C. S. Goto: A háború hajnala (Dawn of War)

Címkék

Körülbelül két hónapja szerettem bele a Warhammer 40.000 univerzumába és még csak az ismerkedési fázisnál tartok. Nem olvastam a terepasztalos játékhoz kiadott Codex-eket és ez előtt csak egy könyvet vettem a kezembe a témában, Ian Watson (A WH 40k világok szülőatyja) Harlequin-jét, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Egy olyan könyvet kerestem, ami arról az oldaláról mutatja be a WH 40k-t egy kezdőnek, ami engem leginkább érdekel. A háborút minden aspektusában.
 
A történet az azonos címmel bíró játék nyomán íródott és alig tér el attól. Sokkal szabadabb léptéket használ, nem csak a csaták leírásakor, hanem a sztori számos új elemét tekintve is. A helyszín egy Tartarosz nevű bolygó, ahol a Birodalmi Gárdisták bolygóvédelmi osztagai egy űrkikötőt ért ork támadást próbálnak visszaverni, és úgy tűnik kudarcra vannak ítélve. Azonban segélyhívásaikra a Vérhollók Űrgárdista Rendház 3. Hadteste képében válasz érkezik, akiket Gabriel Angelosz kapitány vezet. A vérhollók érkezésével azonban koránt sincs vége a harcoknak. Hamarosan feltűnnek az eldák és káoszhívők jelenlétére utaló nyomok és a konfliktus valódi gyökereiről is kiderül, hogy túlmutatnak a bolygó feljegyzett történelmén több ezer évvel, és sokkal többről van szó, mint pusztán az emberi lakosság sorsa.  
 
A könyv egy valódi hős-eposz kezdete, amely Gabriel pályafutását állítja középpontba. A kapitány rendkívül összetett, sokat megélt személyiség, aki saját szülőbolygója ellen hajtott végre Exterminatust az Inkvizíció parancsára (azaz minden életforma eltörlését légköri gyújtóbombák által). Őszintén bevallom, egy kicsit tartottam attól, hogy ennek a karakternek a folyamatos vívódása saját magával fogja kitölteni a könyv felét, ami bizonyára az én igénytelenségemet bizonyítja, ugyanis erre a legkevésbé sem vágytam. Szerencsére nem így lett. Hosszas belső monológoknak nyoma sincs. A kapitány jellemfejlődése inkább tetteiben nyilvánul meg, és a könyv végére egy hamisítatlan Luke Skywalker, Gandalf és a többiek kategóriás hentes köszön vissza a sorok közül személyében.(J)
 
Amiben igazán gazdag a könyv, az a csatajelenetek sora. Frontról frontra vonulnak az űrgárdisták és a birodalmi gárdisták, akár magában a játékban. Részükről egész sok egységtípust közelebbről is megismerünk és szerencsére az eldáktól is. Sajnos ugyanez nem mondható el például az orkokról, akiket előszeretettel intéz el zölden hömpölygő tenger vagy áradatként emlegetve az író és kb. ennyi. Bár az emberek szemszögéből nézve, végül is nem rossz érzékeltetés. 
 
Az ork részeknél nem csak ez volt a problémám. Szerintem az angolban általában marha jó ork dumák fordításai elég gyenge eresztések lettek. Leginkább Orkamungus – „Merha’ erőssek lennének, minta’ orkok, aki vagyni, nem kellenénk, hogy nekik harcoljunk helyettük!”- zagyvaságaira gondolok, amitől a főnök inkább tűnik szerencsétlen, életképtelen hülyének, mint fajtája egyik legrafináltabb, legtiszteletreméltóbb egyedének. Bár egyáltalán nem volt könnyű dolga a fordítónak, szerintem számos jobb megoldást találhatott volna. A dialógusokon kívül azonban ökörködnek eleget a „skacok”, nem kell aggódniuk a rajongóknak. 
 
A könyv egyik sajnálatos hibája ezen kívül, hogy akik soha nem játszottak pc-s vagy táblás verziót, azok számára nagyjából élvezhetetlen. Aki mégis így kezdene bele, annak nem árt legalább egy rövid ismertetőt elolvasni a fajokról és csak azután nekilátni. Mindenki másnak és leginkább olyanoknak, akik még nagyon az elején járnak a játékkal való ismerkedésnek, teljes szívemből ajánlom, mert olyan, mintha kifejezetten kedvcsinálónak készült volna számukra. A sztoriban minden megvan a szerelmi szálat leszámítva. Fordulatokban nagyon gazdag, hősökkel és árulókkal, bukottakkal és felemelkedőkkel tarkított akció, kaland, háborús, tankozós, vérfürdős gyöngyszem, amire én 10-es skálán 9-est adnék, mert én pont azt kaptam, amire leginkább vágytam. Pozitívumként megemlíteném, hogy Szukits kiadvány létére sem tobzódik a helyesírási hibákban. Orkamungus szavival foglalnám össze az élményt: 
 
„Dem humies is in for a good stompin’! Dis is gonna be da best fight o’ dere miserable lives!!”
 

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Kalamona

    2009-01-13 10:52:40

    Abszolut megoli a WH40K hangulatot.Az angol eredetit meg valahogy el lehetett viselni,de a magyar forditast kb. 20 oldal utan leraktam.

    Sotlan,unalmas karakterhalmaz.

     

    Ja!Rhino-bol kironto Terminatorok...He-he.



    Tran

    2009-01-13 23:11:09

    Őszinte leszek, a Goto egy selejt. Nagyon nagy lelkierő és jóindulat kellett hozzá, hogy ne tegyem le, és vér szálljon a számra, de erős voltam és igen kitartó, mégis sikerült a végén. (Márhogy letenni.)

     

    Nem is a csömör volt az oka, vagy hirtelen megindulás, egyszerűen miután száz oldalon át kitartóan vártam egy minőségváltozást, egyszer letettem- és ott felejtettem. Most a polcon porosodik. Tudom, hogy többet nem fog lekerülni onnan, és úgy érzem, én többet adtam ennek a könyvnek, mint ez a könyv nekem.

     

    Összegezve, nagyon nagy türelem és jóindulat kell ahhoz, hogy élvezhető legyen, abszolút ponyva, de abból sem élvonalbeli, inkább a sereghajtó fajta, amit lehet szeretni, csak nagyon- ismétlem, nagyon- kell.

     

    Egyébiránt jómagam Abnett könyveit tekintem irányadónak. Watson jobb teljesítményt is nyújt, de Abnett egyenletesebben dolgozik és nagy átlagban azt is hozza, amit várunk tőle. Önfeledt szórakozás.

     

    Pepe: nem támadólag, de a könyv a csatajeleneteket tekintve nem "gazdag", vagy legfeljebb a szó kvantitatív értelmében- éppen ezek a jelenetek teszik ki az irodalmi igénytelenség látszatát biztosító panelek fellelhetőségének a javát, ezektől lesz a könyv olyan, amilyen, és az ilyen könyvek miatt teszik félre sokan a kapcsolódó szellemi miliőt- esetünkben a WH40k univerzumát-, akik a világgal való megismerkedést eme nyomdai végtermék útján kezdik.

     

    Egy közeli ismerősöm, előtte fél évig Dark Heresy játékos aki egyébként már több, mint 8 éve szerepjátszik és jelenleg is igen aktív, ennek a könyvnek a hatására került távol a WH40k asztali játékától, holott előtte első helyen favorizálta. Szerintem ez magáért beszél.



    pepe

    2009-01-14 14:47:16

    Engem valószínűleg jó helyen jó időben talált meg a könyv. Szerencsére rengeteg jobb könyvet olvastam már, az biztos. Ez egy nagyon könnyen emészthető mű, abban is egyetértünk. Fantasy vagy sci-fi témában már vagy öt éve nem is olvastam semmit csak a már említett Harlekint vettem elő nem olyan régen. Lehetséges, hogy valamilyen nosztalgikus érzelmek folytán vált ilyen pozitívvá a véleményem, de most is úgy gondolom, hogy itt nagyon túlzóak a könyvellenes hozzászólások. Ez az alkotás abszolút ponyva kategória, de abból közel nem mondanám a legaljának.

     

    Az viszont, hogy nem hű a korábban megalkotott univerzum törvényeihez jogos rosszallást vált ki szerintem is. Én ezt nem igazán vettem észre mivel kellőképpen nem ismerem még a világot, ahogy azt már írtam. Az egyetlen ami feltűnt az a drenya, titánná fordítása, amit már valaki említett lejjebb, de azon elég hamar túlléptem.

    Mindezek ellenére én élveztem a könyvet, ha minősít ez engem, ha nem.:ugri:



    Sigmund

    2009-01-15 13:35:47

    Watson regényei nagyon bejöttek, különösen az Űrgárdista (mondjuk én egészen konkrétan a Dawn of War játék hatására kezdtem foglalkozni a világgal, és meg kell mondjam, a játék és a könyvek hangulata nagyon passzol egymáshoz. Az Űrgárdista komolyabb csatajeleneteinél magam is A CSászár nevében! ordítással kezdtem neki az olvasásnak.

    Abnett regényei egész jók,főleg az emlékezetes szereplők miatt. Milo és Gaunt a kedvenceim. Vele az a bajom, hogy minden regényében tökugyanaz a szitu: reménytelen helyzet, elvágva az utánpótlásoktól, végül hihetetlen győzelem. De legalább most már lehet aggódni a szereplőkért is, mióta a főbb alakok elkezdtek hullani.

    A tárgyalt regény egy trágya. Mintha egy rosszabb fanfictiont adtak volna ki. Nulla jellemábrázolás, na neee- kategóriás csatajelenetek, és "ja még ez is a világ része, rakjuk már bele"szintű vlágábrázolás. Ha tényleg ez a háború hajnala, a delére és az estéjére már nem vagyok kíváncsi.



    Azraeel

    2009-01-15 18:34:17

    Ha egy pc játékból regény készül az már eleve gyanús. Teljes mértékben egyet értek Sigmundal.Irodalomnak primitív ponyvának unalmas! Úgy látszik meg kell várnunk a következő Gaunt-regényt.




belépés jelentkezz be    

Back to top button