Lore of the Forsaken

Címkék

Szokásos kemény kötés, kifejezetten jó borítókép a csontárnyék példakarakterrel, valamint 158 számozott oldal. Tartalmas kiegészítő Werewolf: the Forsaken játékosoknak és mesélőknek egyaránt. Ajándékok és rítusok, a törzsi és holdanya-totemek, fétisek és locusok.

A bevezető novella rövid töredékekből áll. Hangulatos, de inkább pózer, mint hasznos és tartalmas darab. (Össze se lehet hasonlítani például a Hunting Ground: the Rockies novellájával). Négy fejezet sorjázik a hangulatteremtő novella és a bevezető után. Utóbbi az animizmust és a farkasemberek szerepkörét tárgyalja röviden, majd belecsap a könyv tartalmának ismertetésébe.

Első fejezet: A rejtett világ urai

A farkasemberek számára különleges szerepe van a különböző szellemeknek és az azoknak otthont adó árnyékbirodalomnak. A falka toteme, a holdanya- és a törzsi totemek azok, melyek a szellemvilágban szokatlan módon támogatják a kitaszítottakat. Mindenki más ellenük van, gyűlöli őket. Önálló kategóriába tartoznak a maeljinek, azok a szellem-démonok, akik az árnyékban a sebek, tisztások, puszták urai (és úrnői). Ezeket a különleges létformákat veszi sorra a fejezet. Ír a totem-szellemek és a falka viszonyáról, értekezik a holdanya szerepéről, és arról, hogy mi lesz azokkal a falkákkal, akik holdanya valamely aspektusával köt totem-szövetséget. A hold sokarcúságának bemutatása különösen szimpatikus volt, hisz a játékos karaktereknek számos viszonyulást tesz lehetővé ehhez a mítikus teremtéshez, mely olyannyira fontos a farkasemberek számára. A törzsi totemek történetét is megtudhatjuk, újabb érdekes adalékokat kínálva a farkasok teremtéstörténetéhez – szigorúan a kitaszítottak szemszögéből. Javaslatokat és ötleteket olvashatunk a törzsi beavatással és próbatétellel kapcsolataban, és arról is ír a könyv, hogy miféle szellemek szokták figyelemmel kísérni a kitaszított kölyök próbatételét. A maeljinek bemutatásán és jellegzetes viselkedésükön túl megismerhetünk egy példát az őket szolgáló lényekről. Megannyi elborult ellenfél. A démonok egyébként kifejezetten olyan lények, amiket Mage, vagy akár egyszerű WoD játékhoz is nagyon jól fel lehet használni: a hét fő bűn megtestesülései, melyek mindenféle szolgán, őket imádó lényen keresztül fejtik ki pusztító hatásukat. Érdekes felvetéseket is kapunk arra nézve, hogy az egyes maeljinek jellemzően miféle helyeken vernek tanyát és hogy jelenlétük milyen következményekkel jár. A példaként szerepeltetett, valóban idegen és hangulatos teremtmények tevékenysége és a nyomukban járó borzalom pedig kellő kihívást jelenthet bármely játékostársaságnak.

Jól megírt és tagolt fejezet, könnyű benne eligazodni. Pont annyi anyagot tartalmaz, hogy ne érezzük, hogy leragadt egy témánál, ugyanakkor van benne annyi, hogy inspiráljon, beindítsa a mesélő fantáziáját. Szabályokat és statisztikákat alig tartalmaz, de nincs is erre különösebben szükség. Maguk a lények, amikkel foglalkozik, pontok nélkül is épp elég érdekesek és izgalmasak.

Második fejezet: A hold hívása

A holdállásokkal foglalkozik: a holdálláshoz tartozó hírnév, a falkában betöltött szerep, a törzsekhez és a vadászathoz való viszony is tárgyalásra kerül szép sorjában, illetve mindegyikhez kapunk archetípusokat is. Olyan szerepek ezek, melyeket a falkában, vagy a törzsben tölthet be a farkas. Tágítja az alapkönyvben szereplő szűkös kereteket és jó néhány ötletet is ad karakterek kidolgozásához. A leírások alaposak, nagyban megkönnyítik az egyébként kissé talán elvont, nem annyira magától értetődő szerepek kijátszását. A fejezet másik felében öt új ajándék-listát kapunk, mindegyik holdálláshoz egyet. Használhatóságukról egyelőre nem tudok nyilatkozni, hozzák az adott holdállás hangulatát és szinesíthetik valamelyest a krónika szereplőinek eszköztárát.

A fejezet felépítése adja magát. Lehet, hogy a holdálláshoz hozzápasszolhatták volna az ajándék-listát. Persze akkor megtörte volna az esszészerű szövegfolyamot.


Harmadik fejezet: Szellemmágia

Ez a könyv sava-borsa. Olyan alapvető dolgokat tartalmaz az ajándékok tanulásáról, pontosabban megszerzéséről és használatáról, melyeknek szerintem az alapkönyvben lett volna a helye. Ettől kezdve minden új ajándék akár önálló cselekmény-szál lehet a falka krónikájában. Kideríteni, hogy milyen szellem birtokolhatja a megszerezni kívánt képességet, felkutatni azt, megalkudni a szellemmel, megtalálni azt, amivel lekenyerezhető az idegen lény. Szaftos. A rítusokkal kapcsolatban is hasonlóan alapos és izgalmas esszét kapunk. Olyan témákat érint, mint a rítusok eredete, különböző változatai, a rítusok használata és a nép reakciója, a tanulás és tanítás lehetősége. A fejezet három új ajándék-listával (csont, vér és város) és öt új rítussal zár.

Mint mondottam, ez a leghasznosabb része a könyvnek. Olyan folyamatokba és jelenségekbe enged bepillantást, illetve olyan mechanizmusokat tisztáz, amik nagyban megkönnyíthetik a farkasemberek világának elképzelését. Maguk az ajándékok már túlzásnak tűnnek, de biztos vagyok benne, hogy vannak játékosok, akik erre gerjednek. Történetesen a város adta ajándékokra én is.

Negyedik fejezet: Az élő világ

Két téma jutott erre a fejezetre is: a locus és a fétis. Előbbi az a hely, ahol a szellemvilág és anyagi világ összeér. A függöny vékony, és az esszencia átcsorog a rideg hétköznapok emberi világába. Ebben a részben is találhatunk olyan ismereteket, mechanizmusokat, amik nem csak tisztázzák és helyreteszik, de bőségesen ki is egészítik az alapkönyvben leírtakat. A locus létrehozásának lehetősége és a szokásostól eltérő locusok lehetőségének vizsgálata két érdekesebb példa a könyvben találhatók közül. A fétisek kapcsán találunk alapos segédletet, amivel a mesélő kidolgozhat új fétiseket, illetve a meglévő, innen-onnan összeszedett fétisek hatalmát (és pontbéli értékét) becsülheti meg. Természetesen a fétisek használatáról is találhatunk értékes adalékokat, a felsorolt negyven (!) példafétisen felül.

Összegzés

A Lore of the Forsaken az egyik leghasznosabb kiegészítő, ami megjelent a Werewolf játékhoz. A másik a Blood of the Wolf, és itt jutottunk el arra a pontra, amikor ki kell fejtenem a hőbörgésemet. Ebben a két könyvben olyan információk vannak, amiknek vagy az alapkönyvben kellett volna lenniük, vagy mondjuk egy kiegészítőben – bőven ki lehetett volna szedni sallangokat, a ballaszt nélkül egy vaskosabb könyv is elég lett volna. Ettől függetlenül a Lore of the Forsakenben nincsenek felesleges információk, túlzások és értelmetlen körök. Játékosoknak és mesélőknek egyaránt melegen ajánlott olvasmány.

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Dii

    2007-12-09 22:54:52

    Fogalmam se volt, hogy áll a magyar WoD helyzet. Szóval nincs werewolf, meg gondolom a mage-ből se lett sok. Nehéz ezeket lefordítani, az tény, sajnos a sok közül legkevésbé jót sikerül gyakran megtalálni. Mióta a shadowrun meghonosította a "hermetikus" varázslókat, azóta érzek szívgörcsöt ahányszor csak meghallom :)



    Marvin

    2007-12-10 08:11:29

    Miért? Fájdalom, de azokat tényleg hermetikusnak hívják, ahogy az ezoterikus sem a Vízöntő-baromságokat jelenti eredetileg.



    Dii

    2007-12-10 09:46:07

    Szerintem ez durva félrefordítás. Megnézték mit ír a szótár a "hermetic"-re és kész. Pedig valójában a magyar nyelvben két külön szó a két jelentés.

    Ugye van az ezoterikus tanítás Hermész Triszmegisztosz-tól. Itt Hermet=Hermész. Ez rendben is van.

    Aztán volt az alkímistáknak a "hermetic seal" technikája, amikor viasszal lepecsételték az üveget, így légtelenítve azt. Természetesen az alkímia a Hermészi tanításokhoz szorosan kapcsolódik, így tulajdonképpen "hermészi pecsét"-ről van itt szó.

    Namost, a légmentes lezárásra alakult ki angolba a rövidítés "hermetic", amit aztán a köznyelv átvett. De a magyarban ez a csökevényesedés, jelentés átalakulás nem volt jelen. Tehát a hermészi pecsét nem jelentette soha a légmentesen zárást a magyar köznyelvben, így át sem alakulhatott.

    A "hermetic"-et egyszerűen megváltozott jelentésével újra átvettük, de kizárólag a "légmentesen zárt" jelentésében.

    Szóval ha a Hermet = Hermész, akkor a hermetic order = hermészi rend lehet. Szerintem. Én legalábbis így tudom, anno amikor Mage-hez kutattam a kifejezéseket. A hermetikus varázslók nekem maradnak azok, akiknek zacskót húznak a fejére.



    Marvin

    2007-12-10 11:46:09

    Hát én már egy rakás magyar szerző (nem az édesvízi futóbolondok) szövegeiben láttam hermetikusnak nevezni a hermészi hagyományt, pedig valszeg ők is tisztában voltak vele, hogy itt nem a légmentes uborkásüvegről van szó, jelenthet elzártságot vagy titkosságot is.

     

    Valamikor úgy 10 éve csináltam Mage kisszótárat az Ascension szószedetéből, kíváncsi vagyok, megvan-e még. Ha jól sejtem, pár dolog átkerült belőle a helyi házi fordításba, de annyira nem követtem nyomon.



    Dii

    2007-12-10 12:42:24

    Mivel senkit nem zavar, hogy itt offolunk, ezért még egy gondolat. :)

    Alapvetően egy "szakszó" fordításának felelősége a szubkultúráé vagy "szakkultúráé". Jelen esetben ez a szűk kör a szerepjátékos és ezoterikus részleg. Amit mi meghonosítunk, azok kerülnek át majd egy napon a közbeszédbe (vagy nem).

    Jelen pillanatban, ha a szubkultúrában nem jártas emberekből megkérdezel 20-at, hogy mit jelent a hermetikus, azt fogja mondani, hogy légmentesen zárt. Szerintem itt a szubkultúra jelölése emiatt ütközik a közbeszéddel, majdhogynem értelmetlen jelentéssel ruház fel egy ismert szót.

    Részemről az angol hermetic kifejezés két értelme azonos alakúság, mégha történelmi kapcsolat vani is közöttük. Mint a magyarban a postás által hozott levél vagy a fáról hulló levél. Két különböző szóval fordítanád le angolra ugyebár.

    Na de hogy a lényegre térjek, ha tükörfordítunk, akkor Hermet = Hermész, így hermetic = hermészi. Vagy a Hermet is Hermet legyen magyarúl és akkor nagyjából helyes a hermetikus mint ragzás.

    Kis zárójeles okoskodás ez :)))




belépés jelentkezz be    

Back to top button