Urban Legends

A fülbemászók tojásokat raknak az agyadba.
Emberevő alligátorok élnek a csatornában.
Suttogd Véres Mary nevét a tükörbe, és ő megjelenik.

A White Wolf egyik legújabb nWoD-os kiadványa ilyen és ehhez hasonló legendákkal operál: a 2007-es kiadványban összegyűjtöttek néhány híres városi mondát, és beépítették a WoD világába. Főleg a mesélőket célozza meg a könyv, de másoknak is szórakoztató lehet elolvasni e történeteket, és azok különféle magyarázatait – nagyon pofásra sikerültek ugyanis.
A téma nem újkeletű a White Wolf háza táján: már a régi rendszerhez is jelent meg egy azonos című kiadvány, a Hunter berkein belül, szintén a mesélőket megcélozva, néhány használható kalandot kissé túlírt novellák formájában megközelítve. Ez a könyv amolyan második próbálkozás tehát, azonos téma, profibb megvalósítás.

A könyv külsejére nem lehet egy rossz szavunk sem: egységes képi világ, erős képregény-illusztrációs hatás, az új WoD kiadványoknál megszokott igényes és ízléses tördelés, átlátható szerkesztés.

A tagolás is rendkívül racionális. Egy bevezető novella után – mely önmagában is egy használható meseötlet a rovarok szaporodási szokásairól, erős Chtulhus beütéssel, igen beteg gondolatokkal – egy rövid bevezetőt kapunk a könyv használatáról, a városi legendák felhasználási módjairól a kampányban.
A könyv ezek után még öt városi legendát mutat be, hosszan kidolgozva. Ezek sorban, a titkok elkiabálása nélkül:

Unwilling Organ Donors – Önkéntelen szervdonorok

Mindenki hallott már olyan esetről, amikor egy ártatlan embert leitattak, vagy leütöttek, és kioperálták a veséjét vagy más szervét, hogy eladják átültethető donorszervként. Sőt, biztos vagyok benne, hogy sokan komolyan félnek ettől – hogy idegen emberek kihasználják, és egy életre megnyomorítják őket, hogy aztán csak a tehetetlen düh, a fájdalom, a félelem maradjon…
Az ötlet rendkívül primitív, de hatalmas kaland kerekíthető belőle, amihez a fejezet meg is ad minden segítséget. Több lehetőséget is kidolgoz kábítószert előállító alkimistáktól emberi szervekből megidézhető démonokig, amelyek mind hatásosak, hangulatosak, működőképesek.
Nagyon bejövős fejezet, egy horror-meséhez ideális téma.

The Jersey Devil – A Jersey-ördög

A jó öreg rémmese-téma: egy szörny él az erdőben, és az arra kódorgó gimnazistacsoportokat kajolja. Láttunk már ilyet bőven, és tudjuk, hogy működik. A Jersey Devil legendájaegy létező amerikai városi monda, amelyet a könyv az elvárható rugalmassággal dolgoz fel: ismét több lehetőség kínálkozik a szörny kampányba illesztésére.
A szörny-téma mindig beválik, most sincs ez másképp, tökéletesen használható egyalkalmas horror-mese.

Bloody Mary – Véres Mary

Talán az egyik legismertebb amerikai városi legenda, Véres Mary szomorú, tragikus története. A fejezet ezt az ismert legendát dolgozza fel: magyarázatokat ad eredetére, bemutat néhány japán, spanyol és görög rokon-legendát, valamint Mary megidézésének szertartását és következményeit. Ezek után jön egy igazi kisvárosi modul, Kampókézbe oltott Freddy és egy kis Sötétség leple – de egyáltalán nem rossz. Üde szintfolként ért, hogy a kalandhoz mellékelt NJK-k jelentős része egyáltalán nem kapott statisztikát – hiszen kit érdekel a tízéves forma gyerekek számszerű képzettséglistája?? Hiányzott viszont az alternatív lehetőségek tárháza, ami az előző két esetben megvolt.

Alligators in the Sewers – Alligátorok a csatornákban

Kissé vasárnap reggeli kölyökklub-beütésű elképzelés, ahol a tini nindzsák találkoznak a szellemirtókkal. Érdekes. Kavaró egyiptomi kultusz, labirintusszerű csatornák (utóbbiak olyan alaposan ki vannak dolgozva, hogy ez a rész átmenthető bármely egyéb, „csatornacentrikus” modulba is, nagyon hasznos ötletek vannak itt a csatornarendszer kiszinezésére), óriási dögök, meg némi AD&D beütés. Nyami.
Egynek bőven elmegy, bár inkább csak a kultusz és a környezet, mint az események miatt.

Doppelgangers

Ez a fejezet egy elég érdekes, új WoD lényt vezet be, a doppelgangert, amely a karakter sokk vagy stressz hatására történő „tudathasadásából” létrejövő manifesztálódott szellemlény. Főleg a játéktechnikai megvalósítás érdemel dícséretet: jellemző ugyanis a karakter Erényére vagy Bűnére, hogy milyen ’gangernek ad életet. Például egy Harag bűnnel rendelkező karakter ’gangerje tombolni és dühöngeni fog, míg egy Hit erénnyel rendelkező személyé – az erényt kiforgatva – borzalmas vallásos mániával fog rendelkezni, és esetleg keresztre feszíti a hitetleneket.
Maga a lény egyébként hangultos, talán a Halálos Árnyék (Stephen King: The Dark Half) a legjobb példa rá, hogy lehet belőle ütős horror-mesét kihozni, főleg ha az egyik játékos karakter sötét énje kel életre…
A fejezet első része alaposan kivesézi a témát, a ’ganger elpusztításának módjaival, és néhány alapvető „fiziológia” ténnyel, aztán jön egy nyers, de használhatónak tűnő modul, illetve néhány kisebb ötlet más ’gangerekre az őrült barátnőtől a halálosztó doktoron át a háborodott művészig. Nem rossz fejezet, talán a legpofásabb kalandötlet mind közül.

A záró fejezet a Somebody Told Me címet viseli, és nagyon durva brainstormingról van szó: tucatnyi összedobált, kisebb ötlet városi legendákra mérgező ruhától gabonakörökön át az egyszerű eltűnésekig (lásd Felejtés), vagy az olyan rémekig, mint Kampókéz vagy a mexikói házikedvenc és a nyomtalanul eltűnő stoppos. Mindenre legalább három magyarázat, számtalan bevetési lehetőség és durva körítés. Mesélőknek iszonyatos arzenál.

Összességében azt kell mondjam, ez az eddigi legjobb, mesélőknek szóló ötlettár, amit láttam. Személy szerint mind a nagyvárosi, felhőkarcolók közötti underground világ varázsa, mind a sötét, komor, isten háta mögötti porfészkek világa közel áll hozzám: ideális terepek horror mesékhez. Ez a könyv pedig valóságos szakirodalom, ha ilyen környezetben szeretne valaki rémtörténetet mesélni. Csak ajánlani tudom a horror szerelmeseinek.