Dugald A. Steer és a Sárkánytan

Magyarországon 2004-ben jelent meg az Egmont kiadónál a Sárkánytan: a nagy sárkányos könyv, ami különleges kivitelének köszönhetően a karácsonyi ajándékszezon egyik nagy sikerévé vált. A sárkánykutatóknak szóló „alapműben” a sárkányok története, testi felépítése, fajtái és a megfigyelésükhöz szükséges hasznos információk mellett nemcsak szép illusztrációkat találunk – a kreatív könyvtervezői munkának köszönhetően rengeteg hangulatos részlet (megtapogatható sárkánypikkelytől a szárnydarabkáig) teszi különlegessé a könyvet.

A sárkányokat 2005-ben követték a múmiák: az Egyiptológia: expedíció Ozirisz sírjához című kötetből egy egyiptológus, Miss Emily Sands 1926-os feljegyzéseiből ismerhetjük meg egy piramis feltárását, természetesen hasonlóan ötletes tervezői megoldásokkal: itt sárkánypikkely helyett múmiapólyát érinthetünk meg, és kipróbálhatjuk a szenet nevű táblás játékot is.
A kiegészítő könyvek (Sárkánytan mindenkinek: a sárkányológia kiskönyve, Egyiptológia mindenkinek: Egyiptom csodái) mellett 2006-ban megjelent a Varázslástan: Merlin titkai című kötet is.
A szerzővel, Dugald A. Steerrel budapesti látogatása alkalmából készítettünk interjút.

– Honnan származik a sárkányos könyv ötlete?
– A Templar kiadó, ahol szerkesztőként dolgoztam, már régóta tervezett egy olyan interaktív, „kihajtogatós” sorozatot, ami az idősebb, 8-13 éves korosztálynak szól. Amikor megtudtam, hogy a sárkányokkal szeretnének indítani, lecsaptam a lehetőségre.

– Ennyire érdekelnek a sárkányok?
– Igen, így is lehet mondani. Tetszett a sorozat ötlete, szívesen csináltam volna ilyesmit, tehát nemcsak a sárkányok, hanem a többi tervezett cím is számított, de örültem, hogy épp ezzel akarnak indítani.

– Volt korábbról tapasztalatod a fantasy műfajjal?
– Igen, gyerekkoromban olvastam A Gyűrűk Urát meg a Narnia-könyveket. Amikor a Dungeons & Dragons első kiadása kijött, 12 éves voltam. Szerintem mi voltunk az elsők Angliában, akik kipróbálták! Nagyon lelkesek voltunk, rendszeresen, hetente több alkalommal játszottunk, néha egész éjszaka. Általában én voltam a mesélő.

– Más szerepjátékokat is kipróbáltál?
– Igen, játszottunk a Metamorphosis Alphával, ez egy science fiction játék, és a Bunnies and Burrows-zal is.

– Mi a helyzet ma? Játszol még? Követed például a D&D fejlődését?
– Az az igazság, hogy nagyjából 4 évig játszottunk rendszeresen, utána jöttek a lányok meg a rock ’n roll. Azóta nem nagyon követem ezeket a dolgokat, de tudom, hogy a D&D már a sokadik kiadásnál tart.

– Hogy állsz a fantasztikus irodalommal? Szoktál fantasyt olvasni?
– Mostanában inkább gyerek- és történelmi témájú könyveket olvasok, úgyhogy a fantasztikum kissé háttérbe szorult, de valójában szerintem nem is számít, hogy fantasy-e vagy sem, ha jó a könyv. Ma is nagyon szeretem A kincses szigetet, olvastam a Conan-könyveket, és sok Michael Moorcockot is, az Elricet és a Dorian Hawkmoon sorozatot különösen szerettem.

– Kit emelnél ki a kortárs szerzők közül?
– Jonathan Stroudtól a Bartimaeus trilógiát. Nem tudom, hogy megjelent-e magyarul*, de érdemes elolvasni. Egy varázslótanoncról szól, aki megidéz egy dzsinnt, illetve démont magának, és ezzel sok problémát szabadít a nyakába.

– Térjünk vissza a könyveidhez! Sok kutatómunka előzi meg őket?
– A sárkányos könyv nem volt könnyű, nincs olyan sok forrás, mint ahogy első pillantásra gondolná az ember. Főleg helyi sárkánylegendákra és a The Flight of Dragonsra** támaszkodtam, de bevallom, a D&D-s Monster Manual és persze az internet is hasznos volt az írás során. Az Egyiptológiához hat hónapig gyűjtöttem az anyagot, de itt könnyebb dolgom volt. A Varázslástannál inkább az volt a gond, hogy ki kellett szűrni a New Age-es forrásokat, inkább a középkori varázslókról és alkimistákról szóló történeteket használtam föl.

– A sorozat jellemzője, már-már védjegye a látványos könyvterv, a különleges megoldások. Ezeket is te találod ki?
– Van egy kis beleszólásom, de a könyvek különleges megjelenését a kolléganőm, Nghiem Ta tervezi. Ő fogja össze a grafikusokat, és ő szervezi meg az egész munkafolyamatot. Szerencsére a nyomdai technológiák fejlődésével egyre több lehetőségünk van, ha interaktív könyvek gyártásáról van szó.

– Hogyan látod a gyerekkönyvpiac helyzetét?
– Szerintem határozott fellendülés figyelhető meg. A Harry Potter-könyvek sikere óta a pénzügyi döntéshozók jóval komolyabban veszik ezt a területet, egyre több könyv jelenik meg és egyre több a lehetőséget a szerzők számára. Mostanában jó dolog gyerekkönyvszerzőnek lenni.

– Ha már említetted, mi a véleményed a Harry Potterről? Hatott a saját könyveidre?
– Olvastam az összeset, de azon kívül, hogy a források valószínűleg hasonlóak, nem hinném, hogy az én munkáimra különösebb hatással lettek volna. Azt hiszem, a Harry Potter-jelenség egyedi, ritka dolog, de a hatása nagyon sokrétű, kezdve a gyerekkönyvpiac fellendülésétől az fiatalok olvasási szokásaira gyakorolt hatásáig. Mindenesetre kíváncsi vagyok a befejező kötetre. Nehéz elképzelni, milyen lesz, ha vége a sorozatnak és már nem lesz mire várni visszafojtott lélegzettel.

– Hogy állsz a regényírással? Nem gondoltál még arra, hogy ilyen irányba is elindulj?
– Az a helyzet, hogy épp most fejeztem be az első kötetét egy négyrészes regénysorozatnak, amit a sárkányos könyvhöz írok, októberben fog megjelenni. Nagyjából ugyanannak a 8-13 éves korosztálynak szólnak majd, mint az interaktív sorozat kötetei.

– A Sárkánytan, az Egyiptológia és a Varázslástan után milyen köteteket terveztek még a sorozatban?
– Nemrég készült el a Piratology, ez a kalózokról szól***, és a regények mellett a Mythology köteten is dolgozom.

– Köszönjük az interjút!

* Az első két kötet, A szamarkandi amulett és A gólem szeme kapható magyarul.
** Peter Dickinson 1979-es könyve, amiben „tudományos szemszögből” vizsgálja a sárkányokat.
*** A magyar megjelenés 2007 tavaszán várható.