Delta Green

A Pagan Publishing Delta Green című nyomozós, konspirálós, ügynökös horror-szerepjátéka ízig-vérig az előző évezred utolsó éveinek terméke volt. 1997-ben jelent meg a Cthulhu hívása szerepjátékhoz kiadott kiegészítőként, ami új szabályokat csak elvétve, módosított koncepciót és ötletet viszont garmadával kínált. Nem a Chaosium kiadó munkatársai jegyezték, hanem a Pagan Publishing írói, hivatalosan is elismert Cthulhu hívása forrásmunkák díjnyertes szerzői, akik gondoltak egy nagyot és fogták az akkor különösen divatozó összeesküvés-elméleteket, évezredfordulós próféciákat, majd a városi legendákkal és az UFO-legendákkal együtt beleolvasztották H. P. Lovecraft Cthulhu-mítoszába. Az első kiadás még a millennium előtt, a Y2K és a világvége-frász előszelében remek érzékkel vetette fel, mi történne, ha éppen 2000-ben jönne el a Lovecraft által megjövendölt időszak, amikor „a csillagok állása kedvezőre fordul”. Akkoriban a játékot ihlető X-akták valahol a negyedik évad körül tarthatott, a Millennium című (éppen első szériáján túllépő) remek apokaliptikus-gótikus sorozat egészen hasonló konspirációkat feszegetett, futott az Outer Limits és filmvásznon debütált a  Man in Black – azóta pedig eltelt tíz év és úgy tűnik, a Delta Green ismét beszerezhetővé válik. [Lásd: https://lfg.hu/94/897] Azok számára, akiknek semmit sem mond a cím (vagy akár azoknak, akik csak sejtették, milyen zseniális játékról maradtak le akkoriban), következzen egy szószátyár és kissé spoileres ismertető, ami még 1999-ben jelent meg az egyik magyar szerepjáték-magazinban, és most leporolva, kiegészítve és pár helyen alaposan megvagdosva ad átfogó képet a játékról.

 

 

 

” … Ez a kultusz meg fog maradni mindaddig, amíg a csillagok állása ismét kedvezőre fordul, és a titkos papok előszólítják sírjából a Nagy Cthulhut, hogy új életre hívja alattvalóit, s ismét uralkodjék a világ felett. Az időpontot nem lehet eltéveszteni, mert az ember akkor hasonlatossá vélik a Nagy Öregekhez, szabad lesz, felülemelkedik jón és gonoszon; minden törvény és erkölcs érvényét veszti, mindenki kedvére bömbölhet, gyilkolhat és kéjeleghet. Aztán a Nagy Öregek megmutatják nekik, hogyan kell más, új módokon bömbölni, gyilkolni, kéjelegni és élvezkedni és a Föld emésztő lángra lobban a pusztító szabadság eksztázisában… „

H.P. Lovecraft: Cthulhu hívása (Kornya Zsolt fordítása)

 

 

Az egész 1928 csikorgóan hideg telén kezdődött, amikor dübörögve szakadtak a tengerbe az új-angliai Innsmouth ódon házai. Azok az események, amelyek a szervezet létrejöttéhez vezettek, részletesen H.P. Lovecraft Árnyék Innsmouth felett című novellájából ismerhetőek meg. Innsmouth degenerált városa az évszázadok során a mélységlakók és ocsmány hibridjeik szaporulatává változott, egészen addig, míg az 1920-as évek vége felé egy túlzottan kíváncsi idegen nem tévedt a városba. Az illető a helyiek minden óvintézkedése dacára elmenekült, és amikor a hebegve előadott történeteinek köszönhetően megjelentek az első katonai osztagok a város határában, az itt élők megkésve döbbentek rá, mégsem kellett volna hagyni, hogy a városka részeges csavargója túlzottan is igaz történeteivel traktálja.

 

A hadművelet, aminek a Project Covenant nevet adták, meglepő eredménnyel zárult. A titkosszolgálat jegyzőkönyvei és a fényképes bizonyítékok komoly fejfájást okoztak Coolidge elnöknek, aki nemcsak egy emberáldozó, idegen isteneket imádó vallásról szerzett tudomást, hanem egy különös módon deformálódott, ember-hibrid faj létezéséről is. Hivatalos jelentés nem látott napvilágot – az Office of Naval Intelligence (ONI, Tengerészeti Hírszerző Ügyosztály) először analizálni kívánta az összegyűjtött bizonyítékokat, a feliratos kőtáblákat, a furcsa ékszereket és még furcsább teremtményeket. A feliratokat egy titkosírások megfejtésével foglalkozó csoport kapta.

 

Hoover elnök (aki valójában semmit sem látott az elfogott „bizonyítékok” közül) később az egészet humbugnak tartva feloszlatta az ügyosztályt. Mielőtt azonban minden a feledés homályába merült volna, azok a tengerészek, akik tudták, látták, milyen szentségtelen kolónia lapult meg Innsmouth tengeröblének hullámai alatt, átirányították a Project Covenant veteránjait a P4 Division (4P Ügyosztály) védőszárnyai alá. A rövidítés a Parapsychology, Paranormal and Physic Phenomena Division  (Parapszichológiai, Paranormális és Pszichikus Jelenségek Ügyosztálya) szervezetet takarta. Bizarr és megmagyarázhatatlan ügyek specialistái alkották, akik olyasmiket láttak, amitől mások sikoltozó őrültté váltak volna. Adatokat, legendákat és pletykákat gyűjtöttek azokról, akiket Innsmouth evakuálása óta a katonaság tudósai vizsgálgattak, és időközben egy arizonai támaszponton leltek börtönre. És miközben a világ lassan és biztosan sodródott a második világháború felé, a P Division fegyveresei és tudósai előtt lassan kibontakozott egy iszonytató lehetőség, a tenger alatti kolóniák egész füzére, ahol az emberi faj vesztén munkálkodó lények rejtőztek mélyen az iszapban. Rövid és véres háború következett, ami ahhoz képest, hogy a P Division emberei tulajdonképpen semmit sem tudtak arról, mi ellen harcolnak pontosan, egészen komoly sikerekkel járt és az amerikai kormány első természetfeletti katonai akciójának is tekinthető.

 

A szervezet életében gyökeres változást a második világháború hozott, pontosabban Franklin D. Roosevelt elnök, aki egy „kémszervezet” létrehozására adott parancsot. Ez lett az OSS – Office of Strategic Services, a Stratégiai Hadműveletek Hivatala, a CIA elődje. William J. Donovan ezredes parancsnok kemény kézzel és mindenre felkészülten irányította a javarészt Belső-Ázsia, Észak-Afrika és Európa területén végrehajtott akciókat, és fogadta annak a Martin Cooknak a megkeresését is, aki akkoriban a P Division feje volt. Donovan hamar napirendre tért a P Division ügyletei felett, és érdeklődve olvasta Cook ismertetését a náci Németország fokozott okkult érdeklődéséről. Az amerikaiak akkoriban kezdtek komolyabban törődni a nácik antropológiával, okkultizmussal, asztrológiával és mágiával foglalkozó kísérleteivel; az igazán komoly főfájást azonban az SS szervezetén belül létrehozott részleg okozta, amelynek a Karotechia nevet adták és az úgynevezett ősi örökség felkutatásával foglalkozott. Az OSS és a P Division összeolvadása lett a pszichológiai-okkult hadviselés új fegyvere. Az új osztálynak speciális hozzáférési kódokat adtak meg – a csak általuk olvasható iratokat DELTA GREEN eyes only szignóvalbocsátották ki. Megszületett a Delta Green.

 

A második világháború árnyoldala – vagyis az egyik a sok közül – nem más, mint a Delta Green és a Karotechia elkeseredett küzdelme. A kezdetben kémkedésnek, ellenakciónak, szabotázsnak indult hadművelet hamarosan titkos drámává vált, amelyben a fedésben dolgozó ügynökök játszották a főszerepet, a színhelyet ódon templomok, kripták, düledező házak, vén könyvtárak biztosították, a tét pedig lassan az emberiség sorsa lett. A DG ügynökei okkult irodalommal, különös rítusokkal foglalkozó könyvekre vadásztak és egyre több hátborzongató tényre derítettek fényt működésük során. Koncentrációs táborokban végrehajtott különös kísérletek, hátborzongató rituálék… és már meglepődni sem tudtak igazán, amikor lassan-lassan kezdett előttük felderengeni, mire is szolgált ez a rengeteg „alany” és mi lehet a lényege egy bizonyos vérrel megpecsételt paktumnak.

 

A vad küzdelemnek a világháború befejezése sem vetett véget igazán. Hiszen rögtön a békeszerződések után megindult a hajsza a németek birtokában levő titkos iratok után. A Delta Green elsődleges célja – Operation Summer Breeze (Nyári Szellő Hadművelet) név alatt – ezen feljegyzések begyűjtése lett, még mielőtt a szovjet titkosszolgálat, az NKDV tenné rá a kezét. Furcsa dolgok kerültek napvilágra, és amikor a Delta Green aranygallérosai belegondoltak, hogy a németek miféle dolgok közelébe is jutottak, azonnal kirázta őket a hideg.

 

Ez volt a dicsfényes időszak. Amikor Truman elnök 1945-ben feloszlatta az OSS-t, tulajdonképpen feloszlott a Delta Green sokat tapasztalt és hallgatag csapata is. De történt valami. Valami, ami azóta is számlálatlan cikk, film, tanulmány és spekuláció alapja.

 

Új-Mexikó sivatagának kopár dombjai között valami landolt. Az esetet, amely Roswell-incidens néven vonult be a köztudatba, azóta is áthatolhatatlan rejtély övezi. Truman elnök ekkor adta ki a parancsot a Majestic-12 nevet viselő szervezet megalapítására, és mivel ez a döbbenetes esemény – egy idegen űrhajó balesete – igencsak megrázta azokat, akik tudtak róla, az illetékesek vita nélkül beleegyeztek a Delta Green újraalapításába is. A később esküdt ellenséggé vált MJ-12 feladatává a földönkívüli létformák kutatása és Földre zuhant jármű vizsgálata lett. Míg ők egyre félelmetesebb titkokról lebbentették fel a fátylat, a Delta Green ügynökei a kísértetként visszatért Karotechia embereivel hadakoztak Argentínában és a Déli-sark jéghegyei között. Tengeralattjáró-katasztrófák, eltűnt tudósok, halott DG ügynökök fémjelzik ezt az időszakot, melynek megkoronázása egy öngyilkos vesszőfutás volt valahol az Északi-sark közelében és a szibériai mezőkön. Az egyetlen életben maradt Delta Green ügynök visszatérésével nem enyhültek azok a pletykák, melyek mindenáron kapcsolatot akartak keresni az akció és az állítólagosan Sztálin életének meghosszabbítására indított NKDV-(ex)Karotechia projekt leállítása között…

 

Ezek után kezdődött az a tendencia, amely később az egész Delta Green alapstratégiájává vált, miszerint az új tagok toborzását más szövetségi nyomozóhatóságok soraiból végzik. A legtöbb ügynök csak időlegesen vált a Delta Green emberévé – őket a kartotékokban a nevük mellé biggyesztett zöld háromszöggel jelölték. Az eredmény egy teljesen kaotikus, decentralizált ügyosztály lett, ahol legtöbb bevetés csak megérzések alapján, parancsnoki engedély nélkül történt. Ez a cowboy-stílusú, „odamegyünk, mindenkit szétpofozunk, visszajövünk” politika okozta később a Delta Green vesztét.

 

A fordulópont a vietnami háború idején következett be. A Delta Green figyelmét először azok a titkos CIA-akciók keltették fel, amelyek a potenciális kommunista-ellenes törzseket kutatták a régióban (és mit sem törődtek azzal, hogy ősi isteneket imádó kannibálok). A felderítő repülések a Belga-Kongónál már látott templomokhoz hasonló építményeket jeleztek, és kiderült, hogy a Vörös Khmereket túl szoros szálak fűzik egy bizonyos „Angka” nevű, rettenetes istenséghez. A Delta Green gyorsan tenni akart valamit, de a végeredmény egy illegális és elkapkodott műveletet eredményezett Kambodzsában. A titkos templomkomplexum elleni rajtaütés teljes kudarc lett. Mivel akkoriban kezdtek nyilvánosságra kerülni a vietnámi háború viselt dolgai, a Pentagonnak semmi kedve sem volt még arról is magyarázkodni, hogy mit keresett a Delta Green Kambodzsában – hét hónappal az offenzíva előtt. A könnyebb megoldást választották és 1970 januárjában feloszlatták a Delta Greent.

 

Delta Green akkor megszűnt, mégis létezik. Illegális és rejtett, akárcsak azon szervezetek némelyike, amelyek után szaglászik. Láthatatlan, megfoghatatlan pókhálóként szövi át az amerikai kormányzati szerveket, mindenhol ott van, mindent lát. A Delta Green veteránjai nem hagyhatták, hogy azok az öltönyös barmok egy tollvonással eltüntessék talán az egyetlen szervezetet, ami szembeszállhat az emberiség pusztulásával. Mert a Delta Green tudja, hogy „több dolgok vannak földön s égen…”, és legyenek akár megdöbbentően naivak és tapasztalatlanok bizonyos ügyekben, mégis ők az emberiség egyetlen esélye. A kezdeti koordinációs „gyermekbetegségek” egy csomó lelkes, de tapasztalatlan – de legfőképpen: helytelenül informált – ügynök halálát okozták. A Delta Green azonban túlélte. A föld alá húzódott és dolgozik, rendületlenül.

 

Egy tipikus Delta Green kampányban tehát a játékosok elhivatott titkosügynököket alakítanak, akik katonaként küzdenek a természetfeletti, félelmetes háborúban. Ez pedig egészen jól feloldja a Cthulhu hívása történeteinek egyik gyakran felbukkanó, zavaró dilemmáját, amikor nagyjából az első furcsa holttest (szimbólum, rituálé, lény, miegymás) felfedezéskor a nyomozó karakter fejében megfordul, hogy egyszerű átlagember módjára egyszerűen elmenekül. „Minek ártanám bele magamat iszonytató ügyekbe, ha létezik rendőrség, FBI és a katonaság?” Aki hosszabb ideig foglalkozott a játékkal, annak talán ismerős a probléma. Itt azonban nincsen erőltetett nyomozómunka, erőnek erejével a kísértetházba hajszolt karakter: a játékosok ugyanis az említett rendőrök, ügynökök vagy katonák, ráadásul a Delta Greenmindenre elszánt tagjai, akik az emberiség védelme érdekében rettenetes titkok mélyére hatolnak. Átlagpolgárok láthatatlan védőangyalai, és sajnos gyakran a téboly határán egyensúlyozó emberi roncsok is.

 

Az ügynökök mellett még játszhatóak a különböző segítő szervezetekben tevékenykedő szimpatizánsok: antikváriusok, tisztviselők, magánnyomozók, újságírók, tehát a Cthulhu alapkoncepciója szerinti nyomozó-karakterek, akik egyáltalán

 

 

„… Sok mindent elértünk – három évtizeden keresztül szakadatlan harcot vívtunk a szörnyetegekkel, bárhol is bukkantak fel. Harminc éven át küzdöttünk, hogy a világ épeszű, nyugodt hely maradhasson. Tudják ők, mit akarunk – felbontani a szerződést és visszarugdalni ezeket a elcseszett ET-ket oda, ahonnan jöttek. Viszont van itt még más is…”

 

Jelenleg a Delta Greennek három elsődleges fontosságú célkitűzéssel kell foglalkoznia. Ezek a következők: 1. Védelmet nyújtanak az Egyesült Államok polgárainak a természetfeletti jelenségekkel szemben 2. Megőrzik az Egyesült Államok biztonságát a természetfeletti hatalmak machinációival szemben 3. Adatot gyűjtenek minden természetfeletti jelenséggel kapcsolatban.

 

A Delta Green ügynökei közül a legtöbben abban a hitben dolgoznak, hogy eljön majd az idő, mikor ismét a kormányzat legális ügyosztályaként rehabilitálják őket. Vannak azonban, akik még mindig előszeretettel használják a jól bevált cowboy-taktikát, és elenyésző számban, de akadnak olyanok is, akik meggyőződéssel vallják, hogy azokat a tényeket, melyeket több éves munkájukkal sikerült összegyűjteni, haladéktalanul a nagyközönség elé kell tárni.

 

A Delta Green a „szellem a gépben”. Hiszen mindenütt ott vannak, mégsem lehet lecsapni rájuk A többi szövetségi hivatal soraiból gyűjt tagokat. A módszer egyszerű: ha valakit beszerveznek a Delta Greenhez, attól még marad eredeti alkalmazásában és kettős ügynök válik belőle. Mindig olyan szervezetekről – tehát nagyobbrészt a már említett szövetségi intézményekről – van szó, amelyek egyben kitűnő fedést biztosítanak, másrészt rengeteg adathoz és információhoz nyújtanak hozzáférést.

 

A Delta Green szerkezeti felépítése a klasszikus három emberből álló sejtstruktúrát követi, ahol csak a sejtek tagjai ismerik egymás nevét, foglalkozását, a többiek csupán egyszerű kódnevek számukra. A kapcsolattartás eszköze az e-mail és nap mint nap kódolt üzenetek tucatjai futnak át a titkos szervereken. Jelenleg 26 sejt aktív, ami összesen 78 ügynököt jelent (plusz a szövetségesek). A Delta Green toborzási módszerei elővigyázatosak, megpróbálják kizárni a kudarc legkisebb esélyét is. A leendő jelöltek sokáig azt sem tudják, hogy valakik figyelemmel kísérik őket, és az első próbatétel csak a kezdet. Ha ép ésszel megússzák, hamarosan megtudják az igazat – legalábbis azt, amit ők annak vélnek.

 

A Delta Green a legtöbbet abból profitál, hogy mindenhol jelen van. Mindent lát, mindent hall. A sejtek bevetésekor mindig ügyelnek a megfelelő fedősztorira. Tegyük fel, hogy az FBI a kolumbiai kábítószer-kereskedelem egyik szálát göngyölíti fel éppen, ami Los Angeles kikötőjébe vezet (többek között). A terepen dolgozó ügynökök jelentéseiben csupán néhány odavetett mondat foglalkozik a kolumbiai kapcsolat viseltes ügyeivel, ez azonban felkelti annak a Delta Green ügynöknek a figyelmét, akinek nincsen más feladata, mint az FBI ügyosztályaira befutó összes jelentés elemzése. Máris befut a riasztás a „központhoz” (ami fizikailag nem is létezik), és az FBI szervezetén belül működő sejt akcióba lép. A Delta Green ezernyi kapcsolata lehetővé teszi, hogy a végső rajtaütésen ők is részt vehessenek, és az eredmény: az öreg mesztic, akit a Szövetségiek ártalmatlan bolondnak tekintettek volna (és így megússza valami rövidebb büntetéssel), örül, hogy az életét megmenthette, mikor azok az őrült öltönyösök lángba borították lakását és azokat a furcsa jelekkel ékesített tekercseket, amiket néha használni merészelt.

 

A játék szerzői alapos indokokat teremtettek a leendő játékosok/karaktarek számára. Nincsen gond a motivációval, nincsenek problémák a karakter beilleszkedésével sem. A három (esetenként lehet több) tagot számláló sejtszerveződés ideális „partit” alkot kezdetektől fogva, ahol nem kell azon töprengeni, miért dolgozzon együtt egy FBI és egy CIA alkalmazott, és mit csinál mellettük még a légierő egyik elméleti fizikusa is. A játékban megtalálható a sokak által kedvelt „titkos társaság”-jellegű játékok zamata, a konspirálás, az állandó rejtőzés, a kettős vagy éppen többszörös ügynökök alakítása utánozhatatlan hangulatot teremthet. Nincsenek korlátozások a választható karakterek között sem. Ha valaki Dale Cooper különleges ügynök bőrébe akar bújni a Twin Peaksből, hát tessék; vagy netán Mulder ügynök lenne az X-aktákból, netán Jack Ryan Tom Clancy regényeiből? A lehetőségek adottak.

 

A Delta Green lehetőséget biztosít a kalandmestereknek, hogy kedvük szerint alakítsák ki az erőviszonyokat a világukban. Talán sokak számára eléggé merész próbálkozásnak tűnik egy kalap alá venni (és logikus keretbe foglalni) az UFO-problematikát, a náci okkultisták sötét mesterkedéseit és New York alvilágának hátborzongató titkait – bevallom, én is így éreztem a könyv első átlapozásakor. A meglepő az, hogy a különböző valós tények által felvetett kérdésekre adott megoldások és mindezek összevegyítése a Cthulhu-mítosszal remekül sikerült.

 

A világkép gerince a Delta Green és másik négy szervezet kapcsolata. Emellett természetesen minden mesélő saját ötlete belefér az átfogó sztoriba. Az eredeti elképzelés szerint ez az öt szervezet áll a középpontban – a szerzők ajánlása szerint mindig az aktuális „ellenség” legyen a nagyon erős, nagyon hatalmas… így megőrizhető az a törékeny illúzió, miszerint a Delta Green-nek még van némi esélye, és nem válik unalmassá a játék sem.

 

 

A könyv elsősorban az MJ-12 nevű szervezetre koncentrál. A roswelli katasztrófa után létrehozott, UFO-kutatással foglalkozó top secret kollektíva története hihetetlen titkokat rejt. Minden legenda igaz… sőt az igazság sokkal, de sokkal szörnyűbb. Az idegenek valóban léteznek. Tényleg tűnnek el emberek a Földről, és az amerikai kormány már régen kapcsolatba lépett velük. Igaz, hogy az ICE CAVE (Jégbarlang) fedőnevű arizonai támaszponton őriznek valamit, ami válaszolt a kérdésekre. És ez csak a jéghegy csúcsa.

 

A fejezet tartalmazza az MJ-12 teljes történelmét, szó esik a különböző projektekről, felsorolásra kerülnek a főbb tisztségviselők és a jelenlegi célkitűzések. Akik szeretnék tudni, mi is az a bizonyos „Szakácskönyv”, mi köze Dr. Courtis azóta is felderítetlen halálához egy bizonyos szimbólumnak, milyen borzongató titkok nyomára akadt a Project Moon Dust (Holdpor Hadművelet) fedőnevű akció, és hogy van-e igazság egy esetleges emberek-idegenek közti szerződésben, azok minden bizonnyal kedvelni fogják a könyv idevágó részeit. De minden bizonnyal azok lepődnek meg a legjobban, akik „Az igazság” című bekezdésen is túlestek, és tisztában vannak a Cthulhu-mítosz néhány aspektusával. Legyen elég annyi, hogy Mulder ügynök akár rá is haraphat szolgálati fegyverének csövére.

Ha a kampány fókuszában a Majestic-12 áll, klasszikus, összeesküvős, paranoiás, UFÓs történetekre számíthatnak a játékosok, „a kormány mindent eltitkol és semmitől sem riad vissza, hogy ez így is maradjon” mottó jegyében.

 

Közel sem annyira hatalmas és erős, mint az MJ-12, de legalább annyira veszélyes. Köztudott tény a náci vezérkar okkultizmus iránt érzett rajongása, ismeretes a Belső Föld elmélete, nem titok, milyen szoros volt Hitler és az asztrológia kapcsolata. De a Karotechia már akkoriban is meglapult. Csendben végezte iszonytató feladatát. Kutatott. Koncentrációs táborokat fésült át alanyok után, olyan kísérletekbe kezdett, amiket soha nem szabadott volna elkezdeni… és öldöklő harcot folytatott a Delta Green ügynökeivel. A második világháború vége elvileg megpecsételte sorsukat, mégis léteznek valahol a brazil dzsungelek mélyén. Céljuk nem kevesebb, mint egykori hatalmuk és országuk feltámasztása a semmiből. Az ügy érdekében semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Pedig ha tudnák, mi is valójában az, amit ők Hitler halálon túli kísértetének vélnek…

 

Akik a Karotechiát állítjuk a középpontba, okkult hangulatú játékokra számíthatnak, őrült tudósokkal, legyőzhetetlen nácikkal és hátborzongató titkokkal a múltból, akár modern Indiana Jones-hangulatban vagy a Return to Castle Wolfenstein játék stílusában.

 

 

 

 

Végzet, Sors, Fátum. Ezt a nevet viseli az a szervezet, ami a szó köznapi értelmében nem létezik. Megfoghatatlan, akár a Delta Green.

 

Vannak, akik egyszerűen azért léteznek, hogy öljenek. Azért pusztítanak, mert élvezik. Vannak közöttük olyanok, akik felismerik azt a lehetőséget, amit a Mítosz nyújthat. És közülük néhány csoportba szerveződnek. Mint a Fátum. Ott vannak mindenütt. Prostitúció, kábítószer-kereskedelem, fegyveres rablás, egyéb bűncselekmények. A rendőrség, mint mindig, tehetetlen. De legrémesebb álmaikban sem gondolnák, mi az igazság. A maffiákról, a kínai, orosz, jamaicai, ír, kolumbiai családokról mindenki hallott. Az alvilág császárai… de a Fátumtól ők is félnek.

 

Mi rejlik a Club Apocalypse pincéiben? Hova vezetnek az elfüggönyzött járatok? Kicsoda valójában Stephen Alzis, aki állítólag hetven éve halott, és minek köszönheti sikerét a Charnel Dreams, a lepusztult-gótikus együttes?

 

Egy Fátummal foglalkozó kampányt talán a Hetedik című filmhez lehetne hasonlítani – remek lehetőség arra, hogy alulfizetett, kávéfüggő nyomozók és FBI-ügynökök hajszoljanak bizarr sorozatgyilkosokat New York utcáin.

 

 

A Saucerwatch a magánkézből finanszírozott UFO-figyelők társasága. Ők nem ellenfelek, ha a Delta Green úgy látná jónak, akár partnerek is lehetnek. Ők azok, akik pillanatok alatt megjelennek, ha valahol felbukkant egy UFO. Kiszállnak és nyomokat gyűjtenek, kérdezősködnek és jegyzetelnek. Örökös versenyfutásban az MJ-12 nyomeltüntető osztagával. Sokan dolgoznak nekik – és rengeteg ügyfelük van. Aggasztóan sok.

 

A Delta Green természetesen nem hagyja bizonytalanságban a mesélőt és többnyire megválaszolja a feldobott kérdéseket. A könyvből a fentieken kívül megtudhatjuk, mivé fejlődött a Mítosz a kilencvenes évek végére (teljesen logikusan érvelnek), miért nincsen tele a híradó a byakheek támadásairól szóló riportokkal és hogyan kerülheti el az atombombát R’lyeh elsüllyedt városa. Találhatunk új szabályokat, új forrásanyagokat, új képzettségeket, előregyártott kéziratokat (főleg rendőri jelentéseket) és példakaraktereket, három kalandmodult, bibliográfiát, ismertetőt az amerikai kormány által használt biztonsági iktatókódokról, szómagyarázatot.

 

Több mint negyven oldalon át sorolják fel az amerikai kormányzat (talán) összes szervezetét, melynek karakterünk a tagja lehet. Itt van természetesen az FBI és a CIA, a kábítószer-ügyosztály, a NASA űrhajózással foglakozó osztályai, a parti őrségek és a csempészeket üldöző hivatalok: a kínálat bőséges. A könyvet tucatnyi oldalon sorjázó fegyverlista  zárja, az összes számításba jöhető hadsereg felszerelésével, statisztikákkal és leírásokkal.

 

 

A fenti ismertető megjelenése óta eltelt jó néhány év. Eközben a Pagan Publishing még jó ideig folytatta a szakmai elismerést hozó (bár elég borsos árú) kiadványok megjelentetését, aztán hasonló sorsra jutott, mint az idősebb testvér, a Chaosium és a Call of Cthulhu, lassú sorvadás után stabil vegetálás következett. Még 2000 előtt kihoztak egy kupacnyi új kiegészítőt, amelyek újabb vagy alternatív válaszokat adtak az alapkönyv rejtélyeire, kijött a „The Fate” ármányait boncolgató és a Mi-Gók rettenetes manipulációival foglalkozó könyv, megjelentettek két novelláskötet és egy regényt, 2003-ra még egy DG alapú számítógépes játékot is beígértek, amiből egyelőre nem lett semmi. Aki bővebbet szeretne tudni a kiadványokról, annak ajánlom a változatlanul élő és viruló www.delta-green.com oldalt. A fentiek közül csak az Alien Intelligence című (első) antológiáról, illetve a Delta Green: Countdown című mega-kiegészítőről tudok beszámolni.

 

Az antológia kellemes darab, habár ugyanabban a betegségben szenved, mint a Cthulhu-mítoszhoz kapcsolódó egyéb kötetek majdnem mindegyike, ugyanis egyszerűen képtelen megteremteni azt a hangulatot, ami HPL-nek olyan kiválóan ment. Ha irodalmi alkotásnak nem száz százalékos, mesélők és játékosok nyugodtan profitálhatnak belőle. Kiderül, mi a kapcsolat Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym című regénye, a Lovecraft-féle Őrület hegyei és a Karotechia antarktiszi vállalkozásai között, honnan csempészik valójában a leggyilkosabb drogot New Yorkba és miként zajlik a tagtoborzás a Delta Greennél.

 

A Delta Green: Countdown (1999) vaskos és nagyon hangulatos kiegészítő, a kritikák nagyjából a klasszikus Horror on the Orient Express kampányhoz szokták hasonlítani, bár nem modul, hanem háttéranyag. Az alapjátékkal kapcsolatban még akkoriban kritizáltam a túlzott USA-centrikusságot, de a Countdown megoldotta a problémát, és tizenegy új szervezetet mutat be, amelyek között találhatunk európai ügynökségeket, új történetszálakat, ázsiai szektákat, hidegháborús orosz kémeket és külön fejezetet kap a Hastur-mítosz a Sárga király című színdarabbal egyetemben. Nagyon profi munka.

 

Az újrakiadás kapcsán felmerülhet a kérdés, vajon mennyire avult el a Delta Green koncepciója? Az évezred fordulója jött és ment, a technika töretlenül fejlődött, a játékot ihlető források egy részét már sokan nem is ismerik. A válasz számomra egyértelmű: az alapötlet teljesen működőképes. A világ árnyalatnyit sem lett jobb 1997 óta, a Google és a Youtube ugyanúgy beépíthető egy modern kampányba, mint a ’97-ben még talán hi-technek számító „titkos szerver”, „usenet group” és „kódolt „email”, sőt megkockáztatom, hogy a fejlődés még több lehetőséget kínál egy-egy ütős történethez, amelyben teljesen elmosódnak a valóság és a fikció határai (gondoljunk csak az alternative reality game [https://en.wikipedia.org/wiki/Alternate_Reality_Game] koncepciójára). Azt sem lehet kijelenteni, hogy az összeesküvés-elméletek vagy a misztikum iránti érdeklődés csitult volna. Azok, akik hisznek az amerikai kormány mindent felügyelő, manipulatív hatalmában, 2001. szeptember 11. után újabb muníciót kaptak. Az X-akták, ami komoly hatást gyakorolt a játékra, már a múlté, de a popkultúra bőséges lehetőségeket kínál a mesélőknek, akik vidáman meríthetnek mindenhonnan hangulatban passzoló háttereket. Bárki nyugodtan mesélhet 24/Delta Green crossovereket (lássuk, mit kezd Jack Bauer a mítosszal és a terroristákkal), kitalálhatja, ebben az univerzumban mit keresnek a Lost túlélői a szigeten, felhasználhatja  a Da Vinci-kódot és ezernyi mást. Bevallom, az utóbbi időben kevéssé követtem a játék és a világa sorsát, tehát ezeket a hirtelenjében feldobott ötleteket talán már meg is valósították.

 

A Delta Green mindenkinek ajánlható, aki ezt a konspiratív, helyenként nyomozós, helyenként lövöldözős stílust kedveli, és a rendszer előnye, hogy némi megkötésekkel szinte bármit le lehet játszani benne, írtam 1999-ben és ezt most is tartom. Akinek van kedve, próbálja ki, ha újra megjelenik.

 

(És még mindig köszönet illeti Csigás Gábort, aki akkoriban felhívta a figyelmemet a Delta Greenre.)