A hit városa

Címkék

Ismét itt egy mágus novelláskötet, ami témáját tekintve legalább valamennyire biztatóbbnak tűnik, mint társai. Az ember legalább reménykedhet a könyv elolvasása előtt, hogy most talán nem valami kyrekkel teli cucc következik, hanem valami más.
Bármi más.
 
(Lehet persze, hogy az elmúlt 1-2 év termése kissé kreatívabba fordult, mint amikor végképp felhagytam a mágus-anyagok olvasásával. Lehet, hogy sok jó írást hagytam ki, de őszintén szólva nem hiányzott a téma. Ezt a kötetet is egy ismerős unszolására olvastam el, szóval nem biztos, hogy a véleményem az átlag mágus rajongó véleménye számára irányadó lesz.)
 
Külcsín alapján nem feltétlenül vettem volna meg. Vagy kézbe. A borítókép körülbelül a teljes érdektelenség kategória, rajta Standardvéegypontnullás Ynevi Épület, melyhez képest az emberalakok könyörületesen hangyaméretűek, így az anatómiával kapcsolatos rajzolói kísérletek nem vágják gyomron a szemlélőt. Belelapozva sem egy vizuális élmény – bár a „tiszteletbeli szerkesztő” tituluson azért felröhög az ember -, de végül is olvasható a végeredmény.
 
Malcolm J. Hunt – Ellenségem ellensége
 
Mondom, a véleményem nem feltétlenül irányadó az átlag mágus rajongó számára. Lehet, hogy a szerepjátékkal bajlódók imádják, amikor egy novella címén kapunk egy rövid történelmi és politikai összefoglalót a manifesztációs háborúval, valamint Pyarron és Krán viszonyával kapcsolatban, de valahogy nekem jobban feküdne némi történet is. Esetleg szereplők, nem ynevi lenkenénik, akik bemondják a frankót a bekezdésekbe. A szerző azért igyekezett, de ez nem annyira novella, mint inkább rpg-kiegészítő-jellegű-háttéranyag. Nem bántóan rossz, mint az eddigi ynev-termés alja, de a végére már inkább átlapozná az ember.
 
Nem vagyok biztos abban, hogy szerencsés volt nyitó novellának tenni. Némi stílusbeli fejlődés, érdekesebb szereplőválasztás, némi gyakorlás, és a szerző többre is képes lehetne.
 
3/10
 
John S. Sherwood – Zarándoklat
 
Ez a pár oldalas szösszenet se az a kifejezett cselekményközpontú alkotás, de hangulati szempontból megállja a helyét, már ha a megcélzott hangulat a magára találó, a pusztítás után lassan újjáépülő városállamé. Kötetfelvezetőnek sokkal passzentosabb lett volna, így viszont tán kicsit kontrasztos és nem biztosan kompatibilis a politikázós első és az inkább fantasy stílusú második novella.
 
Indító novellának lett volna egy olyan 8/10, így inkább olyan 6/10 körüli. 
 
Indira Myles – Sólyom és lótusz
 
Ebben a novellában van két, a világot kissé másképp látó ex-barátné, akik kissé másképp látják a világot. Például a Pyarron-külsőn lakó nincstelenekkel kapcsolatban, akiknek sok problémájuk van, például a tiszta víz hiánya, a nyomor, a tiszta víz hiánya, az éhség, reménytelenség, de még tiszta vizük sincs.
 
Sokat használt volna az írásnak némi szerkesztői olló, plusz némi addicionális tartalom, cselekmény, vagy valami, mivel a még úgy-ahogy értékelhető ex-barátné konfliktus – nem tudom, mondtam-e, hogy kissé másként látják a világot, meg az emberek vízigényeit -, is valami álmegoldásban oldódik fel a végén.
 
Az álmegoldások meg ugye feloldódva se tesznek jót a víznek.
 
3/10
 
Csaba Tamás – Hadtáp
 
Hm. Ez meg itten egy erősen rejtői jegyeket viselő novella. Történet szempontjából standardfantasy, amin a humor sokat dobna, ha… mondjuk egy kicsit csiszol valaki a szövegen. A kicsit terjengős stílus – a maga féloldalas bekezdéseivel – kissé nehézkes néhol, bár még így is élvezhetőbb, mint a szokásos gáspárkodó epigonok.
 
A szerzőből még lehet valami, de pillanatnyilag a kevesebb tán több lett volna, megvágni a felesleges kacskaringókat, mind szövegben, mind történetben. Nagy pirospont viszont a saját név használatért.
 
5/10
 
Csigás Gábor – Belülről rág
 
Az előző novella cselekményébe csatlakozik be ez a rövidebb írás, bár a rejtői helyett inkább horror a stílus. Az összbenyomás… hát, érdekes. A sztori ad egy plusz réteget az előzőhöz, felvezet egy érdekesnek tűnő szálat, amit a továbbiakban nem folytat a kötet.
 
Ez így egy kicsit céltalan, ami kár, mert érdekesnek indult. Legközelebb, ha tudjuk, hogy a feldobott labdákat a többi szerző nem kapja el, talán illene kerekebbre venni a novellát.
 
6/10
 
Süle György – Lovas
 
Ez volt az első a kötetben, ami nem csak „oké, vegyük figyelembe, hogy ez mágus-novella” szinten, hanem önmagában is jól sikerült, bár az elején volt némi Rambo-utánérzésem. Nem az a kimondott hősi fantasy, de ott van a stílus, ott vannak a szereplők, majdnem minden a helyén van. Talán egy-két elem csökkent a feszességén, mint például a kissé felesleges ellana-papnős közjáték, de még ezek se jelentenek komoly problémát.
 
9/10
 
Jan van der Boomen – Istenek és emberek
 
Jó bő lére eresztett, szóvirágokkal nyakon öntött, fantasy-lenkenénik-lökik-a-sódert jellegű, vértelen, sótlan darab. Biztosan tök érdekes lehet a világ rajongóinak a pyarroni szerzetes meg a Krad-pap beszélgetése, a magam részéről inkább egy rendes novellát olvastam volna.
 
3/10
 
Süle György – Rokon lelkek
 
Körülbelül az a kategória, mint a szerző előző novellája, csak itt nem annyira Rambo, mint inkább Dexter lehetett az ötletadó. Pörgős, sodró stílus, tökön ragadott hangulat és a főszereplő sem az a tipikus v1.0-ás dark antihős.
 
Nem, ez már legalább v1.2 béta dark antihős. Kár, lehetett volna több is. 
 
7/10
 
Malcolm J. Hunt – Tárgyalások
 
A kötet zárónovellája, ezt onnét is tudjuk, hogy megemlít párat a korábbiak eseményei közül, hogy úgy tűnjön, mintha azoknak közük is lenne egymáshoz. Amúgy élvezhetőség szempontjából kábé, mint a kötetet nyitó. A szereplők gondosan tollbamondják a világ egyik hatalmi konfliktusát, hogy az esetleg novellát olvasó mágus-mesélő jegyzetelhessen a kalandhoz. A parlagibb olvasó meg csak néz ki a fejéből.
 
3/10
 
 
A végén még következik vagy harminc oldalnyi függelék. Pyarroni hit, nevezetességek, ynevi kifejezések, térképek. Ha valakinek esetleg nem lenne meg kábé ugyanez, esetleg kicsit más kiadásban. Nem lehetett volna ide is inkább egy novellát tenni, vagy kihagyni ezt a marhaságot? Régen rossz egy fantasy írásnál, ha kislexikon kell az élvezetéhez – ha meg nem kell, inkább ne pazaroljuk a papírt meg nyomdafestéket.
 
Nem tudom eldönteni, hogy az erősen változó stílus és írói megközelítés használ vagy árt-e a gyűjteménynek. A magam részéről jobban örültem volna valami egységesebb végeredménynek, így viszont még mindig el lehet sütni a „mindenki talál benne neki tetsző novellát” című örökbecsűt. Alaposabb szerkesztői munkával és a szerzők megrostálásával mindenesetre tán élvezhetőbbek lennének ezek a mágus-kötetek.
 
Lehet ez jobb is.
 
 

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Fishblood

    2008-10-20 20:07:02

    Gondoltam, hogy ráugrasz, de mellévetődtél.

     

    Amit leírtam, az az én véleményem és értékelésem. Nekem ne magyarázd el, hogy más pontot kellett volna adnom valamire, mert a te pontozástechnikád így működik.



    mg-b

    2008-10-20 21:20:20

    Attila: Részemről köszönöm a kritikát! :sor:



    Kornya_Zsolt

    2008-10-25 09:48:01

    Tékozló Fiú:

     

    "Selmo megjön Pyarronba, jön-megy, nem történik semmi, és akkor hirtelen... gömbszentély!"

     

    Honnan a rákból veszed, hogy a Sherwood-novellában szereplő névtelen próféta Selmóval azonos?



    Ruann

    2008-11-26 12:31:24

    Én ugyan nem olvastam a kötetet. De most már pontosan látom, hogy nem veszítettem semmi. Körülbelül ezt vártam.

    Gömbszentély 2. No komment.



    Leonidas

    2008-11-30 14:21:49

    Ruann:

    Ha nem olvastad,akkor miért alkotsz elhamarkodott nézeteket.Először olvasd el,utánna kritizálj.Ilyen hozzáállással,egy M* könyvet sem fogsz elolvasni.Mégis honnan tudod,hogy mások izlése egyezik a tiéddel.

    Üdv!




belépés jelentkezz be    

Back to top button