Cat RPG

Kezdetnek egy személyes történet: Úgy két éve kezdtem el foglalkozni egy mini RPG ötletével. A koncepció nagyon szimpla volt: a Földet egy más dimenzióból érkező, általunk láthatatlan idegenek támadták meg, és kísérleteket végeznek az ezt észre sem vevő emberiségen. A játékosok az ezen kísérletek mellékhatásaként intelligenssé vált macskákat alakítják, akik kénytelen-kelletlen nekiállnak segíteni a veszélybe került kétlábú konzervnyitóikon.

 

Elég jól haladtam az ötletek összelapátolásával és a rendszer alapjaival, mikor az egyik fórumozó, akivel korábban megosztottam az ötletet – azt hiszem Rorimack volt – belinkelt egy hírt az akkor frissen megjelent, John Wick (L5R, 7th sea) által írt, Cat című szerepjátékról.

 

Ebben az rpg-ben a játékosok macskákat alakítanak, akik gazdáikat védik az általuk nem látható szörnyektől.

 

Nincsenek eredeti ötletek, no. A projektet azóta sem folytattam.

 

Ennyit a kesergésről, következzen egy rövid ismertető a játékról:

 

A Cat egy tipikus mini-szerepjáték: nyomtatott formában és pdf-ben is megvásárolható, mindössze 42 oldalas darab. (Ez utóbbit a tartalomjegyzék alapján lehet látni, mert az oldalszámozás lemaradt a lapokról.) A belső illusztrációk pofásak, a szerkesztés olvasható, a felépítés áttekinthető. A szöveg stílusa többnyire szintén rendben van, csak ritkán éri el a gügyögő szintet. Külcsín tekintetében tehát egészen rendben van.

 

De miről is van szó tulajdonképpen? Nos, a dolog viszonylag egyszerű. Az álmok világában minden ezer évben harc dúl azért, ki irányítsa a világot. Legutóbb a Macskák Királya győzött – a második helyezettek a kutyák voltak -, így a macskák lettek a világ urai. A hatalommal – amely főként az álmok világában érvényesül, hiszen az a valódi világ -, persze felelősség is jár: a győztesnek ugyanis védelmeznie kell a leggyengébbet, akik természetesen az emberek. Azért számítunk védtelennek, mert a ránk leselkedő szörnyetegeket – a bogginokat – nem látjuk és nem vagyunk tudatában annak, miket művelnek velünk. A macskákon és mágiájukon múlik az, hogy biztonságban élhetünk-e tőlük.

 

(Jó, természetesesen ott vannak a kutyák is, akik szintén megteszik a magukét, de hatalmuk kisebb a macskákénál. Macska-szemszögből pedig a blökik általában további problémát jelentenek, hiszen még mindig elég sértettek az elveszített első hely miatt, ráadásul féltékenyek mindenkire, akik gazdájuk kegyeit keresi. Ez a fő oka a fárakergetős eseményeknek.)

 

A Cat karaktergenerálása és rendszere rendkívül egyszerű. Hat fő tulajdonság van: Karmok (harci jellegű eseteknél jönnek jól), Bunda (részint a külcsínt, de főképp a védelmet jelképezi), Arc (érzékszervek), Fogak (szintén harcban hasznos, de ezekkel lehet dolgokat hordozni), Lábak (ugrás, futás, egyensúly), Farok (mágia). A tulajdonságok értékét a játékos osztja el. Ezután nevet választ – három is van, az egyik az emberek által adott, a másik a macskanév, a harmadik pedig a titkos név, amelyet nem jó, ha a bogginok megismernek -, majd ki kell találnia, hogy miről híres a macsek a társai között – lehet jó egerész, nőcsábász, harcos, vagy bármi, amihez kedve van. A macska már kész is áll a játékra.

 

A rendszer megkülönböztet feladat-nehézségeket, amelyek teljesítéséhez egyre több sikert kell elérni. A Cat hatoldalú kockákat használ, a dobások a kapcsolódó főtulajdonság számával megegyező kockákkal történnek – minden páros eredmény egy sikernek számít. Ha a dobást valamilyen módon kötni lehet a macska hírnevéhez, úgy a kockák száma a hírnév értékével megnő. Veszélyes szituációban elbukott próbák – mesélő belátása szerint – könnyen sérüléseket okozhatnak.

 

Eddig nem igazán tűnhet túl nagy dobásnak a rendszer, jöjjenek az apróbb finomságok:   a legfontosabb talán az előny-kocka. Ha a játékos adott szituációban kreatív módon tudja kihasználni a környezetet, ki tudja egészíteni a helyzetet számára hasznos elemekkel – mindehhez persze játékosi odafigyelés kell -, akkor minden hozzáadott elemért egy bónusz kockát kap az adott dobásra. Ez persze némi összhangot igényel mesélő és játékos között – a mesélő részéről el kell fogadni, hogy a játékos néha társ-mesélővé válik, a játékosnak pedig illik nem visszaélni a lehetőségekkel.

 

A másik egyszerű, de pofás ötlet a stíluspontok: ha egy próbán a szükségesnél több sikert dobott a játékos, akkor azokat vagy elteheti későbbre egy másik dobáshoz, vagy ott helyben felhasználhatja, hogy az adott hatást kicsit feltupírozva, a mesélő helyett adja elő a szituációt.

 

A mágia is szimpla: nyolc mágikus trükköt sorol fel a könyv (a talpraeséstől a zárt ajtókon való átjutáson át – ez például az ajtó elé letett madár- vagy egéráldozatot is igényel – a vacsoratánc szertartásig), amelyek Farok-alapú próbák. A megoldások mindenesetre hangulatosak.

 

A komplett szabályrendszer alig hat oldal, és a fentiekhez hasonló apró de pofás ötletekkel van tele, elsajátítási ideje körülbelül öt perc. A túlságos kontrollt szerető mesélők vagy a rendszereket abuzálni hajlamos játékosok számára viszont nem biztos, hogy a legjobb választás – több helyen is javasolja, hogy a mesélő ossza meg feladatait a játékosokkal; nem csak a fenti szabályok segítenek ebben, de a helyszínek, szereplők leírásakor is javasolja a könyv, hogy bízzuk a részleteket a játékosokra és kérdezzük meg, mit látnak adott helyen, vagy hogy hívják mondjuk a szomszéd kutyáját.

 

A fenti hozzáállás amúgy a szerzőre és a játékosokra is igaz: a világleírás nem az a részletgazdag valami, inkább – főleg az álmok világának bemutatásánál – a hangulatra és általánosságokra helyezi a hangsúlyt, amit izlés szerint lehet majd bővíteni, hajrá, legyen az ember társszerző. Abban az esetben viszont, ha elsőre nem kattan rá az ember a játék hangulatára – amihez azért kell némi spleen -, könnyen előjöhet a „oké, macska vagyok, no és akkor mi van” jellegű állapot, amelyet a rendszertan a nem-tud-mit-kezdeni-a-játékkal effektusok közé sorol. Akadnak persze monszták, amelyek kábé egy-egy kalanötletnek felelnek meg, és némileg képesek az ötletcsiholásra is. A könyv zárásában pedig – kilenc oldalon – egy „amit tudni akarsz a macskákról, meg egy csomó olyan dolog, amit nem” fejezet próbálja ráhangolni a játékosokat egy macska lelkivilágára: valós életbeli és folklór infók egyaránt találhatók ebben a részben.

 

Karakterlap, vége a könyvnek.

 

 

A Cat a kiadó honlapjáról rendelhető meg: http://www.wicked-dead.com/cat  A potenciális vásárlóknak azonban nem árt vigyázniuk, főleg ha a nyomtatott változatot szeretnék megszerezni maguknak, mivel a bolt botrányosan pocsék módon dolgozik. Mikor első alkalommal rendeltem meg a könyvet, körülbelül másfél hónapig nem történt semmi, majd érdeklődő levelemre mentegetőzés és a probléma megoldásának ígérete jött válaszul. Könyv nem. Ismételt rendelésemre először megkaptam az anyagot pdf-ben, majd miután megírtam, hogy nem ezért fizettem, ismét elnézést kérő levél, majd kb. egy hónappal később egy könyv is érkezett. Majd nem sokkal később egy másik is, ez a bélyegző alapján három hónapig utazott.

 

Fenti problémák ellenére a Cat egy nagyon pofás kis játék, amit csak ajánlani tudok – a macskakedvelő szerepjátékosoknak, akik rövid, alkalmi játékokra alkalmas, szimpla rendszert keresnek, amely nagyban segíti a narratív játékot. Narratív játékot segítő egyszerű rendszerekkel persze manapság már Dunát lehet rekeszteni, a Cat viszont valamiért kiemelkedik ezek közül.

 

Persze lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert szeretem a macskákat.