Twilight Zone

Címkék
„Az ember által ismerteken túl létezik egy ötödik dimenzió is. Egy dimenzió, amely hatalmas, mint a világűr és időtlen, mint az örökkévalóság. Középen fekszik, a fény és árnyék, a tudomány és babona, az ember félelmeinek verme és tudásának sziklája között. Ez a képzelet dimenziója. Egy terület, melyet Szürkületi Zónának nevezünk.”
 
Öveket bekapcsolni, időutazás következik.
 
Gondolom többen ismerik/emlékeznek a nyolcvanas években készült Szürkületi Zóna című mozifilmre, vagy a sorozatra, ami talán még valamelyik hazai tévén is futott régebben – nos ez az írás nem ezekről szól.
 
Nem, a dolog valamikor korábban kezdődött, nevezetesen 1959-ben, amikor egy Rod Serling nevű úriember sikeresen el tudta adni különös sorozat-ötletét egy amerikai tévécsatornának. A koncepció nagyjából egy tartalmilag össze nem függő epizódokból álló, tematikailag és felépítésében viszont egységesen felépített műsorról szólt. A részek felvezető és záró narrációja között – ezt többnyire Serling személyesen adta elő -, az átlagember szereplők szembesültek szokatlan, erősen fantasztikus/természetfeletti eseményekkel illetve váratlan csattanóval az események végén.
 
Manapság ez persze nem tűnik túl radikálisnak, két dolgot viszont nem árt figyelembe venni: egyrészt, mindez a többi, hasonló sorozat előtt született – a Meghökkentő mesék vagy a Végtelen Határok például még nem léteztek, sőt, a Zóna nélkül valószínűleg meg sem születtek volna. A másik tényező pedig, ahogy a keleti blokkban, úgy nyugaton is akadtak tabu, vagy legalábbis a televízióban nem igazán kedvelt témák, így a sorozat szerzői – keleti kollegáikhoz hasonlóan – politikával, világgal, emberekkel kapcsolatos mondanivalójukat voltak kénytelenek az sf díszletei közé helyezni, többnyire sikerrel.
 
Oké, hatással volt a korabeli televízióra, de érdekes lehet-e manapság egy ilyen régi sorozat? Nos, technikailag kissé öregesek néha a trükkök, nem is színesek a részek, de köszönhetően a remek színészi alakításoknak és sztoriknak, keveset ártott a Zónának az eltelt idő – még akkor is, ha néha furcsa élményt nyújtanak egyes epizódok. Gondolok itt arra a gyakran előforduló dologra, amikor nagyon ismerős sztorielemeket, fordulatokat lát a néző, amiket valahol máshol, esetleg alaposabban kifejtve, jobb megvalósításban már látott… aztán jön a döbbenet, hogy ja, igen, valamikor egy később készült filmben/írásban. Lehetetlen nem észrevenni a hatást, amit a sorozat a későbbi scifi/horror filmekre és irodalomra gyakorolt. Most nem csak arra gondolok, hogy a Simpsons horror epizódjai előszeretettel dolgozták fel a Zóna klasszikus részeit, de nem hinném, hogy például Spielberg vagy Stephen King (mindketten bevallottan nagy rajongók) alkotásai ugyanolyanok lettek volna a sorozat nélkül – elég, ha csak arra az epizódra gondolunk, amelynek alapötlete egy az egyben a Poltergeist indítása.
 
Az egyéni, kicsit hitchcocki hagyományokból építkező, komor hangulat afféle védjegyévé vált a sorozatnak, de alaposabb nézelődés után feltűnhet, hogy folyamatosan kísérleteztek az alkotók mind tematikailag, mind megoldásokban. Egy szereplővel előadott epizód – Mickey Rooney főszereplésével -, vagy éppen szinte párbeszéd nélküli rész éppúgy akadt, mint burleszk is, magával a nagy (bár akkorra kissé megöregedett) Buster Keatonnal. (Ha már a szereplőknél tartunk, érdekes elnézni a későbbi hollywoodi sztárokat ifjabb kiadásban: Telly Savalas, Peter Falk, Robert Redford, Charles Bronson, Lee Marvin, William Shatner, Dennis Hopper, Martin Landau, George Takei meg a többiek sokat tettek azért, hogy emlékezetesek maradjanak az epizódok.)
 
A kísérletezős hozzáállásra jellemző az egyes epizódok műfajbeli szórása is. Gótikus horror, horror, scifi, urban fantasy területek között mozognak a történetek – ami geek fejjel különösen remek, hiszen rengeteg szerepjáték-ötletet lehet lopni. A stíluselemek még epizódon belül is keverednek néha, a sorozat egymástól független részei lehetővé tették, hogy a szerzők teljesen szabad kezet kapjanak írás közben.
 
A százötvenakárhány rész színvonala persze nem egységes – különösen a vége felé akadtak töltelék-epizódok -, de összességében még így is remek. Magasan veri a későbbi Zóna-sorozatokat vagy éppen a mozifilmet, de akár a Végtelen Határokat is. (Különösen annak az új változatát.) Ha valakinek sikerül becserkésznie, mindenképpen ajánlom a megnézését – ha mást nem, csak azért, hogy lássa, hol tartott az SF ötven évvel ezelőtt…
 

 

 

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Ravenheart

    2008-03-26 12:43:18

    Nagyon reggel lehetett az első hozzászólásomkor, mert nem kezdtem leesett állal csodálkozni hogy "jé, egy pozitív kritika Attilától..." Plusz 5 pont... :)



    Aszki

    2008-03-26 13:05:47

    Nem tudom hány részt láttam belőle az idők folyamán, de én is nagyon szeretem.

    És kösz a cikket!



    SlyZero

    2008-03-26 15:33:22

    Hangulatos darabnak tűnik. :)

    Listára felírva. :D



    Keshik

    2008-03-26 20:59:25

    Hehe ... Én is a nyolcvanas évekbeli Zónán edződtem előbb, de miután abból elfogytak az epizódok Jugoszláviában vetítették a régit is. Az emlékezetemen igazából a félkarú rablós epizód maradt meg ... Játékszenvedély ... ^^



    MOC

    2008-03-27 09:54:46

    hát annyi elrettentő csupán hogy 29giga az egész...




belépés jelentkezz be    

Back to top button