Daniel Abraham: A Shadow in Summer

Címkék

A jó fantasynek sok ismérve van. Akárcsak más irodalmi művek esetében itt is fontosak a jól kidolgozott szereplők, a logikus és érdekfeszítő cselekmény, a nyelvezet. Ezekhez azonban hozzájön még a hihetően prezentált fiktív világ a maga kis saját mikrokozmoszával, kultúráival, történelmével, vagy akár mágiarendszerével. A „Shadow in Summer” esetében mindből kapunk valamicskét, de számomra talán az utóbbi volt a legjellemzőbb karakterisztikája. De ne siessünk ennyire előre.
 
Az első, ami engem vásárlásra bírt, az a borító. Sajátos, kicsit elvont metropoliszt ábrázol, mely az Elantrisra emlékeztetett. Sajna az amerikai kiadás esetében csodálatunkat elrontják a Hollywood-feliratot megszégyenítő betűszörnyek, amelyek a németből (ezt olvastam én) kimaradtak. Helyette azonban kitaláltak hozzá egy sorozatcímet, a Varázslatos Városokat (Die magischen Städte), ami szintén megpiszkálta a fantáziámat, lévén szerepjátékos meséléseim alkalmával a kalandok 80%-a urbánus környezetben játszódik. Lássuk mi rejtőzik a borító mögött.
 
Említettem, hogy egy egyedi világról van szó. A múltban létezett egy hatalmas birodalom, a császárság, melyet egy nagy háború pusztított el. A mellékelt térkép szerint ez valahol keleten helyezkedett el. Néhány városállam maradt belőle nyugaton, s mindegyik élén egy-egy khai áll, amolyan császári tiszteletnek örvendő fejedelem. Alattuk állnak a (hivatalnok)nemesek, az utkhaiok, majd a köznép. Az egyes városok gazdagságát és befolyását a költők (poet) jelenléte biztosítja. Ők hordozzák mindazt, ami a régi birodalom mágiájából megmaradt. Kiképzésük a városok közös ügye, s egy eldugott faluban történik. Sajátos rituálék eredményeképp képesek anyagi testbe kényszeríteni a világ eszméit, fogalmait. Ezek a lények, az andatok aztán lényegüknek megfelelő varázserővel bírnak, így szolgálva a költő és a város érdekeit. A regény egy Saraykeht nevű gazdag déli városállam mindennapjaiba enged bepillantást, melynek andatja Magtalan (Seedless) képes a gyapotnövényekből a még éretlen magvakat kisarjasztani, így adva mágikus támogatást a város textiliparának, s biztosítva jólétet a városnak.
 
Ha nagyon kategorizálni akarunk, akkor a világ leginkább a 18-19. századi távol-keletre emlékeztet, s ebben csak megerősítenek a nevek. A párhuzam azonban szerencsére cseppet sem erőltetett. Külön plusszpont jár Abrahamnak az apróságokért: a lakók a beszéden kívül sajátos gesztusnyelvvel adnak kifejezést érzéseiknek, megdöbbenésüknek, alázatuknak. Kiderül továbbá, hogy a helybéliek nem ismerik a zsebet. Megannyi más csekélység, mely igazán élővé varázsolja a várost. És az író nem dörgöli az itt leírtakat az orrunk alá, de nem ám! Nincs egy olyan külvilági szereplő sem, aki nem ért semmit és mindent el kell neki mesélni. Apró kis utalásokból, párbeszédekből derül ki az olvasó számára a legtöbb dolog, konkrét ismertetőket talán csak a költő tanítványának szánt magyarázatokból kapunk.
 
Mert hogy van az is. Az egyik főszereplő Maati, akit Saraykehtbe küldtek, hogy a költő, Heshai által kapjon gyakorlati képzést, s vegye át egyszer mestere helyét. Maati azonban nagyot csalódik, Heshai barátunk ugyanis masszív alkoholista, s nem egyszer vedeli félájultra magát, hogy elfeledjen egy múltbéli tragédiát. Mindennek a tetejébe saját andatja, Magtalan pedig szívéből gyűlöli őt. És itt nem csak a szokásos „megidéztél ezért utállak” motivációról van szó, a konfliktusnak egész más a lényege, amit most nem lövök le. Felbukkan továbbá egy fiú, Itani, aki tulajdonképpen kikötői munkás, de mint utóbb kiderül, neki és Maatinak van közös pont az életében. Itani kedvese egy írnoktanonc, Liat, s a regény közepe-vége felé egy érdekes szerelmi háromszög is szövődik. Ami a nagypolitikát illeti: Liat mestere Amat, egy tapasztalt, korosodó írnokasszony, aki kíváncsisága folytán belekeveredik néhány piszkos ügybe, mely a város biztonságát érinti . Magtalan ugyanis valamilyen ok folytán nem csak a növények magjait, de egy terhes asszony „magját” is elhajtja, aki elvetél. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a lány nem helybéli, hanem a szomszédos szigetvilág szülötte és segítségért fordult a khaihoz. Amat kideríti, hogy az ügy mögött a város ellenségei állnak, s maga is menekülni kényszerül a nyomornegyed sötét sikátoraiba. Hogy milyen érdeke fűződik mindehhez az andatnak, azt nem árulom el, de annyit elmondhatok, hogy az egyes szereplők kapcsolatain keresztül közvetve vagy közvetlenül mind érintettek lesznek az ügyben. Külön öröm számomra, hogy a regény „hősei” egyszerű emberek, senki sem rendelkezik hatalmas varázserővel (a költőtanoncunk sem tud mágiát használni), egyikük sem lovag vagy herceg, hanem átlagemberek, akik sorsát és életük eseményeit rendkívül hihetően sikerült beintegrálni a regény nagyszabású történéseibe. Nem épp akciódús mű, fegyvert is alig rántanak benne. Kétségtelen, hogy a könyv a párbeszédeken alapul, s ez már ízlés kérdése.
 
Hogy némi negatívumot is mondjak: a történet viszonylag lassan indul be, és sokszor elég vontatottan halad. Akad benne némi logikai baki is, pl. az, hogy mattrészeg Heshaiunkon múlik a város jóléte, mégse vigyázza őt testőrök hada. Nélküle azonban az andatja is megszűnik létezni…..
 
Összességében azt tudom mondani, hogy egy remek regénnyel van dolgunk, ami apró gyermekbetegségei ellenére jól meg van írva, és külön kiemelendő a fantasy-kliséktől mereven elhatárolható világa. Ami pedig a továbbiakat illeti: Abraham szokatlan módon nem trilógiát, hanem tetralógiát (The Long Price Quartet) készül letenni ama képzeletbeli asztalra, mely tovább göngyölíti az andatok és a világ történetét, s néhány szereplővel is újra találkozunk. A második rész „A Betrayal in Winter”, melyet épp a napokban olvasok, a fagyos északi Machiban játszódik, s már kint van a harmadik rész, „An Autumn War” is. Daniel Abraham könyve nekem a múlt nyár egyik kellemes meglepetése volt, s bízom benne, hogy a többiben sem fogok csalódni. A netes kritikák alapján jók a kilátásaim :-) Titokban remélem, hogy egyszer magyarul is megjelenik….
 
 

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Hanna

    2009-05-29 09:29:10

    Nem, magamnak, elolvasni. :normaalis:



    anarion

    2009-05-29 09:36:20

    Remélem valaki azért csak kiadja. :normaalis:

    Mostanában főleg Agave könyveket veszek, mert ők azok, akik valami újat hoztak be. És persze, az Alexandrától a Martin és az Erikson könyveket. :szomoru:))

     

    Bár a Lies of Lock Lamora könyvről is már mikor írtak itt, és azóta sincs nyoma a magyar piacon. :aaaaa: Lehet erre is várni kell 2-5 évet. :ize:))



    MurciMarci

    2009-05-29 10:45:25

    A minap kaptam egy jo tippet:

    http://www.bookdepository.co.uk/

     

    Ingyen szallitanak mindenhova, tobbek kozott magyarorszagra, es a konyvek amazonos arait is sok esetben mutatjak.



    tapsi

    2009-06-02 11:14:26

    "Külön öröm számomra, hogy a regény „hősei” egyszerű emberek, senki sem rendelkezik hatalmas varázserővel (a költőtanoncunk sem tud mágiát használni), egyikük sem lovag vagy herceg..."

     

    Kis híján, majdnem? :nod: Elvégre a költőket is mind a 4.+ uralkodófiakból képzik...

     

    Tényleg kellemes olvasmány volt, nekem nem tűnt lassúnak az eleje sem.

     

    A http://www.deepdiscount.com is tud lényegesen olcsóbb lenni az Amazonnál, de sajnos tény, hogy nem vetekszik vele a kínálata.



    fki

    2009-06-09 23:03:56

    Olvastam a regényt, és azt kell, hogy mondjam remekül foglaltad össze a lényeget.

    Habár mindenhol 'epic fantasy'-ba sorolják, az is igaz, hogy ez az első kötet leginkább urban fantasy (ahogyan azt írtad is) azonban a könyv elolvasása után sejteni lehet, hogy a következő rész már jóval epikusabb lesz (meglehetősen kiváncsi vagyok Abraham világának többi részére is).

    Valóban nem volt éppen szájbarágós a világ/társadalom ábrázolás, az elején gyakran ráncoltam a homlokomat, hogy akkor ez vagy az miért és hogyan is van. Azért Scott R. Bakker-en nem tesz túl ezen a téren (Az egyik könyv amit éppen olvasok az Bakkertől a The Darkness That Comes Before, és itt is rögtön a mélyvízben találtam magam).

    A terjedelmet illetően pedig annyit, hogy a 320+ oldalával nem éppen a leghosszabb epikus mű, ami a kezem ügyébe került. (ez persze nem negatívum, hanem csak tény).

    Mindent egybevéve a könyv volt annyira jó, hogy idővel elolvassam folytatásokat is (a 2. és a 3. kötet már itt figyel a polcomon, és az őszi megjelenéskor azonnal berendelem a 4. részt [The Price of Spring] is).




belépés jelentkezz be    

Back to top button