Robert Charles Wilson: Pörgés (Spin)
(Az alábbi kritika helyenként poénlelövéseket tartalmaz! Szerintem ezek a regény élvezhetőségét nem csökkentik, de aki nem akar kockáztatni, az inkább ne olvassa el az alábbiakat!)
Fura érzés díjnyertes könyvekről rosszat mondani, márpedig a Pörgés 2006-ban bezsebelte a rangos Hugo-díjat. Én mégis elégedetlen vagyok vele, mert szerintem tipikusan a kihagyott lehetőségek regénye. Persze előfordulhat, hogy egyszerűen csak mást vártam tőle, mint amit kaptam, nem tudom.
A Pörgés nevével ellentétben egyáltalán nem „pörgős” regény. (Elnézést a szójátékért!) Sőt, kifejezetten lassú, bő két évtized történésit meséli el egyetlen szereplő szemszögéből, két különböző, lineárisan előre haladó idővonalon. Egyrészt történnek az események a jelenben (szerencsére ez a történetszál kicsit gyorsabb, lendületesebb, helyenként még izgalom is található benne), másrészt – időben a jelenhez egyre közelebbi – visszaemlékezések révén bepillantást nyerünk a főszereplő múltjába. A két történetszál természetesen a regény végére összeér, és szépen értelmet nyer mindaz, ami az elején még kellően homályos, ám ez a szerkesztési megoldás sem kárpótol mindenért.
A szerkezeten túl az alapelgondolás és a felvázolt világ is nagyon érdekes, rengeteg lehetőséget hordoz magában: egyszer csak a Föld egéről eltűnnek a csillagok! Mint kiderül, egy földön kívüli értelmes faj körbevette a Földet egy burokkal, ami óvja bolygónkat. A burkon kívül ugyanis a világegyetem felgyorsul, „bepörög” – innen a jelenség neve, és a regény címe! – méghozzá sokmilliószorosára, ami végzetes hatással lehet a Földre és az emberiségre nézve. Képzeljük el, hogy minden pillanatban a szokásos kozmikus és egyéb sugárzás sokmilliószorosa érné a Föld minden egyes négyzetmilliméterét! Elég hamar kipusztulna a bolygó teljes élővilága. A burok jelentette védelem azonban átmeneti csupán, hiszen a felgyorsult világegyetemben a Nap is hamarabb tüzeli el saját fűtőanyagát, mint kellene, és emberi léptékkel mérve záros határidőn belül vörös óriássá dagad, majd szép ropogósra süti a hozzá túl közel kerülő Földet.
A közelgő, biztosnak tűnő vég persze számos szélsőséges érzelmet vált ki az emberiségből. Anarchizmus, hippi-mozgalmak, fatalizmus, vallási fanatizmus és fundamentalizmus, és még tetszőleges számú egyéb „-izmus” jelenik meg és erősödik meg szinte pillanatok alatt. Az egyházak és a filozófusok kétségbeesve keresik a magyarázatot és várják a világvégét, a társadalmak recsegnek-ropognak, több helyen össze is omlanak.
Ebbe a helyzetbe csöppen bele a főhős, aki pont annak a fiúnak a szomszédja és gyermekkori barátja, aki apja politikai befolyása és saját zsenialitása révén az egész helyzet megoldása lehet. Az már csak hab a tortán, hogy ennek a szomszéd fiúnak van egy ikerhúga, akibe főhősünk – természetesen – szerelemes. És ez az a pont, ahol a regény – legalábbis véleményem szerint – félresiklik! A Pörgésben ugyanis az egész emberiséget megrázó kataklizma csupán mintegy háttér e három szereplő egymással kapcsolatos érzéseinek bemutatásához. Rajtuk, az ő tevékenységükön keresztül kapunk rálátást a világra, amiben a kőkemény politikai manőverektől kezdve egy földönkívüli emberi civilizáció megteremtéséig minden benne van, de mindez csak úgy mellékesen, amolyan lapszéli jegyzetként tűnik elő. A fő szál arról szól, hogy a fenti körülmények között a főszereplő és szerelme egymásra talál-e a regény végére. Ezt biztosan sokan értékelik és díjazzák az „emberi látószöget”, meg a főhős érzelmi életének boncolgatását, de szerintem csupán egy lehetőség, amivel a szerző el tudja maszatolni a regényben felvetett kérdések megválaszolását. Kezdjük mindjárt azzal, hogy végül is, mitől gyorsul fel az a szerencsétlen világegyetem? Valójában miért is akarnak megmenteni minket a földönkívüliek, és miért pont ezzel a nyakatekert módszerrel? Márpedig ezekkel a válaszokkal szerintem a szerző adós maradt.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az író mintha szándékosan kerülné az izgalmas lehetőségeket! A főhős a fenti, világvégét váró, vallási fanatikusokkal és politikusokkal súlyosan terhelt közegben mozog, mégis az egész regényben talán összesen három jelenet van, amire azt tudnám mondani, hogy érdekfeszítő. A többi legfeljebb az lehetne, ha jobban kibontaná a szerző.
A dolog azért dühítő, mert egyébként érdekes ötletekben, megoldásokban nincs hiány! Nekem legalábbis nagyon tetszett a Mars terraformálása, a marsi civilizáció bemutatása, sőt még a rejtélyes, segítőkész idegenek is (bár utóbbiak engem nagyon emlékeztettek Frank Schätzing: A raj című könyvében szereplő lényekre)! Jól sikerültek a jellemábrázolások, legyen szó akár a főszereplőkről, akár a mellékalakokról és ügyesen megoldott a párhuzamos történetvezetés szerkezete is. Épp csak az a plusz hiányzik a Pörgésből, ami érdekes ötletek gyűjteményéből zseniális alkotássá változtatná.
Még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni! A magyar kiadás szöveggondozása, pontosabban annak hiánya. Az egész könyv tele van helyesírási hibákkal, elütésekkel! A kedvencem a „magvetés” helyetti „megvetés”, de akad benne szó közbeni nagybetű, kisbetűvel kezdett mondat, kimaradt betű (pl. Diane helyett Dian), fölös mennyiségben szereplő, vagy kimaradt írásjel. Olvastam már gyatrábban gondozott és nyomtatásban megjelent szöveget, de azért nem sokat!
És mindezért közel 3000Ft-ért…
ISBN: 9789638735
Sorozat cím: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Oldalszám: 450 oldal
Sorozat cím: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Oldalszám: 450 oldal
Bolti ár: 2 990 Ft
Loran
2007-06-27 15:46:39Nem olvastam ezt a könyvet, de a kritika és a hozzászólások alapján ki is hagyom.
Olyasmi ez a tér-idő burok, mint a "vendéglőt a világ végén" védő pajzs... Douglas Adams-nél ez egy epizódpoén, itt meg egy regényt köré szerkesztenek.
Vendég lemon75
2007-07-04 15:59:53Nos a GOOGLE segítségével kerestem valami anyagot a könyvről és egyebek mellett ezt az ismertetőt találtam. Hát nagyon nem értek egyet veled Diocletianus!
Egyrészt magának a pörgés jelenségének magyarázata teljesen egyértelműen le van írva csupán nem egy konkrét monológban közli ezt a szerző hanem rengeteg apró információmorzsából kell összerakni. Messze nem csak azért lassítják le kegyetlenül a földet, hogy ne pusztuljunk ki hanem azért is, hogy az egymástól időben nagyon "messze" élő civilizációkat "összehozzák". A regény felvetése szerint egy a miénkhez hasonló tisztán biológiai lények által létrehozott civilizáció néhány ezer év alatt kipusztul. E miatt és amiatt a tény miatt, hogy ennyire rövid idő alatt lehetetlen rájönni az univerzum méreteiben történő utazás módjára ezek a civilizációk képtelenek kapcsolatot teremteni egymással. A pörgés tehát arra jó, hogy az időben egyébként egymástól a mi léptékünk szerint tökéletesen elszigetelt civilizációkat szépen összehozza. Tehát adott egy világ ahol a készletek rendkívül pazarló használata miatt a civilizáció kihalásra ítéltetett. Hogy ezt tudják a "feltételezettek" azzal ne nagyon vitázzunk hiszen a regény keretein belül az "idegenek" ős öreg messze a mi felfogóképességünkön túl létező intelligencia. Tehát ezt a világot majdhogynem leállítják a környezetéhez képest. Ez után mondjuk két millió évvel később egy iszonyatos távoli helyen létrejön egy másfajta civilizáció. Pár ezer év múlva ők is a kipusztulás szélére kerülnek. (Legfeljebb még számukra ez nem világos.) És ekkor az "idegenek" náluk is benyomják a "pause" gombot. Következmény? A később egyszerre leálló pörgések (!) végén lesz egy csomó civilizáció aki a fejlettségének nagyjából ugyanazon a fokán áll. Mintha ti ebbe nem igazán gondoltatok volna bele, hogy itt a több milliárd év alatt létrejött összes civilizáció összehozásáról van szó. Abszolút lehet, hogy akár azonnal megkaphattuk volna azt az átjárót. Csak akkor még "korán" lett volna... Megjegyzem, a "hártya" és az "átjáró" nem gépezet, hanem maga az idegen faj. Többször említik, hogy ezek a valamik tulajdonképpen intelligens entitások.
Az, hogy a Mars felélte az erőforrásait miért lenne furcsa?! Pont ugyanazok az esélyeik mint a földnek csak más körülmények között. Ezt a megjegyzésedet nem is értem.
Hogy belepusztul a pörgés okozta hisztériába az emberiség? Na és akkor mi van? Egy szenvtelen külső szemlélő számára aki nem is érti pontosan, hogy mi mik vagyunk (Ez fontos momentum.) néhány ilyen civilizáció elvesztése csupán hibaszázalékot jelenthet. Megint csak vegyük figyelembe, hogy az "idegenek" már elképesztő mennyiségű civilizációt láttak maguktól kihalni és megint csak iszonyatosan sokat állítottak azonos időre a pörgés segítségével.
Szóval a pörgés sci-fi háttere gáz?! Szerintem csak úgy egyszerűen zseniális. Még oldalakat tudnék írni arról, hogy ha egy ilyen fejlettségű és szemléletű faj megpróbálna beavatkozni az univerzum egymástól elszigetelt civilizációinak történetébe azzal mi mindent el lehetne érni...
Na és persze az idegenek állítólag ködös indítékai. Annyira nem ködös ám az sem mint gondolhatnók...
Hiszen elmondja a könyv, hogy rengeteg felfoghatatlanul rég kihalt civilizáció által felbocsájtott replikátor kolónia közös evolúciója hozta létre ezt az univerzális intelligenciát. Ez az intelligencia aztán úgy "emlékezett" a "hagyományos" biológiai civilizációkra mint bölcsőjére. Azonban ezek a bölcsők egy szempillantás alatt pusztultak ki az "ő" szemszögéből mielőtt megérthette volna, hogy mi végre is teremtették őt egyáltalán. Nem ismerős? Nem ezzel a dilemmával küzdünk mi magunk is. Közhely... Mi végett vagyunk, honnan jövünk, van e valami különleges célja a léptezésünknek? És ez a közös minden intelligens "entitásban". Hogy egy idő után visszanyúl a kezdetekhez, saját "céljának" megértéséhez. Pedig lehet, hogy a válasz annyira bonyolult, hogy a természetes életciklusa alatt sosem lesz képes ennek megfejtésére.
Remélem senkit nem untattam halálra ezzel a hosszú hozzászólással, de szerintem lényeges dolgok felett siklottatok át. És persze már jó nektek, hogy amúgy nagyszerű könyveken vitatkoztok. Inkább mint a Gáspár család legújabb kalandjain…
Sichetti
2007-07-04 17:43:35Erről az elszigetelésről nekem Greg Egan Karantén című regénye jut az eszembe. Az is egy nagyon jó könyv.
Diocletianus
2007-07-04 23:58:04lemon75: szíved joga, hogy nem értesz velem egyet. Vagytok ezzel így páran és abszolút nem akarok egyszemélyes kereszteshadjáratot folytatni a könyv ellen. (Még ha így is tűnik.) De a véleményem nem változott...
Vendég lemon75
2007-07-06 11:40:01Én sem meggyőzni akartalak, tiszteletben tartom a véleményedet és belátom, hogy valószínűleg a te szemszögedből tényleg nem tűnik egy jó könyvnek. Viszont gondoltam, hogy ez a nagyszerű történet megérdemli, hogy a magam módján a "védelmére keljek". És ráadásul úgy éreztem, hogy a legtöbb kérdésedre tudom is a választ. Mindenesetre a lényeg, hogy senki ne Diocletianus vagy az én véleményem alapján ítélje meg ezt a könyvet hanem olvassátok el és kiderül, hogy jó e vagy nem...
Illetve még egy kis apró adalék. A "spin" nem csak tisztán "pörgés" -t jelent hanem a kvantummechanikában inkább a "perdület" -nek felel meg. Erre utal a második rész címe "Axis" azaz tengely. Ami szintén ehhez a témához kapcsolódik. Tehát valójában még a cím is többet takar mint az elsőre sejthető.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Spin
http://en.wikipedia.org/wiki/Spin_%28physics%29