Félelmetes történetek – Call of Cthulhu kalandötletek #1

 

Az alábbi kalandötletek a https://www.talesofterror.net/ oldalról származnak, gondoltam lefordítok néhányat, amelyek különösen elnyerték a tetszésemet. A válogatás szempontjai teljesen önkényesek. Az egyes történetek íróit a kalandötlet címe alatt tüntettem fel. Minden egyes ötlet a nyomozók által is megismerhető résszel kezdődik, majd három lehetséges megoldást/magyarázatot vet fel ugyanarra az alapötletre.

 

Andrew Cyrus Galbraith filozófia szakos hallgató valóra váltotta minden évfolyamtársa álmát: Egy filozófiai értekezése napok alatt nemzetközi hírnévre tett szert. Kár, hogy már nem örülhet a sikernek, bár egy régebbi cikke már ismertté tette szakmai körökben, mivel réges – régi filozófiai kérdéseket vizsgált teljesen új szemszögből. A legújabb, viharos sikert arató dolgozatában egyetlen kérdést járt körül: Van -e értelme az életnek, és ha nincs, miért élünk mégis? Harminc oldalas válaszában meggyőzően érvel a mellett, hogy az életnek tulajdonképpen nincs semmi értelme sem, azon kívül, amit belemagyarázunk, és nem muszáj végigélnünk ezt az abszurd komédiát. Alighanem ez a dolgozat a valaha írott legintelligensebb, legvilágosabb, meggyőző, szilárd érvrendszer az öngyilkosság mellett. A címe egyszerűen ennyi: „Tedd meg!”

A dolgozat egyben saját búcsúlevele is lett. Hurkot vetett a nyakába, a kötél másik végét kollégiumi szobájának ablakához erősítette, majd kivetette magát. Halála a helyi újságban is csak a színes hírek közé került, két nappal később vált csak vezető hírré, miután a dolgozat megjelent egy folyóiratban, és miután több ezer olvasó vette el saját életét, a szerzővel teljes egyetértésben.

Lehetőségek:

1) A cikk átkozott. Galbraith letette a Kimondhatatlan Esküt, ezzel hatalommal ruházta fel az írást. Gyenge akaratú emberek gyakran öngyilkosságot kísérelnek meg, miután elolvasták. Az átok azonban feloldható, és az egyes példányok hatalma megszüntethető, ha valaki megkeresi Galbraith szellemét, és valamilyen „befejezetlen ügyét” befejezve megnyugtatja kísértő lelkét. Akármi legyen is az a bizonyos ügy.

2) A cikk valójában nem igazán meggyőző. Egyszerűen jelzés egy bizonyos szektának, amelyre válaszul az egész világon elkezdenek embereket ölni, ám a gyilkosságokat öngyilkosságnak állítják be. A szekta az áldozatokkal meg akar idézni valamit. De mit?

3) Galbraith cikke tényleg ennyire meggyőző. A megjelenése előtt nem sokkal egy jósnak látomása támad: Olvasók ezrei veszik el saját életüket a cikk elolvasása után. Csak idő kérdése, mikor teszi fel az Internetre Nyarlathotep valamelyik papja, vagy más jó szándékú lény…

 

 

Egy héttel ezelőtt holtan találták egy Argentínában, a sivatag mélyén található csillagvizsgáló rádiócsillagászait. A nyomozás jelenlegi állása szerint egymást ölték meg, valamilyen őrült ámokfutás során. A nyomozás során kiderül, hogy nem sokkal az esemény előtt a csillagászok furcsa jelet fogtak egy távoli csillag irányából, valamilyen furcsa zenét, gyakori magas, csipogó hangokkal és mély, hörgő zúgással.

1) A zene a Shoggoth zenéje, amelyet egy távoli galaxisból sugároznak ismeretlenek. A dal valójában egy ima, amely a gyenge akaratú embereket megőrjíti. Egyes Dél-Amerikai kultuszok évek alatt lemásolták ezt a dalt, de egyik változata sem olyan őrjítő, mint az eredeti Shoggoth Dal.

 

2) A csillagászok egy másik galaxisban élő fejlett civilizáció békeüzenetét fogták. Azonban az üzenet túl bonyolult, az emberi elme képtelen felfogni számos jelentésrétegét. Akik mégis megpróbálják, hamar beleőrülnek.

3) A zenét a mi-gók keltik, amint az úr végtelenjén kelnek át. Tudat alatt békét és magányt sugall, megkönnyítve az átkelést, de az emberi elme képtelen felfogni a bonyolult zenét, és hosszas hallgatása az őrületbe kergeti.

 

 

 

 

Valami különös történik az Arkhami óvodában. A gyerekek jól érzik magukat napközben, nagyokat játszanak a többiekkel, de mostanában éjjelente folyton rémálmokról panaszkodnak. Az álmok maguk változatosak, de mind az óvónő, Mrs. Mollse körül forognak.

1) Mrs. Mollse az Arkhami Boszorkánykör tagja. Nemrég kapott egy agykontroll – varázslatot egy Yitllicn, a Gondolatok Átalakítója nevű Külső Istentől. Ezt a varázslatot használja a gyerekeken, akik a hatóidő alatt úgy érzik, hogy minden rendben, szépen játszanak, nem tudnak róla, hogy elmondhatatlan dolgokat tesznek meg Yitllicn nevében. Álmukban azonban vissza – vissza térnek a nappal elnyomott emlékek.

2) Valamivel több mint egy hónapja Mrs. Mollsét álmában meglátogatta Cthulhu, és azt „kérte”, legyen a papja. Bolond módon Mrs. Mollse visszautasította az ajánlatot. R’lyeh Álmodója most megpróbálja egy gyermekmolesztálási ügybe keverni az óvónőt. (Valójában mélységlakók molesztálják a gyerekeket.)

3) Mrs. Mollse rémálmaiban bizarr, kutyaszerű lények tépik darabokra éjjelről éjjelre, és ezek a rémálom – darabok szivárognak át a gyermekek álmaiba. (Gyakorlott nyomozók felismerhetik Tindalos kutyáit.) Az óvónő azelőtt New Age Utazó volt évekig. Egy bizonyos droggal kísérletezve találkozott Tindalos kutyáival, majd az élmény hatására feladta addigi életét, és óvónőnek állt, abban a biztos tudatban, hogy lerázta a Kutyákat. Az álmok egy, az idő szögeiben élő faj figyelmeztetései.

Hosszú munkanap után tartott hazafelé Mr. Harold Winfield. Sötét volt már, és mivel a szülővárosa, Biltstone körüli utakon a közvilágítás ismeretlen fogalom, kénytelen volt a telihold fényére hagyatkozni. Ahogy kicsit elbóbiskolt a kormány mögött, nem vette észre azt a sötét alakot, amely átkelt az úton. Amikor a reflektorok fénykörébe került, próbálta ugyan elrántani a kormányt, de akkor már semmit sem tehetett, elütötte az emberforma árnyat, amely átesett a kocsi motorháztetején. Harold kiugrott az autóból, és ekkor meglátta az áldozatot: Egy öreg embert, aki saját vérében feküdt az úttesten, eszméletlenül. Harold az autó hátsó ülésére fektette az öreget, és a faluba robogott, ahol is a helyi kórházban White doktor gondjaira bízta. Az öreg túlélte az éjszakát, most kómában fekszik.
Azonban különös dolgok történtek Biltstoneban. Nem sokkal azután, hogy meglátogatta az öreget, Mr Winfield megőrült. A nővérek és az orvosok feltűnően gyakran hibáznak, borzalmas következményekkel. A betegeket örök életükre elcsúfító hegek maradnak olyan operációk után, amelyekre nem is voltak előegyezve. A gyerekek mindenféle torzulásokkal születnek…
Az öreg továbbra is kómában fekszik a kórházi ágyon, rokonai nem jelentkeztek, csak White doktor felügyeli a kezelését. White doktor egyre titkolózóbbá és magányosabbá válik.

 

1) Az öreg Nyarlathotep egyik ritka megjelenési formája. Hagyja magát megsebesíteni, majd azokat terrorizálja, akik a gondját viselik. Ez alatt a gondviselők folyamatosan egyre inkább neki szentelik magukat, lassan az egész életük körülötte forog. Amikor a végsőkig erősödött ez az érzelem, amely a tomboló szerelmet is felülmúlja, az öreg meghal, porrá zúzva gondviselői elméjét.

2) Az öreg boszorkány, aki épp egy mágikus kapuból lépett ki, amikor Mr. Winfield elütötte. Mivel fizikailag tehetetlen, megátkozta Mr. Winfieldet is, és minden rokonát is (Köztük White doktort, és jó néhány kórházi dolgozót. Biltstone tényleg kis falu, mindenki mindenkinek rokona.)

3) White doktor komplett őrült. Talált néhány jegyzetet a Miskatonic könyvtárban, amelyeket még Herbert West írt, s amelyekben kísérleteinek néhány technikai problémájáról értekezik. White doktor úgy döntött, hogy megismétli West kíséreteit. Erőfeszítéseit teljes siker koronázta: A kórház néhány dolgozója valójában élőhalott (Innen a műtét során szerzett sérülések, és az elkövetett hibák nagy száma.) White az öregben látja saját Opus Magnumját, számos operáció (és jó néhány rituálé) során az öreget fémalkatrészekkel erősítik fel, majd újraélesztik. White doktor elképzelése szerint ő lesz az új emberi faj előhírnöke.