Őszi Rúna-Tábor Nyíregyházán + Gyömrő Rúna Tábor beszámoló
Részben a Nyári Rúna-Tábor sikere alapján, részben a táborozók szűnni nem akaró követelései miatt az egyesület úgy döntött, hogy első ízben őszi szerepjáték tábort is szervez!
A tábor pontos ideje: 2007. november 2-3-4. október 20-22.
Helyszín: Nyíregyháza
A tábornak különös aktualitást ad, hogy a szervezőgárda éppen tíz évvel ezelőtt, az 1997-es Nyíregyházi Országos Szerepjáték Találkozón kötött ismerettséget és máig tartó barátságot! A táborral kapcsolatos részletes információkat a későbbiekben a www.runatabor.com oldalon fogjátok megtalálni!
Üdv mindenkinek: Topi
Szubjektív táborbeszámoló egy messziről jött embertől, aki azt mond amit akar …
2007. Gyömrő Rúna Tábor
Meleg volt, nem kicsit, nagyon. Még szerencse, hogy a Teleki-kastélyt jól megépítették annak idején, és a vastag falak most kiváló szolgálatot tettek, … no és persze ott van a Tó is. Nem tudom van-e neve, de nem is érdekes, az viszont annál inkább, hogy az éjszakai fürdőzések üdítő, és felejthetetlen élményekkel ajándékoztak meg mindenkit, aki egyszer, vagy többször vette a fáradságot és ellátogatott a tóhoz. A mesterséges szigeten lévő koktélbárban kicsit lassú volt a kiszolgálás, de a koktélok és a fagyi is isteni volt, és várakozás közben lehetőség nyílt mindenféle témák ki és megbeszélésére. Gyömrő egyébként is egy kedves kis város, és úgy gondolom ideális hely egy ilyen tábor megrendezésére, bár egyesek szerint a vasútállomás és a kastély elég messze esik egymástól, … nem tudom, én kocsival voltam úgy nem tűnt nagy távolságnak J. Idegenforgalmi reklámból elég ennyi, inkább rátérek magára a táborra.
Tábornyitás vasárnap délután, nekem szokás szerint késve sikerült befutnom. Megérkezés kipakolás, berendezkedés, és az első kézfogások,- ölelések … Kicsit úgy éreztem, haza jöttem, hiszen már második alkalommal került itt megrendezésre a nyári Rúna Tábor, és a táborozók jó része is régi kedves ismerősként köszönt rám. Persze azért akadtak bőven olyanok is, aki most először vettek részt a táborban, és mindjárt meg is bánták …, hogy eddig nem velünk táboroztak J
Túljutva az első (pozitív) érzelmi megrázkódtatásokon, immár narancsban (szervezői póló) virítva pár lelkes fehérrel (táborlakó póló) uccu neki, tűzifa-gyűjtési projekt. Nem ment simán. A MOL kúton elfogyott, a fűrésztelep vasárnap lévén zárva. Jó táborozó azért mindig feltalálja magát, így végtére is kerítettünk égetni valót … büntetőeljárások elkerülése végett a részleteket most inkább hanyagolnám
Vicces dolog 35 Co-ban tábortüzet gyújtani és körbeülni, de legalább a lángja szép volt, és én meg a lehető legtávolabb húzódtam. Na nem a meleg miatt, á dehogy, pusztán azért, hogy a táborozókat udvariasan előre engedjem, nekem, mint szervezőnek jó hátul is, ahonnan nem látszik olyan jól a hatalmas lángok szemkápráztató színjátéka …
Ja igen játék az is volt, mindjárt első este, amolyan hagyományos, ismerjük meg egymást és ökörködjünk egy nagyot és mikor lesz már holnap versenymodul dolog volt ez.
Meséltem. Állítólag jó volt. Kicsit nehezen indult, mert elég vegyes-felvágott jellege volt a partinak, de a történet előrehaladtával mindenki felvette ritmust. A sok nevetés alapján úgy gondolom jól szórakoztak a JK-k, és ez volt az egyetlen teljesíthető cél, nem az örökkévalóságnak szóló monumentális modul végigjátszása, az a versenymodul volt.
Hétfő. Általában utálom a hétfőket, de ezt szerettem. Kaptam egy tuti kis csapatot, vagyis egy felet, akarom mondani egy egészet, ami egy másik egésszel még egészebb. Érthető ugye? A „Kapuccsinó” (hogy ezért én mit fogok kapni) család egyik fele lett az enyém. Zseniális karakterek, kivételes adottságú játékosok, pont elég, hogy egy KM parázzon az elején. Paráztam is rendesen, ahogy illik. Hallottam róluk ezt-azt a téli táborból, és aggódtam, hogy lenyelnek keresztbe. Nem nyeltek le, szerencsére, inkább szerepjátszottak, jól, nem kicsit, nagyon. Inspiráltak, végig a 3 nap alatt, így lehet mesélni, köszönet érte
Még mindig hétfőt írunk, és ebéd után az első live rész. Kék csuklyás varázsló balról be, küldetés elmondva, csapatok jobbra ki … No azért ettől kicsit bonyolultabb volt a dolog:) Ekkor volt szerencsém első ízbe látni a JK-et jelmezbe öltözve. Nekem leesett az állam … olyan holmikban jelentek meg, hogy csak arra jutott energiám, hogy ide oda kapkodjam a fejem és gyönyörködjek a jobbnál-jobb és szebbnél-szebb jelmezekben. Aki nem hiszi járjon utána, de legalább is nézze meg a liveon készült képeket.
Kedd. Reggeli. Normál esetben így lett volna de nem így történt. Kedd. Hajnali 03.30-kor félreverték a harangokat, az őrség végignyargalt a szállásokon, és mindenkit kirángatott az álom édes ölelő karjai közül, mert az élőholt seregek nem törődve az udvariatlan időponttal lerohanták Erigow városát … Csatajelenet, asztali játék, mármint azoknak, aki ki bírtak mászni az ágyból, nem mindeni, sőt volt aki morgott, aztán elaludt, végül reggel és reggeli.
Ebéd után folytatódott a modul, egy elég nagy váltás után … Vakfolt. Nem a fejekben a játékban, valahol Ynevtől 1000 mérföldre egy sziget. Szerintem szuper kis sziget. Le a kalappal a kidolgozói, és a megrajzolója előtt, gratula:)
Csakhogy el ne maradjon a jó, este ismét live az Inamar Gyöngye nevű késdobálóban, ismerős NJK-kel és duplán forró hangulattal … Azt hiszem a játék előtt, a feszültség és a pokoli meleg miatt a szervezők toleranciaküszöbe nagyot esett, és ennek mások is itták a levét, bocs.
Live. Igen ez pontos leírása annak, ami kedd este történt. Se több, se kevesebb! Live. Keresve se találtam volna egy táborozót, vagy szervezőt, mert nem volt ott egy sem, csak karakterek. Karakterek ránézésre (nem ismétlem magam a pazar jelmezekre vonatkozóan), és karakterek megszólalásra. Részegítő élmény volt csaposnak lenni, és érezni, hogyan lüktet körülöttem Ynev kalandozók által életre keltett világa … mindenkinek kötelező kipróbálni, aki nem teszi, magára vessen, én szóltam.
Éjszaka Tó. Frenetikus. A víz balzsamos, a fények lágyak, és a lányok gyönyörűek, … kell ennél több? Naná, még több játék és még több Tó …:)
Szerda. Az utolsó nap, mármint ami a MAGUS versenymodult illeti … Délelőtt még nyomozós, mozaikot összerakós rész, délután audencia Pokoltűz Kapitánynál, este, és éjjel monstre csatajelenet és epikus befejezés, és pont. Kapuccsinó „B” előző este live-on akkora öngólt lőtt, hogy amikor meghallottam, hogy mit csinálnak, kis híján megfulladtam a nevetéstől … Ez persze rányomta a bélyegét a másnapi teljesítményükre, így szegények besétáltak a csapdámba. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy annak ellenére, hogy végig csillagos ötöst érdemel a játékuk a szerda számukra az elrontott,- balszerencsés dobásokról szólt, így sajnos feltartóztathatatlanul sodródtak a végzetük felé … egy sötét elf erdejébe, a többit találd ki magad kedves olvasó … A Kapuccsinó „A” csapat sem járt sokkal jobban, az audencián, teljesen spontán módon, az egyik karakter hanyag eleganciával ráült a kapitány félve őrzött díszes asztalára, amitől Pokoltűz Kapitány érthető módon felkapta a vizet:)
Azért négyen túlélték a dolgot, csak annyi a probléma, hogy kénytelenek életük végéig Vakfolt vendégszeretetét élvezni …
MAGUS után szabadon némi szervezett kavarásba kezdtem, és megcsillogtattam briliáns, „hogyan szervezzük félre a legegyszerűbb dolgokat is” képességemet. Nagy baj nem lett a dologból, csak komplett idiótát csináltam magamból, ami ekkor már lehet, hogy pozitív előjelű dolog volt:) Így sikerült a szerda esti Alient csütörtök hajnalra áttoloncolni, de legalább nem maradt el. Kár lett volna. Nagyon jól szórakoztam, és tutira a JK-is:) Főleg az a hölgy, aki 6 karaktert vesztett a 4 óra játékidő alatt. Aki kicsit is ismeri az Alien világát az tudja, hogy milyem következményekkel jár, ha valaki azonosító chip nélkül belép egy sentrygun lővonalába … „Isteny Nyugosztalja Békében”, aki meg nem az nézzen utána.
Csütörtök: A délelőttre nem emlékszek, lehet, hogy nem is volt. Ebéd után viszont kezdetét vette az RT táborok történelmének első Star Wars versenymodulja. A modulról nem nyilatkozom, én írtam így minden megjegyzés végtelenül elfogult volna … Kaptam egy csapatot, hogy meséljek nekik. Jarred Kapitány és a Starfox legénysége …
Ezt már muszáj kommentálnom. Csapat volt, nem kicsit, nagyon, és semmi mást nem csináltak, csak játszottak és játszottak és játszottak, mellesleg megoldották a modul fontosabb vonulatait, és szenzációs módon elszórakoztatták a mesélőjüket, engem. Köszönöm lányok és fiuk, ja és neked is droid:)
Nagyjából egészében éppen éjfélkor fejeztük be a történetet, és az egy darab birodalmi besúgót alakító vadászpilóta kivételével mindenki túlélte, a vadász is csak magának köszönheti, hogy így járt, én mosom kezeimet …
Játék után súlyos hibát követtem el, gyalog mentem le a Tóhoz … és megvan az a rossz tulajdonsága a távolban lévő helyeknek, hogy visszafelé is ugyanolyan messze vannak … no comment.
Péntek. Azt hiszem csütörtök hajnalban tudtam aludni 3 és fél órát, ezért nagyon kipihenten ébredve másnap, kaptam a jó hírt a főszervezőtől, hogy márpedig itt délelőtt 10 órakor (2 óra múlva) Alien versenyt kell rendezni … újabb no comment.
Verseny végül is volt, és én mondom kár lett volna érte. Hálás köszönet Pócsi úrnak, aki beugrott az időközben kidőlő főszervező helyére:). A modult nem részletezném, arról két JK úgy is részletesen írt … szerintem nagyon jól …
14-en indultak, és 4-en élték túl, pedig még csak nehéz se volt a modul:) Az Alien igazán karaktergyilkos kis játék …
Miután sikeren megszabadultunk az idegenektől, jött egy lélegzetvételnyi szünet, aztán este horror live.
Én egy idióta professzort alakítottam, aki állítólagos időgépével sikeresen elteleportálta a bemutató teljes közönségét egy világok közötti helyre … A feladat egyszerű volt, a JK-nek az idő és a tér zárványaiból össze kellett szedni az időgép darabjait … Na persze ezek a zárványok kicsit sem voltak JK barát helyek, sőt mindent elkövettünk, hogy a frászt hozzuk a játékosokra, ennek ürügyén számos technikai eszközt és hátborzongató jelmezt vonultattunk fel. Minden elismerésem a történetet kiagyaló Daninak, aki maga is egy NJK-t alakított, egy biztonsági őrt, aki valójában egy kultista csoport vezetője és szépen sorban hidegre tett jó néhány óvatlan JK-t. Na és ott volt még habnak a tortán az Angyal, a kulcsok örzője, aki egyszer engem is halálra rémített, pedig én csak NJK-voltam … szép volt Ati:)
És csapó. Vagyis a hivatalos programoknak itt ért vége. Gyorsan Tóba fojtottuk a bánatunkat, majd kezdetét vette egy hajnal 5-ig tartó önfeledt zenés BULI! Újabb köszönet a hang, és fénytechnikáért, és az igazán bulis zenéért …
Szombat. Fáradt arcok, remegő kezek, könnyes szemek, díjjak, búcsú a viszontlátás reményében, és el, mindenki ki merről jött.
Azért a tábor mégsem ért itt véget, mert mindenki hazavitte egy darabját, hogy legközelebb, ha összejövünk, ezekből a darabokból újra valami nagyszerű álljon össze.
Én még egy táborban sem éreztem maga ilyen jól, mint a mostani RT-ban. Szerintem, -aki nem ért egyet velem az cáfoljon meg, ha akar, de inkább hallgasson:)- ez a hét a programoktól, a szervezőktől, a TÁBOROZÓKTÓL, és Korin Mama palacsintáitól így együtt volt ennyire páratlan.
Hibák persze mindig vannak, itt is voltak. Csúsztak a programok, volt, ami el is marad. A hastánc szerencsére nem:). A modulokat is érték kritikák, némelyik jogosan, ezeket igyekszünk meghallgatni és ugyanilyen hibákat legközelebb nem elkövetni.
Mindezen hibák ellenére biztos vagyok abban, hogy ha holnap kerülne megrendezésre a tábor, akkor aki ott volt most is eljönne, sőt az is tuti, hogy szeretné, hogy a barátai is átélhessék azokat az élményeket, amiben neki, nekünk részünk volt. Jó volt, nem kicsit, nagyon-nagyon!
Nem búcsúzom, mert a téli RT-ban úgy is megint találkozunk!!
Üdvözlettel: Topi
Ui.: Mivel ez egy szubjektív élménybeszámoló, ne tessék a teljesség igényével olvasni, ez az ami, se több se kevesebb, egy egyéni szemszögből megírt beszámoló.
Ui2.: Nos kedves barátaim, a történet, mint ahogy pár sorral feljebb is jeleztem nem ért véget. Az RT hivatalos fórumán szereplő számos bejegyzés nyomán a szervezőség úgy döntött, enged a nyomásnak és bizonyos feltételek mellett, megrendez egy őszi 3 napos tábort is!
A feltétel csupán annyi, hogy augusztus végéig legalább 30 előjelentkezés összejöjjön …
Előjelentkezni a következő címen lehet:
http://www.runatabor.com/index2.php?t=forum/f_index.php és itt a 30! című topikban
MINDENKI JELENTKEZÉSÉT SZERETETTEL VÁRJUK!!
2007. Gyömrő Rúna Tábor
Meleg volt, nem kicsit, nagyon. Még szerencse, hogy a Teleki-kastélyt jól megépítették annak idején, és a vastag falak most kiváló szolgálatot tettek, … no és persze ott van a Tó is. Nem tudom van-e neve, de nem is érdekes, az viszont annál inkább, hogy az éjszakai fürdőzések üdítő, és felejthetetlen élményekkel ajándékoztak meg mindenkit, aki egyszer, vagy többször vette a fáradságot és ellátogatott a tóhoz. A mesterséges szigeten lévő koktélbárban kicsit lassú volt a kiszolgálás, de a koktélok és a fagyi is isteni volt, és várakozás közben lehetőség nyílt mindenféle témák ki és megbeszélésére. Gyömrő egyébként is egy kedves kis város, és úgy gondolom ideális hely egy ilyen tábor megrendezésére, bár egyesek szerint a vasútállomás és a kastély elég messze esik egymástól, … nem tudom, én kocsival voltam úgy nem tűnt nagy távolságnak J. Idegenforgalmi reklámból elég ennyi, inkább rátérek magára a táborra.
Tábornyitás vasárnap délután, nekem szokás szerint késve sikerült befutnom. Megérkezés kipakolás, berendezkedés, és az első kézfogások,- ölelések … Kicsit úgy éreztem, haza jöttem, hiszen már második alkalommal került itt megrendezésre a nyári Rúna Tábor, és a táborozók jó része is régi kedves ismerősként köszönt rám. Persze azért akadtak bőven olyanok is, aki most először vettek részt a táborban, és mindjárt meg is bánták …, hogy eddig nem velünk táboroztak J
Túljutva az első (pozitív) érzelmi megrázkódtatásokon, immár narancsban (szervezői póló) virítva pár lelkes fehérrel (táborlakó póló) uccu neki, tűzifa-gyűjtési projekt. Nem ment simán. A MOL kúton elfogyott, a fűrésztelep vasárnap lévén zárva. Jó táborozó azért mindig feltalálja magát, így végtére is kerítettünk égetni valót … büntetőeljárások elkerülése végett a részleteket most inkább hanyagolnám
Vicces dolog 35 Co-ban tábortüzet gyújtani és körbeülni, de legalább a lángja szép volt, és én meg a lehető legtávolabb húzódtam. Na nem a meleg miatt, á dehogy, pusztán azért, hogy a táborozókat udvariasan előre engedjem, nekem, mint szervezőnek jó hátul is, ahonnan nem látszik olyan jól a hatalmas lángok szemkápráztató színjátéka …
Ja igen játék az is volt, mindjárt első este, amolyan hagyományos, ismerjük meg egymást és ökörködjünk egy nagyot és mikor lesz már holnap versenymodul dolog volt ez.
Meséltem. Állítólag jó volt. Kicsit nehezen indult, mert elég vegyes-felvágott jellege volt a partinak, de a történet előrehaladtával mindenki felvette ritmust. A sok nevetés alapján úgy gondolom jól szórakoztak a JK-k, és ez volt az egyetlen teljesíthető cél, nem az örökkévalóságnak szóló monumentális modul végigjátszása, az a versenymodul volt.
Hétfő. Általában utálom a hétfőket, de ezt szerettem. Kaptam egy tuti kis csapatot, vagyis egy felet, akarom mondani egy egészet, ami egy másik egésszel még egészebb. Érthető ugye? A „Kapuccsinó” (hogy ezért én mit fogok kapni) család egyik fele lett az enyém. Zseniális karakterek, kivételes adottságú játékosok, pont elég, hogy egy KM parázzon az elején. Paráztam is rendesen, ahogy illik. Hallottam róluk ezt-azt a téli táborból, és aggódtam, hogy lenyelnek keresztbe. Nem nyeltek le, szerencsére, inkább szerepjátszottak, jól, nem kicsit, nagyon. Inspiráltak, végig a 3 nap alatt, így lehet mesélni, köszönet érte
Még mindig hétfőt írunk, és ebéd után az első live rész. Kék csuklyás varázsló balról be, küldetés elmondva, csapatok jobbra ki … No azért ettől kicsit bonyolultabb volt a dolog:) Ekkor volt szerencsém első ízbe látni a JK-et jelmezbe öltözve. Nekem leesett az állam … olyan holmikban jelentek meg, hogy csak arra jutott energiám, hogy ide oda kapkodjam a fejem és gyönyörködjek a jobbnál-jobb és szebbnél-szebb jelmezekben. Aki nem hiszi járjon utána, de legalább is nézze meg a liveon készült képeket.
Kedd. Reggeli. Normál esetben így lett volna de nem így történt. Kedd. Hajnali 03.30-kor félreverték a harangokat, az őrség végignyargalt a szállásokon, és mindenkit kirángatott az álom édes ölelő karjai közül, mert az élőholt seregek nem törődve az udvariatlan időponttal lerohanták Erigow városát … Csatajelenet, asztali játék, mármint azoknak, aki ki bírtak mászni az ágyból, nem mindeni, sőt volt aki morgott, aztán elaludt, végül reggel és reggeli.
Ebéd után folytatódott a modul, egy elég nagy váltás után … Vakfolt. Nem a fejekben a játékban, valahol Ynevtől 1000 mérföldre egy sziget. Szerintem szuper kis sziget. Le a kalappal a kidolgozói, és a megrajzolója előtt, gratula:)
Csakhogy el ne maradjon a jó, este ismét live az Inamar Gyöngye nevű késdobálóban, ismerős NJK-kel és duplán forró hangulattal … Azt hiszem a játék előtt, a feszültség és a pokoli meleg miatt a szervezők toleranciaküszöbe nagyot esett, és ennek mások is itták a levét, bocs.
Live. Igen ez pontos leírása annak, ami kedd este történt. Se több, se kevesebb! Live. Keresve se találtam volna egy táborozót, vagy szervezőt, mert nem volt ott egy sem, csak karakterek. Karakterek ránézésre (nem ismétlem magam a pazar jelmezekre vonatkozóan), és karakterek megszólalásra. Részegítő élmény volt csaposnak lenni, és érezni, hogyan lüktet körülöttem Ynev kalandozók által életre keltett világa … mindenkinek kötelező kipróbálni, aki nem teszi, magára vessen, én szóltam.
Éjszaka Tó. Frenetikus. A víz balzsamos, a fények lágyak, és a lányok gyönyörűek, … kell ennél több? Naná, még több játék és még több Tó …:)
Szerda. Az utolsó nap, mármint ami a MAGUS versenymodult illeti … Délelőtt még nyomozós, mozaikot összerakós rész, délután audencia Pokoltűz Kapitánynál, este, és éjjel monstre csatajelenet és epikus befejezés, és pont. Kapuccsinó „B” előző este live-on akkora öngólt lőtt, hogy amikor meghallottam, hogy mit csinálnak, kis híján megfulladtam a nevetéstől … Ez persze rányomta a bélyegét a másnapi teljesítményükre, így szegények besétáltak a csapdámba. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy annak ellenére, hogy végig csillagos ötöst érdemel a játékuk a szerda számukra az elrontott,- balszerencsés dobásokról szólt, így sajnos feltartóztathatatlanul sodródtak a végzetük felé … egy sötét elf erdejébe, a többit találd ki magad kedves olvasó … A Kapuccsinó „A” csapat sem járt sokkal jobban, az audencián, teljesen spontán módon, az egyik karakter hanyag eleganciával ráült a kapitány félve őrzött díszes asztalára, amitől Pokoltűz Kapitány érthető módon felkapta a vizet:)
Azért négyen túlélték a dolgot, csak annyi a probléma, hogy kénytelenek életük végéig Vakfolt vendégszeretetét élvezni …
MAGUS után szabadon némi szervezett kavarásba kezdtem, és megcsillogtattam briliáns, „hogyan szervezzük félre a legegyszerűbb dolgokat is” képességemet. Nagy baj nem lett a dologból, csak komplett idiótát csináltam magamból, ami ekkor már lehet, hogy pozitív előjelű dolog volt:) Így sikerült a szerda esti Alient csütörtök hajnalra áttoloncolni, de legalább nem maradt el. Kár lett volna. Nagyon jól szórakoztam, és tutira a JK-is:) Főleg az a hölgy, aki 6 karaktert vesztett a 4 óra játékidő alatt. Aki kicsit is ismeri az Alien világát az tudja, hogy milyem következményekkel jár, ha valaki azonosító chip nélkül belép egy sentrygun lővonalába … „Isteny Nyugosztalja Békében”, aki meg nem az nézzen utána.
Csütörtök: A délelőttre nem emlékszek, lehet, hogy nem is volt. Ebéd után viszont kezdetét vette az RT táborok történelmének első Star Wars versenymodulja. A modulról nem nyilatkozom, én írtam így minden megjegyzés végtelenül elfogult volna … Kaptam egy csapatot, hogy meséljek nekik. Jarred Kapitány és a Starfox legénysége …
Ezt már muszáj kommentálnom. Csapat volt, nem kicsit, nagyon, és semmi mást nem csináltak, csak játszottak és játszottak és játszottak, mellesleg megoldották a modul fontosabb vonulatait, és szenzációs módon elszórakoztatták a mesélőjüket, engem. Köszönöm lányok és fiuk, ja és neked is droid:)
Nagyjából egészében éppen éjfélkor fejeztük be a történetet, és az egy darab birodalmi besúgót alakító vadászpilóta kivételével mindenki túlélte, a vadász is csak magának köszönheti, hogy így járt, én mosom kezeimet …
Játék után súlyos hibát követtem el, gyalog mentem le a Tóhoz … és megvan az a rossz tulajdonsága a távolban lévő helyeknek, hogy visszafelé is ugyanolyan messze vannak … no comment.
Péntek. Azt hiszem csütörtök hajnalban tudtam aludni 3 és fél órát, ezért nagyon kipihenten ébredve másnap, kaptam a jó hírt a főszervezőtől, hogy márpedig itt délelőtt 10 órakor (2 óra múlva) Alien versenyt kell rendezni … újabb no comment.
Verseny végül is volt, és én mondom kár lett volna érte. Hálás köszönet Pócsi úrnak, aki beugrott az időközben kidőlő főszervező helyére:). A modult nem részletezném, arról két JK úgy is részletesen írt … szerintem nagyon jól …
14-en indultak, és 4-en élték túl, pedig még csak nehéz se volt a modul:) Az Alien igazán karaktergyilkos kis játék …
Miután sikeren megszabadultunk az idegenektől, jött egy lélegzetvételnyi szünet, aztán este horror live.
Én egy idióta professzort alakítottam, aki állítólagos időgépével sikeresen elteleportálta a bemutató teljes közönségét egy világok közötti helyre … A feladat egyszerű volt, a JK-nek az idő és a tér zárványaiból össze kellett szedni az időgép darabjait … Na persze ezek a zárványok kicsit sem voltak JK barát helyek, sőt mindent elkövettünk, hogy a frászt hozzuk a játékosokra, ennek ürügyén számos technikai eszközt és hátborzongató jelmezt vonultattunk fel. Minden elismerésem a történetet kiagyaló Daninak, aki maga is egy NJK-t alakított, egy biztonsági őrt, aki valójában egy kultista csoport vezetője és szépen sorban hidegre tett jó néhány óvatlan JK-t. Na és ott volt még habnak a tortán az Angyal, a kulcsok örzője, aki egyszer engem is halálra rémített, pedig én csak NJK-voltam … szép volt Ati:)
És csapó. Vagyis a hivatalos programoknak itt ért vége. Gyorsan Tóba fojtottuk a bánatunkat, majd kezdetét vette egy hajnal 5-ig tartó önfeledt zenés BULI! Újabb köszönet a hang, és fénytechnikáért, és az igazán bulis zenéért …
Szombat. Fáradt arcok, remegő kezek, könnyes szemek, díjjak, búcsú a viszontlátás reményében, és el, mindenki ki merről jött.
Azért a tábor mégsem ért itt véget, mert mindenki hazavitte egy darabját, hogy legközelebb, ha összejövünk, ezekből a darabokból újra valami nagyszerű álljon össze.
Én még egy táborban sem éreztem maga ilyen jól, mint a mostani RT-ban. Szerintem, -aki nem ért egyet velem az cáfoljon meg, ha akar, de inkább hallgasson:)- ez a hét a programoktól, a szervezőktől, a TÁBOROZÓKTÓL, és Korin Mama palacsintáitól így együtt volt ennyire páratlan.
Hibák persze mindig vannak, itt is voltak. Csúsztak a programok, volt, ami el is marad. A hastánc szerencsére nem:). A modulokat is érték kritikák, némelyik jogosan, ezeket igyekszünk meghallgatni és ugyanilyen hibákat legközelebb nem elkövetni.
Mindezen hibák ellenére biztos vagyok abban, hogy ha holnap kerülne megrendezésre a tábor, akkor aki ott volt most is eljönne, sőt az is tuti, hogy szeretné, hogy a barátai is átélhessék azokat az élményeket, amiben neki, nekünk részünk volt. Jó volt, nem kicsit, nagyon-nagyon!
Nem búcsúzom, mert a téli RT-ban úgy is megint találkozunk!!
Üdvözlettel: Topi
Ui.: Mivel ez egy szubjektív élménybeszámoló, ne tessék a teljesség igényével olvasni, ez az ami, se több se kevesebb, egy egyéni szemszögből megírt beszámoló.
Ui2.: Nos kedves barátaim, a történet, mint ahogy pár sorral feljebb is jeleztem nem ért véget. Az RT hivatalos fórumán szereplő számos bejegyzés nyomán a szervezőség úgy döntött, enged a nyomásnak és bizonyos feltételek mellett, megrendez egy őszi 3 napos tábort is!
A feltétel csupán annyi, hogy augusztus végéig legalább 30 előjelentkezés összejöjjön …
Előjelentkezni a következő címen lehet:
http://www.runatabor.com/index2.php?t=forum/f_index.php és itt a 30! című topikban
MINDENKI JELENTKEZÉSÉT SZERETETTEL VÁRJUK!!
Beszámoló Jones tollából:
A Rúna Tábor Szerepjátékos és Hagyományőrző Egyesület immár negyedik táborát szervezte meg most nyáron, és biztosan állíthatom, hogy a minőség egyre jobb. Ha ez a tendencia folytatódik, a szervezők kevesen lesznek a következőhöz… de ne szaladjunk ennyire előre.
Másodszor esett a választás a gyömrői Teleki-kastélyra, mint helyszínre, amely kellemes, fás udvarával, ódon miliőjével és idén már strandlehetőséggel várta a táborlakókat. Régieket, akik már tudják, milyen élmény ez, és úgy érkeznek, de újakat is, akik az egy hét alatt meggyőződhettek róla, hogy ebben a táborban a szervezők számára egyetlen fontos dolog létezik: a szórakoz(tat)ás. Idén már több mint hatvanan vettük birtokba a kastélyt, a baráti hangulat azonban még így is megmaradt.
Az egy hét alatt annyit játszottunk, hogy már belefáradtunk, emellett strandoltunk (néha éjszaka is), hűsöltünk a negyven fok elől a kastély falai közé menekülve, és rengeteget nevettünk. Segített a sör, ami, mint megtudtuk, nem alkohol, mert alkoholt nem lehet árusítani a büfében, valamint a mennyei palacsinta, szintén a büfében. Összességében elmondhatjuk, hogy az idén debütáló büfé a túlélésünkben kulcsszerepet játszott.
Vasárnap este volt a tábornyitás – a szervezők bevallása szerint azért vasárnaptól szombatig, hogy előtte legyen felkészülési idő, utána pedig egy nap, mikor kipihenhetjük a fáradalmakat. Szükség is volt rá, mert a sok élmény bizony alaposan kifárasztotta az embert.
Az első esti tábortűz csak jelképes lett, mivel így is megfőttünk a melegben, de az ismerkedő játék idejére már alábbhagyott a hőség. Hétfőtől kezdve pedig a mókus versenymodult játszhatták a csapatok. Két különlegességgel kecsegteti a játékosokat a Rúna Tábor. Az egyik a megosztott világ (azaz minden kalandozó jelen van egy világon, nem pedig szimultán játsszák ugyanazt a történetet), a másik pedig, hogy krónikákat játszatnak velünk, tehát a tavaly nyári és az idén téli táborok moduljainak monumentális folytatását és lezárását kaptuk most. Akinek a karaktere túlélte az előző modulokat, az jöhetett tovább ugyanazzal, sőt, még ilyen díj is volt a végén, két karakternek sikerült mindhárom kalandot túlélnie.
A történet az én ízlésemnek már túlságosan nagyszabású volt, de szerencsére egy kalózváros megmutatta, hogy a nyolcadik szintű kalandozók is lehetnek pitiánerek, ha megfelelő helyre kerülnek. És persze nem maradhatott el a szervezők (és a játékosok nagy része) által olyannyira kedvelt live játék sem, amely a történet részeként egy kocsmajelenetet elevenített meg kocsmárosostul-csaposlányostul-szajhástul-zsivajostul. Idén, ha lehet, még a tavalyinál is komolyabban készültek a játékosok a live-okra, a jelmezek némelyikével akár színházban is fel lehetett volna lépni.
Játékost és szervezőt egyaránt próbáló, de hangulatban és tréfában mindenképp lehengerlő volt a kedd hajnal, mikor a történet szerint a várost megostromolták az élőholtak, ezért a szervezők hajnali négykor mindenkit kizavartak az ágyból egy két órás kockacsörgésre, csak hogy átérezzük, mennyire nem toleránsak a támadó csapatok, és milyen fáradtan, vagy félig még álomban harcolni. Volt, akinek nem sikerült felkelnie, és akadt, aki morgott utóbb, de aki végigjátszotta a reggel hatig tartó csatát, az többnyire felejthetetlen hangulatúnak titulálta az „ostromot”.
Szerdán (már inkább csütörtökön) hajnali fél kettőkor tettek végül a mesélők pontot a krónika végére, egy grandiózus finálét követően. Alig maroknyi kalandozó jutott el a történet végéig. Néhányan már korábban halálukat lelték az ostrom idején, vagy Vakfolt kalózvárosának sötét sikátoraiban, és pár csapat a Pokoltűz kapitánnyal való tárgyaláson bukott el, de akik ott voltak végig, azok számára egy korszak zárult le ezzel. Vastapsot kaptak, persze.
A csütörtök a Star Wars versenyről szólt. Egy eposzi méretű, ámde remek történetet játszhattunk le, aki pedig nem akart részt venni benne, az pihenhetett, strandolhatott, vagy megismerkedhetett más játékokkal a szervezők jóvoltából. Csütörtökön lett volna a hagyományos CTF is, amely tavaly egymás vízipisztollyal való szétlövését jelentette, de mindenki fáradt volt délelőtt, úgyhogy ez elmaradt. Sebaj, majd legközelebb. Ellenben este egy nagyon kellemes bemutatóban volt részünk: egy igen színvonalas, és persze látványnak sem utolsó hastáncbemutatót nézhettünk végig.
A péntek délelőtt az Aliens versenyé volt, amely az egyesület egyik legjobban kedvelt villámjátéka. Sokféleképpen lehet az Aliens világán játszani, a szervezők ezúttal a hentelős-hangulatos verziót választották. Szegény halékony játékosok pedig csak kapkodták a fejüket, hogy ez se maradt életben, az se… És ez még csak a bevezető volt az esti Live Horrorhoz, amely szintén hagyomány már a Rúna Táborban. A történet nem kevésbé volt elmebeteg, mint a tavalyi, és ezúttal a szervezők csinos technikát is tettek a program alá, hogy az élmény mindenki számára hátborzongató legyen. Volt ott minden: felrobbanó időgép, füst, szektások, banyák, háborús bűnösök, angyalok… A hangulat visszaadhatatlan, az élmény kiváló lezárása a tábornak.
Szombatra ugyanis már csak az eredményhirdetés maradt. Díjözön volt idén is, megtámogatva a szokásos könyveket, kupákat, térképeket, táblás játékokat, kockákat és egyéb geek eszközöket öt hangulatos, a magus modulhoz kapcsolódó festménnyel. Külön vicces volt látni a szervezők arcát, hiszen a többségük egyáltalán nem, vagy csak egy-két órát aludt, ugyanis péntek éjjel, szombat hajnalban a live horror után egy rögtönzött, de kiválóan sikerült bulit is tartottak a live-ra beszerzett stroboszkóppal, füstgéppel, és persze jó zenével.
Nem akarom tovább dicsérni a tábort, a visszajelzések magukért beszélnek. A táborlakók aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy idén legyen őszi tábor is, ne csak téli… úgyhogy találkozunk nemsokára.
Pricomtur
2007-08-08 16:39:59A Rauccini csalad jelen lesz, ebben biztos lehetsz.
Narrator
2007-08-08 20:31:56Király
:D:D és köszönjük
landris
2007-08-14 16:05:40Jones!!
Nagyon jó az ismertetőd! Gratula!
Üdv: Landris
Naoko
2007-08-15 07:11:53Ahogy ezt így leírtad..pfff... megjött a kedvem így kora reggel a szervezéshez
király volt... nagyon 