Intellego Aquam társas- és szerepjáték tábor – élménybeszámoló
2007. június 24-30. között zajlott le az első Intellego Aquam társas- és szerepjáték tábor. Valójában az évtizedes hagyománnyal rendelkező koppánymonostori tábor „jogutódja” lapul eme új név alatt. A névváltás oka pedig egyszerű: a tábor helyszíne megváltozott. Az új hely a tatai Fényes Fürdő strand és kemping, ahol felfedezhetjük a víz elem kellemesnél kellemesebb megtestesüléseit.
A régi hely sem volt rossz, de ez az új hely egyszerűen kiváló. Egyrészt a faházak elrendezése is jobb, hiszen terasszal rendelkezik mindegyik, így a megfelelő (árnyékos) hely adott volt a játékhoz jó időben, míg rossz időben be is vonulhattunk a házikókba. Emellett a fürdő medencéit egész héten ingyen vehettük igénybe (például éjszaka… csak meg ne mondjátok az úszómesternek!). Ha valaki nagyon felizgatta magát egy Bang!-partin, azonnal le is hűthette fizikai, asztrál és mentáltestét. A pancsolásról jut eszembe, hogy az időjárás kegyesebb is lehetett volna. A hét napból háromnál reggeltől estig lógott az eső lába, ami néha még meg is rugdosott minket.
A faházakat ápolt füves tér vette körül, a szemetet is mindennap összeszedték. A strandon természetesen megtalálható volt mindenféle lángosos, söröző, fagyizó, falatozó, úgyhogy ez is javulás tavalyhoz képest. Jó időben természetesen sokan voltak a strandon, de a faházak kiestek a fő áramból, így nyugodt helyünk volt. Ráadásként még a kaja is nagyon jó volt, a közeli kis étteremben szolgálták fel nekünk az ebédet és a vacsit (mivel mi reggelit nem kértünk).
A tavalyi hagyományokhoz méltóan reggelente Shinkendo edzés (japán kardvívás) várta a korán kelőket. Jó volt látni, hogy a 22 fős tábor majd fele részt vett az edzéseken. Hát igen, idén sem voltunk sokan, de a tavalyi táborból szinte mindenki itt volt, kialakult egy baráti társaság. A Shinkendo és a pancsolás mellett a strandröpi volt még favorit, bár éppen focizni is lehetett volna, de arra kevesebb érdeklődő akadt.
A mesélők sem változtak, csak régi mágus helyett a d20-szasal próbálkoztunk:
– Jim Bellushy Shadowrunt mesélt: a tavalyi JK-gyilkos modul másik oldalát élhettük át (persze nem úgy értem, hogy mi gyilkoltuk a JK-kat…)
– Seeliesidhe Erionban zaklatta a karaktereket
– jómagam DnD-t meséltem Forgotten Realms világán, az Én, mi, ő című modult elküldöm az rpg.hu-ra
A mágus mese igazi újdonság volt, egyfajta kísérlet. 30 kidolgozott kalandozó karakter állt a játékosok rendelkezésére. Ők az erioni Felhősárkány fogadó vendégei voltak. Körülöttük forgott a mese, méghozzá úgy, hogy a felhajtójuk (aki a megbízásokat hozza) öt megbízatást ajánlott fel az első nap. Ezek közül választhattak (akár többet is) a karakterek, és az átmeneti, egy-egy megbízásra összeálló csapatok így alakultak ki.
Előfordult, hogy úgy alakultak az események, hogy olyan karaktereket is érintettek a fejlemények, aki akkor épp nem volt ott. Ekkor elszaladtunk értük, és máris megvolt a kocsmai, illetve fogadói hangulat (amiről az udvari ork gladiátor külön gondoskodott…). Az egyes megbízatások természetesen összekapcsolódtak, a végén egy komoly hatalmi harcot kellett volna lelepleznünk, összerakva az egyes információkat, de ez természetesen – jó kalandozókhoz méltóan – szemernyit sem sikerült. Azért a kráni fejvadászt lenyomtuk (hisz az kell minden mesébe!), igaz kiváló taktika, hatszoros túlerő, egy keményfejű (és drogos) törpe és óriási szerencse azért kellett hozzá.
Ja igen, a drogos törpe… Egy kis előtörténetet mindenkitől elvárt a mesélő. Gergő barátunk – ahogy tavaly – idén is kimagaslóan ötletes és egyedi előtörténettel rukkolt elő. Röviden összefoglalva törpéje fiatalkora óta drogos, és most, 300 év drogozás után nincs az az ynevi isten, aki leszoktassa. Persze többen rossz néven vették, hogy a megbízásokat is veszélyeztette függősége. A legmókásabb az volt, amikor a szekérhúzó ökröknek támadt neki, mert a pokol démonainak vélte őket. Az okozott kárt természetesen az egész csapat béréből vonták le…
Ezt a nagy ívű, mindenkire kiterjedő mesélés-kísérletet még gyakorolni kell, bár szerintem jó kezdeményezés, és nem is sikerült rosszul. Többen jelezték, hogy nagyon kevés információ állt rendelkezésre, esélyünk sem lett volna belátni az események mögé. No, majd jövőre!
Az én mesém idén kissé halálosabbra sikerült, két parti is idő előtt feladta. Ezzel szemben a Shadowrun modult – főleg a tavalyihoz viszonyítva – meglepően sokan túlélték.
A táborban természetesen szerepjáték mellett (volt még 7Tenger és Ars Magica is) sokat társasoztunk, ahogyan minden évben. A kedvenc idén is a Bang! vadnyugati lövöldözős kártyajáték volt, de emellett feltűnt a Citadella, Catan telepesei, Árnyék Camelot felett, Arkham horror, Doom, Puerto Rico, meg ki tudja még mi. Emellett még a tatai moziba is beugrottunk egy este, de csak, hogy jobban megismerjük az ogrék családi életét.
Összességében nagyon kellemes volt a tábor, főleg, mert sokkal jobb volt a helyszín. A társaság szokás szerint jó volt, szinte már családias lett a hangulat, amin csak javított az utolsó este megrendezett tábortüzes szalonnasütés, egy fincsi tortával megkoronázva.
A táborról készült képeket a http://intaquam.uw.hu/tata.zip címről tölthetitek le egyben.
kabal
2007-07-16 10:35:03Na, ezért utáltam mindig a szerepjátékversenyeket: a legtöbb esetben nem az a fő motívum, hogy melyik csapat tud több információt szerezni, jobban együttműködni vagy élethűbben szerepet játszani, hanem hogy ki éli túl a mesélő kiirtásukra történő próbálkozásait. Múltkor voltam egy Live-Vampire találkozón: két óra után már ment is a virtuális hentelés (szerencsére játékfegyverek nélkül), szegény lányok meg addig leültek a kerítésre cigizni...:-)
Vendég d-|-b
2007-07-16 11:51:06XD
Nagyon jó lett az élménybeszámolód!
Tetszett a rugdosódó esőlábas rész XP
A drogos-törpés történet bővebben:
Egy kereskedő szekereire kellett vigyáznunk (a drogos-törpe(Gergő), a piperkőc,kardművész(Imi), a csendes barbár(Peti), a mindenkit lenéző tűzvarázsló(Éberen Őrködő), és a dartonita paplovag (jómagam)). A küldetés elég szépen ment, leszámítva azt, hogy a törpe részegen, és belőve, kb 10 centiről mesélt az egyik kocsisnak történeteket szomorú gyermekkorából, majd rénszarvasoknak flashelte az ökröket amik a szekeret húzták, ráadásul ezek a rénszarvasok folyton beszóltak neki, és amikor megtámadták a karavánt a rénszarvas "átváltozott" banditává, a törpe pedig kötelességének tartotta h végezzen vele. Ekkor óriási csatakiáltással rávetette magát, és a marjába harapott a banditának....vagy rénszarvasnak (amit csak mi láttunk ökörnek), fojtogatta és amikor már minden banditát legyaktunk akkor sem akarta elengedni. Szegény állat már a végét járta amikor a megbízónk előhúzta kardját, hogy azzal válassza le a törpét a rénszarvasról...ööö...mármint az ökörről. Ekkor léptem közbe (amit már megbántam), és csatabárdom lapjával egy nagyot sóztam....volna a törpére, ha nem az ökröt találom el. Ezt már nem bírta szegény pára és kimúlt. A törpe alatt a bandita hirtelen egy döglött ökörré alakult, a megbízónk pedig levonta az ökör árát a bérünkből. A törpe nem volt szívbajos mert ahogy meglátta a döglött ökröt, levágta az egyik lábát és a vállára csapta. A kocsit viszont valakinek húznia kellett. Ebből voltak még nagy veszekedések, meg verekedések, meg átverések, de az most husszú lenne leírni.
Hát ennyit tudtam hozzászólni.
Vendég Gridar666
2007-07-16 14:04:54Jó kis tábor lehetett, kösz a beszámolót.