Usagi Yojimbo
Korábban már volt szó ennek a képregénynek a szerepjáték-változatáról (pontosabban az első szerepjáték-változatról), de úgy gondoltam, nem csak az rpg, de a forrás is megérdemel néhány szót. Pláne, hogy egy ideje magyarul is megjelent.
Szóval van ez a képregény, amelyet 1984 óta készít egy Stan Sakai nevű fazon. Ahogy az már az rpg ismertetőjéből is kiderült, a képregény világa egy az egyben a 17. század Japánjára épül, azzal a különbséggel, hogy itt előfordul némi természetfeletti, plusz a szereplők állatok.
Nyilván egy antropomorf állatokkal telerakott képregény ötletében lehetnek bizonyos buktatók, elvégre elég furán hangzik az, hogy például a főszereplő egy szamuráj nyúl. A magam részéről két igen komoly gondom is van a sorozattal:
1) Elég hülyén néz ki a szereplők halálát jelölő halálfejes szóbuborék.
2) Az alkalmanként előforduló tini nindzsa – crossoverek (bár nem részei a hivatalos cselekménynek) meg elég feleslegesek.
Fenti, igen súlyos és komoly problémáktól elvonatkoztatva viszont meg kell mondanom, hogy az Usagi Yojimbo valami eszelősen jól eltalált, kiválóan megírt, dögösen megrajzolt, konzisztensen magas színvonalú sorozat, amit most szépen mindenki elkezd olvasni, vagy nem leszünk jóban. (Plusz, lehet, hogy meglepően hangzik, de Usagi esetében sikerült egy dögös szamurájt összehozni, aki legalábbis egy szinten van a mintául szolgáló Mijamoto Muszasival.)
Az Usagi sorozat egyik nagy pozitívuma, hogy a témája – és japán származású szerzője – ellenére ez egy amerikai képregény, tehát nem küzd a keleti, kiforratlan nyomdatechnika problémáival – a mangáktól eltérően ugyanis ez rendes irányban van rajzolva és bekötve így nem kínlódás olvasni egyszerű halandó számára. Lehet azonban, hogy ez az oka, hogy furcsa módon Japánban nem lett túl ismert a sorozat – bár elképzelhető, hogy csak egyszerűen nem tudják, mi a jó.
A másik nagy pozitívum, hogy bár itt nyuszi a főhős, meg mindenféle állatok a többiek, a sorozat minden, csak nem gyermeteg. A korabeli japán történelemből és legendákból igen alaposan merít – hogy idézzek egy frappáns véleményt: ez talán a jelenleg itthon kapható legautentikusabb történelmi képregény -, mind cselekmény, mind szereplők szintjén. Sakai pedig ezekre az alapokra remek érzékkel építkezve hozza a jobbnál jobb sztorikat, amelyek elég széles sávon mozognak a humor és az igen súlyosan odatett – néhol kemény mélyütéseket is tartalmazó – dráma között. Plusz, hogy egy másik véleményt idézzek, huszon-egynéhány oldalon néha érzékletesebben ragadja meg a korabeli Japán világát, az ott élők gondolkodásmódját, mint mondjuk James Clavell az egész Sógunban.
A japán történelem mellett egy másik érezhető hatás a klasszikus szamurájfilmek világa. Ez részben a képi világban érvényesül, részben pedig a szereplőkben: Gen például igencsak emlékezet Toshiro Mifune karakterére a Yojimbo című filmből, Zato-ino a vak kardmester nyilván Zatoichi figurája előtt tisztelgés, és még lehetne sorolni a párhuzamokat. A karakterek definiálásában az archetipikus források mellett sokat segítenek az állatokhoz kapcsolódó asszociációk is, Sakai pedig ezekre az alapokra dolgozik ráérős és alapos stílusban.
Minőségi forrásból építkezik tehát a képregény, és szerencsére Stan Sakai abszolút kézben tudta tartani a sorozatot, anélkül, hogy kiadói igényekhez kellett volna alkalmazkodnia; talán ennek is köszönhető, hogy már több, mint húsz éve hozza megbízhatóan ezt a szintet, nem törődve a képregény-ipar aktuális trendjeivel.
Igen, korábban magam sem hittem volna, hogy ennyire bejövős lehet egy szamurájos-állatos képregény, de ez van. Egész egyszerűen nehéz negatívumot találni benne, és azok is elég relatívak – például az ötödik kötet kicsit talán csalódást kelthet az olvasóban, de csak azért, mert az azt megelőző Dragon Bellow Conspiracy annyira remekül kötötte össze a korábbi kötetekben indított szálakat (és őszintén szólva ez még sehol sincs epikus események és szál-elvarrások tekintetében a 12., Grasscutter című kötettől) -de még ez a relatív visszalépés is olyan, amire átlagos szerző büszke lenne, ha tartósan tudná hozni ezt a szintet. Talán csak a Space Usagi spinoff az, ami kimondott csalódás volt – ez egy jövőben játszódó scifi Usagi egy leszármazottjával -, talán mert hiányzott a történelmi Japán háttere a világból.
Az utóbbi időben a képregényeknek mintha reneszánsza lenne itthon, köszönhetően főleg a műfaj rajongóinak. Az, hogy az Usagi megjelent magyarul, egy kissé rétegsorozat, de minőségi és emészthető rétegsorozat itthoni kiadását jelenti, ráadásul egészen korrekt áron. További felesleges és szubjektív ömlengés helyett csak annyit tudok mondani, hogy mindenki olvasson bele, mert ezt kár elszalasztani, és ez a kezdeményezés megérdemli, hogy ne bukjon el.
(Szerepjátékos viszonylatban érzékeltetve: 1-1 kötet elolvasása után általában lerángatom egy átnézésre az orientál-témájú játékokat az RPG-könyvespolcomról, mert egész egyszerűen játszanom kell valami szamurájost. Igen, ez ilyen jó.)
jenoe
2007-12-23 21:22:55Gondolom nagy titokról rántom le a leplet, amikor elárulom, hogy az Usagit is tükrözéssel tették eurokonformmá. A hardcore rajongóknak persze csalódást okoz, hogy a jobbkezesek balkezesek lesznek és fordítva, de ha túltesszük magunkat a kezdeti csalódáson, valóban remek képregényt kaphatunk bagóért.
<b><small><font color=brown>Javítva: 2007-12-23 22:23:20 - jenoe által</font></small></b>
Attila
2007-12-27 16:35:46"Gondolom nagy titokról rántom le a leplet, amikor elárulom, hogy az Usagit is tükrözéssel tették eurokonformmá."
Hö?
jenoe
2007-12-28 13:31:02Ö igen, asszem megint sikerült hülyeséget írnom, sorry. Usagit nem kellett tükrözni, hisz amerikai. Eszerint rosszul emlékeztem, és nem az Usagi rajongók hőzöngtek a jobbkéz balkéz csere miatt.
A mondandóm lényege az lett volna, hogy a mangákat tükrözéssel szokták nyugatiasítani, vagyis nincsen semmi szükség a panelek átrendezésére.
awdrg
2007-12-30 20:25:57komoly
milyen sót?
proandris
2008-03-30 13:22:35Talán a kisebb japán és nagyobb nyugati sikerében az játszhat szerepet, hogy a történetszövése inkább nyugati. Csak mostanában kezdetem japán dolgokat olvasgatni és a legérdekesebb dolog a történetek "megszokottól" eltérő belső logikája és dinamikája volt. Valahogy apró dolgok és fordulatok máshogy és máskor következnek be egy japán történetben. Legalábbis én így érzem. Az Usagit viszont sokkal kevésbé éreztem íly módon idegennek mint egy normál mangát.