Twilight Zone

 

Öveket bekapcsolni, időutazás következik.

 

Gondolom többen ismerik/emlékeznek a nyolcvanas években készült Szürkületi Zóna című mozifilmre, vagy a sorozatra, ami talán még valamelyik hazai tévén is futott régebben – nos ez az írás nem ezekről szól.

 

Nem, a dolog valamikor korábban kezdődött, nevezetesen 1959-ben, amikor egy Rod Serling nevű úriember sikeresen el tudta adni különös sorozat-ötletét egy amerikai tévécsatornának. A koncepció nagyjából egy tartalmilag össze nem függő epizódokból álló, tematikailag és felépítésében viszont egységesen felépített műsorról szólt. A részek felvezető és záró narrációja között – ezt többnyire Serling személyesen adta elő -, az átlagember szereplők szembesültek szokatlan, erősen fantasztikus/természetfeletti eseményekkel illetve váratlan csattanóval az események végén.

 

Manapság ez persze nem tűnik túl radikálisnak, két dolgot viszont nem árt figyelembe venni: egyrészt, mindez a többi, hasonló sorozat előtt született – a Meghökkentő mesék vagy a Végtelen Határok például még nem léteztek, sőt, a Zóna nélkül valószínűleg meg sem születtek volna. A másik tényező pedig, ahogy a keleti blokkban, úgy nyugaton is akadtak tabu, vagy legalábbis a televízióban nem igazán kedvelt témák, így a sorozat szerzői – keleti kollegáikhoz hasonlóan – politikával, világgal, emberekkel kapcsolatos mondanivalójukat voltak kénytelenek az sf díszletei közé helyezni, többnyire sikerrel.

 

Oké, hatással volt a korabeli televízióra, de érdekes lehet-e manapság egy ilyen régi sorozat? Nos, technikailag kissé öregesek néha a trükkök, nem is színesek a részek, de köszönhetően a remek színészi alakításoknak és sztoriknak, keveset ártott a Zónának az eltelt idő – még akkor is, ha néha furcsa élményt nyújtanak egyes epizódok. Gondolok itt arra a gyakran előforduló dologra, amikor nagyon ismerős sztorielemeket, fordulatokat lát a néző, amiket valahol máshol, esetleg alaposabban kifejtve, jobb megvalósításban már látott… aztán jön a döbbenet, hogy ja, igen, valamikor egy később készült filmben/írásban. Lehetetlen nem észrevenni a hatást, amit a sorozat a későbbi scifi/horror filmekre és irodalomra gyakorolt. Most nem csak arra gondolok, hogy a Simpsons horror epizódjai előszeretettel dolgozták fel a Zóna klasszikus részeit, de nem hinném, hogy például Spielberg vagy Stephen King (mindketten bevallottan nagy rajongók) alkotásai ugyanolyanok lettek volna a sorozat nélkül – elég, ha csak arra az epizódra gondolunk, amelynek alapötlete egy az egyben a Poltergeist indítása.

 

Az egyéni, kicsit hitchcocki hagyományokból építkező, komor hangulat afféle védjegyévé vált a sorozatnak, de alaposabb nézelődés után feltűnhet, hogy folyamatosan kísérleteztek az alkotók mind tematikailag, mind megoldásokban. Egy szereplővel előadott epizód – Mickey Rooney főszereplésével -, vagy éppen szinte párbeszéd nélküli rész éppúgy akadt, mint burleszk is, magával a nagy (bár akkorra kissé megöregedett) Buster Keatonnal. (Ha már a szereplőknél tartunk, érdekes elnézni a későbbi hollywoodi sztárokat ifjabb kiadásban: Telly Savalas, Peter Falk, Robert Redford, Charles Bronson, Lee Marvin, William Shatner, Dennis Hopper, Martin Landau, George Takei meg a többiek sokat tettek azért, hogy emlékezetesek maradjanak az epizódok.)

 

A kísérletezős hozzáállásra jellemző az egyes epizódok műfajbeli szórása is. Gótikus horror, horror, scifi, urban fantasy területek között mozognak a történetek – ami geek fejjel különösen remek, hiszen rengeteg szerepjáték-ötletet lehet lopni. A stíluselemek még epizódon belül is keverednek néha, a sorozat egymástól független részei lehetővé tették, hogy a szerzők teljesen szabad kezet kapjanak írás közben.

 

A százötvenakárhány rész színvonala persze nem egységes – különösen a vége felé akadtak töltelék-epizódok -, de összességében még így is remek. Magasan veri a későbbi Zóna-sorozatokat vagy éppen a mozifilmet, de akár a Végtelen Határokat is. (Különösen annak az új változatát.) Ha valakinek sikerül becserkésznie, mindenképpen ajánlom a megnézését – ha mást nem, csak azért, hogy lássa, hol tartott az SF ötven évvel ezelőtt…