Egy őszinte levél… – mesélői tanácsok Vérpistik kezeléséhez

 *in Character*
Veres Istvan vagyok, 13 eves, es harom eve jaccom Magust, meg  Shadowrunt. MAjd jo sokat fogunk levelzni, mert szertnem elmondani, amit  gondolok. A szerepjatekot a barataimmal jatsszuk, nagyon szeretjuk a  fegyvereket, es az nagyon jo, hogy olyan erzes , mint a Fan Damme, meg A  Csak Noris, es sok szornyet meg cegest irtottunk mar le. Ezert szertek  en szerepjatekozni.

*out-of-character*
Na ez a kolyok is kapna annyit?

Kedves Istvan!

Egy rovid bemutatkozas: Endreffy Janos vagyok, a Budapesti Muszaki Egyetemre jarok, 3.eves informatikus hallgato vagyok. Van nekunk a kollegiumban egy szj. klubunk, annak en vagyok az egyik vezetoje.

Nekem van egy olyan tisztem, hogy minden evben a frissen idekerult elsosoket ossze kell fognom, es lehetoleg egy csapatban meselnem nekik.
(Bar ebben az evben maganeleti problemak miatt nem meseltem – igy aztan mindossze egy elsos ragadt meg nalunk.)

Amikor nagyjabol osszeul a tarsasag, teritekre kerul, hogy mit jatsszunk. Regebben 2/3 M*, 1/3 AD&D volt a leegyszerusitett felallas, ezeken kivul nem nagyon ismertek mast. En, noha itt a listakon inteztem kirohanast pl.
az AD&D ellen nem is olyan regen, nekik semmi ilyesmit vezetek fel. A szo leperegne roluk, belejuk vannak egve eddigi jatekaik kellemes elmenyei, egy soha-sem-probalt dologrol ugyse hinnek el, hogy elvezetesebb. Tudom, probaltam.

Ellenben eloadom, hogy mit tudok nekik meg meselni ezen kivul. Az uj, bizony, csabitoan szokott hatni, foleg, ha erdekesnek tudom leirni. Eddig szinte mindig ugy jott ki, hogy ki akartak probalni mast is azon kivul, amit eddig lattak. En gyoztem meg oket rola? Ugyan, en csak felkinaltam a _lehetoseget_, persze jol talalva.

Utana pedig meselek nekik egy fel even keresztul. Kozben vajon folyton ragom a fuluket, hogy `Ne tapolj, szerepjatsszal!`, meg `Ne oljetek mar le az osszes NJK-t!`? Ugyan, dehogy. Pusztan meselek nekik, mas stilusban, mint amit eddig lattak. Nem huzom fel magam azon, hogy folyton a tapon jar az agyuk. Ha hulyesegeket kovetnek el, megszivatom oket, de utana _mindig_ elmondom, hogy mit csinaltak rosszul. Es tudod,  nagyon orulnek annak, ha egy ilyen helyzetben azt mondom: `OK, akkor nem haltal meg, csak ez es ez tortent veled.` Kesobb, ha a szerepjatek jobban eloterbe kerul nala, mar nem lesz igenye arra, hogy megkegyelmezzek a karakterenek, de most ott tart, hogy a karaktere halalat veresegnek tekinti, amit EN, A MESELO MERTEM RA. Ellensegnek fog latni, es ha ez a helyzet kialakult, akkor TIZSZERTE NEHEZEBB lesz barmit is atadnom neki.

Egy aprocska trukkot azert elmondok neked: jo, ha az ilyen tarsasagban van legalabb egy veteran is, akire lehet epiteni, hogy jo peldat mutat. Termeszetesen akarcsak a meselonek, neki sem szabad szavakkal ledorongolnia oket – akkor beszeljen, ha kerdeznek tole a tobbiek.

Mert meg fogjak kerdezni, hogy `O miert kapott tobbet szerepjatekert?`.
Vagy ha nem is kerdezik meg, akkor is erzik, hogy mirol van szo.

Es valtozni fognak.

Tudod, miert? Te meg valoszinuleg nem foglalkoztal csoportpszichologiaval.
En igyekszem minel tobbet megtudni rola, eddig a leghasznosabbnak Elliot Aronson: A tarsas leny (The social animal – ha tudsz angolul, erzed, hogy az eredeti cim mast sugall) cimu konyve bizonyult.

Nos, a lenyeg: pozitiv dolgot atadni hihetetlenul nehez feladat. Eroszakkal nem megy. Meggyozessel ritkan megy – es gyakran elofordul, hogy a beszeded `visszacsap`, az ellenkezo hatast eri el: meg akar maradni abban, amiben eppen van, hallani sem akar a te idealjaidrol. Az egyetlen biztos ut a `surlodasra hagyatkozni`. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetben `neman`, de hangsulyosan csinalod, amit helyesnek latsz. Ha latja, hogy az jo,  hogy `De jol szorakoznak, pedig nem is volt harc!`, akkor egy ido utan benne is lesz vagy, hogy ilyet jatsszon.

EKKOR, es csakis ekkor beszelgethetsz vele. Ekkor mar kerdesei is lesznek, nem kell predikaciot tartanod. Valoszinuleg akar egy olyan karaktert csinalni, aminek sokkal gazdagabb hattere van, mint eddigi karaktereinek,
es sokkal szinesebb, reszletesebben kidolgozott szemelyisege.

Innentol kezdve mar minden megy magatol: igyekezni fog minel jobb alakitast hozni – neked pedig ez volt a celod.

Te most 13 eves vagy. Jartak mar hasonlo koruak a klubunkban, es nem rugtuk ki oket, es nem is gunyoltuk ki – megadtuk nekik az embernek kijaro tiszteletet. Elmondtuk nekik, hogy ugyan szivesen bevesszuk oket olyan
csapatba, ahol van ures hely, de sajat erdekukben ezt nem ajanljuk. Mert kicsinek fogod erezni magadat kozottunk, feszelyezni fog, hogy kolcsonosen nem erdekelnek a masik temai, hogy annyiszor bakizol, mig masok olyan kevesszer.

Tudod, nem is olyan regen, mikor kozepiskolas voltam, meseltem 7 olyan embernek, akik a frissen indult hatosztalyosba jartak. Azaz 13 evesek voltak, pont annyi idosek, mint te. Melletuk ott volt meg Dervis is, akit bizonyara nem ismersz – nos, o is megvaltozott azota.

Rengeteg harc volt a mese soran. Volt, hogy felraktunk hazi keszitesu terepasztalra (vonalzoval csinalt hexaracs(!), LEGO kockak, dama-babuk) egy monumentalis csatat, es egesz delutan azt jatszottuk. Hatalmas sikere
volt. Azt mondom neked, elveztem a meselest. Miert? Mert a HANGULAT a csucsponton volt, utana ugy lelkesedtek ertem, hogy otthon a szuleiknek is odakat zengtek rolam (a ballagaskor egy apuka koszonetet mondott apamnak, hogy ilyen jol szorakoztattam a fiat – ehhez azt kell tudnod, hogy apam gyuloli a szerepjatekot ;-). Es utana mar ok mondtak, hogy most ne harcoljunk, jatsszunk valami masabbat. Nem, nem valtoztak egy  csapasra az ezen a listan herosz-kent dicsoitett Igazy Szerepjatekossa, de a `surlodas` elkapta oket, hatott rajuk.

Meg annyit hozza kell tennem, hogy en SOHA, EGYETLENEGY MASODPERCRE SEM ereztettem veluk, hogy en a magam kvazi felnottsegevel tobb lennek, mint ok. Nem megkoveteltem toluk a tiszteletet, hanem megkaptam toluk ajandekba.

Neked azt tanacsolom tehat:

Jatssz a barataiddal, gyozz le naponta 100 krani fejvadaszt, legy hos a magad es tarsaid szemeben, hisz erre vagysz, elismeresre, sikerre. Szorakozz jokat – ha nagyon akarod, en is meselek neked ilyet! – es ha a kozepiskola vege tajan erdekelne valami mas, latogass meg minket.

Tisztelettel:

Endrosz, az idealista, aki igazabol Changeling: komolyan veszi azt, amit a felnottek nem vesznek komolyan, lat ott, ahol ok nem latnak semmit