Őszi AnimeCon 2006

Már a tavaszi Sakura Partyn megjósoltam, hogy a Millenáris Parkot hamarosan kinövik az animerajongók, ám az még így is meglepett, hogy már az egy számmal nagyobb Petőfi Csarnok is szűkösnek bizonyult. A hétvégén megrendezett őszi találkozón kétezer-háromszázan jelentek meg, részben az animék és mangák egyre növekvő népszerűségének, részben a jó hangulatnak köszönhetően, ami már a korábbi rendezvényeken is érezhető volt, és ami arra serkentette a rajongókat, hogy ismét felkerekedjenek, vidékről akár, hogy egy napra együtt lehessenek azokkal, akikkel hobbijukon osztoznak.

A hatalmas létszám és az eddig ismeretlen helyszín dacára a szervezés csaknem hibátlannak volt mondható. A reggel kilencre, a pénztárnyitásra érkezők még kusza embertömeget láthattak a PeCsa előtt, ám kisvártatva feltűntek a piros ruhás szervezők, és tíz perc alatt rendet vágtak közöttük, két sorra bontva a masszát. A sorok végét eltéveszteni sem lehetett: „Ez itt a sor vége” tábla mutatta az újonnan érkezőknek, hova kell állniuk. Nem volt tolongás, nem volt tolakodás – a várakozók már a sorban beszélgetni kezdtek egymással, jelmezeiket mutogatták egymásnak, ismeretlenek is izgatottan ecsetelték egymásnak, mit remélnek a találkozótól, hogy érezték magukat az előző összejövetelen. A tíz órás kapunyitásra már majdnem mindenki hozzájutott a jegyéhez, és a rajongók egyszerre tódultak be az épületbe.
Az egyedüli problémát paradox módon épp a rendezvény népszerűsége jelentette: a klubszobák és a közlekedőfolyosó túl szűkösnek bizonyultak ennyi ember befogadására. Bár a nagyteremben rengetegen elfértek, a programok között ingázóknak sokszor más csoportokon kellett keresztülverekedniük magukat. A táncszőnyeg- és konzolverseny is nagyobb érdeklődést vonzott a vártnál, ennek következtében jóval többen zsúfolódtak be a kis termekbe, mint ahányan kényelmesen befértek volna.

A nyüzsgésben idén jóval több jelmezbe öltözött rajongó tűnt fel, mint tavasszal, és nem csupán azok, akik cosplay-versenyre jelentkeztek. A legnagyobb természetességgel viselték öltözékeiket, amelyekbe rengeteg időt ölhettek – a jelmezek kidolgozottsága és változatossága jól láthatóan nagyobb volt, mint akár fél évvel ezelőtt. Lépten-nyomon fényképezőgépek kattogtak. Egy macskapincérlány tálcával a kezében járt körbe, és kedvesen megkínált bárkit, aki inni kért tőle. Más szereplők a Petőfi Csarnok előtti téren gyülekeztek és pózoltak büszkén a fotósok előtt. Mint megtudtam, idén olyan sokan jelezték, hogy beöltöznek, hogy a cosplay-verseny szervezői kénytelenek voltak meghúzni egy határt: így is majdnem egy órán át vonultak fel a színpadon a beöltözött versenyzők, hogy rövid bemutatkozás után átadják a helyet a soron következőnek, vagy rövid műsort mutassanak be. Akrobatamutatványok, katák és póréhagymaháború színesítették a versenyt, amelyet végigkísért a nézők lelkes ujjongása és fényképezőkattogtatása, s azonnal le lehetett mérni azt is, mely animeszereplők a legnépszerűbbek. A versenyzők közül kétségkívül a harisnyatartós lánykák aratták a legnagyobb sikert, és fény derült arra is, hogy a szőke parókás fiatalemberek is tapsot zsebelhetnek be bátorságukért.
Mind a cosplay-, mind a táncszőnyeg- és karaokeverseny egyik nagy tanulsága volt, hogy nem számít, ha valaki nem pontosan úgy néz ki, mint az általa kiválasztott rajzfilmszereplő, ha nem tud jól táncolni, ha nem tökéletes a hangja – csak az számít, hogy ott volt, jól érezte magát, és másokat is talán rábírt arra, hogy elengedjék magukat, és próbát tegyenek egy dallal, tánccal, vagy éppen tervezni kezdjék következő jelmezüket.
A hangulatra mindvégig ez a baráti légkör volt jellemző – állandó volt a nyüzsgés, a mozgás, akármerre néztem, mosolygó, lelkes arcokat láttam. A folyosón többen go-táblák fölé görnyedtek, a vöröskeresztes lányok testfestést vállaltak, megint mások pedig belekóstolhattak a japán kalligráfiába. A büfé japán italokat kínált, és a vállalkozó kedvűek megkóstolhatták a wasabis földimogyorót is.

Négy kiadó is az Őszi AnimeConra időzítette magyar nyelvű, keleti képregényeit: a Mangafan Árnybírója, a Fumex Ai hercegnője, a Vad Virágok Könyvműhely Usagi Yojimbója és a Delta Vision Sárkányvadászata azonnal számos olvasóra talált. A rendezvény népszerűségét látva és a kiadók beszélgetését hallva pedig gyanítható, hogy több kiadvány is követi majd ezeket – sokan ott helyben leültek kiolvasni a megszerzett mangákat.
Egész nap folyamatosan zajlottak a programok: anime zenei videóvetítések, versenyek, konzoljátékok, filmvetítések, és a napot végül egy záróbuli koronázta meg. Nemvolt olyan időpontja a napnak, amikor leült volna a hangulat, vagy ne lett volna valami műsor, ami lekösse az érdeklődőket. Érezhető volt, hogy a szervezés nem csak profi, de szívvel-lélekkel csinálták, és a lelkesedés ragadós mivolta miatt végig pezsgésben tartotta a tömeget.

Egyedüli problémának azt látom, hogy a jól sikerült találkozó még több látogatót vonz majd tavasszal, és akkor már a Petőfi Csarnok is kicsi lesz. De hogy a mangák és animék egyre népszerűbbek, és egyre több rajongót szereznek, elsősorban a tinédzserek körében, az is tagadhatatlan. Azt hiszem, ennek a jól sikerült napnak múlt szombaton legalább ezren örültek, ésjövő tavasszal ugyanezek az emberek eljönnek ismét – hogy egy napra megint önfeledt otakuk lehessenek.