Order of the stick

Akkor bejelentés következik: amennyiben szerepjátékos vagy, és nem ismered ezt a képregényt (és tudsz angolul), úgy azonnal húzz el a következő linkre és olvass, vagy ki leszel tagadva a klubból:
http://www.giantitp.com/comics/oots0001.html
Amennyiben nem vagy szerepjátékos, akkor is. Komolyan. Jövő héten kikérdezem.

Az Order of the stick című netes képregény még 2003-ban indult és heti átlag három új epizóddal azóta is jelentkezik. Első pillantásra talán nem tűnhet nagy vasziszdasznak: pálcikafigurák, D&D paródia. Nos, a képregény valóban ennyi, de sok minden más is.

Kezdjük mondjuk a pálcikafigurákkal: bár elég minimalista a rajzstílus, el kell ismerni, hogy a webes képregények közül több, igen veretes példány készül hasonlóképpen – elég ha az egész egyszerűen zseniális xkcd-re, vagy a sajnos gyakran szünetet tartó Skinny Panda pálcika-különkiadásaira gondolunk. Különben is, Rich Burlew a készítő, abszolút mestere ennek az ábrázolásmódnak – hogy egy netes fórumról idézzek egy szukkubusz-szereplő kapcsán: „Is it wrong that I feel that Rich draws really sexy stick figures?”

Amellett, hogy a grafikák kifejezők, a sztori is megérdemli az elismerést. A képregény eredetileg ugyan D&D paródiának indult, a szabályrendszer furcsaságaival tökéletesen tisztában levő és azokkal gyakran visszaélő szereplőkkel – a mai napig viszi ezt a vonalat is -, de aztán ahogy a karakterek egyre inkább személyiséget kaptak és a történet háttere is egyre komplikáltabbá vált, az olvasó néha már csak a fejét kapkodja hevesen ismételgetve a „húbazmeg” kifejezést és annak szinonimáit. A sorozat eddigi abszolút csúcsa Azúr város ostroma volt, ahol olyan szinten hozta össze az addig bevezetett cselekményszálakat, vitt bele drámát (igen, drámát), akciót és a szokásos szerepjáték/popkultúrás-poénokat, hogy például a Peter Jackson gyerek gyűrűk urás próbálkozásai csak bágyadt unalomdélutánnak tűnnek mellette.

No persze Tolkientől nem várhattunk el olyan szintű kreativitást, hogy titánelementálokat is írjon a sztoriba, de akkor is. Nem is szólva a főpapi mágiák káprázatos összecsapásáról a 456. epizódban.

Ettől függetlenül nyilván sok teteje nincs egy ismertetőnek, hiszen a neten bárki bármikor meg tudja nézni – illetve jó eséllyel már évek óta nézi – a hat kalandozó szerencsétlenkedéseit. Nézzük inkább a nem ingyenes dolgokat, amelyeket a képregény honlapjáról lehet megrendelni:
Idáig két kötet jött ki, amelyek a neten megjelent sztorikat gyűjtik össze nyomtatott formában: a Dungeon Crawlin’ Fools és a No Cure for the Paladin Blues. Ezek megvásárlását két ok miatt is érdemes megfontolni: részint akadnak bennük bónusz epizódok és szerzői kommentárok, részint pedig nyilván némi bevételt jelentenek Burlew számára. Sajnos, főleg postaköltség-okok miatt nem a legolcsóbb példányok.

Ami inkább érdekesebb, az a két prequel kötet (0-ás és -1-es számmal), amelyek neten nem elérhető epizódokat tartalmaznak, mégpedig „Past-O-Vision” formátumban – ez fekete-fehéret jelent, elvégre múltbeli eseményeket mutatnak be, és abszolút nem az az oka, hogy ez a forma olcsóbb és egyszerűbben kivitelezhető, mint a színes változat. Tényleg. Rich becsületszavát is adta a bevezetőben, hogy meg volt döbbenve és fel is volt háborodva, mikor ezt megtudta.

Az On the Origin of PCs a csapattagok előtörténetét és találkozását mutatja be. Vékony kötet, alig 72 oldal, és az OOTS lájtosabb oldalát hozza – történet szinten kevésbé komplikált, viszont a poénok továbbra is jól ülnek, és olyan beszólásokért, mint Durkon a törpe pap részéről ellőtt „Thor szakállára! Ezek az emberek igazi óriások! Na, de most végre megtudtam, miért neveznek minket ‘törpének’.”, vagy éppen Haley habfürdős jelenetért érdemes megszerezni. Semmi olyan nincs benne, ami nélkül a weben futó sorozat érthetetlenné válna, de kellemes kiegészítő anyag.

A Start of Darkness című második prequel-kötet már 112 oldal és kissé különbözik az elődjétől: ez a sorozat főgonoszának Xykonnak a lichnek, és két goblin társának Vörösköpenynek és Jobbszemnek a története. Bár itt is izmos a humor – kezdetnek például ott van egy X-men paródia, de akadnak Batman, Dumbo vagy éppen Csillagkapu-alapú poénok is -, ami itt mindent visz, azok a szereplők. A netes epizódok alapján ugye Xykon egy tápos idióta, Vörösköpeny pedig egy comic relief karakter – bár Azúr város ostroma azért kissé árnyalt az alakján. Nos a Start of Darkness – anélkül, hogy érvénytelenítené a korábban megjelent anyagokat -, ad némi plusz mélységet kettejüknek, Xykont igazi nagybetűs Rohadék Szemétládává, Vörösköpenyt pedig folyamatos rossz döntései alapján valódi tragikus figurává avatja. (Ami azért tényleg nem semmi, tekintve, hogy egy pálcikafiguraként megrajzolt goblinról van szó.)

No, szóval tessék csak csekkolni legalább az online változatot. Lehetőleg az eredetit, mert a magyarított változat kissé… nem az igazi.