ünő, szarvastehén.
ENNA
– fríz eredetű; jelentése: kard.
EPERKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
ERIKA
– germán-latin eredetű; jelentése: nagyrabecsült.
ERINA
– az Irén szláv alakváltozata.
ERMELINDA
– germán eredetű; jelentése: hermion néptörzshöz tartozó; hársfa,
hársfából készült pajzs.
ERNA
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a
harcban.
ERNELLA
– az Erna olasz kicsinyítőképzős származéka.
ERNESZTA
– német-latin eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERNESZTINA
– német eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: a hadsereg barátja, vadkan erejű jó
barát.
ERZSÉBET
– héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.
ESTILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.
ESZMERALDA
– szemita-görög-spanyol eredetű; jelentése: ragyogó, csillogó,
smaragd.
ESZTELLA
– a Stella spanyol változata.
ESZTER
1. – héber eredetű; jelentése: mirtusz;
2. – perzsa eredetű; jelentése: csillag, bájos fiatal lány
ETA
– az Etelka rövidített és -a kicsinyítő képzővel ellátott származéka.
ETEL
1. – az Etelka önállósult becézője;
2. – angol eredetű; jelentése: nemesi származású.
ETELKA
– Dugonics András alkotta az Etele férfinévből.
EUDOXIA
– görög eredetű; jelentése: jó hírnévnek örvendő, tisztelt,
megbecsült.
EUFÉMIA
– görög eredetű; jelentése: a jót emlegető, szerencsét kívánó, jó
hírnévnek örvendő.
EUFROZINA
– görög-latin eredetű; jelentése: vidám.
EUGÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből
való.
EULÁLIA
– görög-latin eredetű; jelentése: jól, szépen, ékesen beszélő.
ÉVA
– héber eredetű; jelentése: élet, életet adó.
EVELIN
1. – az Éva francia (Eveline) és angol (Evelyn) továbbképzése;
2. – kelta-skót eredetű; jelentése: kellemes, kedves, tetszetős,
jókedvű.
EVELINA
– az Éva továbbképzett származéka.
EVETKE
– magyar eredetű; jelentése: mókus.
FABIÁNA
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó.
FANNI
1. – a Franciska (Frances) becézője;
2. – a Stefánia (Stephanie) becézője.
FATIMA
1. – arab eredetű; jelentése: (ismeretlen) Mohamed legfiatalabb
leányának neve;
2. – portugál eredetű; jelentése: egy portugál község neve.
FATIME
– a Fatima alakváltozata.
FAUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.
FEDÓRA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
FÉDRA
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
FEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
FELÍCIA
– latin eredetű; jelentése: boldog
FELICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FERNANDA
– germán-spanyol-latin eredetű; jelentése: béke + merész.
FIAMETTA
– olasz eredetű; jelentése: lángocska.
FIDÉLIA
– latin eredetű; jelentése: hűséges.
FILIPPA
– görög-latin eredetű; jelentése: lókedvelő.
FILOMÉLA
– görög eredetű; jelentése: az éneklést kedvelő, dalos kedvű.
FILOMÉNA
– a Filoméla olasz változata.
FILOTEA
– görög eredetű; jelentése: az Istent szerető nő.
FIORELLA
– olasz eredetű; jelentése: virágocska.
FLÁVIA
– latin eredetű; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.
FLÓRA
– latin eredetű; jelentése: virág.
FLORENCIA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.
FLORENTINA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.
FLORINA
– latin eredetű; jelentése: tekintélyes, hatalmas; virágzó, virágos.
FORTUNA
– olasz eredetű; jelentése: a szerencse istennője.
FRANCISKA
– latin eredetű; jelentése: francia.
FRIDA
– német eredetű; jelentése: béke, védelem, körülkerített terület.
FRIDERIKA
– német eredetű; jelentése: béke + hatalom.
FRUZSINA
– görög-magyar eredetű; jelentése: vidám.
FULVIA
– latin eredetű; jelentése: sárga, sötétszőke.
FÜRTIKE
– magyar eredetű; jelentése: fürtvirág.
FÜZIKE
– magyar eredetű; jelentése: növénynév.
GABRIELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GAJÁNA
– orosz eredetű; jelentése: föld.
GALAMB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
GALATEA
– görög eredetű; jelentése: tejfehér bőrű nő.
GALINA
– görög-orosz eredetű; jelentése: nyugalom, csend, béke.
GARDÉNIA
– latin eredetű; jelentése: a növény maga.
GEMELLA
– latin eredetű; jelentése: leánygyermek az ikrek között.
GEMMA
– latin eredetű; jelentése: bimbó, egy szem gyümölcs, drágakő, gyöngy,
pávaszem.
GÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből
való.
GENOVÉVA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GEORGINA
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó; dália,
györgyike.
GERDA
1. – germán eredetű; jelentése: ág, vessző;
2. – germán eredetű; jelentése: dárda + bekerített hely; vessző,
varázsvessző.
GERLE
– magyar eredetű; jelentése: galamb.
GERTRÚD
– germán eredetű; jelentése: a dárdák varázslónője.
GILBERTA
– német eredetű; jelentése: híres a Giesel-ek (a szabad nemesek) fiai
között.
GILDA
– görög-latin eredetű; jelentése: pajzshordozó;
GINA
1. – a Georgina becéző rövidülése;
2. – a Regina becéző rövidülése.
GITTA
– óír-német eredetű; jelentése: erős, erélyes.
GIZELLA
1. – germán eredetű; jelentése: női túsz, női kezes.
2. – a Gisel-, Geisel- kezdetű germán női nevek önállósult rövidülése.
GLÓRIA
– latin eredetű; jelentése: dicsőség.
GRÁCIA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltóság, kegy.
GRÉTA
– a Margaréta, Margit önállósult becézője.
GRIZELDA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GRIZELDISZ
– a Grizelda alakváltozata.
GUNDA
– a Kunigunda német rövidüléséből.
GYOPÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
GYÖNGYI
– a Gyöngyvér becézett formája.
GYÖNGYVÉR
– Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér.
GYÖNGYVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
GYÖRGYI
– a Georgina női név magyarosítása.
HÁGÁR
– héber eredetű; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.
HAJNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.
HAJNALKA
– a Hajna kicsinyítőképzős formája.
HANGA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
HANNA
1. – a Johanna rövidült formája;
2. – az Anna eredeti formájának felújítása.
HARMATKA
– magyar eredetű; jelentése: harmat.
HAVASKA
– magyar eredetű; jelentése: tavaszi virág.
HEDDA
– a Hedvig germán rövidítése.
HEDVIG
– német eredetű; jelentése: harc.
HÉLA
– a Heléna név rövidüléséből.
HELÉN
– a Heléna angol és francia formájából.
HELÉNA
– görög eredetű; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)
HELGA
– germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.
HELKA
– magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.
HELLA
– a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.
HENRIETT
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HENRIETTA
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HÉRA
– görög eredetű; jelentése: megőrző, megóvó, védelmező.
HERMINA
– német eredetű; jelentése: hadi nő.
HERTA
1. – Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából.
2. – a Her- és -Hert- kezdetű német nevek becézőjéből önállósult.
jelentése: merész, bátor.
HILÁRIA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILDA
– német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.
HÓFEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.
HOLDA
– német eredetű; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.
HONÓRIA
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
HORÁCIA
– latin eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.
HORTENZIA
– latin eredetű; jelentése: kerti virág.
HÓVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
HUBERTA
– német-latin eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.
IBOLYA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
IDA
– germán eredetű; jelentése: tevékeny, serény.
IDUNA
– germán eredetű; jelentése: az örök ifjúság istennőjének nevéből.
IFIGÉNIA
– görög eredetű; jelentése: a hitregebeli mükénei királylány nevéből.
IGNÁCIA
– latin eredetű; jelentése: tűz.
ILA
– az Ilona rövidített, -a kicsinyítőképzős formája.
ILDIKÓ
– germán eredetű; jelentése: harcos.
ILKA
– az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.
ILMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből.
ILONA
– a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.
IMELDA
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
IMOLA
– ismeretlen eredetű; jelentése: mocsár, hínár, vizes terület.
INDIRA
– indiai eredetű; jelentése: Indira Ghandi nevéből.
INEZ
– az Ágnes spanyol formája.
INGE
– germán eredetű; jelentése: Ingwio istenség + védelem.
INGRID
– germán eredetű; jelentése: Ingwio isten által oltalmazott lovasnő.
IRÉN
– görög eredetű; jelentése: béke.
IRINA
– az Irén szláv alakváltozata.
IRINGÓ
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.
ÍRISZ
– görög eredetű; jelentése: szivárvány, nőszirom.
IRMA
– az Irm- kezdetű germán női nevek önállósult becézője.
ITALA
– olasz eredetű; jelentése: Itália tartományból való nő.
IVÁNA
– az Iván férfinév nőiesítése.
IVETT
– francia eredetű; jelentése: júdeai.
IVETTA
– az Ivett latinos formája.
IVONN
– az Ivó férfinév francia női párja.
IZA
– az Izabella, Izolda önállósult német becézője.
IZABELLA
– az Elisabeth (Erzsébet) spanyol módosulata.
IZIDÓRA
– görög eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.
IZMÉNE
– görög eredetű; jelentése: vágyakozást ébresztő, bájos, kecses, vonzó
nő.
IZOLDA
– kelta-német eredetű; jelentése: vas; tevékenykedni, rendelkezni.
JÁCINTA
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.
JAKOBINA
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).
JANINA
– a János férfinév német Jan formájának latinos nőiesítése.
JANKA
– a János rövidített, becézett formája (eredetileg férfinévként volt
használatos).
JARMILA
– cseh eredetű; jelentése: tavasz + kedves.
JÁZMIN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
JELLA
– a Gabriella önállósult német becézője.
JERNE
– az Irén régebbi magyar változata.
JETTA
– a Henriett önállósult német becézője.
JOHANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten
kegyelmes.
JOLÁN
– Dugonics András névalkotása. jelentése: jó leány (magyar); a viola
virága (görög).
JOZEFA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JOZEFINA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSA
– a János és a József becézője a Jozefa és Jozefina nevek
magyarítására.
JUDIT
– héber eredetű; jelentése: Judeából származó nő.
JÚLIA
– latin eredetű; jelentése: Juliusz nemzetségéhez tartozó.
JULIANNA
– latin eredetű; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.
JULIETTA
– a Júlia önállósult francia becézője.
JUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: igazságos.
JUTTA
– a Judit német és dán alakváltozata.
KALLIOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szép szavú.
KALLISZTA
– görög eredetű; jelentése: a legszebb.
KÁMEA
– olasz-magyar eredetű; jelentése: domborúan vésett kő.
KAMÉLIA
– olasz-újlatin-magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
KAMILLA
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű.
KANDIDA
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KARINA
1. – olasz eredetű; jelentése: csinos nő.
2. – a Katalin svéd formájának továbbképzése.
3. – a Katalin dán formájából.
KARMÉLA
– a Kármen olasz változatából.
KARMELINA
– a Karméla továbbképzése.
KÁRMEN
– héber-spanyol eredetű; jelentése: kert.
KAROLA
– latin-germán eredetű; jelentése: legény, fiú.
KAROLINA
– a Karola továbbképzése.
KATA
– a Katalin magyar rövidüléséből önállósult.
KATALIN
– egyiptomi-görög-német-magyar eredetű; jelentése: korona; mindig
tiszta.
KATINKA
– a Katalin magyar becézőjéből önállósult.
KATÓ
– a Katalin rövidült, kicsinyítőképzős formája.
KERUBINA
– héber-latin-magyar eredetű; jelentése: angyalok.
KILIÁNA
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.
KINCSŐ
– Jókai Mór névalkotása; jelentése: számomra ő a kincs.
KINGA
– a Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult.
KÍRA
– görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.
KISANNA
– az Anna erdélyi becézőjéből önállósult
KITTI
– a Katalin angol becézőjéből önállósult.
KLÁRA
– latin eredetű; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitűnő,
jeles.
KLARISSZA
– a Klára latinos továbbképzése.
KLAUDETTA
– a Klaudia olasz becézőjéből önállósult.
KLAUDIA
– latin eredetű; jelentése: a Claudius nemzetség nőtagja.
KLEMENTINA
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.
KLEOPÁTRA
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége.
KLIÓ
– görög eredetű; jelentése: hírnök.
KLOTILD
– germán eredetű; jelentése: a dicsőségért harcoló nő.
KOLETTA
– a Nikoletta rövidüléséből önállósult.
KOLOMBINA
– latin-olasz eredetű; jelentése: hímgalamb.
KONKORDIA
– latin eredetű; jelentése: egyetértés.
KONSTANCIA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.
KONSTANTINA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.
KORDÉLIA
– latin-angol eredetű; jelentése: szívecském.
KORINNA
– latin-angol-német eredetű; jelentése: szívecském.
KORNÉLIA
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.
KOZIMA
– görög-olasz-német eredetű; jelentése: szabályszerű, rendes.
KRISZTA
– a Krisztina önállósult becézőjéből.
KRISZTINA
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KRIZANTA
– görög-latin eredetű; jelentése: margitvirág, aranyvirág, margaréta.
KUNIGUNDA
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: nemzetség + harc.
LADISZLA
– szláv-latin eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.
LAMBERTA
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.
LARINA
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
LAURA
– latin eredetű; jelentése: babérfa, babérkoszorú.
LAVÍNIA
– latin eredetű; jelentése: Lavinium városából való nő.
LEA
– héber eredetű; jelentése: vadtehén, antilop.
LÉDA
– görög eredetű; jelentése: a görög hitregebeli Lakedimón királyának
felesége.
LEJLA
– perzsa-angol eredetű; jelentése: sötét hajú.
LELLE
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: lélek, lélegzik; kürtös,
kürtfúvó.
LÉNA
– a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.
LENKE
– a Lenchen (Helene és Magdalene német becézője) magyarító fordítása.
LEONA
– görög-latin eredetű; jelentése: oroszlán.
LEONARDA
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEONÓRA
– az Elenonóra önállósult becézője.
LEONTINA
– latin eredetű; jelentése: Leontini itáliai városból való férfi.
LEOPOLDINA
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LETÍCIA
– latin eredetű; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.
LEVENDULA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
LIA
1. – a Lea alakváltozata;
2. – a Kornélia, Júlia önállósult becézője.
LIÁNA
– a Julianna önállósult becézője.
LÍCIA
– a Felícia önállósult becézője.
LÍDIA
– görög eredetű; jelentése: az ókori Lídiából való nő.
LILI
– a Lilian, Caroline, Elisabeth német és angol becézőjéből önállósult.
LILIÁNA
– angol eredetű; jelentése: liliom.
LILLA
– a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.
LINA
– a Karolina becézőjéből önállósult.
LINDA
– német eredetű; jelentése: hársfából készült pajzs; kígyó.
LÍVIA
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.
LIZA
– az Elisabeth becézőjéből önállósult.
LIZANDRA
– spártai eredetű; jelentése: híres spártai hadvezér nevéből.
LOLA
– spanyol eredetű; jelentése: erős asszony.
LOLITA
– a Lola spanyol becézőjéből.
LORETTA
– a Laura és a Leonóra olasz továbbképzése.
LUCA
– a Lúcia régi magyar formája.
LÚCIA
– latin eredetű; jelentése: virradatkor, hajnalhasadáskor született.
LUDMILLA
– szláv eredetű; jelentése: a nép körében kedvelt, közkedvelt,
népszerű.
LUDOVIKA
– germán-ófrancia-latin eredetű; jelentése: hírnév + háború.
LUJZA
– a francia Louise magyarosított formája.
LUKRÉCIA
– latin eredetű; jelentése: megnyerő, vonzó.
MABELLA
– latin-angol-germán eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
MADLÉNA
– a Magdolna latinosított formája.
MAGDA
– a Magdaléna önállósult becézője.
MAGDALÉNA
– arámi-héber eredetű; jelentése: torony, bástya; Magdala városából
származó nő.
MAGDOLNA
– a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.
MAHÁLIA
– héber eredetű; jelentése: gyengédség, szelídség.
MAJA
1. – a római Maja istennő nevéből;
2. – a Mária és Marianna német becézőjéből.
MALVIN
– germán eredetű; jelentése: a jog barátja.
MÁLYVA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
MANDA
– a Magdolna szláv (Mandalena) becézőjéből önállósult.
MANFRÉDA
– német eredetű; jelentése: erélyes, férfias, védelmező.
MANNA
1. – a Mária magyar becézőjéből önállósult;
2. – a Hermanna fríz becézője.
MANON
– a Mária francia becézőjéből önállósult.
MANUÉLA
– az Emanuéla rövidülése.
MARA
– a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.
MARCELLA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.
MARCELLINA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.
MARGARÉTA
– görög eredetű; jelentése: gyöngy.
MARGIT
– a Margaréta régi magyaros formája.
MARGITA
– a Margit régebbi magyar változata.
MARGÓ
– a Margit rövidített, kicsinyítőképzős formája.
MÁRIA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MARIANN
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához
tartozó.
MARIANNA
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához
tartozó.
MARICA
-a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.
MARIETTA
– a Mária olasz továbbképzése.
MARINA
1. – a Mária továbbképzése;
2. – latin eredetű; jelentése: tengeri, tengerből jövő, tengerhez
tartozó, tengerész.
MARINELLA
– a Marina olasz továbbképzése.
MARINETTA
– a Marina olasz továbbképzése.
MARION
– a Mária francia alakváltozata.
MARIÓRA
– a Mária román kicsinyítőképzős formája.
MARITA
– a Mária olasz becéző alakja.
MARLÉNE
1. – a Magdolna egyik holland formájából, a Marleene névből;
2. – a Maria és Helene nevek összevont alakja.
MÁRTA
– héber eredetű; jelentése: úrnő.
MARTINA
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MASA
– a Mária orosz becézőjéből.
MATILD
– német eredetű; jelentése: hatalom + harc.
MÁTKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga (jegyes).
MAURA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MAURÍCIA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MAXIMILLA
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MEDÁRDA
– latin-német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.
MÉDEA
– görög eredetű; jelentése: bölcs asszony.
MELÁNIA
– görög eredetű; jelentése: fekete, sötét.
MELINA
– germán-latin eredetű; jelentése: erőfeszítés, védelem.
MELINDA
– D`Ussieux francia író névalkotása.
MELIÓRA
– latin-angol eredetű; jelentése: jobb, derekabb, ügyesebb.
MELITTA
– görög eredetű; jelentése: méh, szorgalmas.
MERCÉDESZ
– spanyol eredetű; jelentése: fogolykiváltó.
METELLA
-a Metta olasz továbbképzése.
METTA
– a Matild holland formája.
MIA
– a Mária több nyelvű rövidülése.
MIETTA
– a Mária olasz becézőjéből önállósult.
MIHAÉLA
– héber-germán eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKOLT
– Kézai Simon névalkotása.
MILDA
1. – német eredetű; jelentése: szelíd, elnéző, jóakaratú;
2. – a Mild- kezdetű német női nevek önállósult becézője.
MILÉNA
– a Maria és az Elena ill. a Maria és a Maddalena olasz összevonása.
MILETTA
– a Miléna önállósult becézője.
MILICA
– a Ludmilla, Miléna, Milina szláv becézőjéből önállósult.
MILLA
– a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása.
MIMÓZA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.
MINNA
– a német Hermina és Vilhelmina önállósult becézője.
MÍRA
1. – latin eredetű; jelentése: csodálatos;
2. – a Mirabella becézőjének önállósulása.
MIRABELLA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos
MIRANDA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos.
MIRANDELLA
– a Miranda olasz továbbképzése.
MIRANDOLA
– a Miranda olasz továbbképzése.
MIRANDOLÍNA
– a Mirandola olasz továbbképzése.
MIRELLA
– a Míra olasz becéző továbbképzése.
MIRJAM
– a Mária eredeti héber formája.
MIRTILL
– görög-francia eredetű; jelentése: mirtuszfa, áfonya.
MODESZTA
– latin eredetű; jelentése: szerény, szelíd, megfontolt, szemérmes,
tisztességes.
MÓNIKA
1. – görög eredetű; jelentése: magányos, egyedül élő;
2. – latin eredetű; jelentése: intő, figyelmeztető, tanító;
3. – karthágói-pun eredetű; jelentése: istennő.
MORELLA
– latin eredetű; jelentése: eper, szeder.
MURIEL
– kelta-angol-normandiai eredetű; jelentése: ragyogó, mint a tenger.
NADIN
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.
NADINKA
– a Nadin magyar és szláv kicsinyítőképzős formája.
NÁDJA
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.
NANDA
– a Fernanda önállósult rövidülése.
NANETT
– az Anna önállósult francia becézője.
NAÓMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.
NAPSUGÁR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
NÁRCISZ
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.
NATÁLIA
– latin eredetű; jelentése: Jézus születésnapja.
NATASA
– a Natália orosz becézőjéből önállósult.
NAUZIKA
– görög eredetű; jelentése: híres hajós.
NEDDA
– olasz eredetű; jelentése: tisztázatlan.
NEFELEJCS
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
NELLI
– az Eleonóra, Heléna, Kornélia angol becézőjéből önállósult.
NERINA
– görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.
NESZTA
– az Anasztázia magyar becézőjéből önállósult.
NETTA
– a -netta, -nette és -neta végű női nevek önállósult becézője.
NIKÉ
– görög eredetű; jelentése: győzelem.
NIKODÉMIA
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.
NIKOLA
– görög-német eredetű; jelentése: győzelem + nép.
NIKOLETTA
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.
NIKOLETT
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.
NILLA
– a -nilla végű női nevek olasz becézője.
NINA
– több női név (pl.: Anna, Johanna, Antonina, stb.) rövidült becéző
formája.
NINETTA
– a Nina olasz kicsinyítő továbbképzése.
NOÉMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.
NÓRA
– az Eleonóra és a Honóra rövidülése.
NORBERTA
– német eredetű; jelentése: északi fény.
NORINA
– a Nóra olasz becéző továbbképzése.
NORMA
– latin-angol eredetű; jelentése: zsinórmérték, irányvonal,
vezérfonal.
NYESTE
– magyar eredetű; jelentése: nyest.
ODETT
– a német Oda, Uta, Ute, nevek francia kicsinyítőképzős formája.
ODÍLIA
– német-latin eredetű; jelentése: gazdag.
OFÉLIA
– görög eredetű; jelentése: segítség, segély, nyereség.
OKTÁVIA
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLGA
– a Helga orosz formájából.
OLIMPIA
– görög eredetű; jelentése: égi, mennyei, isteni.
OLINDA
– német eredetű; jelentése: birtok + harc; birtok + varázsvessző.
OLÍVIA
– latin eredetű; jelentése: olajfa.
ORÁLIA
– latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.
ORCHIDEA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
ORGONA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
ORIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Uria városából való.
ORSIKA
– az Orsolya rövidített és kicsinyítőképzős származéka.
ORSOLYA
1. – latin eredetű; jelentése: kis medve;
2. ófelnémet-latin eredetű; jelentése: ló, paripa.
OSZVALDA
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.
OTÍLIA
– német eredetű; jelentése: öröklött vagyon.
OXÁNA
– a Xénia orosz formájából.
ÖRSI
– magyar eredetű; jelentése: hős.
ŐSZIKE
– magyar eredetű; jelentése: őszi kikirics.
ŐZIKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
PÁLMA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.
PALÓMA
– spanyol eredetű; jelentése: galamb.
PAMÉLA
– görög eredetű; jelentése: mézzel tele.
PAMÍNA
– Varázsfuvola (Mozart) női főszereplőjének neve.
PANNA
– az Anna becézőjéből önállósult.
PASZTORELLA
– újlatin eredetű; jelentése: pásztorlányka.
PATRÍCIA
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.
PAULA
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű.
PAULINA
– a Paula továbbképzése.
PELÁGIA
– görög-latin eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PÉNELOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szövetet felfejtő.
PEÓNIA
– latin-magyar eredetű; jelentése: bazsarózsa.
PERPÉTUA
– latin eredetű; jelentése: állhatatos.
PETRA
1. – héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.
2. – a Petronella önállósult becézője.
PETRONELLA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő,
szikla.
PETRÓNIA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő,
szikla.
PETÚNIA
– indián-magyar eredetű; jelentése: dohány; tölcsérke.
PINTYŐKE
– magyar eredetű; jelentése: az énekesmadár.
PIROSKA
– latin-magyar eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.
POLETT
– a Paula francia becéző továbbképzése.
PÓLIKA
– a Polixéna, Apollónia és a Paula magyar becézője.
POLIXÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendégszerető.
POLLI
– az Apollónia és az Apollinária önállósult becézője.
PRISZCILLA
– latin eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletreméltó.
RAFAELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁHEL
– héber eredetű; jelentése: bárány.
RAJMUNDA
– germán eredetű; jelentése: okos védő.
RAMÓNA
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.
REBEKA
– héber eredetű; jelentése: megkötöző, megigéző, megbabonázó; vagy:
jól táplált.
REGINA
1. – latin eredetű; jelentése: királynő;
2. – a Rein- kezdetű német nevek önállósult becézője.
RÉKA
– török-hun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RELINDA
– német eredetű; jelentése: sereg + hársfából készült pajzs.
RELLA
– az Aurélia önállósul magyar becézője.
REMÉNYKE
– orosz-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
RENÁTA
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.
RÉTA
– a Margaréta utótagjának önállósulása.
REZEDA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
RIA
– a Mária önállósult becézője.
RIKARDA
– német-spanyol eredetű; jelentése: erős fejedelem.
RITA
– a Margaréta (Margherita) olasz becézőjéből.
RIZA
– a Terézia magyar becézőjéből.
ROBERTA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
ROBERTINA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
RODELINDA
– német eredetű; jelentése: dicsőség + hársfából készült pajzs.
ROMÁNA
– latin eredetű; jelentése: római.
ROXÁNA
– perzsa-görög eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RÓZA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.
ROZÁLIA
– a Róza olaszos továbbképzése.
ROZALINDA
– német eredetű; jelentése: paripa + hársfából készült pajzs.
ROZAMUNDA
– német eredetű; jelentése: paripa + védelem, oltalom.
ROZANNA
– a Rosa és az Anna olasz összevonása.
ROZINA
– a Róza -ina képzős származéka.
ROZITA
– a Rosa spanyol becézőjéből önállósult.
ROZMARIN
– magyar eredetű; jelentése: rozmaring.
ROZVITA
– német eredetű; jelentése: erejéről híres.
RÓZSA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
RUBINA
– latin eredetű; jelentése: a drágakő maga.
RUDOLFINA
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.
RUFINA
– latin eredetű; jelentése: vörös.
RUSZALKA
– a Rozália szláv becézőjéből önállósult.
RUSZLÁNA
– török-tatár-orosz eredetű; jelentése: oroszlán.
SÁBA
– héber eredetű; jelentése: megtérített.
SAMUELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁRA
– héber eredetű; jelentése: hercegnő, uralkodónő.
SAROLT
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét.
SAROLTA
1. – török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét;
2. – a Charlotte név magyarosítása.
SEHEREZÁDÉ
– az Ezeregyéjszaka meséi című arab mesegyűjtemény főhősnőjének
nevéből.
SEJLA
– a Cecília angol formájának (Sheila) önállósult becézője.
SKOLASZTIKA
– latin eredetű; jelentése: az iskolához tartozó, tanító, tanuló.
STEFÁNIA
– latin eredetű; jelentése: virágkoszorú.
STELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.
SUDÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sudár.
SUGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sugár.
SZABINA
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó.
SZALÓME
– héber eredetű; jelentése: Sion békéje.
SZALVIA
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
SZAMANTA
– héber eredetű; jelentése: Isten neve, Isten meghallgatott.
SZANDRA
– az Alexandra olasz becézőjéből.
SZAVÉTA
– az Erzsébet román becézőjéből.
SZEDERKE
– magyar eredetű; jelentése: szeder.
SZELLŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szellő.
SZEMIRÁMISZ
– arab-görög eredetű; jelentése: Asszíria királynőjének nevéből.
SZEMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szemecske, apróság, kicsike; nagy szemű,
szép szemű.
SZENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: szende.
SZENDILE
– magyar eredetű; jelentése: szende.
SZÉNIA
– a Xénia alakváltozata.
SZERAFINA
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes.
SZERÉNA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.
SZIBILLA
– Apollón isten papnőinek nevéből.
SZIDÓNIA
– föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.
SZILÁRDA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.
SZILVÁNA
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZILVIA
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZIMÓNA
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.
SZIMONETTA
– a Simon olasz kicsinyítőképzős női párja.
SZIRÉN
– görög eredetű; jelentése: halfarkú női alak.
SZIRONKA
– magyar eredetű; jelentése: szirom.
SZÓFIA
– görög eredetű; jelentése: ügyesség.
SZOFRÓNIA
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZONJA
– a Zsófia orosz becézőjének németes formája.
SZONÓRA
– latin eredetű; jelentése: csengő hangú.
SZORINA
– francia-román eredetű; jelentése: vörös hajú.
SZÖRÉNKE
– a Szörény férfinév női párja.
SZTELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.
SZULAMIT
– héber eredetű; jelentése: az Énekek énekének nőalakjának nevéből.
SZULTÁNA
– török eredetű; jelentése: fejedelem.
SZVETLÁNA
– orosz eredetű; jelentése: virág.
TÁBITA
– arameus eredetű; jelentése: őz, gazella.
TÁLIA
– görög eredetű; jelentése: a színjátszás istennőjének nevéből.
TAMARA
– héber eredetű; jelentése: datolyapálma.
TANÁZIA
– az Atanázia önállósult becézője.
TÁNYA
– orosz eredetű; jelentése: bálkirálynő.
TARZÍCIA
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.
TATJÁNA
– latin-orosz-német-magyar eredetű; jelentése: Tatius családjához
tartozó.
TAVASZKA
– magyar eredetű; jelentése: tavasz.
TEA
– a Dorothea (Dorottya) önállósult német becézője.
TEKLA
– görög eredetű; jelentése: Isten dicsősége.
TELMA
– angol eredetű; jelentése: ápoló, óvó, vigyázó.
TÉMISZ
– görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet,
rendelkezés.
TÉNIA
– az Antónia rövidült változata.
TEODOLINDA
– német eredetű; jelentése: nép + kígyó (mint a titkos tudás jelképe);
hársfából készült pajzs.
TEODÓRA
– görög-német eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEODÓZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEOFÁNIA
– görög eredetű; jelentése: Isten megmutatkozott.
TEOFILA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje, Istent kedvelő.
TEÓNIA
– görög eredetű; jelentése: Istenhez tartozó.
TERCIA
– latin eredetű; jelentése: leánynak született harmadik gyermek.
TERÉZ
– görög eredetű; jelentése: hőség, forróság, nyár, aratás, szüret;
vadászni.
TERÉZIA
– a Teréz latinos továbbképzése.
TESSZA
– az angol Theresa önállósult becézője.
TÉTISZ
– görög eredetű; jelentése: a tengeristen egyik leányának nevéből.
TICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Titus családjához tartozó.
TILDA
– a Matild és a Klotild német becézője.
TILLA
– a Matild és az Otília német önállósult rövidülése.
TÍMEA
– görög-magyar eredetű; jelentése: jó + tisztelet.
TIMÓTEA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten becsülője.
TINA
– a -tina, -tine végű női nevek önállósult német becézője.
TÍRIA
– görög eredetű; jelentése: Thyros szigetéről való nő.
TITÁNIA
– görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.
TITANILLA
– a Titánia latin kicsinyítőképzős származéka.
TÓBIA
– héber eredetű; jelentése: Jahve jó.
TOSZKA
– olasz eredetű; jelentése: toszkánai nő.
TULIPÁN
– perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág
neve.
TÜNDE
– Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.
ULJÁNA
– a Julianna orosz formájából.
ULLA
– a német Ulrike és az Ursula önállósult becézője.
ULRIKA
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.
URÁNIA
– görög eredetű; jelentése: égi.
URBÁNA
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias.
URZULINA
– az Ursula (Orsolya) latin képzős származéka.
ÜDVÖSKE
– magyar eredetű; jelentése: üdvös.
VALENTINA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALÉRIA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VANDA
1. – lengyel eredetű; jelentése: vend nő;
2. – a Wendel- kezdetű német női nevek önállósult becézője
VANESSZA
– Jonathan Swift névalkotása.
VASZÍLIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.
VELMIRA
– szláv eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + béke.
VENDELINA
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
VERA
1. – a Veronika becézőjéből önállósult;
2. – a német Verena önállósult becézője;
3. – szláv eredetű; jelentése: hit;
4. – latin eredetű; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédű.
VERBÉNA
– latin eredetű; jelentése: szentelt helyen szedett fű vagy ág.
VERÉNA
1. – német eredetű; jelentése: tartózkodó, félénk;
2. – a Veronika német becézőjéből.
VERITA
– a Ver- kezdetű női nevek spanyolos rövidített, becézett formája.
VERON
– a Veronika önállósult magyar becéző rövidülése
VERONIKA
1. – görög-latin eredetű; jelentése: győzelmet hozó;
2. – latin-görög eredetű; jelentése: igaz + ikon.
VÉTA
– héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.
VETÚRIA
– latin eredetű; jelentése: idős, koros.
VIKTÓRIA
– latin eredetű; jelentése: győzelem.
VIKTORINA
– a Viktor férfinév latin továbbképzése.
VILHELMINA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VILJA
– finn eredetű; jelentése: gazdagság, jóság.
VILMA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VINCENCIA
– latin eredetű; jelentése: győztes.
VIOLA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
VIOLETTA
– a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.
VIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
VIRGÍLIA
– latin eredetű; jelentése: vékony zöld ág.
VIRGÍNIA
– latin eredetű; jelentése: lány, hajadon.
VÍTA
– latin-magyar eredetű; jelentése: életem, életkém.
VITÁLIA
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.
VITOLDA
– német-latin eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.
VIVIÁNA
– latin eredetű; jelentése: eleven, élő.
VIVIEN
– a Viviána angol változata.
VULFIA
– német-latin eredetű; jelentése: farkasként harcoló nő.
XAVÉRIA
– latin eredetű; jelentése: Xavér községből való.
XÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendég.
ZAKÁRIA
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.
ZAMFIRA
– román eredetű; jelentése: zafír.
ZDENKA
– a Szidónia szláv megfelelőjéből.
ZELLA
– német eredetű; jelentése: a terem védőnője.
ZELMA
– héber-latin eredetű; jelentése: az Istenség védelme alatt álló nő.
ZELMIRA
– női név Rossini és Gluck operáiból.
ZIA
– a -zia végű női nevek végének becéző önállósulása.
ZÍLIA
– a német Zilly névnek és a Cecíliának latinosított formája.
ZINA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.
ZINAJDA
– görög-orosz eredetű; jelentése: Zeuszhoz tartozó.
ZITA
1. – a Felicitás német rövidüléséből;
2. – latin-német eredetű; jelentése: sebes, gyors.
ZOÉ
– görög eredetű; jelentése: élet.
ZÓJA
– szláv eredetű; jelentése: élet.
ZOLNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.
ZOLTÁNA
– török-latin eredetű; jelentése: fejedelem.
ZOMILLA
– tisztázatlan eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZÓRA
– szláv eredetű; jelentése: hajnal.
ZÖLDIKE
– magyar eredetű; jelentése: a növény neve.
ZULEJKA
– arab eredetű; jelentése: hercegnő.
ZSAKLIN
– francia eredetű; jelentése: csaló.
ZSANETT
– a Johanna francia alakváltozata.
ZSANNA
– a Johanna orosz alakváltozata.
ZSENI
– francia eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.
ZSERALDINA
– francia eredetű; jelentése: dárda, hatalom.
ZSÓFIA
– görög eredetű; jelentése: bölcsesség.
ZSÓKA
– az Erzsébet női név Erzsóka becézőjének további rövidülése.
ZSUZSA
– a Zsuzsanna magyar rövidülése.
ZSUZSANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: liliom.
———————————————————————-
—
FÉRFINEVEK
———-
ABA
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ABÁD
– az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.
ABBÁS
– latin eredetű; jelentése: apa, apát.
ABBOT
– héber eredetű; jelentése: apa.
ABDIÁS
– héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája.
ÁBEL
– héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság.
ABELÁRD
– francia eredetű; jelentése: méhész.
ABOD
– az Aba képzős származéka.
ABONY
– az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.
ABOS
– az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.
ÁBRAHÁM
– héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.
ÁBRIS
– az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.
ABSA
– héber eredetű; jelentése: apa.
ABSOLON
– héber eredetű; jelentése: a béke atyja.
ACHILLES
– görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia.
ACSÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ADALBERT
– germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.
ÁDÁM
– sumér-héber eredetű; jelentése: atyám.
ADELMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.
ADEODÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott.
ADOLÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.
ADOLF
– germán eredetű; jelentése: nemes + farkas.
ADONISZ
– görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.
ADONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ADORJÁN
– latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi.
ADRIÁN
– az Adorján eredetibb változata.
AGÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
AGAPION
– görög eredetű; jelentése: szeretett.
AGATON
– görög eredetű; jelentése: jó, nemes.
AGENOR
– görög eredetű; jelentése: bátor.
AGGEUS
– héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám.
AGMÁND
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÁGOST
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁGOSTON
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁHIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.
AHMED
– arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó.
AJÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
AJTONY
– török-magyar eredetű; jelentése: arany.
AKÁCS
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan.
ÁKOS
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.
ALADÁR
1. – török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;
2. – germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
3. – iráni eredetű; jelentése: elöljáró.
ALADIN
– germán eredetű; jelentése: kis öreg.
ALAJOS
– germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.
ALÁN
– breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan).
ALÁRD
– germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.
ALBERT
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.
ALBIN
1. – latin eredetű; jelentése: fehér;
2. – germán eredetű; jelentése: nemes barát.
ALDÁN
– angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású.
ALDÓ
– az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.
ÁLDOR
– germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó.
ALEX
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész férfi.
ALFONZ
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.
ALFRÉD
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.
ALGERNON
– angol költői névadás.
ALI
– arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ALMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemessége által híres.
ÁLMOS
1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.
ALPÁR
– török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.
ALVIÁN
– orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ALVIN
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.
AMADÉ
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!
AMAND
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMBOS
– az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.
AMBRUS
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ÁMON
– héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész.
ÁMOS
– héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott.
ANASZTÁZ
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.
ANATOL
– görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való.
ANDOR
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDOS
– az András régi becéző formájából önállósult.
ANDRÁS
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDRÉ
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANGELUS
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.
ANGUSZ
– kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.
ANTAL
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTIGON
– görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.
ANTOS
– az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.
ANZELM
– germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
ÁNYOS
– görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
APOLLINÁR
– latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.
APOR
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
APOSTOL
– görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.
APRÓD
– magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.
ARCHIBALD
– germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.
ARÉTÁSZ
– görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.
ARIÁN
– latin eredetű; jelentése: hadriai.
ARIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.
ARION
– görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.
ARISZTID
– görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.
ARKÁD
– görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.
ÁRKOS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARLEN
– ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.
ARMAND
– Herman francia megfelelője.
ÁRMIN
– latin eredetű; jelentése: hadi férfi.
ARNOLD
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ARNÓT
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ÁRON
– héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.
ÁRPÁD
– magyar eredetű; jelentése: árpa.
ARSZLÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.
ARTEMON
– görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.
ARTÚR
– kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARVID
– svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.
ARZÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.
ASZTER
– görög eredetű; jelentése: csillag.
ATÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ATANÁZ
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ATILLA
– gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.
ATLASZ
– görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima
ATOS
– magyar eredetű; jelentése: apa.
ATTILA
– gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.
AURÉL
– latin eredetű; jelentése: aranyos.
AURÉLIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
AVENÁR
– héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.
AXEL
– héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.
AZÁR
– héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.
BÁCS
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR
– szláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOK
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR
– magyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZS
– latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓ
– német eredetű; jelentése: merész.
BALDVIN
– német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINT
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR
– asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ
– az András önállósult becézője.
BÁNK
– a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS
– a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS
– görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ
– germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA
– a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS
– arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT
– török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARS
– magyar eredetű; jelentése: bors.
BARTAL
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ
– héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS
– a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ
– magyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR
– török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZIL
– görög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓ
– a Bazil régi magyar formájából.
BECSE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA
1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. – török eredetű; jelentése: előkelő;
3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR
– germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.
BENDE
– a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ
– hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE
– a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK
– latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI
– a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKE
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL
– bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés
területen túli rész.
BERENGÁR
– germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY
– magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER
– francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT
– germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZ
– héber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRD
– német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.
BOD
– török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG
– magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONY
– magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGDÁN
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR
– asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja
életét.
BONIFÁC
– latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS
– a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS
– a Barabás alakváltozata.
BORISZ
– orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND
– magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN
– Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ
– latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ
– török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD
– magyar eredetű; jelentése: búza.
CECIL
– a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN
– latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó
férfi; vak.
CELESZTIN
– latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR
– etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ
– latin eredetű; jelentése: borsó.
CIPRIÁN
– latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL
– görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek
szentelt.
CIRJÉK
– görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS
– perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK
– török-magyar eredetű; jelentése: ütő.
CSANÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD
– magyar eredetű; jelentése: csata.
CSATÁR
1. – magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. – szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ
– magyar eredetű; jelentése: csat.
CSEGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE
– török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN
– az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL
– magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD
– a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.
CSOMBOR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSONGOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ
– szláv eredetű; jelentése: ördög.
DAGOBERT
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR
– germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR
– cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DALTON
– óangol eredetű; jelentése: völgyből való.
DAMÁZ
– görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.
DAMJÁN
– görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.
DAMOS
– a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.
DÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ
– a Dániel szláv megfelelője.
DÁNOS
– a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
DANTE
– latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS
– latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.
DÁVID
– héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.
DELI
– magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY
– a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének
ajánlott.
DEMJÉN
– a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES
– görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének
ajánlott.
DEODÁT
– az Adeodát rövidüléséből önállósult.
DETRE
– germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD
– germán eredetű; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR
– a Dezső régi magyar alakja.
DEZSŐ
– latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD
– görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata
szerint való.
DITMÁR
– germán eredetű; jelentése: nép + híres.
DOMÁN
– kun-magyar eredetű; jelentése: köd.
DOMICIÁN
– latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.
DOMINIK
– latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek
szentelt.
DOMOKOS
– a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS
– a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
DONALD
– skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DORIÁN
– angol eredetű; jelentése: dór férfi.
DORMÁN
– besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DÖME
– a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.
DÖMÖTÖR
– a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ
– görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.
DUSÁN
– délszláv eredetű; jelentése: lélek.
EDE
– az Edvárd német rövidüléséből önállósult.
EDGÁR
– ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.
EDIZON
– angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.
EDMOND
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
EDÖMÉR
– kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
EDVÁRD
– germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.
EDVIN
– germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.
EFRAIM
– héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.
EGBERT
– germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.
EGMONT
– germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.
EGON
– az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.
EGYED
– görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.
ELEK
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÉLIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELIHU
– héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.
ELÍGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: kiválasztott.
ELIZEUS
– héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.
ELLÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELMÁR
– germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.
ELMÓ
– az Elmár becézőjéből önállósult.
ELŐD
– magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.
ELTON
– angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.
EMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.
EMIL
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.
EMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.
EMŐD
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.
ENDRE
– német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ÉNEÁS
– görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.
ENGELBERT
– germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.
ENGELHARD
– germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.
ÉNOK
– héber eredetű; jelentése: a felszentelt.
ERAZMUS
– görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.
ERHARD
– germán eredetű; jelentése: becsület + erős.
ERIK
– alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.
ERNÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ERNŐ
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERNYE
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi.
ERVIN
– germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó
barát.
ETE
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
ETELE
– hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.
EUGÉN
– görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.
EUSZTÁK
– görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.
EUTIM
– görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.
ÉVALD
– germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
EVARISZT
– görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL
– héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.
ÉZSAIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.
ÉZSAU
– héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.
FÁBIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.
FÁBIUSZ
– latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.
FABÓ
– a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
FARKAS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
FAUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.
FEDOR
– a Teodor orosz megfelelőjéből.
FELICIÁN
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FÉLIX
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FERDINÁND
– germán eredetű; jelentése: béke + merész.
FERENC
– francia-latin eredetű; jelentése: francia.
FIDÉL
– latin eredetű; jelentése: hűséges.
FILEMON
– görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.
FILIBERT
– germán eredetű; jelentése: messze földön híres.
FILOMÉN
– görög eredetű; jelentése: szeretett.
FIRMIN
– latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.
FLORENTIN
– latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.
FLÓRIÁN
– latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.
FLÓRIS
– a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.
FODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.
FOLKUS
1. – német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres;
2. – latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.
FÓRIS
– a Flóris régi magyar változata.
FORTUNÁT
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FREDERIK
– német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.
FRIDOLIN
– germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
FRIGYES
– német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.
FÜLÖP
– görög eredetű; jelentése: lókedvelő.
GÁBOR
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁBRIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁL
– kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.
GÁLOS
– a Gál régi teljesebb magyar alakja.
GARA
– török eredetű; jelentése: héja.
GÁSPÁR
– perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.
GASZTON
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ
– a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.
GEDEON
– héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.
GEDŐ
– a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.
GELLÉN
– a Kilián régi magyar változata.
GELLÉRT
– német eredetű; jelentése: gerely + kemény.
GEMINIÁN
– latin eredetű; jelentése: iker.
GERASZIM
– görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
GERÉB
– szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.
GERGELY
– görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.
GERGŐ
– a Gergely magyar alakváltozata.
GERJÉN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér;
legidősebb elöljáró.
GERMÁN
– német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér
GEROLD
– germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.
GERŐ
– a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.
GERZSON
– héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.
GÉZA
– török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
GIBÁRT
– német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.
GIDA
– a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős
származéka.
GILBERT
– német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.
GILGAMES
– mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GOBERT
– germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.
GODVIN
– angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.
GORDON
– skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GORGIÁS
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GOTFRID
– német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
GOTHÁRD
– német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.
GOTLÍB
– germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.
GRACIÁN
– latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.
GREGORI
– görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.
GUJDÓ
– német eredetű; jelentése: erdőből származó.
GUSZTÁV
– skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.
GÜNTER
– német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.
GYÁRFÁS
– görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.
GYENES
– a Dénes régi magyar alakváltozata.
GYÖRE
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYÖRGY
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.
GYÖRK
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYŐZŐ
– a Viktor magyarító lefordítása.
GYULA
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.
HAMILKÁR
– föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége,
jóindulata.
HANNIBÁL
– föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.
HANNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.
HARALD
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.
HARKÁNY
– magyar eredetű; jelentése: harkály.
HARLÁM
– orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.
HARRI
– a Henrik angol becézőjéből alakult.
HARTVIG
– germán eredetű; jelentése: merész a harcban.
HASSZÁN
– arab eredetű; jelentése: szép.
HEKTOR
– görög eredetű; jelentése: uralkodó.
HELIODOR
– görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.
HÉLIOSZ
– görög eredetű; jelentése: nap, napisten.
HENRIK
– germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HERBERT
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.
HERMAN
– germán eredetű; jelentése: hadi férfi.
HERMÉSZ
– görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.
HEROLD
– a Harald német változata.
HETÉNY
– magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.
HIADOR
– a Heliodor régi magyar változata.
HILÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILMÁR
– német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
HIPPOLIT
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.
HÓDOS
– magyar eredetű; jelentése: hódvadász.
HOLLÓ
– magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.
HONORÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló,
tiszteletreméltó.
HONÓRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT
– német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.
HORÁC
– görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.
HUBA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
HUBERT
– német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.
HUGÓ
– germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.
HUMBERT
– német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.
HUNOR
– török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).
HÜMÉR
– latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.
IBRÁNY
– az Ábrahám alakváltozata.
IGNÁC
– latin eredetű; jelentése: tűz.
IGOR
– német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.
ILÁRION
– a Hiláriusz görögös formája.
ILDEFONZ
– germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.
ILIÁN
– görög-orosz eredetű; jelentése: nap.
ILLÉS
– az Éliás önállósult változata.
ILMÁR
1. – a Hilmár alakváltozata.
2. – a finn Ilmár mondai hős nevéből.
IMBERT
– fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.
IMRE
– germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.
INCE
– latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.
IPOLY
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.
IRÉNEUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: békés.
ISTVÁN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.
IVÁN
1. – a régi magyar Ivános rövidülése;
2. – orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.
IVÓ
1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa;
2. – az Iván szláv becézője.
IVOR
1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó;
2. – az Igor ukrán és belorusz változata;
3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
IZAIÁS
– az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR
– görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.
IZMAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.
IZOR
– az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.
IZSÓ
1. – az Ézsau alakváltozata;
2. – a József régi Izsóf változatának rövidülése;
3. – az Izsák becézője.
JÁCINT
– görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.
JAGELLÓ
– lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem
nevéből.
JAKAB
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).
JÁKÓ
– a Jákob önállósult becézőjéből.
JÁKOB
– a Jakab eredeti alakváltozata.
JAKUS
– a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.
JÁNOS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten
kegyelmes.
JANUÁR
– latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.
JÁRFÁS
– a Gyárfás régi magyar alakváltozata.
JÁZON
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.
JENŐ
– magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.
JEREMIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.
JEROMOS
– görög eredetű; jelentése: szent nevű.
JOAKIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.
JÓB
– héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.
JOEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.
JOHANN
– héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.
JÓNÁS
– héber eredetű; jelentése: galamb.
JONATÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
JORDÁN
– héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.
JOZAFÁT
– héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.
JÓZSEF
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.
JÓZSUA
– héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.
JUKUNDUSZ
– latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).
JULIUSZ
– a Juliánusz alakváltozata.
JULIÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.
JUSZTIN
– a Jusztusz továbbképzett alakja.
JUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.
JUTAS
– török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.
KABOS
– a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.
KADA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KADOSA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KAJETÁN
– latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁL
– török-magyar eredetű; jelentése: marad.
KÁLEB
– héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: maradék.
KALVIN
– latin eredetű; jelentése: kopasz.
KAMILL
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az
áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ
– a Kamill olasz megfelelője.
KÁIN
– héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KANDID
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KANUT
– skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.
KAPLONY
– török-magyar eredetű; jelentése: tigris.
KAPOLCS
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARÁCSON
– magyar eredetű; jelentése: karácsony.
KARÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARDOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
KARION
– görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.
KÁROLY
1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.
KARSA
– török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTAL
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.
KÁSZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KASSZIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KASZTOR
– görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.
KATAPÁN
– görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍR
– lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉR
– a Kazimír magyarosabb alakja.
KELED
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KELEMEN
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.
KELEN
– a Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENES
– magyar eredetű; jelentése: kemencés.
KENDE
– kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.
KENESE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZ
– gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.
KERECSEN
– magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNY
– latin eredetű; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZŐ
– török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVE
– magyar eredetű; jelentése: kövecske.
KEVIN
– kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNY
– a Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁN
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.
KIRILL
– a Cirill görögös változata.
KLEOFÁS
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.
KLEON
– görög eredetű; jelentése: dicsőség.
KLÉTUS
– görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.
KOCSÁRD
– a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOS
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító,
tanuló
KOLUMBÁN
– latin eredetű; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZ
– latin eredetű; jelentése: hímgalamb.
KONRÁD
– német eredetű; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTIN
– latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd,
állhatatos, következetes.
KONT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KORIDON
– latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁN
– latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉL
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.
KORVIN
– latin eredetű; jelentése: holló.
KÓSA
– magyar eredetű; jelentése: kos.
KOZMA
– latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KÖTÖNY
– török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.
KRISTÓF
– görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁN
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUND
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KUNÓ
– a Konrád német becézőjéből.
KURSZÁN
– török eredetű; jelentése: keselyű.
KÜRT
– török-magyar eredetű; jelentése: vihar.
LABORC
– bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.
LADOMÉR
– a Vladimir régi magyar formája.
LAJOS
– germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.
LAMBERT
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.
LANTOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LARION
– az Ilárion önállósult szláv becézője.
LÁSZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.
LÁZÁR
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.
LÁZÓ
– a Lázár becézőjéből önállósult.
LEANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.
LEHEL
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LÉL
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.
LÉNÁRD
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEÓ
– görög eredetű; jelentése: oroszlán.
LEON
– a Leó görög változatából.
LEONÁRD
– német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEONIDÁSZ
– görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.
LEOPOLD
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LEVENTE
– magyar eredetű; jelentése: levő, létező.
LÉVI
– héber eredetű; jelentése: szövetség.
LIBERÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: felszabadított.
LIBÉRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szabad.
LIONEL
– francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.
LIPÓT
– a Leopold bajor változatából.
LÍVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.
LIZANDER
– spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
LORÁND
– a Lóránt régies változata.
LÓRÁNT
– germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.
LOTÁR
– ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.
LŐRINC
– latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi;
babérkoszorúval díszített.
LUCIÁN
– latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.
LÚCIUSZ
– latin eredetű; jelentése: virradatkor született.
LUKÁCS
– latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.
MAGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.
MAJLÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MAKABEUS
– héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.
MAKÁR
– görög eredetű; jelentése: boldog.
MALAKIÁS
– héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.
MANASSÉ
– héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.
MANDEL
– germán eredetű; jelentése: mandula.
MANFRÉD
– német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.
MANÓ
– a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.
MÁNUEL
– az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.
MARCELL
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.
MARCIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.
MARIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.
MÁRIÓ
– a Máriusz olasz változatából.
MÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: férfi.
MÁRK
– a Márkus rövidüléséből.
MARKÓ
– a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.
MÁRKUS
– latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.
MARÓT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.
MÁRTON
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MARTOS
– a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.
MÁRTON
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTYÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTÉ
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MAXIM
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MAXIMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MEDÁRD
– német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.
MEGYER
– magyar eredetű; jelentése: magyar.
MELITON
– görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.
MENDEL
– az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.
MÉNRÓT
– ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.
MENYHÉRT
– héber eredetű; jelentése: királyi fény.
METÓD
– görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.
MIHÁLY
– héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKE
– a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.
MIKEÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?
MIKES
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MIKLÓS
– görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.
MIKÓ
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MIKSA
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MILÁN
– szláv eredetű; jelentése: kedves.
MILOS
– a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.
MIRKÓ
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MIRON
– görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.
MODESZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.
MÓR
– a Móric rövidüléséből.
MORGAN
– velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren
született.
MÓRIC
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MÓZES
– héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.
NÁNDOR
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
NAPÓLEON
– olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.
NÁTÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.
NÁTÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.
NEMERE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.
NESZTOR
– görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.
NIKANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.
NIKÉTÁS
– görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.
NIKODÉMUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.
NOÉ
– héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.
NOEL
– latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.
NÓNUSZ
– latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.
NORBERT
– német eredetű; jelentése: északi fény.
NORMAN
– angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.
NYÉK
– magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó
népcsoport tagja.
OBERON
– francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ODILÓ
– az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.
ODISSZEUSZ
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.
ODÓ
– az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.
OGUZ
– török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.
OKTÁVIÁN
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLAF
– skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.
OLIVÉR
– latin eredetű; jelentése: olajfaültető.
OMÁR
– héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves,
gazdálkodó, hosszú életű.
OMPOLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.
OND
– magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.
ORBÁN
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.
ORBÓ
1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka.
2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.
ORESZTÉSZ
– görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.
ORFEUSZ
– görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.
ORION
– görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.
ORMOS
– magyar eredetű; jelentése: orom.
OSZKÁR
1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;
2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.
OSZLÁR
– kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.
OSSZIÁN
– kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).
OSZVALD
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.
OTMÁR
– német eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTÓ
– germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTOKÁR
– német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.
OVÍDIUSZ
– latin eredetű; jelentése: juh.
OZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
OZSVÁT
– az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.
ÖDÖN
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
ÖRKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.
ÖRS
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.
ÖZSÉB
– görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.
PÁL
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.
PALMER
– latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.
PAMFIL
– görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.
PANTALEON
– görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden
tekintetben olyan, mint egy oroszlán.
PÁRIS
– görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.
PASZKÁL
– görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.
PATONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
PATRÍCIUS
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.
PATRIK
– a Patrícius ír rövidülése.
PÁZMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.
PEDRÓ
– görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.
PELÁGIUSZ
– görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PELBÁRT
– a Filibert alakváltozata.
PELLEGRIN
– latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.
PENTELE
– görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.
PERIKLÉSZ
– görög eredetű; jelentése: nagyon híres.
PÉTER
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.
PETŐ
– a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
PETRÓNIUSZ
– etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.
PETÚR
– a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.
PIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.
PLACID
– latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.
POLIDOR
– görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.
POLIKÁRP
– görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.
PONGOR
– a Pongrác régi magyar becézőjéből.
PONGRÁC
– latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.
PORFIR
– görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.
PRÍMUSZ
– latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.
RABÁN
– ófelnémet eredetű; jelentése: holló.
RADAMESZ
– egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RADISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.
RADOMÉR
– szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.
RAFAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁFIS
– a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.
RAJMUND
– német eredetű; jelentése: okos védő.
RAJNALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RALF
– angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.
RAMÓN
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.
RÁPOLT
– német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.
RÁTOLD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RAUL
– germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.
RAZMUS
– az Erazmus rövidülése.
REGINALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
REGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
REMIG
– latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.
RÉMUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
RENÁTÓ
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.
REZSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RICHÁRD
– német eredetű; jelentése: erős fejedelem.
RÓBERT
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
ROBIN
– a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből
RODION
– görög eredetű; jelentése: rózsa.
RODRIGÓ
– germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.
RÓKUS
– germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ROLAND
– német eredetű; jelentése: vakmerő hős.
ROLF
– a Rudolf önállósult német becézője.
ROMÁN
– latin eredetű; jelentése: római, latin.
RÓMEÓ
– olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.
ROMULUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
RONALD
– német eredetű; jelentése: erős uralkodó.
RUBEN
– héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!
RUDOLF
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.
RÚFUSZ
– latin eredetű; jelentése: vörös.
RUPERT
– a Róbert német alakváltozata.
RUSZLÁM
– orosz eredetű; jelentése: oroszlán.
RUSZTEM
– perzsa eredetű; jelentése: vidéki.
SALAMON
– héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.
SÁMSON
– héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.
SAMU
– a Sámuel rövidüléséből.
SÁMUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁNDOR
1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az
emberek ellen oltalmazó
2. – török eredetű; jelentése: akarat.
SAUL
– héber eredetű; jelentése: kért.
SEBES
1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.
SEBESTYÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.
SEBŐ
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
SELTON
– óangol eredetű; jelentése: városszéli.
SEMJÉN
– a Simeon régi magyar változata.
SIMEON
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.
SIMON
– a Simeon rövidüléséből.
SION
– héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.
SOLT
– a Zsolt régi magyar alakváltozata.
SÓLYOM
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
SOMA
– magyar eredetű; jelentése: som.
STEFÁN
– görög eredetű; jelentése: korona.
SURÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.
SZABIN
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.
SZABOLCS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALÓK
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALVÁTOR
– latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.
SZALVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
SZANISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.
SZEBASZTIAN
– görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.
SZECSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZELIM
– héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.
SZEMERE
1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű.
2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.
SZERÁF
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).
SZERÉNIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.
SZERGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.
SZERVÁC
– latin eredetű; jelentése: megszabadított.
SZEVÉR
1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú.
2. – török eredetű; jelentése: mormota.
SZEVERÉD
– a Szigfrid régi magyar alakja.
SZIGFRID
– germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.
SZILÁRD
– a Konstantin magyarító lefordítása.
SZILVÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZILVESZTER
– latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.
SZILVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZÍRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.
SZIXTUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.
SZOFRON
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZÓKRATÉSZ
– görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.
SZÓLÁT
– a Szórád régi magyar alakváltozata.
SZOLÓN
– görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.
SZÓRÁD
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZOVÁT
– szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZÖRÉNY
– a Szeverin származéka.
TACITUSZ
– latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.
TADDEUS
– héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.
TÁDÉ
– a Taddeus német becézője.
TAKSONY
– török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad,
kegyetlen, féktelen, szilaj.
TALBOT
– angol eredetű; jelentése: véreb.
TAMÁS
– arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.
TANKRÉD
– germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.
TARÁZ
– görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.
TARCAL
– kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TARDOS
– magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.
TARJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
TÁRKÁNY
– kabar eredetű; jelentése: kovács.
TARZÍCIUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.
TAS
– török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.
TASZILÓ
– olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TEÓ
– a Teodor német rövidülése.
TEOBALD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.
TEODOR
– görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEOFIL
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.
TERESTYÉN
– kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.
TÉTÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
TÉZEUSZ
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.
TIBÁD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.
TIBOR
– a Tiborc rövidülése.
TIBORC
– latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.
TIHAMÉR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.
TIMON
1. – görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült;
2. – fríz eredetű; jelentése: nép + ember
TIMÓT
– görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.
TIMUR
– török eredetű; jelentése: vas.
TIRZUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.
TITÁN
– görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
TITUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú;
mezei galamb.
TIVADAR
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TÓBIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.
TÓDOR
– a Teodor rövidüléséből.
TOMAJ
– magyar eredetű; jelentése: vitás.
TOMOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.
TONUZÓBA
– besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa
TÖHÖTÖM
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
TÖMÖR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.
TÖRTEL
– török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.
TRISZTÁN
– francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.
TUDOR
– velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
UBUL
– görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
UGOD
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.
UGOR
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar
UGRON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.
ULÁSZLÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ULRIK
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.
UPOR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
URBÁN
– az Orbán régebbi alakváltozata.
URIÁS
– héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.
URIEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve
segítségével tisztánlátó.
UROS
– magyar eredetű; jelentése: úr.
UZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
VAJK
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
VALDEMÁR
– germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.
VALENTIN
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALÉR
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALTER
– német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.
VÁRKONY
– török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VARSÁNY
– alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VÁSZOLY
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.
VAZUL
– görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.
VÁZSONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VENCEL
– német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.
VENDEL
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
VERNER
– német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.
VERSÉNY
– magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.
VIÁTOR
– latin eredetű; jelentése: utazó, utas.
VID
– a Gujdó délszláv megfelelője.
VIDA
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.
VIDOR
– magyar eredetű; jelentése: vidám.
VIDOS
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.
VIKTOR
– latin eredetű; jelentése: győző, győztes.
VILIBALD
– német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.
VILMOS
– latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VINCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.
VIRGIL
– latin eredetű; jelentése: szűz.
VITÁLIS
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.
VITÉZ
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
VITOLD
– német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.
VITUS
– latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú,
szófogadó.
VLADIMÍR
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.
VOLFRAM
– német eredetű; jelentése: farkas + holló.
XAVÉR
– spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.
ZÁDOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.
ZÁGON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.
ZAJZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZAKARIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.
ZAKEUS
– héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.
ZALÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.
ZÁMOR
– magyar eredetű; jelentése: szántó.
ZARÁND
– magyar eredetű; jelentése: arany.
ZDENKÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.
ZEBULON
– héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.
ZEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZÉNÓ
– görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.
ZERIND
– magyar eredetű; jelentése: szerb.
ZÉTÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZOÁRD
– türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZOBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.
ZOLTÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
ZOMBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.
ZORÁN
– délszláv eredetű; jelentése: hajnal.
ZOTMUND
– német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő,
védelmező, pártfogó.
ZSADÁNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZSIGMOND
– germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.
ZSOLT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZSOMBOR
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.
Koteltancos
2004-03-31 00:17:30Nem értem az ilyen és ehhez hasonló cikkek miért ne férhetnének bele érdekességként az oldal profiljába?
Koteltancos
2004-03-31 00:19:52Szerintem bármi ami az esetleg kevésbé kreatív, vagy a neten rosszabbul tájékozódó emberkéknek felkelti az érdeklődését, kutatásra ösztönöz, az hasznos.
Bocsi a duplázásért.
Vendég MélySötétKék
2004-04-01 06:21:49Köszi....
Nagyon örültem neki....
Galaxina
2004-04-01 09:02:55hmm... érdekes, hogy nemrégiben bukkantam rá én is erre az oldalra, amikor kerestem... Legalábbis ott ugyanezeket a neveket itrák ki, ugyanezekkel a szavakkal, és ugyanez volt a cime.
Tényleg jó ötletadó, bár lehet, hogy egy olyan gyűjteményt kellene ebből csinálni, ami tartalmaz egy kifejezést, és az összes nevet, ami jelentheti azt, de persze ez a nevek jelentése mellett. Amolyan oda-vissza. Mert ha én szeretném mondjuk a "bátor" jelentésű nevet adni a karakteremnek, át kéne lapozni az egészet, minden névvel. Ez csak egy példa persze..
egyébként szerintem elég érdekes, bár én is régóta tudtam a nevem jelentését, de más ismerőseim örültek neki, hogy van ilyen.
Mekklood
2004-04-08 15:42:39Én nagyon hasznosnak találtam a cikket. Jó érzés tudni, hogy egy-gy név mit jelent. Lehet, hogy nem ide tartozna, de itt van és kész. Jó ez így.