3. RPG.HU Találkozó – Fantasy modul háttér – Sárkánysziget

Mitológia
A Sárkánysziget az őslakos orkoktól kapta nevét. Az orkok szerint az Óidőkben az istenek varázsálmot bocsátottak egy hatalmas sárkányra, aki így álmába lezuhant az égből a tengerbe és a hátán az eltelt sok-sok év alatt egy sziget képződött mindabból, amit a szél és a tenger odasodort.
A mélyben szunnyadó sárkánynak köszönhető, hogy a sziget jóval melegebb, legalábbis egyes helyeken, mint a környező fagyos vizek és a néhány szomszédos aprócska sziget. A sárkány mélyen alszik, de néha álmában megrázza magát és akkor remeg a föld és hatalmas füst és párafelhők szállnak az égbe. A sárkány egy hatalmas, soha ki nem alvó kráteren keresztül lélegzik, amit az is bizonyít, hogy a vulkán midig füstöt ereget és még soha senki nem jött vissza azok közül, akik lemerészkedtek.
Az orkok szerint akkor jön el a világvége, ha a sárkány megrázza magát és felébred a varázsálomból, mert akkor a hatalmasnak tűnő hegyeket is porszemként fogja szétszórni a világon.

Földrajz
A sziget a sarkvidék kellemetlen közelében helyezkedik el, ennek megfelelően hideg éghajlatú. Mérete, kiterjedése az évszaknak megfelelően változik, hiszen északi részén telente egybefüggő, végtelen jégtakaró alakul ki, ami nyaranta sem tűnik el teljesen. A szigetet mégsem sikerült még senkinek sem körbehajóznia, ami jórészt a nyári időszakban felettébb gyakori jéghegyeknek köszönhető.
A sziget jellemzően hegyvidéki jellegű, számos aktív vulkáni kúppal, amelyek közül kimagaslik a legészakibb, ami tényleg állandóan füstöt eredet. Zsebkendőnyi síkvidék csupán a sziget barátságosabb, lakhatóbb déli részén található, amit egyrészt konyhakertek, legelők és jókora fenyvesek uralnak. A sziget belseje töredezett hegyekkel, dombokkal bőven meghintett, szurdokos, völgykatlanos, omladékos rettenet, ahol legfeljebb a hegyi kecskék mozognak biztonsággal. Többé-kevésbé síkvidéknek lehet tekinteni az északi part teljesen soha el nem tűnő jégtakaróját is, ami leginkább különféle bestiák és néhány elszánt/életunt prémvadász vadászterülete.
A nyarak rövidek és langyosak, a telek hosszúak és rettentő hidegek, csupán a hőforrások közelében elviselhetőek.

Népesség
A sziget őslakói az orkok, azonban jelenleg ők alkotják a kisebbséget, akiket a többi faj rabszolgasorba taszított. Jellemzően nagy fizikai erőt igénylő munkát végeznek, például általában ők a hordárok és segédkeznek a bányászatban illetve az építkezéseknél. A sziget uralkodó faja az ember, akik úgymond „felfedezték” a szigetet. Ők hozták létre a sziget egyetlen valamirevaló városát és pár kisebb falut, és a mai napig ők tartják kezükben a szigetre irányuló teljes kereskedelmet. Ők hozták a szigetre a másik két fajt is. A törpék a szaktudásukat adják a szigeten folyó bányászathoz, míg az elfek inkább mágiájukkal segítik az embereket. E két faj képviselőinek együttes létszáma napjainkban csaknem megközelíti az emberekét, akik féltő gonddal óvják ezen arányokat, és minden megtesznek, hogy megtartsák vezető szerepüket.

 

A törpék és az elfek kölcsönösen egymást segítik az emberek ellenében. Együttes erejükkel képesek csak felvenni a „harcot” az emberekkel a város – és a sziget – irányításáért. Más kérdés, hogy az emberek az „oszd meg és uralkodj!” politika alkalmazásával mindent megtesznek, hogy a másik két faj együttműködését minimalizálják.

 

Városban rabszolgák, városon kívül – törvényen kívül – szabadon is élhetnek, de kevesen, és elbújva (lásd még a vallásnál bővebben).

Társadalom
A szigetet Varreonból irányítja a Kereskedők Ligája, amelynek élén a kereskedő pátriárka áll. A Liga az utóbbi időkben egyre inkább a pátriárka tanácsadó testületévé kezd degradálódni, ám egyes tagjai – tehetős kereskedők és hajóskapitányok – még ma is rendelkeznek némi befolyással. A Liga a legfőbb hatalom szinte minden tekintetben. Törvényhozói és bírói szerepe megkérdőjelezhetetlen és neki felel a város – és így a sziget – gárdája is, aminek feladata a béke fenntartása, az ork rabszolgák féken tartása és a kereskedelem zökkenőmentes folyásának biztosítása.
A mindennapi ügyes-bajos dolgokat a Céhek irányítják, az egyes céhek azonban általában egy-egy Liga-tagtól függenek. Külön céhhel rendelkeznek a vitorlakészítők, a kötélverők, a hajóácsok, a kőfaragók és kőművesek, a bányászok és a varázsművesek. A kereskedőknek nincsen céhük, hiszen nekik ott a Liga.
A törpék és az elfek a céheken keresztül képviseltethetik magukat, ahol teljes jogú tagok lehetnek. (A mindenkori emberi többség biztosítja, hogy se a „kurták”, se a „hosszúak” ne követeljenek maguknak több beleszólást, mint amennyi őket szaktudásuk alapján megilleti.) Az orkok rabszolgasorban sínylődnek már elég hosszú ideje, de a helyzet az, hogy az egyes orkok várható élettartama így is meghaladja a sziget felfedezését megelőző időkét.
A nők helyzete felemás a szigeten, hiszen aránylag kevesen vannak (az orkokat leszámítva mindegyik faj tagjai között több a férfi, mint a nő), így kivételes megbecsülésnek örvendenek. (A sziget egészséges népszaporulatát a folyamatos betelepülés biztosítja) Ugyanakkor hagyományosan nincs beleszólásuk a város és a sziget ügyeibe (legfeljebb férjeiken, szeretőiken keresztül), a legtöbb céhben tagok sem lehetnek. Kivételnek tekinthető a vitorlakészítők és a varázsművesek céhe, amelyekben szép számmal találhatók teljes jogú női tagok is.

Gazdaság
A Sárkánysziget jelentőségét az adja meg, hogy a sziget belső, nehezen megközelíthető részein a törpe szakemberek iránymutatása alapján az ork rabszolgák mithrillt bányásznak. A mithrill rendkívül ritka, nagyobb mennyiségben csupán ezen a szigeten fordul elő. Kitermelése életveszélyes, megmunkálása nehéz, de rendkívül értékes és a külvilágban nagyon jól megfizetik a megszerzésével járó fáradozást. A sziget bevételeinek háromnegyede az mithrillkereskedelméből származik, de természetesen a haszon nagyobbik részét a kereskedők és hajóskapitányok fölözik le, sokkal kisebb rész marad a bányászoknak. A mithrill kitűnő mágikus alapanyag, így – jókora erőfeszítések révén – felettébb értékes és hasznos holmik készíthetők belőle. Feldolgozását és természetének vizsgálatát a varázsműves céh végzi, amelynek tagjai között számos elf található.
A szigetlakók többsége tehát valamilyen szinten a mithrill bányászatához és kereskedelméhez fűződő tevékenységet végez, szinte minimális az egyéb tevékenység. Ezek közül megemlítendő a halászat és a vadászat. A sziget körüli viszonylag melegebb vizek bőséges fogást biztosítanak és keményebb teleken az északi partok megtelnek fókákkal, rozmárokkal és egyéb tengeri jószágokkal. A sziget belsejében és északi részén a prémvadászok komoly haszonra tehetnek szert, ha túlélik a zord körülményeket és a különféle szörnyek támadásait.
A déli területeken van némi földművelés és legeltetéses állattartás, de nem túl jelentős, ezért a sziget élelmiszerből, főleg gabonanövényekből és gyümölcsökből – szárított, vagy aszalt formában – behozatalra szorul.
Viszonylag jelentős a fakitermelés, amiben a legnagyobb nehézséget a kivágott szálfák Varreonba történő eljuttatása jelenti, mivel a városhoz közeli erdőségeket már nagyobbrészt kivágták, hogy legyen fa a hajók javításához, a mólóhoz, stégekhez és a különféle épületekhez.

Vallás

A vallás eredete
A sziget vallása alapvetően az orkok Sárkányatyával kapcsolatos hiedelmére vezethető vissza.

Az orkok vallása
Az orkok, mint őslakosok már kialakult vallással rendelkeztek, mikor a másfajúak a szigetre érkeztek. Az orkok ősi hite ez, tulajdonképpen egy bálványimádat, melynek központi alakja a Sárkány. Egyházuk nincs, ez a babonaszerű hit szájról szájra, szülőről gyermekre öröklődik, és ennek ellenére (vagy emiatt) elég erős kapocs, mondhatni az orkok erősen „vallási neveltetésűek”, és általában egész életükben ezt követik. Alaptanjaik nincsenek, imádatuk nem vet ki semmilyen törvényszerűséget az életmódjukra, csupán a Sárkány tiszteletét. Nem a vallásuk miatt éltek úgy, ahogy, és nem amiatt élnek most úgy, ahogy. Hitük csupán a Sárkány imádatában, neki való ételáldozatokban és babonában merül ki. Életmódjuk a másfajúak érkezése előtt meglehetősen egyszerű volt: törzsekben, törzsfő vezetése alatt, ragadozó törvényekkel („fogat fogért”, stb).

Az emberek vallása
A szigetet „felfedező” emberek magukkal hozták a saját babonáikat, és hitüket, de idővel azok a szokások kimerültek, és gyengültek. Köszönhető ez annak is, hogy a köznép könnyen kapható volt a Sárkányatya történetére. Az emberek vezetői gyorsan felismerték ezt, és ők segítették elő az ork hit átvételét. Átvették, átírták a saját képükre, és így terjesztették el azt. Az emberek vallása immár egy másik változata a Sárkányhitnek. Az orkok elfajzottnak tekintik, az emberek természetesen ezt tartják modernnek, és az orkok változatát elavultnak, primitívnek.

Az emberek már alaptanokat kötöttek az eredeti hithez, és kialakult egyházzal rendelkeznek (a vezetők is tudják, hogy sokkal könnyebb rendet tartani, ha az emberek valamilyen motiváció miatt saját maguktól követik őket, mintha erőszakkal kell elérni a fegyelmet). A vallás alapvetően humánus, e téren a kereszténységhez hasonlítható, tiltja a gyilkosságot, mások kárára cselekvést, még a jogos bosszút is. Megköveteli az anyagi áldozatokat, melyeket az egyház arra fordít, hogy kiengesztelje a Sárkányistent, és továbbra is hagyja szunnyadni a mélyben.

Az évközi ünnepek többsége a valláshoz köthető, ilyen pl a Sárkány Tánca, amely a hideg évszakot búcsúztatja, és a vidámság, újjászületés tavaszi ünnepe. Egy másik fontos vallási ünnep a Sárkány Álma, mely azért említendő meg, mert ez az egyetlen, melyet az orkoktól átvettek, és mindkét faj ugyanúgy és ugyanakkor tartja. Ezt is minden évben megtartják, azon a napon, amelyen a hit szerint a Sárkány álomba szenderült, és lezuhant a mélybe. Két napos ünnep, az első napon a Sárkány iránti tiszteletből tilos lefeküdni, mielőtt beköszönt a másnap, tehát egy teljes napon keresztül ébren vannak (értsd: ünnepelnek az utcákon), majd másnapra kihal a város, ugyanis itt jelképesen egész nap mindenki mély álomba merül (nem mozdulnak ki otthonról).

Az embereknek Sárkányisten, az orkoknak Sárkány, ez a vallás a legnagyobb közös pont, és egyben legnagyobb konfliktusforrás is az emberek és az orkok között.

A papság alapvetően a társadalom jólétén és stabilitásán mukálkodik. Szerepük és ezáltal világi hatalmuk nagy, mégsem élnek különösebben vissza hatalmukkal. A köznép szerint misztikus képességekkel rendelkeznek, amelyek elsősorban az elme befolyásolására és a test manipulálására terjednek ki (pl.: gyógyítás).

Az orkoknak nincsenek papjaik, hagyományok szájról-szájra, a tábortűz körül kerülnek előtérbe. Írott forrásaik nincsenek, bár egyesek legendákat mesélnek az ork bibliáról.

Még 1 pici az orkokról…
Az orkok hite sokkal erősebb, mint az embereké általában. Úgy tartják, hogy a másfajúak eltorzították hitüket, de az orkok többsége ebbe belenyugszik (hiszen többségben rabszolgák, mi mást tehetnének), és legfeljebb megvetik érte az embereket.
Akad azonban egy kis csoportnyi ork, akik fanatikusan hiszik, hogy az emberek megváltoztathatóak, és ráébreszthetőek az igaz hitre. Úgy vélik, hogy ehhez csupán az kell, hogy a Sárkányatya kinyilvánítsa hatalmát, és akkor az emberek is tényleg félni fogják őt.
Ez a kis csoport ork nagy része rabszolga, de akad köztük szabad is. A Sárkány fiainak nevezik magukat, és akár életüket is képesek adni azért, hogy valamilyen módon bebizonyíthassák igazukat az embereknek (nem merénylők, csak fanatikusok).

Az új vallás
Fiatal, néhány évtizednyi múltra visszatekintő vallás is megjelent a szigeten. Követőinek száma és terjeszkedése elhanyagolható a Sárkányhitéhez képest, de furcsasága miatt érdemes megemlíteni.
Úgy egy emberöltővel ezelőtt jelent meg egy próféta, aki új tanokat hirdetett. Eleinte nem foglalkoztak vele, a Sárkány egyháza is békén hagyta, hiszen nem szerepelt a tanaik között, hogy más vallás nem létezhet. Azonban mikor a próféta szavai érdeklődő fülekre találtak, már jobban odafigyelt a Sárkányisten egyháza is.
Ez az új vallás egy alapvetően békés, ám nagyon furcsa szemléletű vallás.
Alapelve, hogy minden ember alapvetően gonosz, így bűnös is. Csak az ártatlan, aki bebizonyítja ártatlanságát.

A vallás követői létszámukat és viselkedésüket tekintve inkább nevezhetőek egy szektának, mint egyháznak, jelenleg mindössze néhány tucatnyi hű követővel rendelkeznek. Korábban, a próféta megjelenésekor ez sokkal nagyobb szám volt, ám egy 30 évvel ezelőtt történt incidensnek köszönhetően, és a Sárkányisten egyháza által vezetett propaganda miatt a vallás elvesztette kezdődő népszerűségét.

Alapelvei:
– Minden ember alapvetően gonosz, és bűnösnek születik.
– Minden gonosz ember feleslegesen tapossa a földet, csak azért él, hogy élősködjön rajta és másokon.
– Gonosz embert ölni, vagyonát elvenni nem bűn.
– Bárkiben benne van a változás lehetősége, hogy bármikor jó emberré váljon.
– A jó ember ritka, és meg kell becsülni.

A vallás alapvetően nem gonosz, de mivel tagjainál előfordult, hogy öltek embereket, illetve egyéb törvénybe ütköző cselekedeteket hajtottak végre, a Sárkányisten egyháza eretnekeknek nyilvánította a szekta tagjait.

 

Jelentősebb helyszínek

Varreon, a Kikötőváros
A Nagy Öböl körül elterülő jókora város, amelynek nagyobbik részét a kikötő foglalja el. Jókora mólók nyúlnak be az öböl vizébe, a parton pedig raktárak és szárazdokkok sorakoznak.
Maga az öböl természetes védelmet nyújt a tavaszi és őszi viharok elől, mert sziklás, zátonyos karjai hullámtörőként viselkednek. Legnagyobb előnye azonban nem ez, hanem az, hogy egy melegebb tengeráramlásnak köszönhetően telente sem fagy be a vize.
A várost bástyákkal megerősített kőfal veszi körül, de néhány raktárépület és móló már a falakon kívül épült. Tekintettel arra, hogy a falat eredetileg az őslakos orkok ellen építették, akiket már jobbára rabszolgasorba taszítottak, az erődítés szükségességét egyre többen kérdőjelezik meg.
A város melegen tartásáról egy közeli hőforrás gondoskodik, aminek vizét bevezették a városba. A leggazdagabbak házait ez a meleg víz fűti alulról, ahogy a nyilvános fürdőházakat is. A város legmagasabb épülete az öböl nyugati karjának végében emelt világítótorony, aminek mágikus fénye többé-kevésbé képes áthatolni a hosszú éjszakák sötétjén.

Falvak
Három jelentősebb faluval büszkélkedhet a sziget, mindhárom szoros függésben él Kikötővárostól. A legfontosabb falu a sziget belsejében épült, főleg törpék és ork rabszolgák lakta bányászfalu, ami a mithrill kitermelésének központja. Mögötte következik a rangsorban egy teljesen vegyes népességű falu, ami a Kikötővárossal ellentétes oldalon, de szintén a déli parton terül el. Feladata a közeli erdőségekből kivágott szálfákat a tengeren a városba szállítani. Ezeken kívül csupán egy halászfalu van, ami leginkább a város élelmezéséért felel.

Tanyák
A mezőgazdasági munka jelentős részét a néhány tanya látja el, amik leginkább családi erődítményeknek tekinthetők, tekintettel arra, hogy a zord szigeten még mindig elég sok szörny kóborol és, hogy a mindenkori segítség meglehetősen messze található.

Száműzöttek Szurdoka
Mivel a sziget – orkokon kívüli – népessége nagynak sosem volt nevezhető, így a halálbüntetés sosem volt divat (a gyilkosságon és a gyújtogatáson kívül szinte minden más súlyos bűncselekmény száműzéssel büntetendő). A kitaszítottakat egy, a várostól északra lévő hegyek közötti, kietlen, meredekfalú szurdokba szokták zavarni. A bejuttatást leginkább úgy szokták megoldani, hogy a bűnöst ledobják egy szikláról, ami alatt egy langyos vizű tó terül el. Ha a száműzött partra tud evickélni, életben maradhat, de a Szurdokot – a városiak tudomása szerint – nem lehet elhagyni. Hogy a száműzöttek időközben saját kis közösséget alakítottak, azt bizonyítja, hogy a Szurdokból időnként dobolás és ének hallatszik.