Dark Sun regénykalauz

Címkék
Mivel küszöbön áll a Dark Sun visszatérése a negyedik kiadású D&D keretein belül, és ezzel párhuzamosan új regények is várhatóak a Sötét Nap világához, ezért aktuálisnak éreztem, hogy felidézzem, milyen regények is jelentek meg ezen világhoz. Emellett persze az újaknak is utat szeretnék mutatni, hogy a regényeken keresztül hogyan is ismerhetik meg ezt a rendkívüli világot.
 
Amikor a Timothy Brown és Troy Denning által megálmodott kampányvilág, az eredeti Dark Sun Campaign Setting Boxed Set 1991-ben megjelent az AD&D-hez, azonnal sikert aratott egyediségének köszönhetően. A világhoz 1996-ig adtak ki regényeket és kiegészítőket, mely alatt kijött egy Expanded and Revised verzió is az alap világleírásból. A harmadik kiadású D&D idején a Dragon és Dungeon magazinok oldalain jelent meg néhány cikk, amely az új kiadással játszóknak segített Dark Sun kampány indításában, de igazán csak egy – a Wizards of the Coast által hivatalosnak elismert – netes csapat, az athas.org foglalkozott mélyebben is a Sötét Nap világának harmadik kiadásra való átültetésével. A netes kiegészítők azonban nem elégíthették ki a rajongókat, igazi világleírásra vágytak.
 
Amikor 2008 nyarán megjelentek a D&D negyedik kiadásának alapkönyvei, és az is napvilágra került, hogy a Wizards évente egy kampányvilág megjelentetését tervezi, azonnal elindult a találgatás, hogy vajon a Dark Sun közöttük lesz-e. Évente egy világ hosszú távon viszonylag sok támogatott világot jelent majd, így tulajdonképpen várható volt, hogy sok más klasszikus világgal – Dragonlance, Ravenloft, Spelljammer – egyetemben a Dark Sun is meg fog jelenni valamikor, hiszen a Wizards nem véletlenül gyűjtötte be ezen világok jogait a D&D 4. kiadásának megjelenése előtt. A 2009-es Gen Con-on meg is történt a bejelentés, miszerint a Forgotten Realms és az Eberron kampányvilágokat 2010-ben a Dark Sun könyvek követik: a Dark Sun Campaign Setting (világleírás), a Dark Sun Creature Catalog (szörnykönyv), valamint a Marauders of the Dune Sea (kalandmodul).
 
 
A Dark Sun világáról
 
Ha valaki még nem hallott erről a világról, annak dióhéjban a következőket érdemes tudnia. A Dark Sun kampányvilága Athas, melyet nagyrészt sivatagok uralnak. A civilizáció néhány városállamra korlátozódik, ahol varázslókirályok diktatorikus módszerekkel tartják kezükben a hatalmat templomosaik segítségével. Itt mindenkinek kemény az élet, így a túlélésre való törekvés minden mást háttérbe szorít, beleértve a morális megfontolásokat is.
 
Athason sok minden másképp működik, mint más fantasy világokon. A mágia élőlényekből veszi ki az energiát, és ha túl gyorsan túl sokat használ fel valaki ebből az energiából, akkor az a környezet pusztulásával jár együtt. Emiatt, no meg a múlt hatalmas háborúi miatt is pusztult le így Athas. Akik a pusztítókkal szemben szelídebb módon használják a mágiát, azok a megőrzők, de igazából egyik mágiahasználó típust sem nézik jó szemmel sem a hatalmat birtoklók, sem a köznép. Emellett azonban eléggé elterjedtek a pszionikus képességek, sokan ösztönösen is képesek a használatára.
 
A fajok is mások. Az elfek nomád életmódot folytató sunyi kereskedők, a törpék életét csak életcéljuk tölti ki, a félszerzetek kannibalisztikus, félvad dzsungellakók. Egyedibb fajok az ember-törpe keverék mulok, akiket a gladiátorarénák számára tenyésztenek, a városőri-katonai feladatokra tartott, állandóan személyiséget váltó félóriások, vagy a sivatagi életmódhoz leginkább alkalmazkodott rovarszerű thri-kreenek.
 
A túlélésért, a ritka anyagokért (fémek például alig vannak Athason), az oázisokért, a vízért állandó harc folyik, ami mellett az olyan magasztos célok, mint a világ gonosz hatalmainak elpusztítása tulajdonképpen a háttérbe szorul, így túl sok remény nincsen a javulásra.
 
 
A Prizma Pentalógia
 
A világindító Prism Pentad regényfüzér Troy Denning tollából született, és amellett, hogy a szokásos trilógiák helyett öt kötetet tesz ki, arról nevezetes, hogy azonnal meg is öli a világ hangulatát… legalábbis egyes vélemények szerint. Szerintem azonban bevezetésnek ideális, mégha kicsit masszív is az öt kötet (bár egyes komolyabb fantasy íróknál ennyi szövegmennyiség egy kötetre elég). Képet kapunk a városi és a sivatagi életről, melyek a Dark Sun kampányok fő színterei, ugyanakkor feltűnnek egzotikusabb helyszínek is. A szereplők is sokszínűek, mind képességeikben (harcos, varázsló, pszi-használó), mind társadalmi hátterükben (rabszolga, nemes, nomád), így jó keresztmetszetet kaphatunk egész Athas-ról.
 
A pentalógiát befejezve az embernek valóban az az érzése támadhat, hogy a kampányleírásban szereplő világhoz képest túl hősies, túl epikus a cselekmény (hiszen itt gyakran már a túlélés is jó eredménynek számít), és a világ sajátossága veszik el a Sárkány (a világot rettegésben tartó, éves haláladót szedő szörnyeteg) és egyes varázslókirályok megölésével. Hiszen a Dark Sun központi témái a túlélés, a reménytelenség, az elnyomás, az állandó küzdelem, mely nem igazán jellemző más AD&D világokra, no és persze a D&D negyedik kiadásában sem dominál. És a pentalógiában épp ezek a témák látszanak elveszni, hogy átadják a helyüket a standard D&D-s kalandoknak, amelyben a hősök diadalmenetben gázolnak át az elnyomókon, és a szép új szabad világ polgárai boldogan élnek, míg meg nem halnak. De ez csak látszólagos.
 
Aki elolvassa a többi regényt is, főleg Lynn Abbey műveit, annak világossá válhat, hogy Athas-on nincsen happy end. Maga Denning is céloz erre a pentalógiában többször is, bár kétségtelen, hogy nem elég hangsúlyosan. Hiába győzedelmeskedik Sadira csapata a Sárkány és a varázslókirályok felett, cselekedeteik végső soron csak még több szenvedéshez vezetnek, és előrevetítik egy még nagyobb ellenség – Rajaat, az őrült Első Varázsló, aki a félszerzetek kivételével minden más fajt el akart törölni Athas színéről, míg saját bajnokai, a későbbi varázslókirályok be nem börtönözték – visszatérését. Így aztán mégiscsak helyreáll a világ rendje, melyben a „gonosz” és a „jó” fogalmaiból sosem hagyhatjuk el az idézőjelet.
 
Mielőtt magukat a köteteket bemutatnám, megemlítem, hogy a pentalógia első négy kötete megjelent magyarul is a Szukits Kiadó gondozásában, 1997-től 2002-ig, és egyes helyeken drágán, míg máshol nagyon olcsón, de még beszerezhetőek. Mivel az ötödik kötet megjelenésére nincsen reális esély, ezért ajánlott az angol nyelvű változat beszerzése: vagy a 90-es évek elején kiadott eredeti változatoké, vagy a Wizards által nemrég újra kiadott köteteké.
 
Troy Denning: The Verdant Passage (TSR 1991; WotC 2008) [Zöld hágó, Szukits 1997]
 
A pentalógia első kötete Tyr városában és az ahhoz közeli hegyekben játszódik, ahol hőseink, Rikus, Sadira, és Agis kutatnak egy ősi varázstárgy után, mely segítségével megölhetik a helyi varázslókirályt, Kalakot. Kalak a sárkánymetamorfózis utolsó lépésére készül, és ezt már legfőbb bizalmasa, a templomos Tithian sem nézi jó szemmel, így a hatalomért (és a túlélésért) cserébe lepaktál a Kalak életére törő csapattal.
 
Miközben Denning nyilvánvalóan tapasztalt író, a cselekmény kissé lapos, és sok más Dark Sun könyvhöz hasonlóan szinte csak az a jó a regényben, hogy ezen a világon játszódik. Bár egyesek szerint a könyv túlságosan a világ bemutatására koncentrál, az én véleményem szerint Denning a sorozat köteteiben egyenletesen elosztva adagolja az információkat, és az én ízlésemnek túlságosan keveset. Mind világleírás, mind cselekmény terén van jobb könyv a Dark Sun regények közt, de indításnak megteszi.
 
Troy Denning: The Crimson Legion (TSR 1992; WotC 2008) [Vörös légió, Szukits 1998]
 
A Prizma Pentalógia középső három kötete egy-egy kiemelt szereplőre koncentrál, a második rész egészen pontosan Rikus-ra, a csapat gladiátor tagjára. A frissen felszabadult Tyr-ben még igencsak kaotikus állapotok uralkodnak, így a szomszédos – a „szomszédos” Athas-on persze igencsak viszonylagos fogalom – városállam, Urik varázslókirálya szemet is vet a gyengének tűnő városra. Rikus viszont serege élén visszaveri a támadókat, és egészen Urik-ig kergeti őket, hogy ott szembenézzen magával Urik Oroszlánjával, azaz az ellenséges varázslókirállyal.
 
Amellett, hogy a könyv izgalmasabb, mint az első rész, és a cselekmény is előremutatóbb, néhány részlet külön is említést érdemel. Egyrészt Rikus találkozása a szellemlényekkel, másrészt Hamanu általi legyőzetése megmutatja, hogy nem lesz könnyű a végső cél elérése, és talán olyan dolgok vannak a háttérben, amit Rikus és társai nem érthetnek. Rikus maga pedig irodalmilag szinte egyedülálló, hiszen ritkán olvasni olyan harcosról, aki valóban buta, márpedig Rikus sorozatosan hozza a rossz döntéseket a történet során. És ellentétben más könyvek harcosaival, ő nem lesz hirtelen „okos” a kritikus pillanatokban, ő bizony makacsul rohan a vesztébe, bárki bármit is mondjon neki, és ettől nagyon élő lesz a karakter. Ettől persze Denning nem lesz írózseni, de határozott lépést tesz a jó irányba.
 
Egyébként az egész Urik elleni hadjárat más megvilágításba kerül, ha elolvassuk a Chronicles of Athas sorozat utolsó kötetét, amelyben Hamanu múltjába, jelenébe és jövőjébe nyerhetünk bepillantást.
 
Troy Denning: The Amber Enchantress (TSR 1992; WotC 2009) [Arany varázslónő, Szukits 1999]
 
A sorozat harmadik részében Sadira, a varázslónő indul zarándokútra a Hajdanvoltak Tornyába, amelyről az elején nem sokat tud, csak annyit, hogy ott megtalálhatja a választ Borys legyőzésének mikéntjére. Útja közben meg kell küzdenie az első kötetben megismert vad félszerzetekkel, majd egy nomád elf törzs mellé szegődik. Bonyolítja a helyzetet, hogy gyűlölt apja vezeti a törzset, de Nibenay városában kénytelenek egymásra támaszkodni.
 
A Toronyhoz vezető út egyet jelent Athas történelmének legalább felületes megismerésével, így a könyv egyik erőssége, hogy viszonylag sokat tudunk meg a világ múltjáról – ami persze ugyanolyan egyedi, mint a világ maga. Pozitívum még az is, hogy a különféle szereplők, és maguk a körülmények is sokszínűek, ezért Athas számos aspektusát láthatjuk egy íráson belül. Ezért is volt nekem első olvasásra ez a kedvencem a sorozatból.
 
Troy Denning: The Obsidian Oracle (TSR 1993; WotC 2009) [Fekete látókő, Szukits 2002]
 
Ebben a részben Agist, a pszi-használó nemest ismerhetjük meg jobban, amint a hatalomra éhes Tithian nyomába ered. A Sárkány legyőzéséhez szükséges utolsó eszköz egy hatalmas obszidián gömb, mely Athas világán a legnagyobb hatalmú varázslatok használatához szükséges. Rikus legendás mágikus kardjával, Sadira napmágiájával, és ezzel a varázskővel lehetséges csak legyőzni a Sárkányt, így többen is pályáznak rá. Már eljutni sem könnyű oda, hiszen át kell kelni egy portengeren, melyen csak pszionikusan irányított hajók képesek közlekedni. A tengerben álló szigeteket pedig a törpék egészen elfajzott leszármazottai, az óriások két törzse uralja. Ezek ellen kell kényszeredetten összefognia Agisnak és Tithiannak, hogy egyáltalán esélyük legyen az obszidián kő megszerzésére.
 
Agis az egyetlen egyértelműen jó karakter a pentalógia szereplői közt, igazi idealista, így a történet során folyamatosan nehéz döntéseket kell hoznia, hiszen körülötte mindenki más csak a saját érdekeit nézi. Bepillantást nyerünk az eddig csak mellékszereplőként tevékenykedő Tithian gondolatvilágába is, aki kissé sablonosan gonoszra sikeredett, de talán ez legyen a legnagyobb baj. A portengerek egyedi világa, és a karakteres óriások kárpótolnak minket ezért. És a végén Agis is elnyeri méltó büntetését.
 
Troy Denning: The Cerulean Storm (TSR 1993; WotC 2009)
 
Elérkeztünk a végkifejlethez, Sadira, Rikus, valamint a korábbi részekből megismert társaik – akik nem is feltétlenül mellékszereplők – felkerekednek, hogy legyőzzék a Sárkányt. Ismét a portengerek környéke a helyszín, és még nagyobb a tét mindkét oldalon. Aztán hogy a győzelem milyen következményekkel jár, már más kérdés.
 
Kétségtelen, hogy ebben a könyvben Borys nem mindig a leglogikusabb lépéseket teszi Sadiráék megállítására, de a mi hőseink sem éppen brillíroznak, amikor döntéseket kell hozniuk. Szerintem zseniális, és nagyon Dark Sun-os húzás, hogy a Rkardra vonatkozó jóslat, melynek hatására magabiztosan lát neki a csapat a küldetésnek, hamisnak bizonyul. Persze mi tudjuk, hogy csak Tithian áll az egész mögött, de egy tipikusabb fantasy könyvben valószínűleg így is teljesült volna a jóslat… Athas-on azonban csak a realitás marad, azaz egy gyerek nem tudja megölni a Sárkányt.
 
A könyv negatívuma, hogy talán egy kicsit túl könnyen sikerül minden a „jóknak”, de eközben bepillantást nyerhetünk Athas legmagasabb szinten folyó játszmáiba is. Emellett számos kérdést vet fel a jövőre nézvést, melyet persze egyes későbbi könyvek és kiegészítők részben megválaszoltak, de mégis marad bőven lehetőség a történelem oly módon való folytatására, hogy Athas egyéni íze is megmaradjon. Más kérdés, hogy ez túl sok ember számára okoz nehézséget, így a Wizards a 2010-ben megjelenő kampányleírásban a Kalak megölése után közvetlenül következő időszakot veszi majd alapul, és ebben a képletben a pentalógia csak egy lesz a lehetséges irányok közül.
 
 
Az Egyszemélyes törzs trilógia
 
Külföldön Simon Hawke Tribe of One trilógiája (ami valójában négy részes, de erről picit később) követte az első öt könyvet, ugyanakkor Magyarországon ezen könyveken keresztül ismerhettük meg először a Sötét Nap világát. Talán hiba volt a Valhalla részéről ez a lépés, ugyanis mind itthon, mind külföldön ezen regényeket tartják a leggyengébb Dark Sun könyveknek.
 
Nos, a tudathasadásos Sorak karaktere valóban kissé erősre sikeredett, emellett mind ő, mind villichi társa olyan szemléletet képviselnek, mely idegen a Dark Sun-tól. Athas csak díszletként szolgál mindvégig a trilógiában, a karakterek és a cselekmény már nem igazán illeszkednek a világhoz, így csak egy átlagos fantasy történetet kapunk. Ugyanakkor maga a történet nem rossz, ideális arányban adagolja nekünk az író az akciójeleneteket, és a leírásokkal, a kezdő Dark Sun olvasók beavatásával sem fukarkodik, így különösebb előismeretek nélkül is élvezhető művet olvashatunk.
 
Véleményem szerint a trilógiát annak folytatásával, a Broken Blade című regénnyel együtt érdemes elolvasni, ami sokat javít az élményen.
 
Simon Hawke: The Outcast (TSR 1993)[Kitaszított, Valhalla 1995]
 
Sorak gyermekkorát, majd első napjait élhetjük át a villichi kolostoron kívül. A cselekmény fő helyszíne Tyr városa, a pentalógia eseményei után több évvel, ahol még Denning hőseivel is találkozhatunk néhány pillanatra. Sorak számos különleges jellemzővel bír, először is elf és félszerzet szülőktől származik, ami Athas világán gyakorlatilag elképzelhetetlen. Természetesen mindkét fajtól csak a pozitív tulajdonságokat örökölte. Emellett többszörös személyiséggel is rendelkezik, és minden egyes személyiségének megvannak a saját különleges képességei. Természetesen csak pozitív képességek. Maga Sorak villichi képzést kapott, így kitűnő harcos és a pszionika sem idegen tőle. Ha mindez nem lenne elég, van neki egy mágikus kardja is, ami Athas világán olyan, mint egy átlagos fantasy világon egy nagyhatalmú ereklye.
 
Látható tehát, hogy a táposság vádja nem alaptalan Sorakkal szemben. Mégis pozitívum a könyvben a világteremtő szándék, mivel itt olvashatunk a pirínekről, a villichikről, és még több részletet tudhatunk meg a pusztító mágiáról, a psziről, vagy éppen Tyrről, a szabad városról; ezeket az író mind jól kezeli, leírásai nem lógnak ki a világból, sőt, kifejezetten jók. Így tehát felemás az élmény annak, aki nem szereti az Athas-on végigvonuló legyőzhetetlen hősöket, de elvégre is ez is egy lehetséges aspektusa a világnak (az AD&D-nek meg pláne).
 
Simon Hawke: The Seeker (TSR 1994)[Fürkész, Valhalla 1995]
 
A második kötetben Sorak elindul Nibenay-be, hogy megkeresse a Bölcset, egy legendás varázslót, aki segíthet rajta. Itt már a Dark Sun egyik alaptémája, a sivatagi utazás és túlélés kap főbb szerepet, és persze Nibenay-t is jobban megismerjük.
 
Simon Hawke: The Nomad (TSR 1994)[Nomád, Valhalla 1995]
 
A trilógia (de nem a sorozat) befejező részében Sorak és villichi barátnője elérik végső céljukat, megtalálják a Bölcset, ahol érdekes dolgok derülnek ki Sorak születéséről, személyiségeiről, és legendás kardjáról, akárcsak magáról a Bölcsről.
 
E kötet erőssége, hogy a szereplők más Dark Sun könyvekben ritkán szereplő helyszínekre jutnak el benne, és mint azt már többször kifejtettem, Hawke erőssége inkább az új helyek megismertetése az olvasóval, és ez itt is érezhető. A Bölcs személye ugyanakkor már megint egy túlidealizált világkép része, így talán szerencsésebb lett volna az egész történetet egy másik világra helyezni.
 
 
Athas krónikái
 
Sajnos a Chronicles of Athas sorozat könyvei sosem jelentek meg magyarul, pedig ezek között vannak az igazi gyöngyszemek, amelyek leginkább átadják a Dark Sun életérzést. A sorozat részeként kiadott öt regény kisebb-nagyobb mértékben önálló, összefüggés csak egy-egy író saját könyvei között van. Az írók és a témák változatossága természetesen magában hordozza a színvonal változását is, de igazából csak egy könyvet mondanék gyengének az ötből, ami jó arány, főleg az átlagos TSR/AD&D színvonal ismeretében.
 
Lynn Abbey: The Brazen Gambit (TSR 1994)
 
A krónikákon belül három könyvet írt az írónő, mindben szerep jut Paveknek, akit ebben a regényben ismerünk meg, és igazából csak itt főszereplő ez az igazán érdekes karakter. Pavek egyszerű templomosként kezdi Urik utcáin karrierjét, de sikerül olyan események szemtanújává válnia, melynek hatására a templomosok közé már nem mehet vissza, de meg kell védenie valahogyan a városát. Aztán mégis el kell hagynia Urikot, hogy egy titkos druida közösségben kössön ki, akik segíthetnek neki az összeesküvők elintézésében. De persze Hamanu, a varázslókirály sem véletlenül viseli a Mindentudó jelzőt…
 
Lynn Abbey az 1978-ban debütált Tolvajvilág (Thieves World) egyik szerzője és társszerkesztője, így amikor a 90-es években felkérték, hogy írjon a Dark Sun-hoz, már igencsak tapasztalt írónak számított. Saját bevallása szerint azelőtt még sosem írt „megrendelésre”, ám ezúttal eléggé megfogta a világ ahhoz, hogy elfogadja a feladatot. A The Brazen Gambit minden oldalán látszik, hogy ez bizony nem a szokásos „legyen meg a 300 oldal” könyv, hanem az író örömmel dolgozott rajta.
 
Pavek figurája folyamatosan döntési helyzetekbe kényszerül, és mivel a személyisége távol áll az átlagos templomosok énközpontú mentalitásától, ezért sosem egyszerű meghozni egy-egy ilyen döntést. Így hát a történetben erősen jelen vannak a Dark Sun hangulat szerves részét képező morális dilemmák. Ezekkel azonban nemcsak Pavek, hanem számos más szereplő is szembesül (egyesek éppen Pavekkel szemben), így számos szempontot ismerhetünk meg. Nem kell persze megijedni, azért a történet maga dominál, de jó ilyen regényt olvasni a sok mass market paperback között.
 
Ryan Hughes: The Darkness Before the Dawn (TSR 1995)
 
Ebben a közepes színvonalú könyvben a két főszereplő, a félelf Jedra és az ex-templomos Kayan kényszerből együtt bolyonganak a sivatagban, és eközben különleges pszionikus kapcsolat alakul ki közöttük, melynek lényege, hogy együtt jóval erősebbek a képességeik. Egy mester keze alatt tökéletesítik egy ideig tudásukat, hogy aztán egy tyri gladiátorarénában legyenek kénytelenek azt használni.
 
A könyv érdekessége, hogy Ryan Hughes valójában Troy Denning álneve, így tehát a Prizma Pentalógia írója egy könyv erejéig visszatér még Athas világára. Azért meglettünk volna nélküle, az én szememet különösen az a jelenet szúrta, amikor egy varázstárgy segítségével a szereplők a Föld jelenkorába utaztak néhány oldal erejéig. Véleményem szerint ez a leggyengébb Dark Sun könyv, két pozitívuma a pszionikus összecsapások leírása (ez mindig is jól ment Denning-nek), illetve a bepillantás a törpék athasi múltjába.
 
Simon Hawke: The Broken Blade (TSR 1995)
 
Hiába az eltérő sorozat, ez valójában az Egyszemélyes törzs trilógia negyedik része. Talán a kritikák hatására, talán a történet természetes alakulása folytán, de Sorak itt bizony teljesen átlagos erejű karakter. Legendás kardja nincsen többé, személyiségei eltűntek. Csak saját tudására és persze villichi barátnőjére számíthat, amikor elindul, hogy teljesítse a Bölcs küldetését. De már az út eleje sem alakul jól, és kiderül, mennyire is sebezhetőek azok, akik korábban hősök voltak.
 
Én a trilógia mellé nagyon erősen ajánlom e kötet elolvasását is, enélkül nem lehet teljes a kép, amit Sorakról alkotunk.
 
Lynn Abbey: Cinnabar Shadows (TSR 1995)
 
Abbey ismét egy Urik elleni összeesküvős történetet tár elénk, ezúttal a főszereplő Mahtra, aki a Hajdanvoltak Tornyából származik, így tehát mutánsnak számít Athas világán. A Urik alatti hatalmas víztározó mellett élő közösség tagja a hölgy, míg egy napon rá nem jön, hogy meg akarják mérgezni ezt a víztartalékot. A főgonosz már a The Brazen Gambit lapjain is feltűnt, és persze visszatér Pavek is, hogy ismét segítsen Hamanunak megmenteni Urikot. (Ha rosszul hangzik, hogy egy senkiházi volt templomos segítsen egy varázslókirálynak, nos, ennek megértéséhez el kell olvasni a könyvet, és még inkább a következőt is.)
 
Kvalitásaiban ezen regényt a The Brazen Gambit-hez tudnám hasonlítani, tulajdonképpen még a történet is valamennyire hasonló, de eközben még többet tudunk meg egy athasi város hétköznapjairól, és egy varázslókirály motivációiról.
 
Lynn Abbey: The Rise and Fall of A Dragon King (TSR 1996)
 
Az utolsó Dark Sun regényben a főszereplő nem más, mint maga Hamanu, Urik varázslókirálya. Egész Athast megrázó események készülődnek a háttérben, és eközben az uralkodó gondolatain keresztül megismerhetjük a világ múltját, a Tisztogató Háborúkat, a varázslókirályokat, az Első Varázslót. Mindeközben bepillantást nyerhetünk abba is, hogy mik egy varázslókirály valódi céljai, mivel jár hatalmának használata, és mit jelent neki a saját városa, a saját népe, és annak védelme.
 
Ilyennek kell lennie egy olyan regénynek, amelyben nagyok a tétek, hiszen itt olyan szinten folyik már a játszma, amelybe még Sadiráék sem szólhatnak bele (ők egyébként néhány pillanatra fel is tűnnek a regényben). Aki eddig nem jött rá, ezúttal végképp meg kell, hogy világosodjon: a Sárkány elpusztítása csak bajt hozott, és ez lassan beérik.
 
 
Az 1995-ben megjelent második kiadású kampánydoboz után sajnos már az utolsókat rúgta a Dark Sun világa. A Bill Slavicsek által kibővített, és a regények alapján továbbvitt világleírás nem aratott osztatlan sikert, mint ahogy az arculatot meghatározó Brom mellőzése is végzetes döntés volt. Fél évvel a Chronicles of Athas ötödik kötetét követően, 1996 októberében Psionic Artifacts of Athas címen jelent meg az utolsó hivatalos kiegészítő az AD&D-s világhoz, hogy aztán eltűnjön a süllyesztőben.
 
A rajongók azonban nem feledték az egyik legjobban sikerült világot, és az új D&D kiadási stratégiája lehetővé tette a régi, népszerű világok kihozását is az új rendszer alá, így hát 2010-ben jön a régi-új Athas. Az ígéretek szerint új regények is lesznek, de sajnos jelenleg ezekről még nincsen semmi hír, így kíváncsian várjuk az információkat. És közben olvasunk.
 
 
Hivatalos linkek:
 
Wizards of the Coast Dark Sun oldal: https://dnd.wizards.com/DarkSun.aspx
 
Richard Baker blogja: https://company.wizards.com/
 
 
Információs oldalak:
 
 
Dark Sun Wiki: http://www.darksunwiki.com/darksun/index.php/Main_Page
 
 
Információk a készítőkről:
 
 
 
 
 
Troy Denning / Ryan Hughes / Jerry Oltion: https://en.wikipedia.org/wiki/Troy_Denning
 
 
 
 
Dark Sun cikkek magyarul:
 
Kornya Zsolt tanácsai Dark Sun kampányokhoz: http://member.rpg.hu/renier/mutat.php?id=83
 
Sese félhivatalos Dark Sun történelme (jobb, mint az eredeti):
 

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Orastes

    2009-12-27 22:32:40

    hasznos kis összefoglaló, jó volt látni az egykori helyszíneket, amiken anno mi is játszottunk párat. Köszi.



    chomy

    2009-12-28 00:56:02

    @KarlFranz:

     

    "Nem tudom neked mi a bajod, hisz csak leírtam egy VÉLEMÉNYT."

     

    Mármint azt leszámítva, hogy eddig minden topikban, ahol szóba került a 4E, volt szerencsém ezt a véleményt szóról szóra elolvasni tőled, annak ellenére, hogy minden alkalommal türelmes emberek sokasága világított rá, hogy védhetetlen hülyeség?

     

    Semmi.



    Laza

    2009-12-28 01:50:59

    Sziasztok!

     

    Troy bácsi könyveit hangulat oldalról hagyjuk... olvasmánynak jó :felvon:

     

    A világ hangulata viszont beteg, rengeteget játszottunk vele, és nem is olyan rég beszéltünk róla, hogy lehetne ezt az "új" rendszerekbe beültetni (3as 4es kiadás) szerintem sajnos sehogy, a többkasztúság szinte kihagyhatatlan egy sötét sün kampányból,(és ugye ezt egyik friss rendszerben sem sikerült túl jól megoldani) főleg a pszionika miatt. De azért kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle...



    Ravenheart

    2009-12-28 08:48:19

    4e többkasztúsága kicsit fura, nem is erőltettük játék közben, viszont a jövőre megjelenő PHB3-ban lesz lehetőség hibrid osztályok létrehozására, valamint lesz benne pszí is. Azt is többször említették, hogy az új DS kampányhoz átszabják kicsit az eddigi osztályokat - úgyhogy a Dark Sunhoz szükséges előkészületek már folyamatban vannak. :felvon:

    Én is kíváncsi leszek a végeredményre, és örülök hogy harmadiknak ezt a világot vették elő. Ha jól tudom, időben visszatérnek a Primza pentalógia elé, úgyhogy attól sem kell tartani, hogy valami kataklizmával próbálják majd az új rendszerhez igazítani. :dilis:



    Kadmon

    2009-12-28 10:00:49

    Laza: A hármas kiadásra átültetés nem olyan nehéz, mert két kiadást is megért.

    Egyrészt az athas.org-on jelent meg, másrészt meg a Dragon és a Dungeon mellékleteként. Az athas.org-os nem tudom, milyen környezetben játszódott, de a Dragonos a forradalmak után 300 évvel visszatértek az eredeti viszonyok, és a boszorkánykirályok elnyomták a jónépet.




belépés jelentkezz be    

Back to top button