Keresztnevek eredete és jelentése

Címkék

TI: Keresztnevek eredete és jelentése
DT: szótár
PD: 1998 (elektronikus változat)
KW: keresztnevek
KW: utónevek
NT: A dokumentumban 80 karakternél hosszabb sorok is előfordulnak!
NT: A MEK szövegváltozat javított.

//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\

Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát
illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző
vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják
az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy
ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése
nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják
maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad
terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK
állományából.

Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,
terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű
alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való
megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét
kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
benne kell maradnia.

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási
szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású,
szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel
kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet
információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi
Internet szolgáltatásainak URL címei: ,
és .

\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////

NŐI NEVEK
———

ABÉLIA
– latin eredetű; jelentése: tölcséres virágú díszcserje.

ABIGÉL
– héber eredetű; jelentése: az apa öröme.

ADA
– héber eredetű; jelentése: felékesített, szép.

ADALBERTA
– germán eredetű; jelentése: nemes fény.

ADÉL
– német-francia eredetű; jelentése: nemes.

ADELAIDA
– német-francia-angol eredetű; jelentése: nemes.

ADELINA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes

ADELINDA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes kígyó, nemes pajzs.

ADINA
– az Ada német továbbképzése.

ADRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: hadriai.

ADRIENN
– latin-francia eredetű; jelentése: hadriai.

AGÁTA
– görög eredetű; jelentése: a jó.

AGNELLA
– latin eredetű; jelentése: bárányka.

ÁGNES
– görög eredetű; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen,
szűzies, tartózkodó.

AGNÉTA
– az Ágnes kicsinyített formájából.

ÁGOSTA
– az Auguszta régi magyar formája.

ÁGOTA
– az Agáta régi magyar formája.

AIDA
– Verdi Aida című operája nyomán.

AJÁNDÉK
– magyar eredetű; jelentése: Isten örömet szerző ajándéka.

AJNA
– finn eredetű; jelentése: szépség, báj, kedvesség.

AJNÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: Ajnácskő (régebben Hajnácskő) nevű Gömör
megyei vár.

ALBERTA
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.

ALBERTINA
– német eredetű; jelentése: ragyogó, fényes.

ALDA
– germán-olasz eredetű; jelentése: nemes.

ÁLDÁSKA
– magyar eredetű; jelentése: áldás.

ALÉNA
– a Magdaléna önállósult rövidítése.

ALETTA
– német-olasz eredetű; jelentése: nemes.

ALEXA
– az Alexandra név rövidítése

ALEXANDRA
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész, az embereket oltalmazó.

ALEXIA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfias lelkű segítőtárs, védő.

ALFONZA

– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.

ALFONZINA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.

ALFRÉDA
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

ALICIA
– francia-spanyol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ALIDA
– német eredetű; jelentése: nemes.

ALINA
– az Adelina összevont alakváltozata.

ALINDA
– az Adelinda összevont alakváltozata.

ALINKA
– az Alina önállósult becézője.

ALIZ
– héber-germán-francia-angol eredetű; jelentése: nemes, harcos, bölcs.

ALMA
1. – germán eredetű; jelentése: erőfeszítés a harcban + védelem;
2. – latin eredetű; jelentése: tápláló, felfrissítő;
3. – angol eredetű; jelentése: az almai csata nyomán.

ALOJZIA
– német eredetű; jelentése: egész + bölcs.

ALVINA
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.

AMÁBEL
– latin-angol eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMADEA
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!

AMADIL
– spanyol eredetű; jelentése: kedves, szeretett.

AMÁLIA
– germán eredetű; jelentése: az Amálok (gót királyi család) + védelem.

AMANDA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMARANTA
– görög eredetű; jelentése: hervadhatatlan.

AMARILLA
– görög-latin eredetű; jelentése: fényes.

AMARILLISZ
– görög eredetű; jelentése: fényes.

AMÁTA
– latin eredetű; jelentése: kedves, szeretett.

AMÁZIA
– latin eredetű; jelentése: kedves.

AMBRÓZIA
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan

AMÉLIA
– az Amália névből.

AMELITA
– az Amélia kicsinyítőképzős származéka.

AMETISZT
– görög-latin eredetű; jelentése: nem részeg, a részegséget
megakadályozó szer.

AMINA
– német-olasz eredetű; jelentése: védelem.

ANASZTÁZIA
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.

ANDREA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANETT
– az Anna önállósult francia becézője.

ANETTA
– az Anna olaszos-latinos kicsinyített formája.

ANGÉLA
– görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.

ANGELIKA
– latin eredetű; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.

ANGELINA
– az Angéla kicsinyítő továbbképzése.

ANGYALKA
– az Angéla, Angelika régi magyaros formája.

ANIKÓ
– héber-székely eredetű; jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme.

ANITA
– az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.

ANNA
– héber eredetű; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem,
kecsesség, báj.

ANNABELLA
1. – az Anna és a Szibilla vegyülése;
2. – az Amábel skót módosulata.

ANNAMÁRIA
– az Anna és a Mária nevek összekapcsolása.

ANTIGONÉ
– görög eredetű; jelentése: nemzettsége által kiváló, kiemelkedő.

ANTONELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTÓNIA
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTONIETTA
– az Antónia olasz kicsinyítőképzős származéka.

ANZELMA
– latin eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

APOLLÓNIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Apollónak szentelt.

ARABELLA
1. – spanyol eredetű; jelentése: kis arab nő;
2. – skót eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

ARANKA
– magyar eredetű; jelentése: az arany szó kicsinyítőképzős származéka.

ARANY
– magyar eredetű; jelentése: aranyos, aranyműves.

ARIADNÉ
– görög eredetű; jelentése: nagyon tiszteletreméltó, szent.

ARIANNA
– az Ariadné olasz formája.

ARIELLA
– héber-latin-olasz eredetű; jelentése: Isten oroszlánja, Isten
tűzhelye.

ARIKA
– a török eredetű Réka alakváltozata.

ARMANDA
– latin-germán-francia eredetű; jelentése: hadba menő.

ARMANDINA
– az Armanda -ina képzős származéka.

ARNOLDA
– latin eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ARTEMISZ
– görög eredetű; jelentése: friss, egészséges.

ÁRVÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

ASZPÁZIA
– görög eredetű; jelentése: kedvelt.

ASZTRID
– ósvéd eredetű; jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt.

ATALA
– az Atália név alakváltozata.

ATALANTA
– görög eredetű; jelentése: mondabeli vadásznő nevéből.

ATÁLIA
– héber eredetű; jelentése: Isten fenséges.

ATANÁZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: halhatatlan.

AUGUSZTA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

AUGUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

AURA
– latin-angol eredetű; jelentése: aranyos.

AURÉLIA
– latin eredetű; jelentése: aranyos.

AURÓRA
– görög eredetű; jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.

AVARKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

AZÁLEA
– latin-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

BABETT
– héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.

BARBARA
– görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.

BÁRSONYKA
– magyar eredetű; jelentése: bársony

BEA
– a Beáta és a Beatrix nevek rövidüléséből.

BEÁTA
– latin eredetű; jelentése: boldog.

BEATRIX
– latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó

BEGÓNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

BÉKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BELINDA
– germán eredetű; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).

BELLA
– olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép.

BENÁTA
– a Benedikta név becézőjéből.

BENEDETTA
– a Benedikta olasz eredetű változata.

BENEDIKTA
– latin eredetű; jelentése: áldott.

BENIGNA
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJAMINA
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

BERENIKÉ
– görög-makedón eredetű; jelentése: győzelmet, diadalt hozó.

BERILL
– óind-angol eredetű; jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő.

BERNADETT
– germán-francia eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERNARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERTA
– német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.

BERTOLDA
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

BETTA
– a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult.

BETTINA
– a Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése.

BIANKA
– a Blanka név olasz formájából.

BIBIÁNA
– a Viviána név alakváltozata.

BÍBORKA
– magyar eredetű; jelentése: bíbor

BLANDINA
– latin eredetű; jelentése: hízelgő, kedves, barátságos, szíves,
nyájas.

BLANKA
– középlatin-spanyol eredetű; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.

BOGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BOGÁTA
– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag

BOGLÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos,
gomb alakú ékítmény.

BOLDA
– magyar eredetű; jelentése: boldog.

BONAVENTÚRA
– latin eredetű; jelentése: jó jövendő.

BORBÁLA
– a Barbara magyaros módosulata.

BORISKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

BORÓKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

BORSIKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

BRIGITTA
– óír eredetű; jelentése: erős, erényes.

CECÍLIA
– latin eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.

CELERINA
– latin eredetű; jelentése: gyors, sebes, serény.

CELESZTA
– a Celesztina név alakváltozata.

CELESZTINA
– latin eredetű; jelentése: az égnek, Istennek szentelt.

CÉLIA
– a Cecília, Marcella és Sejla nevek önállósult indoeurópai
becézőjéből.

CELINA
– a Marcellina és a Szelina nevek egybeesése.

CEZARINA
– latin eredetű; jelentése: hosszú, dús hajú.

CICELLE
– a Cecília régi magyaros alakváltozata.

CIKLÁMEN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

CINNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga (rézvirág).

CINTIA
– görög eredetű; jelentése: Artemisz istennő mellékneve.

CIPRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: ciprusi.

CSENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: csendes

CSENGE
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSEPERKE
– magyar eredetű; jelentése: csiperke.

CSILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: káka; nád hajtása;
gyékénybél.

CSILLAG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

CSINSZKA
– Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);

DÁLIA
– Andreas Dahl svéd botanikus nevéből; jelentése: a virág maga.

DALIDA
– Dalida olasz származású, francia énekesnő művésznevéből.

DALMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása a dal szóból.

DANIELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

DARINKA
– szláv-magyar eredetű; jelentése: ajándékocska.

DEA
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott, istennő.

DEBÓRA
– héber eredetű; jelentése: méh.

DÉLIA
– görög eredetű; jelentése: Artemis istennő mellékneve, aki Délosz
szigetén született.

DÉLIBÁB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

DELILA
– héber eredetű; jelentése: epedő, sóvárgó, finom, érzékeny.

DELINKE
– magyar eredetű; jelentése: szép termetű, deli, nimfa.

DEMETRIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének
ajánlott.

DEZDEMÓNA
– Verdi Otelló című operája nyomán (Otelló feleségének neve).

DÉZI
– angol eredetű; jelentése: százszorszép.

DEZIDERÁTA
– görög-latin eredetű; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).

DIÁNA
– római eredetű; jelentése: ragyogó.

DINA
– héber eredetű; jelentése: ítélet.

DITTA
– az Edit és Judit önállósult becézője.

DOLLI
– angol eredetű; a Dorottya, Dóra önállósult becézője.

DOMINIKA
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap
született.

DOMITILLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: a Domitius nemzetséghez tartozó;
legyőző, meghódító.

DONÁTA
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DONATELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DÓRA
– a Dorottya önállósult becézője.

DORINA
– a Dorottya névnek csonkított és kicsinyítőképzős formája.

DORISZ
1. – a Dorottya, Dóra önállósult angol becézője.
2. – görög eredetű; jelentése: lándzsa.

DOROTTYA
– görög eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

DÖNÍZ
– görög-francia eredetű; jelentése: Dionűszosz Istennek ajánlott.

DULCINEA
– Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán.
jelentése: édes.

ÉDA
– germán eredetű; jelentése: nemesi származású; birtok, javak,
szerencse, boldogság.

EDDA
– az Éda név alakváltozata.

EDINA
1. – germán eredetű; jelentése: Hedin városából való;
2. – germán eredetű; jelentése: állatbőr, bunda;
3. – az Éda név továbbképzése;
4. – az Edna név módosulata.

EDIT
– germán eredetű; jelentése: öröklött birtok, örökség, birtok, vagyon
+ harc; gazdag + harc.

EDNA
– ószövetségi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÉDUA
– kun eredetű; jelentése: a hold fölkel.

EDVARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

EDVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: az örökös barátja.

EGBERTA
– germán-latin eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

ELEKTRA
– görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.

ELEONÓRA
– arab eredetű; jelentése: Isten az én világosságom.

ÉLETKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

ELIÁNA
– francia-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELINA
– a Heléna spanyol-olasz formájából.

ELIZ
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

ELIZA
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

ELLA
1. – az Erzsébet (Elisabeth) és a Heléna női nevek önállósult
becézője;
2. – az -ella végű magyar női nevek önállósult becézője.

ELLINA
– szláv eredetű; jelentése: hellén, görög.

ELMA
– az Alma név alakváltozata.

ELMIRA
– spanyol eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt, hercegnő.

ELVIRA
1. – nyugati gót eredetű; jelentése: akit az ereklye megvéd;
2. – az Elmira alakváltozata.

ELZA
– az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.

EMANUÉLA
– héber-latin eredetű; jelentése: velünk az Isten.

EMERENCIA
– latin eredetű; jelentése: érdemekben gazdag.

EMERITA
– latin eredetű; jelentése: érdemes.

EMESE
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.

EMÍLIA
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

EMILIÁNA
– latin eredetű; jelentése: az Aemelius nemzetségből való.

EMMA
– a germán Erm-, Irm- kezdetű női nevek önállósult becézője.

EMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: anyatejjel táplált újszülött, bébi.

ENCIÁNA
– latin német-magyar eredetű; jelentése: tárnics virág.

ENID
– kelta-walesi-angol eredetű; jelentése: élet, lélek.

ENIKŐ
– Vörösmarty Mihály alkotása. jelentése: ünő, szarvastehén.

ENNA
– fríz eredetű; jelentése: kard.

EPERKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

ERIKA
– germán-latin eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

ERINA
– az Irén szláv alakváltozata.

ERMELINDA
– germán eredetű; jelentése: hermion néptörzshöz tartozó; hársfa,
hársfából készült pajzs.

ERNA
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a
harcban.

ERNELLA
– az Erna olasz kicsinyítőképzős származéka.

ERNESZTA
– német-latin eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERNESZTINA
– német eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: a hadsereg barátja, vadkan erejű jó
barát.

ERZSÉBET
– héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

ESTILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.

ESZMERALDA
– szemita-görög-spanyol eredetű; jelentése: ragyogó, csillogó,
smaragd.

ESZTELLA
– a Stella spanyol változata.

ESZTER
1. – héber eredetű; jelentése: mirtusz;
2. – perzsa eredetű; jelentése: csillag, bájos fiatal lány

ETA
– az Etelka rövidített és -a kicsinyítő képzővel ellátott származéka.

ETEL
1. – az Etelka önállósult becézője;
2. – angol eredetű; jelentése: nemesi származású.

ETELKA
– Dugonics András alkotta az Etele férfinévből.

EUDOXIA
– görög eredetű; jelentése: jó hírnévnek örvendő, tisztelt,
megbecsült.

EUFÉMIA
– görög eredetű; jelentése: a jót emlegető, szerencsét kívánó, jó
hírnévnek örvendő.

EUFROZINA
– görög-latin eredetű; jelentése: vidám.

EUGÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből
való.

EULÁLIA
– görög-latin eredetű; jelentése: jól, szépen, ékesen beszélő.

ÉVA
– héber eredetű; jelentése: élet, életet adó.

EVELIN
1. – az Éva francia (Eveline) és angol (Evelyn) továbbképzése;
2. – kelta-skót eredetű; jelentése: kellemes, kedves, tetszetős,
jókedvű.

EVELINA
– az Éva továbbképzett származéka.

EVETKE
– magyar eredetű; jelentése: mókus.

FABIÁNA
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó.

FANNI
1. – a Franciska (Frances) becézője;
2. – a Stefánia (Stephanie) becézője.

FATIMA
1. – arab eredetű; jelentése: (ismeretlen) Mohamed legfiatalabb
leányának neve;
2. – portugál eredetű; jelentése: egy portugál község neve.

FATIME
– a Fatima alakváltozata.

FAUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.

FEDÓRA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

FÉDRA
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

FEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

FELÍCIA
– latin eredetű; jelentése: boldog

FELICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FERNANDA
– germán-spanyol-latin eredetű; jelentése: béke + merész.

FIAMETTA
– olasz eredetű; jelentése: lángocska.

FIDÉLIA
– latin eredetű; jelentése: hűséges.

FILIPPA
– görög-latin eredetű; jelentése: lókedvelő.

FILOMÉLA
– görög eredetű; jelentése: az éneklést kedvelő, dalos kedvű.

FILOMÉNA
– a Filoméla olasz változata.

FILOTEA
– görög eredetű; jelentése: az Istent szerető nő.

FIORELLA
– olasz eredetű; jelentése: virágocska.

FLÁVIA
– latin eredetű; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.

FLÓRA
– latin eredetű; jelentése: virág.

FLORENCIA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.

FLORENTINA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.

FLORINA
– latin eredetű; jelentése: tekintélyes, hatalmas; virágzó, virágos.

FORTUNA
– olasz eredetű; jelentése: a szerencse istennője.

FRANCISKA
– latin eredetű; jelentése: francia.

FRIDA
– német eredetű; jelentése: béke, védelem, körülkerített terület.

FRIDERIKA
– német eredetű; jelentése: béke + hatalom.

FRUZSINA
– görög-magyar eredetű; jelentése: vidám.

FULVIA
– latin eredetű; jelentése: sárga, sötétszőke.

FÜRTIKE
– magyar eredetű; jelentése: fürtvirág.

FÜZIKE
– magyar eredetű; jelentése: növénynév.

GABRIELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GAJÁNA
– orosz eredetű; jelentése: föld.

GALAMB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

GALATEA
– görög eredetű; jelentése: tejfehér bőrű nő.

GALINA
– görög-orosz eredetű; jelentése: nyugalom, csend, béke.

GARDÉNIA
– latin eredetű; jelentése: a növény maga.

GEMELLA
– latin eredetű; jelentése: leánygyermek az ikrek között.

GEMMA
– latin eredetű; jelentése: bimbó, egy szem gyümölcs, drágakő, gyöngy,
pávaszem.

GÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből
való.

GENOVÉVA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GEORGINA
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó; dália,
györgyike.

GERDA
1. – germán eredetű; jelentése: ág, vessző;
2. – germán eredetű; jelentése: dárda + bekerített hely; vessző,
varázsvessző.

GERLE
– magyar eredetű; jelentése: galamb.

GERTRÚD
– germán eredetű; jelentése: a dárdák varázslónője.

GILBERTA
– német eredetű; jelentése: híres a Giesel-ek (a szabad nemesek) fiai
között.

GILDA
– görög-latin eredetű; jelentése: pajzshordozó;

GINA
1. – a Georgina becéző rövidülése;
2. – a Regina becéző rövidülése.

GITTA
– óír-német eredetű; jelentése: erős, erélyes.

GIZELLA
1. – germán eredetű; jelentése: női túsz, női kezes.
2. – a Gisel-, Geisel- kezdetű germán női nevek önállósult rövidülése.

GLÓRIA
– latin eredetű; jelentése: dicsőség.

GRÁCIA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltóság, kegy.

GRÉTA
– a Margaréta, Margit önállósult becézője.

GRIZELDA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GRIZELDISZ
– a Grizelda alakváltozata.

GUNDA
– a Kunigunda német rövidüléséből.

GYOPÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

GYÖNGYI
– a Gyöngyvér becézett formája.

GYÖNGYVÉR
– Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér.

GYÖNGYVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

GYÖRGYI
– a Georgina női név magyarosítása.

HÁGÁR
– héber eredetű; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.

HAJNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.

HAJNALKA
– a Hajna kicsinyítőképzős formája.

HANGA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

HANNA
1. – a Johanna rövidült formája;
2. – az Anna eredeti formájának felújítása.

HARMATKA
– magyar eredetű; jelentése: harmat.

HAVASKA
– magyar eredetű; jelentése: tavaszi virág.

HEDDA
– a Hedvig germán rövidítése.

HEDVIG
– német eredetű; jelentése: harc.

HÉLA
– a Heléna név rövidüléséből.

HELÉN
– a Heléna angol és francia formájából.

HELÉNA
– görög eredetű; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)

HELGA
– germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.

HELKA
– magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.

HELLA
– a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.

HENRIETT
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HENRIETTA
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HÉRA
– görög eredetű; jelentése: megőrző, megóvó, védelmező.

HERMINA
– német eredetű; jelentése: hadi nő.

HERTA
1. – Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából.
2. – a Her- és -Hert- kezdetű német nevek becézőjéből önállósult.
jelentése: merész, bátor.

HILÁRIA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

HILDA
– német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.

HÓFEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.

HOLDA
– német eredetű; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.

HONÓRIA
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

HORÁCIA
– latin eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

HORTENZIA
– latin eredetű; jelentése: kerti virág.

HÓVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

HUBERTA
– német-latin eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

IBOLYA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

IDA
– germán eredetű; jelentése: tevékeny, serény.

IDUNA
– germán eredetű; jelentése: az örök ifjúság istennőjének nevéből.

IFIGÉNIA
– görög eredetű; jelentése: a hitregebeli mükénei királylány nevéből.

IGNÁCIA
– latin eredetű; jelentése: tűz.

ILA
– az Ilona rövidített, -a kicsinyítőképzős formája.

ILDIKÓ
– germán eredetű; jelentése: harcos.

ILKA
– az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.

ILMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből.

ILONA
– a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.

IMELDA
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

IMOLA
– ismeretlen eredetű; jelentése: mocsár, hínár, vizes terület.

INDIRA
– indiai eredetű; jelentése: Indira Ghandi nevéből.

INEZ
– az Ágnes spanyol formája.

INGE
– germán eredetű; jelentése: Ingwio istenség + védelem.

INGRID
– germán eredetű; jelentése: Ingwio isten által oltalmazott lovasnő.

IRÉN
– görög eredetű; jelentése: béke.

IRINA
– az Irén szláv alakváltozata.

IRINGÓ
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

ÍRISZ
– görög eredetű; jelentése: szivárvány, nőszirom.

IRMA
– az Irm- kezdetű germán női nevek önállósult becézője.

ITALA
– olasz eredetű; jelentése: Itália tartományból való nő.

IVÁNA
– az Iván férfinév nőiesítése.

IVETT
– francia eredetű; jelentése: júdeai.

IVETTA
– az Ivett latinos formája.

IVONN
– az Ivó férfinév francia női párja.

IZA
– az Izabella, Izolda önállósult német becézője.

IZABELLA
– az Elisabeth (Erzsébet) spanyol módosulata.

IZIDÓRA
– görög eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

IZMÉNE
– görög eredetű; jelentése: vágyakozást ébresztő, bájos, kecses, vonzó
nő.

IZOLDA
– kelta-német eredetű; jelentése: vas; tevékenykedni, rendelkezni.

JÁCINTA
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.

JAKOBINA
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

JANINA
– a János férfinév német Jan formájának latinos nőiesítése.

JANKA
– a János rövidített, becézett formája (eredetileg férfinévként volt
használatos).

JARMILA
– cseh eredetű; jelentése: tavasz + kedves.

JÁZMIN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

JELLA
– a Gabriella önállósult német becézője.

JERNE
– az Irén régebbi magyar változata.

JETTA
– a Henriett önállósult német becézője.

JOHANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten
kegyelmes.

JOLÁN
– Dugonics András névalkotása. jelentése: jó leány (magyar); a viola
virága (görög).

JOZEFA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JOZEFINA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSA
– a János és a József becézője a Jozefa és Jozefina nevek
magyarítására.

JUDIT
– héber eredetű; jelentése: Judeából származó nő.

JÚLIA
– latin eredetű; jelentése: Juliusz nemzetségéhez tartozó.

JULIANNA
– latin eredetű; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

JULIETTA
– a Júlia önállósult francia becézője.

JUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: igazságos.

JUTTA
– a Judit német és dán alakváltozata.

KALLIOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szép szavú.

KALLISZTA
– görög eredetű; jelentése: a legszebb.

KÁMEA
– olasz-magyar eredetű; jelentése: domborúan vésett kő.

KAMÉLIA
– olasz-újlatin-magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

KAMILLA
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű.

KANDIDA
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

KARINA
1. – olasz eredetű; jelentése: csinos nő.
2. – a Katalin svéd formájának továbbképzése.
3. – a Katalin dán formájából.

KARMÉLA
– a Kármen olasz változatából.

KARMELINA
– a Karméla továbbképzése.

KÁRMEN
– héber-spanyol eredetű; jelentése: kert.

KAROLA
– latin-germán eredetű; jelentése: legény, fiú.

KAROLINA
– a Karola továbbképzése.

KATA
– a Katalin magyar rövidüléséből önállósult.

KATALIN
– egyiptomi-görög-német-magyar eredetű; jelentése: korona; mindig
tiszta.

KATINKA
– a Katalin magyar becézőjéből önállósult.

KATÓ
– a Katalin rövidült, kicsinyítőképzős formája.

KERUBINA
– héber-latin-magyar eredetű; jelentése: angyalok.

KILIÁNA
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

KINCSŐ
– Jókai Mór névalkotása; jelentése: számomra ő a kincs.

KINGA
– a Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult.

KÍRA
– görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.

KISANNA
– az Anna erdélyi becézőjéből önállósult

KITTI
– a Katalin angol becézőjéből önállósult.

KLÁRA
– latin eredetű; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitűnő,
jeles.

KLARISSZA
– a Klára latinos továbbképzése.

KLAUDETTA
– a Klaudia olasz becézőjéből önállósult.

KLAUDIA
– latin eredetű; jelentése: a Claudius nemzetség nőtagja.

KLEMENTINA
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

KLEOPÁTRA
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége.

KLIÓ
– görög eredetű; jelentése: hírnök.

KLOTILD
– germán eredetű; jelentése: a dicsőségért harcoló nő.

KOLETTA
– a Nikoletta rövidüléséből önállósult.

KOLOMBINA
– latin-olasz eredetű; jelentése: hímgalamb.

KONKORDIA
– latin eredetű; jelentése: egyetértés.

KONSTANCIA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

KONSTANTINA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

KORDÉLIA
– latin-angol eredetű; jelentése: szívecském.

KORINNA
– latin-angol-német eredetű; jelentése: szívecském.

KORNÉLIA
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

KOZIMA
– görög-olasz-német eredetű; jelentése: szabályszerű, rendes.

KRISZTA
– a Krisztina önállósult becézőjéből.

KRISZTINA
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KRIZANTA
– görög-latin eredetű; jelentése: margitvirág, aranyvirág, margaréta.

KUNIGUNDA
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: nemzetség + harc.

LADISZLA
– szláv-latin eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

LAMBERTA
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.

LARINA
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

LAURA
– latin eredetű; jelentése: babérfa, babérkoszorú.

LAVÍNIA
– latin eredetű; jelentése: Lavinium városából való nő.

LEA
– héber eredetű; jelentése: vadtehén, antilop.

LÉDA
– görög eredetű; jelentése: a görög hitregebeli Lakedimón királyának
felesége.

LEJLA
– perzsa-angol eredetű; jelentése: sötét hajú.

LELLE
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: lélek, lélegzik; kürtös,
kürtfúvó.

LÉNA
– a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.

LENKE
– a Lenchen (Helene és Magdalene német becézője) magyarító fordítása.

LEONA
– görög-latin eredetű; jelentése: oroszlán.

LEONARDA
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEONÓRA
– az Elenonóra önállósult becézője.

LEONTINA
– latin eredetű; jelentése: Leontini itáliai városból való férfi.

LEOPOLDINA
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LETÍCIA
– latin eredetű; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.

LEVENDULA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

LIA
1. – a Lea alakváltozata;
2. – a Kornélia, Júlia önállósult becézője.

LIÁNA
– a Julianna önállósult becézője.

LÍCIA
– a Felícia önállósult becézője.

LÍDIA
– görög eredetű; jelentése: az ókori Lídiából való nő.

LILI
– a Lilian, Caroline, Elisabeth német és angol becézőjéből önállósult.

LILIÁNA
– angol eredetű; jelentése: liliom.

LILLA
– a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.

LINA
– a Karolina becézőjéből önállósult.

LINDA
– német eredetű; jelentése: hársfából készült pajzs; kígyó.

LÍVIA
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

LIZA
– az Elisabeth becézőjéből önállósult.

LIZANDRA
– spártai eredetű; jelentése: híres spártai hadvezér nevéből.

LOLA
– spanyol eredetű; jelentése: erős asszony.

LOLITA
– a Lola spanyol becézőjéből.

LORETTA
– a Laura és a Leonóra olasz továbbképzése.

LUCA
– a Lúcia régi magyar formája.

LÚCIA
– latin eredetű; jelentése: virradatkor, hajnalhasadáskor született.

LUDMILLA
– szláv eredetű; jelentése: a nép körében kedvelt, közkedvelt,
népszerű.

LUDOVIKA
– germán-ófrancia-latin eredetű; jelentése: hírnév + háború.

LUJZA
– a francia Louise magyarosított formája.

LUKRÉCIA
– latin eredetű; jelentése: megnyerő, vonzó.

MABELLA
– latin-angol-germán eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

MADLÉNA
– a Magdolna latinosított formája.

MAGDA
– a Magdaléna önállósult becézője.

MAGDALÉNA
– arámi-héber eredetű; jelentése: torony, bástya; Magdala városából
származó nő.

MAGDOLNA
– a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.

MAHÁLIA
– héber eredetű; jelentése: gyengédség, szelídség.

MAJA
1. – a római Maja istennő nevéből;
2. – a Mária és Marianna német becézőjéből.

MALVIN
– germán eredetű; jelentése: a jog barátja.

MÁLYVA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

MANDA
– a Magdolna szláv (Mandalena) becézőjéből önállósult.

MANFRÉDA
– német eredetű; jelentése: erélyes, férfias, védelmező.

MANNA
1. – a Mária magyar becézőjéből önállósult;
2. – a Hermanna fríz becézője.

MANON
– a Mária francia becézőjéből önállósult.

MANUÉLA
– az Emanuéla rövidülése.

MARA
– a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

MARCELLA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

MARCELLINA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

MARGARÉTA
– görög eredetű; jelentése: gyöngy.

MARGIT
– a Margaréta régi magyaros formája.

MARGITA
– a Margit régebbi magyar változata.

MARGÓ
– a Margit rövidített, kicsinyítőképzős formája.

MÁRIA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MARIANN
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához
tartozó.

MARIANNA
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához
tartozó.

MARICA
-a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

MARIETTA
– a Mária olasz továbbképzése.

MARINA
1. – a Mária továbbképzése;
2. – latin eredetű; jelentése: tengeri, tengerből jövő, tengerhez
tartozó, tengerész.

MARINELLA
– a Marina olasz továbbképzése.

MARINETTA
– a Marina olasz továbbképzése.

MARION
– a Mária francia alakváltozata.

MARIÓRA
– a Mária román kicsinyítőképzős formája.

MARITA
– a Mária olasz becéző alakja.

MARLÉNE
1. – a Magdolna egyik holland formájából, a Marleene névből;
2. – a Maria és Helene nevek összevont alakja.

MÁRTA
– héber eredetű; jelentése: úrnő.

MARTINA
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MASA
– a Mária orosz becézőjéből.

MATILD
– német eredetű; jelentése: hatalom + harc.

MÁTKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga (jegyes).

MAURA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MAURÍCIA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MAXIMILLA
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MEDÁRDA
– latin-német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

MÉDEA
– görög eredetű; jelentése: bölcs asszony.

MELÁNIA
– görög eredetű; jelentése: fekete, sötét.

MELINA
– germán-latin eredetű; jelentése: erőfeszítés, védelem.

MELINDA
– D`Ussieux francia író névalkotása.

MELIÓRA
– latin-angol eredetű; jelentése: jobb, derekabb, ügyesebb.

MELITTA
– görög eredetű; jelentése: méh, szorgalmas.

MERCÉDESZ
– spanyol eredetű; jelentése: fogolykiváltó.

METELLA
-a Metta olasz továbbképzése.

METTA
– a Matild holland formája.

MIA
– a Mária több nyelvű rövidülése.

MIETTA
– a Mária olasz becézőjéből önállósult.

MIHAÉLA
– héber-germán eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKOLT
– Kézai Simon névalkotása.

MILDA
1. – német eredetű; jelentése: szelíd, elnéző, jóakaratú;
2. – a Mild- kezdetű német női nevek önállósult becézője.

MILÉNA
– a Maria és az Elena ill. a Maria és a Maddalena olasz összevonása.

MILETTA
– a Miléna önállósult becézője.

MILICA
– a Ludmilla, Miléna, Milina szláv becézőjéből önállósult.

MILLA
– a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása.

MIMÓZA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

MINNA
– a német Hermina és Vilhelmina önállósult becézője.

MÍRA
1. – latin eredetű; jelentése: csodálatos;
2. – a Mirabella becézőjének önállósulása.

MIRABELLA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos

MIRANDA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos.

MIRANDELLA
– a Miranda olasz továbbképzése.

MIRANDOLA
– a Miranda olasz továbbképzése.

MIRANDOLÍNA
– a Mirandola olasz továbbképzése.

MIRELLA
– a Míra olasz becéző továbbképzése.

MIRJAM
– a Mária eredeti héber formája.

MIRTILL
– görög-francia eredetű; jelentése: mirtuszfa, áfonya.

MODESZTA
– latin eredetű; jelentése: szerény, szelíd, megfontolt, szemérmes,
tisztességes.

MÓNIKA
1. – görög eredetű; jelentése: magányos, egyedül élő;
2. – latin eredetű; jelentése: intő, figyelmeztető, tanító;
3. – karthágói-pun eredetű; jelentése: istennő.

MORELLA
– latin eredetű; jelentése: eper, szeder.

MURIEL
– kelta-angol-normandiai eredetű; jelentése: ragyogó, mint a tenger.

NADIN
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.

NADINKA
– a Nadin magyar és szláv kicsinyítőképzős formája.

NÁDJA
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.

NANDA
– a Fernanda önállósult rövidülése.

NANETT
– az Anna önállósult francia becézője.

NAÓMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.

NAPSUGÁR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

NÁRCISZ
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.

NATÁLIA
– latin eredetű; jelentése: Jézus születésnapja.

NATASA
– a Natália orosz becézőjéből önállósult.

NAUZIKA
– görög eredetű; jelentése: híres hajós.

NEDDA
– olasz eredetű; jelentése: tisztázatlan.

NEFELEJCS
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

NELLI
– az Eleonóra, Heléna, Kornélia angol becézőjéből önállósult.

NERINA
– görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.

NESZTA
– az Anasztázia magyar becézőjéből önállósult.

NETTA
– a -netta, -nette és -neta végű női nevek önállósult becézője.

NIKÉ
– görög eredetű; jelentése: győzelem.

NIKODÉMIA
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

NIKOLA
– görög-német eredetű; jelentése: győzelem + nép.

NIKOLETTA
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.

NIKOLETT
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.

NILLA
– a -nilla végű női nevek olasz becézője.

NINA
– több női név (pl.: Anna, Johanna, Antonina, stb.) rövidült becéző
formája.

NINETTA
– a Nina olasz kicsinyítő továbbképzése.

NOÉMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.

NÓRA
– az Eleonóra és a Honóra rövidülése.

NORBERTA
– német eredetű; jelentése: északi fény.

NORINA
– a Nóra olasz becéző továbbképzése.

NORMA
– latin-angol eredetű; jelentése: zsinórmérték, irányvonal,
vezérfonal.

NYESTE
– magyar eredetű; jelentése: nyest.

ODETT
– a német Oda, Uta, Ute, nevek francia kicsinyítőképzős formája.

ODÍLIA
– német-latin eredetű; jelentése: gazdag.

OFÉLIA
– görög eredetű; jelentése: segítség, segély, nyereség.

OKTÁVIA
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLGA
– a Helga orosz formájából.

OLIMPIA
– görög eredetű; jelentése: égi, mennyei, isteni.

OLINDA
– német eredetű; jelentése: birtok + harc; birtok + varázsvessző.

OLÍVIA
– latin eredetű; jelentése: olajfa.

ORÁLIA
– latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.

ORCHIDEA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

ORGONA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

ORIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Uria városából való.

ORSIKA
– az Orsolya rövidített és kicsinyítőképzős származéka.

ORSOLYA
1. – latin eredetű; jelentése: kis medve;
2. ófelnémet-latin eredetű; jelentése: ló, paripa.

OSZVALDA
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

OTÍLIA
– német eredetű; jelentése: öröklött vagyon.

OXÁNA
– a Xénia orosz formájából.

ÖRSI
– magyar eredetű; jelentése: hős.

ŐSZIKE
– magyar eredetű; jelentése: őszi kikirics.

ŐZIKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

PÁLMA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

PALÓMA
– spanyol eredetű; jelentése: galamb.

PAMÉLA
– görög eredetű; jelentése: mézzel tele.

PAMÍNA
– Varázsfuvola (Mozart) női főszereplőjének neve.

PANNA
– az Anna becézőjéből önállósult.

PASZTORELLA
– újlatin eredetű; jelentése: pásztorlányka.

PATRÍCIA
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

PAULA
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű.

PAULINA
– a Paula továbbképzése.

PELÁGIA
– görög-latin eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PÉNELOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szövetet felfejtő.

PEÓNIA
– latin-magyar eredetű; jelentése: bazsarózsa.

PERPÉTUA
– latin eredetű; jelentése: állhatatos.

PETRA
1. – héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.

2. – a Petronella önállósult becézője.

PETRONELLA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő,
szikla.

PETRÓNIA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő,
szikla.

PETÚNIA
– indián-magyar eredetű; jelentése: dohány; tölcsérke.

PINTYŐKE
– magyar eredetű; jelentése: az énekesmadár.

PIROSKA
– latin-magyar eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.

POLETT
– a Paula francia becéző továbbképzése.

PÓLIKA
– a Polixéna, Apollónia és a Paula magyar becézője.

POLIXÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendégszerető.

POLLI
– az Apollónia és az Apollinária önállósult becézője.

PRISZCILLA
– latin eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletreméltó.

RAFAELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁHEL
– héber eredetű; jelentése: bárány.

RAJMUNDA
– germán eredetű; jelentése: okos védő.

RAMÓNA
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

REBEKA
– héber eredetű; jelentése: megkötöző, megigéző, megbabonázó; vagy:
jól táplált.

REGINA
1. – latin eredetű; jelentése: királynő;
2. – a Rein- kezdetű német nevek önállósult becézője.

RÉKA
– török-hun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RELINDA
– német eredetű; jelentése: sereg + hársfából készült pajzs.

RELLA
– az Aurélia önállósul magyar becézője.

REMÉNYKE
– orosz-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

RENÁTA
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.

RÉTA
– a Margaréta utótagjának önállósulása.

REZEDA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

RIA
– a Mária önállósult becézője.

RIKARDA
– német-spanyol eredetű; jelentése: erős fejedelem.

RITA
– a Margaréta (Margherita) olasz becézőjéből.

RIZA
– a Terézia magyar becézőjéből.

ROBERTA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

ROBERTINA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

RODELINDA
– német eredetű; jelentése: dicsőség + hársfából készült pajzs.

ROMÁNA
– latin eredetű; jelentése: római.

ROXÁNA
– perzsa-görög eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RÓZA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.

ROZÁLIA
– a Róza olaszos továbbképzése.

ROZALINDA
– német eredetű; jelentése: paripa + hársfából készült pajzs.

ROZAMUNDA
– német eredetű; jelentése: paripa + védelem, oltalom.

ROZANNA
– a Rosa és az Anna olasz összevonása.

ROZINA
– a Róza -ina képzős származéka.

ROZITA
– a Rosa spanyol becézőjéből önállósult.

ROZMARIN
– magyar eredetű; jelentése: rozmaring.

ROZVITA
– német eredetű; jelentése: erejéről híres.

RÓZSA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

RUBINA
– latin eredetű; jelentése: a drágakő maga.

RUDOLFINA
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.

RUFINA
– latin eredetű; jelentése: vörös.

RUSZALKA
– a Rozália szláv becézőjéből önállósult.

RUSZLÁNA
– török-tatár-orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

SÁBA
– héber eredetű; jelentése: megtérített.

SAMUELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁRA
– héber eredetű; jelentése: hercegnő, uralkodónő.

SAROLT
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét.

SAROLTA
1. – török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét;
2. – a Charlotte név magyarosítása.

SEHEREZÁDÉ
– az Ezeregyéjszaka meséi című arab mesegyűjtemény főhősnőjének
nevéből.

SEJLA
– a Cecília angol formájának (Sheila) önállósult becézője.

SKOLASZTIKA
– latin eredetű; jelentése: az iskolához tartozó, tanító, tanuló.

STEFÁNIA
– latin eredetű; jelentése: virágkoszorú.

STELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.

SUDÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sudár.

SUGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sugár.

SZABINA
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó.

SZALÓME
– héber eredetű; jelentése: Sion békéje.

SZALVIA
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZAMANTA
– héber eredetű; jelentése: Isten neve, Isten meghallgatott.

SZANDRA
– az Alexandra olasz becézőjéből.

SZAVÉTA
– az Erzsébet román becézőjéből.

SZEDERKE
– magyar eredetű; jelentése: szeder.

SZELLŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szellő.

SZEMIRÁMISZ
– arab-görög eredetű; jelentése: Asszíria királynőjének nevéből.

SZEMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szemecske, apróság, kicsike; nagy szemű,
szép szemű.

SZENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: szende.

SZENDILE
– magyar eredetű; jelentése: szende.

SZÉNIA
– a Xénia alakváltozata.

SZERAFINA
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes.

SZERÉNA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZIBILLA
– Apollón isten papnőinek nevéből.

SZIDÓNIA
– föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

SZILÁRDA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

SZILVÁNA
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVIA
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZIMÓNA
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SZIMONETTA
– a Simon olasz kicsinyítőképzős női párja.

SZIRÉN
– görög eredetű; jelentése: halfarkú női alak.

SZIRONKA
– magyar eredetű; jelentése: szirom.

SZÓFIA
– görög eredetű; jelentése: ügyesség.

SZOFRÓNIA
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZONJA
– a Zsófia orosz becézőjének németes formája.

SZONÓRA
– latin eredetű; jelentése: csengő hangú.

SZORINA
– francia-román eredetű; jelentése: vörös hajú.

SZÖRÉNKE
– a Szörény férfinév női párja.

SZTELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.

SZULAMIT
– héber eredetű; jelentése: az Énekek énekének nőalakjának nevéből.

SZULTÁNA
– török eredetű; jelentése: fejedelem.

SZVETLÁNA
– orosz eredetű; jelentése: virág.

TÁBITA
– arameus eredetű; jelentése: őz, gazella.

TÁLIA
– görög eredetű; jelentése: a színjátszás istennőjének nevéből.

TAMARA
– héber eredetű; jelentése: datolyapálma.

TANÁZIA
– az Atanázia önállósult becézője.

TÁNYA
– orosz eredetű; jelentése: bálkirálynő.

TARZÍCIA
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

TATJÁNA
– latin-orosz-német-magyar eredetű; jelentése: Tatius családjához
tartozó.

TAVASZKA
– magyar eredetű; jelentése: tavasz.

TEA
– a Dorothea (Dorottya) önállósult német becézője.

TEKLA
– görög eredetű; jelentése: Isten dicsősége.

TELMA
– angol eredetű; jelentése: ápoló, óvó, vigyázó.

TÉMISZ
– görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet,
rendelkezés.

TÉNIA
– az Antónia rövidült változata.

TEODOLINDA
– német eredetű; jelentése: nép + kígyó (mint a titkos tudás jelképe);
hársfából készült pajzs.

TEODÓRA
– görög-német eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEODÓZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFÁNIA
– görög eredetű; jelentése: Isten megmutatkozott.

TEOFILA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje, Istent kedvelő.

TEÓNIA
– görög eredetű; jelentése: Istenhez tartozó.

TERCIA
– latin eredetű; jelentése: leánynak született harmadik gyermek.

TERÉZ
– görög eredetű; jelentése: hőség, forróság, nyár, aratás, szüret;
vadászni.

TERÉZIA
– a Teréz latinos továbbképzése.

TESSZA
– az angol Theresa önállósult becézője.

TÉTISZ
– görög eredetű; jelentése: a tengeristen egyik leányának nevéből.

TICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Titus családjához tartozó.

TILDA
– a Matild és a Klotild német becézője.

TILLA
– a Matild és az Otília német önállósult rövidülése.

TÍMEA
– görög-magyar eredetű; jelentése: jó + tisztelet.

TIMÓTEA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten becsülője.

TINA
– a -tina, -tine végű női nevek önállósult német becézője.

TÍRIA
– görög eredetű; jelentése: Thyros szigetéről való nő.

TITÁNIA
– görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.

TITANILLA
– a Titánia latin kicsinyítőképzős származéka.

TÓBIA
– héber eredetű; jelentése: Jahve jó.

TOSZKA
– olasz eredetű; jelentése: toszkánai nő.

TULIPÁN
– perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág
neve.

TÜNDE
– Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.

ULJÁNA
– a Julianna orosz formájából.

ULLA
– a német Ulrike és az Ursula önállósult becézője.

ULRIKA
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

URÁNIA
– görög eredetű; jelentése: égi.

URBÁNA
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias.

URZULINA
– az Ursula (Orsolya) latin képzős származéka.

ÜDVÖSKE
– magyar eredetű; jelentése: üdvös.

VALENTINA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALÉRIA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VANDA
1. – lengyel eredetű; jelentése: vend nő;
2. – a Wendel- kezdetű német női nevek önállósult becézője

VANESSZA
– Jonathan Swift névalkotása.

VASZÍLIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

VELMIRA
– szláv eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + béke.

VENDELINA
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERA
1. – a Veronika becézőjéből önállósult;
2. – a német Verena önállósult becézője;
3. – szláv eredetű; jelentése: hit;
4. – latin eredetű; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédű.

VERBÉNA
– latin eredetű; jelentése: szentelt helyen szedett fű vagy ág.

VERÉNA
1. – német eredetű; jelentése: tartózkodó, félénk;
2. – a Veronika német becézőjéből.

VERITA
– a Ver- kezdetű női nevek spanyolos rövidített, becézett formája.

VERON
– a Veronika önállósult magyar becéző rövidülése

VERONIKA
1. – görög-latin eredetű; jelentése: győzelmet hozó;
2. – latin-görög eredetű; jelentése: igaz + ikon.

VÉTA
– héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

VETÚRIA
– latin eredetű; jelentése: idős, koros.

VIKTÓRIA
– latin eredetű; jelentése: győzelem.

VIKTORINA
– a Viktor férfinév latin továbbképzése.

VILHELMINA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VILJA
– finn eredetű; jelentése: gazdagság, jóság.

VILMA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VINCENCIA
– latin eredetű; jelentése: győztes.

VIOLA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

VIOLETTA
– a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.

VIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

VIRGÍLIA
– latin eredetű; jelentése: vékony zöld ág.

VIRGÍNIA
– latin eredetű; jelentése: lány, hajadon.

VÍTA
– latin-magyar eredetű; jelentése: életem, életkém.

VITÁLIA
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

VITOLDA
– német-latin eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

VIVIÁNA
– latin eredetű; jelentése: eleven, élő.

VIVIEN
– a Viviána angol változata.

VULFIA
– német-latin eredetű; jelentése: farkasként harcoló nő.

XAVÉRIA
– latin eredetű; jelentése: Xavér községből való.

XÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendég.

ZAKÁRIA
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAMFIRA
– román eredetű; jelentése: zafír.

ZDENKA
– a Szidónia szláv megfelelőjéből.

ZELLA
– német eredetű; jelentése: a terem védőnője.

ZELMA
– héber-latin eredetű; jelentése: az Istenség védelme alatt álló nő.

ZELMIRA
– női név Rossini és Gluck operáiból.

ZIA
– a -zia végű női nevek végének becéző önállósulása.

ZÍLIA
– a német Zilly névnek és a Cecíliának latinosított formája.

ZINA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.

ZINAJDA
– görög-orosz eredetű; jelentése: Zeuszhoz tartozó.

ZITA
1. – a Felicitás német rövidüléséből;
2. – latin-német eredetű; jelentése: sebes, gyors.

ZOÉ
– görög eredetű; jelentése: élet.

ZÓJA
– szláv eredetű; jelentése: élet.

ZOLNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.

ZOLTÁNA
– török-latin eredetű; jelentése: fejedelem.

ZOMILLA
– tisztázatlan eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZÓRA
– szláv eredetű; jelentése: hajnal.

ZÖLDIKE
– magyar eredetű; jelentése: a növény neve.

ZULEJKA
– arab eredetű; jelentése: hercegnő.

ZSAKLIN
– francia eredetű; jelentése: csaló.

ZSANETT
– a Johanna francia alakváltozata.

ZSANNA
– a Johanna orosz alakváltozata.

ZSENI
– francia eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.

ZSERALDINA
– francia eredetű; jelentése: dárda, hatalom.

ZSÓFIA
– görög eredetű; jelentése: bölcsesség.

ZSÓKA
– az Erzsébet női név Erzsóka becézőjének további rövidülése.

ZSUZSA
– a Zsuzsanna magyar rövidülése.

ZSUZSANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: liliom.

———————————————————————-

FÉRFINEVEK
———-

ABA
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.

ABÁD
– az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.

ABBÁS
– latin eredetű; jelentése: apa, apát.

ABBOT
– héber eredetű; jelentése: apa.

ABDIÁS
– héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája.

ÁBEL
– héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság.

ABELÁRD
– francia eredetű; jelentése: méhész.

ABOD
– az Aba képzős származéka.

ABONY
– az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.

ABOS
– az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.

ÁBRAHÁM
– héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.

ÁBRIS
– az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.

ABSA
– héber eredetű; jelentése: apa.

ABSOLON
– héber eredetű; jelentése: a béke atyja.

ACHILLES
– görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia.

ACSÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ADALBERT
– germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.

ÁDÁM
– sumér-héber eredetű; jelentése: atyám.

ADELMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.

ADEODÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott.

ADOLÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.

ADOLF
– germán eredetű; jelentése: nemes + farkas.

ADONISZ
– görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.

ADONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ADORJÁN
– latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi.

ADRIÁN
– az Adorján eredetibb változata.

AGÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

AGAPION
– görög eredetű; jelentése: szeretett.

AGATON
– görög eredetű; jelentése: jó, nemes.

AGENOR
– görög eredetű; jelentése: bátor.

AGGEUS
– héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám.

AGMÁND
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÁGOST
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁGOSTON
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁHIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

AHMED
– arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó.

AJÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

AJTONY
– török-magyar eredetű; jelentése: arany.

AKÁCS
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan.

ÁKOS
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.

ALADÁR
1. – török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;
2. – germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
3. – iráni eredetű; jelentése: elöljáró.

ALADIN
– germán eredetű; jelentése: kis öreg.

ALAJOS
– germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.

ALÁN
– breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ALÁRD
– germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.

ALBERT
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.

ALBIN
1. – latin eredetű; jelentése: fehér;
2. – germán eredetű; jelentése: nemes barát.

ALDÁN
– angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású.

ALDÓ
– az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.

ÁLDOR
– germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó.

ALEX
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész férfi.

ALFONZ
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.

ALFRÉD
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

ALGERNON
– angol költői névadás.

ALI
– arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ALMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemessége által híres.

ÁLMOS
1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.

ALPÁR
– török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.

ALVIÁN
– orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ALVIN
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.

AMADÉ
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!

AMAND
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMBOS
– az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.

AMBRUS
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.

ÁMON
– héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész.

ÁMOS
– héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott.

ANASZTÁZ
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.

ANATOL
– görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való.

ANDOR
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANDOS
– az András régi becéző formájából önállósult.

ANDRÁS
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANDRÉ
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANGELUS
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.

ANGUSZ
– kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.

ANTAL
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTIGON
– görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.

ANTOS
– az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.

ANZELM
– germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

ÁNYOS
– görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

APOLLINÁR
– latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.

APOR
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

APOSTOL
– görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.

APRÓD
– magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.

ARCHIBALD
– germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.

ARÉTÁSZ
– görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.

ARIÁN
– latin eredetű; jelentése: hadriai.

ARIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.

ARION
– görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.

ARISZTID
– görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.

ARKÁD
– görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.

ÁRKOS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ARLEN
– ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.

ARMAND
– Herman francia megfelelője.

ÁRMIN
– latin eredetű; jelentése: hadi férfi.

ARNOLD
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ARNÓT
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ÁRON
– héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.

ÁRPÁD
– magyar eredetű; jelentése: árpa.

ARSZLÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.

ARTEMON
– görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.

ARTÚR
– kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ARVID
– svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.

ARZÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.

ASZTER
– görög eredetű; jelentése: csillag.

ATÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.

ATANÁZ
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.

ATILLA
– gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.

ATLASZ
– görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima

ATOS
– magyar eredetű; jelentése: apa.

ATTILA
– gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.

AURÉL
– latin eredetű; jelentése: aranyos.

AURÉLIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.

AVENÁR
– héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.

AXEL
– héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.

AZÁR
– héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.

BÁCS
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

BAGAMÉR
– szláv eredetű; jelentése: isten, béke.

BAJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BAJNOK
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BALABÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.

BALAMBÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BALÁR
– magyar eredetű; jelentése: bolgár.

BALÁZS
– latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.

BALDÓ
– német eredetű; jelentése: merész.

BALDVIN
– német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.

BÁLINT
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

BALTAZÁR
– asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

BÁN
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

BANDÓ
– az András önállósult becézője.

BÁNK
– a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.

BÁNOS
– a Bán kicsinyítőképzős származéka.

BARABÁS
– görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.

BARDÓ
– germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.

BARNA
– a Barnabás önállósult magyar rövidülése.

BARNABÁS
– arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.

BARÓT
– török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.

BARS
– magyar eredetű; jelentése: bors.

BARTAL
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BARTOLÓMEÓ
– héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.

BARTOS
– a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.

BATÓ
– magyar eredetű; jelentése: buzogány.

BÁTONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÁTOR
– török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BAZIL
– görög-latin eredetű; jelentése: királyi.

BAZSÓ
– a Bazil régi magyar formájából.

BECSE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BEDŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÉLA
1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. – török eredetű; jelentése: előkelő;
3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

BELIÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BELIZÁR
– germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.

BENCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.

BENDE
– a Benedek becéző rövidüléséből.

BENDEGÚZ
– hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.

BENE
– a Benedek régi magyar becézőjéből.

BENEDEK
– latin eredetű; jelentése: áldott.

BÉNI
– a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.

BENIGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJÁMIN
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

BENKE
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENKŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BERCEL
– bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés
területen túli rész.

BERENGÁR
– germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.

BERÉNY
– magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.

BERGER
– francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.

BERISZLÓ
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.

BERNÁT
– germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERTALAN
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BERTOLD
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

BERTRAM
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.

BESE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BOÁZ
– héber eredetű; jelentése: erős.

BOCSÁRD
– német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.

BOD
– török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BÓDOG
– magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.

BODOMÉR
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BODONY
– magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör.

BOGÁT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BOGDÁN
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BOLDIZSÁR
– asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja
életét.

BONIFÁC
– latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.

BÓNIS
– a Bonifác régi magyar becézőjéből.

BORBÁS
– a Barabás alakváltozata.

BORISZ
– orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.

BORS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BOTÁR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BOTOND
– magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.

BOTTYÁN
– Bothianus hitvalló nevéből.

BOZSIDÁR
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BÖKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.

BRÚNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.

BRÚTUSZ
– latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.

BUDA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

BULCSÚ
– török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.

BUZÁD
– magyar eredetű; jelentése: búza.

CECIL
– a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.

CECILIÁN
– latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó
férfi; vak.

CELESZTIN
– latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.

CÉZÁR
– etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.

CICERÓ
– latin eredetű; jelentése: borsó.

CIPRIÁN
– latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.

CIRILL
– görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek
szentelt.

CIRJÉK
– görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.

CÍRUS
– perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.

CSABA
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.

CSÁK
– török-magyar eredetű; jelentése: ütő.

CSANÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSATÁD
– magyar eredetű; jelentése: csata.

CSATÁR
1. – magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. – szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.

CSATÓ
– magyar eredetű; jelentése: csat.

CSEGŐ

– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSEKE
– török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.

CSENGER
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSÉPÁN
– az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.

CSEPEL
– magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.

CSOBÁD
– a Csaba kicsinyítőképzős származéka.

CSOBÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.

CSOMBOR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

CSONGOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.

CSÖRSZ
– szláv eredetű; jelentése: ördög.

DAGOBERT
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.

DAGOMÉR
– germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.

DALIBOR
– cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).

DALTON
– óangol eredetű; jelentése: völgyből való.

DAMÁZ
– görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.

DAMJÁN
– görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.

DAMOS
– a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.

DÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

DANILÓ
– a Dániel szláv megfelelője.

DÁNOS
– a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

DANTE
– latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.

DÁRIUS
– latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.

DÁVID
– héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.

DELI
– magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.

DEMÉNY
– a Demjén régi magyar alakváltozata.

DEMETER
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének
ajánlott.

DEMJÉN
– a Damján önállósult alakváltozata.

DÉNES
– görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének
ajánlott.

DEODÁT
– az Adeodát rövidüléséből önállósult.

DETRE
– germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.

DÉVALD
– germán eredetű; jelentése: nép + merész.

DEZSÉR
– a Dezső régi magyar alakja.

DEZSŐ
– latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.

DIOMÉD
– görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata
szerint való.

DITMÁR
– germán eredetű; jelentése: nép + híres.

DOMÁN
– kun-magyar eredetű; jelentése: köd.

DOMICIÁN
– latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.

DOMINIK
– latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek
szentelt.

DOMOKOS
– a Domonkos önállósult alakváltozata.

DOMONKOS
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.

DOMOS
– a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

DONALD
– skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.

DONÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DORIÁN
– angol eredetű; jelentése: dór férfi.

DORMÁN
– besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).

DÖME
– a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.

DÖMÖTÖR
– a Demeter magyar alakváltozata.

DUKÁSZ
– görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.

DUSÁN
– délszláv eredetű; jelentése: lélek.

EDE
– az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

EDGÁR
– ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.

EDIZON
– angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.

EDMOND
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

EDÖMÉR
– kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

EDVÁRD
– germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

EDVIN
– germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.

EFRAIM
– héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.

EGBERT
– germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

EGMONT
– germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.

EGON
– az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

EGYED
– görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.

ELEK
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELEMÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÉLIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELIHU
– héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.

ELÍGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: kiválasztott.

ELIZEUS
– héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.

ELLÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELMÁR
– germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.

ELMÓ
– az Elmár becézőjéből önállósult.

ELŐD
– magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.

ELTON
– angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.

EMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.

EMIL
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

EMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.

EMŐD
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.

ENDRE
– német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ÉNEÁS
– görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.

ENGELBERT
– germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.

ENGELHARD
– germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.

ÉNOK
– héber eredetű; jelentése: a felszentelt.

ERAZMUS
– görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.

ERHARD
– germán eredetű; jelentése: becsület + erős.

ERIK
– alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

ERNÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ERNŐ
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERNYE
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi.

ERVIN
– germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó
barát.

ETE
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ETELE
– hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.

EUGÉN
– görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

EUSZTÁK
– görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.

EUTIM
– görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.

ÉVALD
– germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.

EVARISZT
– görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

EZÉKIEL
– héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.

ÉZSAIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.

ÉZSAU
– héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.

FÁBIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.

FÁBIUSZ
– latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.

FABÓ
– a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

FARKAS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

FAUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.

FEDOR
– a Teodor orosz megfelelőjéből.

FELICIÁN
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FÉLIX
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FERDINÁND
– germán eredetű; jelentése: béke + merész.

FERENC
– francia-latin eredetű; jelentése: francia.

FIDÉL
– latin eredetű; jelentése: hűséges.

FILEMON
– görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.

FILIBERT
– germán eredetű; jelentése: messze földön híres.

FILOMÉN
– görög eredetű; jelentése: szeretett.

FIRMIN
– latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.

FLORENTIN
– latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.

FLÓRIÁN
– latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.

FLÓRIS
– a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.

FODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.

FOLKUS
1. – német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres;
2. – latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.

FÓRIS
– a Flóris régi magyar változata.

FORTUNÁT
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FREDERIK
– német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.

FRIDOLIN
– germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

FRIGYES
– német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.

FÜLÖP
– görög eredetű; jelentése: lókedvelő.

GÁBOR
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁBRIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁL
– kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.

GÁLOS
– a Gál régi teljesebb magyar alakja.

GARA
– török eredetű; jelentése: héja.

GÁSPÁR
– perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.

GASZTON
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GAZSÓ
– a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.

GEDEON
– héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.

GEDŐ
– a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.

GELLÉN
– a Kilián régi magyar változata.

GELLÉRT
– német eredetű; jelentése: gerely + kemény.

GEMINIÁN
– latin eredetű; jelentése: iker.

GERASZIM
– görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

GERÉB
– szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.

GERGELY
– görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.

GERGŐ
– a Gergely magyar alakváltozata.

GERJÉN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér;
legidősebb elöljáró.

GERMÁN
– német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér

GEROLD
– germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.

GERŐ
– a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.

GERZSON
– héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.

GÉZA
– török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

GIBÁRT
– német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.

GIDA
– a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős
származéka.

GILBERT
– német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.

GILGAMES
– mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOBERT
– germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.

GODVIN
– angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.

GORDON
– skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GORGIÁS
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOTFRID
– német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

GOTHÁRD
– német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.

GOTLÍB
– germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.

GRACIÁN
– latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.

GREGORI
– görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.

GUJDÓ
– német eredetű; jelentése: erdőből származó.

GUSZTÁV
– skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.

GÜNTER
– német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.

GYÁRFÁS
– görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.

GYENES
– a Dénes régi magyar alakváltozata.

GYÖRE
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYÖRGY
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.

GYÖRK
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYŐZŐ
– a Viktor magyarító lefordítása.

GYULA
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.

HAMILKÁR
– föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége,
jóindulata.

HANNIBÁL
– föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.

HANNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.

HARALD
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.

HARKÁNY
– magyar eredetű; jelentése: harkály.

HARLÁM
– orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.

HARRI
– a Henrik angol becézőjéből alakult.

HARTVIG
– germán eredetű; jelentése: merész a harcban.

HASSZÁN
– arab eredetű; jelentése: szép.

HEKTOR
– görög eredetű; jelentése: uralkodó.

HELIODOR
– görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.

HÉLIOSZ
– görög eredetű; jelentése: nap, napisten.

HENRIK
– germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HERBERT
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.

HERMAN
– germán eredetű; jelentése: hadi férfi.

HERMÉSZ
– görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.

HEROLD
– a Harald német változata.

HETÉNY
– magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.

HIADOR
– a Heliodor régi magyar változata.

HILÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

HILMÁR
– német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.

HIPPOLIT
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

HÓDOS
– magyar eredetű; jelentése: hódvadász.

HOLLÓ
– magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.

HONORÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló,
tiszteletreméltó.

HONÓRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

HONT
– német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.

HORÁC
– görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

HUBA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

HUBERT
– német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

HUGÓ
– germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.

HUMBERT
– német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.

HUNOR
– török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).

HÜMÉR
– latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.

IBRÁNY
– az Ábrahám alakváltozata.

IGNÁC
– latin eredetű; jelentése: tűz.

IGOR
– német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.

ILÁRION
– a Hiláriusz görögös formája.

ILDEFONZ
– germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.

ILIÁN
– görög-orosz eredetű; jelentése: nap.

ILLÉS
– az Éliás önállósult változata.

ILMÁR
1. – a Hilmár alakváltozata.
2. – a finn Ilmár mondai hős nevéből.

IMBERT
– fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.

IMMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.

IMRE
– germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.

INCE
– latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.

IPOLY
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.

IRÉNEUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: békés.

ISTVÁN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.

IVÁN
1. – a régi magyar Ivános rövidülése;
2. – orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.

IVÓ
1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa;
2. – az Iván szláv becézője.

IVOR
1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó;
2. – az Igor ukrán és belorusz változata;
3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

IZAIÁS
– az Ézsaiás alakváltozata.

IZIDOR
– görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

IZMAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.

IZOR
– az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.

IZRAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

IZSÁK
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.

IZSÓ
1. – az Ézsau alakváltozata;
2. – a József régi Izsóf változatának rövidülése;
3. – az Izsák becézője.

JÁCINT
– görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.

JAGELLÓ
– lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem
nevéből.

JAKAB
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

JÁKÓ
– a Jákob önállósult becézőjéből.

JÁKOB
– a Jakab eredeti alakváltozata.

JAKUS
– a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.

JÁNOS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten
kegyelmes.

JANUÁR
– latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.

JÁRFÁS
– a Gyárfás régi magyar alakváltozata.

JÁZON
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.

JENŐ
– magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.

JEREMIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.

JEROMOS
– görög eredetű; jelentése: szent nevű.

JOAKIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

JÓB
– héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.

JOEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.

JOHANN
– héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.

JÓNÁS
– héber eredetű; jelentése: galamb.

JONATÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

JORDÁN
– héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.

JOZAFÁT
– héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.

JÓZSEF
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.

JÓZSUA
– héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.

JUKUNDUSZ
– latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).

JULIUSZ
– a Juliánusz alakváltozata.

JULIÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.

JUSZTIN
– a Jusztusz továbbképzett alakja.

JUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.

JUTAS
– török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.

KABOS
– a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.

KADA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KADOSA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KAJETÁN
– latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.

KÁL
– török-magyar eredetű; jelentése: marad.

KÁLEB
– héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.

KÁLMÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: maradék.

KALVIN
– latin eredetű; jelentése: kopasz.

KAMILL
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az
áldozatoknál szolgált.

KAMILLÓ
– a Kamill olasz megfelelője.

KÁIN
– héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.

KÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KANDID
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

KANUT
– skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.

KAPLONY
– török-magyar eredetű; jelentése: tigris.

KAPOLCS
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARÁCSON
– magyar eredetű; jelentése: karácsony.

KARÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARDOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

KARION
– görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.

KÁRMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.

KÁROLY
1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.

KARSA
– török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.

KARTAL
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.

KÁSZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KASSZIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.

KASZTOR
– görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.

KATAPÁN
– görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.

KAZIMÍR
– lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.

KÁZMÉR
– a Kazimír magyarosabb alakja.

KELED
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KELEMEN
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

KELEN
– a Kelemen rövidülésének alakváltozata.

KEMENES
– magyar eredetű; jelentése: kemencés.

KENDE
– kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.

KENESE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.

KENÉZ
– gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.

KERECSEN
– magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.

KERÉNY
– latin eredetű; jelentése: lándzsás.

KERESZTÉLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KESZŐ
– török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.

KEVE
– magyar eredetű; jelentése: kövecske.

KEVIN
– kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.

KILÉNY
– a Kilián régi magyar alakváltozata.

KILIÁN
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

KIRILL
– a Cirill görögös változata.

KLEOFÁS
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.

KLEON
– görög eredetű; jelentése: dicsőség.

KLÉTUS
– görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.

KOCSÁRD
– a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.

KOLOS
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító,
tanuló

KOLUMBÁN
– latin eredetű; jelentése: galamb.

KOLUMBUSZ
– latin eredetű; jelentése: hímgalamb.

KONRÁD
– német eredetű; jelentése: merész + tanács.

KONSTANTIN
– latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd,
állhatatos, következetes.

KONT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KOPPÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KORIDON
– latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.

KORIOLÁN
– latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.

KORNÉL
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

KORVIN
– latin eredetű; jelentése: holló.

KÓSA
– magyar eredetű; jelentése: kos.

KOZMA
– latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

KÖTÖNY
– török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.

KRISTÓF
– görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.

KRISZTIÁN
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KUND
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KUNÓ
– a Konrád német becézőjéből.

KURSZÁN
– török eredetű; jelentése: keselyű.

KÜRT
– török-magyar eredetű; jelentése: vihar.

LABORC
– bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.

LADOMÉR
– a Vladimir régi magyar formája.

LAJOS
– germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.

LAMBERT
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.

LANTOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LARION
– az Ilárion önállósult szláv becézője.

LÁSZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

LÁZÁR
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.

LÁZÓ
– a Lázár becézőjéből önállósult.

LEANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.

LEHEL
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LÉL
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.

LÉNÁRD
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEÓ
– görög eredetű; jelentése: oroszlán.

LEON
– a Leó görög változatából.

LEONÁRD
– német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEONIDÁSZ
– görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.

LEOPOLD
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LEVENTE
– magyar eredetű; jelentése: levő, létező.

LÉVI
– héber eredetű; jelentése: szövetség.

LIBERÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: felszabadított.

LIBÉRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szabad.

LIONEL
– francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.

LIPÓT
– a Leopold bajor változatából.

LÍVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

LIZANDER
– spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

LORÁND
– a Lóránt régies változata.

LÓRÁNT
– germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.

LOTÁR
– ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.

LŐRINC
– latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi;
babérkoszorúval díszített.

LUCIÁN
– latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.

LÚCIUSZ
– latin eredetű; jelentése: virradatkor született.

LUKÁCS
– latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

MAGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.

MAJLÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MAKABEUS
– héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.

MAKÁR
– görög eredetű; jelentése: boldog.

MALAKIÁS
– héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.

MANASSÉ
– héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.

MANDEL
– germán eredetű; jelentése: mandula.

MANFRÉD
– német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.

MANÓ
– a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.

MÁNUEL
– az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.

MARCELL
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

MARCIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.

MARIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.

MÁRIÓ
– a Máriusz olasz változatából.

MÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: férfi.

MÁRK
– a Márkus rövidüléséből.

MARKÓ
– a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.

MÁRKUS
– latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.

MARÓT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.

MÁRTON
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MARTOS
– a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.

MÁRTON
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTYÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTÉ
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MAXIM
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MAXIMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MEDÁRD
– német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

MEGYER
– magyar eredetű; jelentése: magyar.

MELITON
– görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.

MENDEL
– az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.

MÉNRÓT
– ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.

MENYHÉRT
– héber eredetű; jelentése: királyi fény.

METÓD
– görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.

MIHÁLY
– héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKE
– a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.

MIKEÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?

MIKES
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKLÓS
– görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.

MIKÓ
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKSA
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MILÁN
– szláv eredetű; jelentése: kedves.

MILOS
– a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.

MIRKÓ
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MIRON
– görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

MODESZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.

MÓR
– a Móric rövidüléséből.

MORGAN
– velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren
született.

MÓRIC
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MÓZES
– héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.

NÁNDOR
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

NAPÓLEON
– olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.

NÁTÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NÁTÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NEMERE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.

NESZTOR
– görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.

NIKANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.

NIKÉTÁS
– görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.

NIKODÉMUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

NOÉ
– héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.

NOEL
– latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.

NÓNUSZ
– latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.

NORBERT
– német eredetű; jelentése: északi fény.

NORMAN
– angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.

NYÉK
– magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó
népcsoport tagja.

OBERON
– francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.

ODILÓ
– az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.

ODISSZEUSZ
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.

ODÓ
– az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.

OGUZ
– török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.

OKTÁVIÁN
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLAF
– skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.

OLIVÉR
– latin eredetű; jelentése: olajfaültető.

OMÁR
– héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves,
gazdálkodó, hosszú életű.

OMPOLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.

OND
– magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.

ORBÁN
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.

ORBÓ
1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka.
2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.

ORESZTÉSZ
– görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.

ORFEUSZ
– görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.

ORION
– görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.

ORMOS
– magyar eredetű; jelentése: orom.

OSZKÁR
1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;
2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.

OSZLÁR
– kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.

OSSZIÁN
– kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).

OSZVALD
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

OTMÁR
– német eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTÓ
– germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTOKÁR
– német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.

OVÍDIUSZ
– latin eredetű; jelentése: juh.

OZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

OZSVÁT
– az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

ÖDÖN
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

ÖRKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.

ÖRS
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.

ÖZSÉB
– görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.

PÁL
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.

PALMER
– latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.

PAMFIL
– görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.

PANTALEON
– görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden
tekintetben olyan, mint egy oroszlán.

PÁRIS
– görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.

PASZKÁL
– görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.

PATONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

PATRÍCIUS
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

PATRIK
– a Patrícius ír rövidülése.

PÁZMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.

PEDRÓ
– görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.

PELÁGIUSZ
– görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PELBÁRT
– a Filibert alakváltozata.

PELLEGRIN
– latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.

PENTELE
– görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.

PERIKLÉSZ
– görög eredetű; jelentése: nagyon híres.

PÉTER
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.

PETŐ
– a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

PETRÓNIUSZ
– etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.

PETÚR
– a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.

PIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.

PLACID
– latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.

POLIDOR
– görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.

POLIKÁRP
– görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.

PONGOR
– a Pongrác régi magyar becézőjéből.

PONGRÁC
– latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.

PORFIR
– görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.

PRÍMUSZ
– latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.

RABÁN
– ófelnémet eredetű; jelentése: holló.

RADAMESZ
– egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RADISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.

RADOMÉR
– szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.

RAFAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁFIS
– a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.

RAJMUND
– német eredetű; jelentése: okos védő.

RAJNALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RALF
– angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.

RAMÓN
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

RÁPOLT
– német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.

RÁTOLD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RAUL
– germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.

RAZMUS
– az Erazmus rövidülése.

REGINALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

REGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

REMIG
– latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.

RÉMUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RENÁTÓ
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.

REZSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RICHÁRD
– német eredetű; jelentése: erős fejedelem.

RÓBERT
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

ROBIN
– a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből

RODION
– görög eredetű; jelentése: rózsa.

RODRIGÓ
– germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.

RÓKUS
– germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ROLAND
– német eredetű; jelentése: vakmerő hős.

ROLF
– a Rudolf önállósult német becézője.

ROMÁN
– latin eredetű; jelentése: római, latin.

RÓMEÓ
– olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.

ROMULUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RONALD
– német eredetű; jelentése: erős uralkodó.

RUBEN
– héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!

RUDOLF
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.

RÚFUSZ
– latin eredetű; jelentése: vörös.

RUPERT
– a Róbert német alakváltozata.

RUSZLÁM
– orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

RUSZTEM
– perzsa eredetű; jelentése: vidéki.

SALAMON
– héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.

SÁMSON
– héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.

SAMU
– a Sámuel rövidüléséből.

SÁMUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁNDOR
1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az
emberek ellen oltalmazó
2. – török eredetű; jelentése: akarat.

SAUL
– héber eredetű; jelentése: kért.

SEBES
1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.

SEBESTYÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.

SEBŐ
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

SELTON
– óangol eredetű; jelentése: városszéli.

SEMJÉN
– a Simeon régi magyar változata.

SIMEON
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SIMON
– a Simeon rövidüléséből.

SION
– héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.

SOLT
– a Zsolt régi magyar alakváltozata.

SÓLYOM
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

SOMA
– magyar eredetű; jelentése: som.

STEFÁN
– görög eredetű; jelentése: korona.

SURÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.

SZABIN
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

SZABOLCS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALÓK
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALVÁTOR
– latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.

SZALVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZANISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.

SZEBASZTIAN
– görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

SZECSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZELIM
– héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.

SZEMERE
1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű.
2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

SZERÁF
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).

SZERÉNIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZERGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.

SZERVÁC
– latin eredetű; jelentése: megszabadított.

SZEVÉR
1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú.
2. – török eredetű; jelentése: mormota.

SZEVERÉD
– a Szigfrid régi magyar alakja.

SZIGFRID
– germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.

SZILÁRD
– a Konstantin magyarító lefordítása.

SZILVÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVESZTER
– latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.

SZILVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZÍRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

SZIXTUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.

SZOFRON
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZÓKRATÉSZ
– görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.

SZÓLÁT
– a Szórád régi magyar alakváltozata.

SZOLÓN
– görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.

SZÓRÁD
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZOVÁT
– szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZÖRÉNY
– a Szeverin származéka.

TACITUSZ
– latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.

TADDEUS
– héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.

TÁDÉ
– a Taddeus német becézője.

TAKSONY
– török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad,
kegyetlen, féktelen, szilaj.

TALBOT
– angol eredetű; jelentése: véreb.

TAMÁS
– arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.

TANKRÉD
– germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.

TARÁZ
– görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.

TARCAL
– kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TARDOS
– magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.

TARJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

TÁRKÁNY
– kabar eredetű; jelentése: kovács.

TARZÍCIUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

TAS
– török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.

TASZILÓ
– olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TEÓ
– a Teodor német rövidülése.

TEOBALD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.

TEODOR
– görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFIL
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.

TERESTYÉN
– kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TÉTÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÉZEUSZ
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.

TIBÁD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.

TIBOR
– a Tiborc rövidülése.

TIBORC
– latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.

TIHAMÉR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.

TIMON
1. – görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült;
2. – fríz eredetű; jelentése: nép + ember

TIMÓT
– görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.

TIMUR
– török eredetű; jelentése: vas.

TIRZUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.

TITÁN
– görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

TITUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú;
mezei galamb.

TIVADAR
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TÓBIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.

TÓDOR
– a Teodor rövidüléséből.

TOMAJ
– magyar eredetű; jelentése: vitás.

TOMOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TONUZÓBA
– besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa

TÖHÖTÖM
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÖMÖR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TÖRTEL
– török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.

TRISZTÁN
– francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TUDOR
– velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

UBUL
– görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

UGOD
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.

UGOR
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar

UGRON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.

ULÁSZLÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ULRIK
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

UPOR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

URBÁN
– az Orbán régebbi alakváltozata.

URIÁS
– héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.

URIEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve
segítségével tisztánlátó.

UROS
– magyar eredetű; jelentése: úr.

UZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

VAJK
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

VALDEMÁR
– germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.

VALENTIN
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALÉR
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALTER
– német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.

VÁRKONY
– török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VARSÁNY

– alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VÁSZOLY
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

VAZUL
– görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.

VÁZSONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VENCEL
– német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.

VENDEL
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERNER
– német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.

VERSÉNY
– magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.

VIÁTOR
– latin eredetű; jelentése: utazó, utas.

VID
– a Gujdó délszláv megfelelője.

VIDA
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIDOR
– magyar eredetű; jelentése: vidám.

VIDOS
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIKTOR
– latin eredetű; jelentése: győző, győztes.

VILIBALD
– német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.

VILMOS
– latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VINCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.

VIRGIL
– latin eredetű; jelentése: szűz.

VITÁLIS
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

VITÉZ
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

VITOLD
– német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

VITUS
– latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú,
szófogadó.

VLADIMÍR
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.

VOLFRAM
– német eredetű; jelentése: farkas + holló.

XAVÉR
– spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.

ZÁDOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.

ZÁGON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.

ZAJZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZAKARIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAKEUS
– héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.

ZALÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.

ZÁMOR
– magyar eredetű; jelentése: szántó.

ZARÁND
– magyar eredetű; jelentése: arany.

ZDENKÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.

ZEBULON
– héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.

ZEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZÉNÓ
– görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.

ZERIND
– magyar eredetű; jelentése: szerb.

ZÉTÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOÁRD
– türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.

ZOLTÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

ZOMBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.

ZORÁN
– délszláv eredetű; jelentése: hajnal.

ZOTMUND
– német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő,
védelmező, pártfogó.

ZSADÁNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSIGMOND
– germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.

ZSOLT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSOMBOR
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Koteltancos

    2004-03-31 00:17:30

    Nem értem az ilyen és ehhez hasonló cikkek miért ne férhetnének bele érdekességként az oldal profiljába?



    Koteltancos

    2004-03-31 00:19:52

    Szerintem bármi ami az esetleg kevésbé kreatív, vagy a neten rosszabbul tájékozódó emberkéknek felkelti az érdeklődését, kutatásra ösztönöz, az hasznos.

     

    Bocsi a duplázásért.



    Vendég MélySötétKék

    2004-04-01 06:21:49

    Köszi....

    Nagyon örültem neki....



    Galaxina

    2004-04-01 09:02:55

    hmm... érdekes, hogy nemrégiben bukkantam rá én is erre az oldalra, amikor kerestem... :D Legalábbis ott ugyanezeket a neveket itrák ki, ugyanezekkel a szavakkal, és ugyanez volt a cime.

     

    Tényleg jó ötletadó, bár lehet, hogy egy olyan gyűjteményt kellene ebből csinálni, ami tartalmaz egy kifejezést, és az összes nevet, ami jelentheti azt, de persze ez a nevek jelentése mellett. Amolyan oda-vissza. Mert ha én szeretném mondjuk a "bátor" jelentésű nevet adni a karakteremnek, át kéne lapozni az egészet, minden névvel. Ez csak egy példa persze.. ;)

     

    egyébként szerintem elég érdekes, bár én is régóta tudtam a nevem jelentését, de más ismerőseim örültek neki, hogy van ilyen. :D



    Mekklood

    2004-04-08 15:42:39

    Én nagyon hasznosnak találtam a cikket. Jó érzés tudni, hogy egy-gy név mit jelent. Lehet, hogy nem ide tartozna, de itt van és kész. Jó ez így.




belépés jelentkezz be    

Back to top button