Stephenie Meyer: The Host – A burok

Stephenie Meyer talán a legsikeresebb kortárs angolszász scifi-író. Ami nagy szó, hiszen mostanáig mindössze egyetlen scifi regénye jelent meg, a Host (a magyar keresztségben A burok címet kapta).

Először a Twilight sorozattal szerzett magának rajongókat, és érdemes rajongokról beszélnünk, hiszen a vámpíros ifjúsági fantasy harmadik kötete már a megjelenése napján több, mint százötvenezer példányban kelt el, magyar rajongói pedig házifordítással és honlappal várják az első kötet megjelenését és a novemberi filmbemutatót. (A fordítást már ne keressétek, csak a hivatalosat a könyvesboltban.)

 

Tehát a kiadónak, aki megvette a Burok magyar jogait, bele se kellett volna néznie a könyvbe, akkor is tudhatta volna: ez bizony siker lesz. De mit várjunk mi, olvasók, a közel hatszáz oldaltól?

Elsősorban és mindenekelőtt egy vérbeli scifit.

 

A burok egyesíti magában mindazt, amiért a test(emberiség)megszállós-posztapokaliptikus scifiket szeretjük, megspékeli egy kis „lelkizéssel”, szerelemmel, sivatagi túlélőtúrával, ahol átélhetjük, mit jelent az, amikor az emberiséget már csak alig három tucatnyi ember jelenti…

 

Habár ez Meyer első könyve, amit felnőtt regényként reklámoznak, a történet hűen követi az ifjúsági regény hagyományait, és bátran ajánlható kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

 

Érdekesség, hogy a megszállók elleni ellenállásról szóló regény főhőse és elbeszélője maga is idegen. A Vándor, a több idegen világot megjáró idegen utazó legújabb otthona a Föld. A magukat egyszerűen csak léleknek nevező apró lények valójában paraziták: anyabolygójukon kívül hosszabb ideig csak gazdatestekben, értelmes lényeket megszállva létezhetnek.

 

Így szállták meg a Földet is, és látogatásuk első pillanatban áldás volt: egy szempillantás alatt eltűnt az erőszak a bolygóról, nyoma sincs szabálysértésnek, hiszen a lelkek még csak hazudni sem tudnak. Orvostudományok évezredekkel a földi előtt jár, egycsapásra eltűnt minden betegség.

 

Egyetlen apróbb probléma akad: amikor egy ezüstös testű parazitát elhelyeznek a gazdaszervezetben, az átveszi az irányítást: a korábbi tulajdonos számára ez egyet jelent a halállal, ám úgy tűnik, vannak kivételek. Vannak, akik felveszik a harcot a betolakodókkal.

 

Elsősorban úgy, hogy nem hagyják magukat elkapni: a vadonba menekülnek, vagy megpróbálják eljátszani az idegenek szerepét egy városban. Egyrészt könnyű dolguk van: a megszállás eredménye egy utopisztikus világ, ahol mindenki teszi a kötelezettségét, és cserébe ingyen juthat bármihez: a pénz megszűnt létezni. Másrészt viszont a lelkek uralta testek rettegik a megmaradt embereket: igyekeznek távol maradni tőlük, sőt, saját érdekükben vadásznak is rájuk.

 

A vadászok mestersége egészen másfajta lelket kíván. Egy Kereső nem csak az erőszakra képes, de ha kell színlel, játszik, hazudik, csak hogy az ellenség közelébe férkőzzön. Mintha Terminátorok vadásznának a túlélőkre, vagy távirányítós gyilkológéppé válnának a szeretett ismerősök, hiszen nekik van a legnagyobb esélyük, hogy ismerjék hozzátartozóik, az együtt menekülők titkait.

 

Ilyen menekülő az a Melanie Stryder is, akinek nincs szerencséje: habár öccsével Jamie-vel és egy Jared nevű férfi segítségével sokáig képes volt észrevétlen maradni, egy balszerencsés napon Keresők markába fut, és nem tudja elkerülni végzetét: parazitát ültetnek bele.

 

A Vándor névre hallgató idegen már több világot megjárt, de ilyet még nem tapasztalt: a gazdatesten osztozkodnia kell, hiszen Melanie még mindig ott van vele. És a hevesi emberi érzelmekre nem eléggé felkészült Vándor nemsokára már maga is tudja: nem csak Melanie óhaja, de a saját kötelessége is, hogy felkutassa, és gondoskodjon öccséről, hogy újból együtt lehessen Jareddel.

 

Küzd Melanie-val a test uralmáért, küzd, hogy megszerezze a titkot, az útvonalat, ami a többiekhez vezeti, ugyanakkor küzd a neki rendelt Keresővel is, akin látszik: egy percig sem habozna, hogy öljön, ha kiderül: a testet uraló tudat túlságosan emberi. Ugyanakkor legfőképpen küzd önmagával, két faj árulójának hiszi magát, és hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, csakhamar egy fura szerelmi négyszögben találja magát, ahol rajta kívül mindhárom fél ismeri a szerelem nem létező szabályait.

 

Pszichodráma keveredik vérbeli akcióval, ökölharcok, zsákmányoló túrák és tűzpárbajok során jutunk el arra a pontra, ahol az időközben nevet kapó Vándornak döntenie kell: melyik oldalra áll, és meg meri-e osztani a titkot a túlélőkkel, a titkot, amiért a megmaradt emberek ölni képesek. Akár őt magát is…

 

A vaskos kötet további előnye, hogy – habár az írónő természetesen dolgozik a folytatáson – önmagában is teljesen élvezhető, lezárt mű. Úgy néz ki tehát, hogy az év vége Meyeré lesz: a Twilightot a Könyvmolyképzőtől várjuk, A burokról pedig az Agave gondoskodik, hogy ott legyen a karácsonyfák alatt. Ha pedig úgy érezzük, addig nem tudunk várni, a hatalmas érdeklődésnek hála mindkét kötet (meggyőző áron) beszerezhető angolul az idegennyelvű könyvesboltokból

 

.