Gondolatok a fantasy-ellenességről

Címkék

A magyar fantasy vajon beletartozik-e a szépirodalomba? Megérdemli-e, hogy foglalkozzon vele az irodalomtudomány? Az biztosan állítható, hogy a ma is élő magyar fantasy szerzők beletartoznak a magyar kortárs irodalomba. De vajon a magyar kortárs fantasy szerzőket érdemes-e a magyar kortárs „szépirodalmi” szerzőkkel együtt említeni? Esterházy Péter és Kornya Zsolt munkásságát egymás mellé lehet-e állítani? Hisz mindkét író írásmódját az igényesség és a remek fogalmazókészség jellemzi!

Kérdezgettem a főiskolás magyarosokat, akik közül többen azt válaszolták, miszerint a fantasyt nem tekintik szépirodalomnak. Erre persze lehetne azt mondani: „A szépirodalom mutáción megy keresztül!” „A szépirodalom kezd összefonódni a modern irodalmi irányzatokkal!” „A szépirodalom a keveseknek szól!” „A szépirodalom lerágott csontokat erőltet!” De talán mégse ez a megoldás.
Manapság a fantasy olvasókat az emészti, hogy a Gyűrűk Urát nem akarják elfogadni szépirodalmi alkotásként. Érvük, hogy Tolkien óangol nyelvet használt történetei írásakor, és morális kérdéseket feszeget a műveiben. Anyám, aki olvasta az említett regénytrilógiát, azt mondta nekem, hogy nem talált benne morális kérdéseket, viszont mesének tökéletesen megfelelt. És még hozzá kell tenni, hogy a Gyűrűk Ura kapcsán is megoszlanak a vélemények az irodalmárok között: az egyik csoport szerint szépirodalmi alkotás, a másik csoport szerint nem érdemli meg ezt a „címet”.

Mi az én véleményem?
Az irodalomtudománynak foglalkoznia kellene a fantasy-val.
Na, ezt fejtsük ki bővebben! Azaz jöjjenek az érvek!

Először is, az említett műfaj egyre népszerűbbé kezd válni. Rengeteg fiatal vonzódik az elképzelt világokhoz. A tömegével megjelenő szerepjátékok, fantasy könyvek, fantasy képzőművészeti alkotások segítenek, hogy az ember elrepüljön egy másik dimenzióba. Másodszor, az irodalomtudomány képes arra, hogy vizsgálja, a fantasy hogyan hat az olvasók tömegére. Harmadszor, egy régebben csak szórakoztató műnek nyilvánított alkotás is válhat szépirodalommá, jó példa erre Verne Gyula és Jókai Mór. Talán száz év múlva majd Stephen King regényeit is a szépirodalomhoz fogják sorolni! A fantasy is képes arra, hogy komoly témát dolgozzon fel a maga módján. Negyedszer, a fantasy már benn van a köztudatban, ezért talán szívesebben is foglalkoztatná az emberek többségét, mint mondjuk az újhistorizmus vagy a posztmodern.

A Kaposvári Egyetem magyar-kommunikációs szakos hallgatójának – aki magyar tanárnak készül – elmélete szerint a fantasy eszköz, mellyel az ember néhány vagy több órára elmenekül a valóságtól. Az említett úr véleménye szerint a fantasy biztosítja a tapasztalaton túli világba való menekülést, ami azért rossz, mert az emberek így bezárkóznak egy elképzelt világba, elbújva a valódi világ problémái elől. A nagymellű nők a szexuális éhséget, a kardok a gyilkolási vágyat fejezik ki.
Az már önmagában röhej, hogy mindezt Kant filozófiájából kiindulva magyarázta. Ez majdnem olyan értelmes, mintha Nietzsche tanításait használnám fel, hogy kimutassam, a hamburger rossz. Az irodalom és filozófia összefonódása nem sok jót tett az irodalomtudománynak. Észre kéne venni, hogy ma már Kant, Schopenhauer és Hegel lejárt lemez, talán ideje lenne valami újat föltenni. Filozófiával csak a filozófia ihlette műveket lehet tanulmányozni, de minden irodalmi jelenségre nem lehet vele magyarázatot találni.
A gondolatot túl szélsőségesnek tartom, mivel általánosít, amit én szörnyű hibának tartok. Egy magyaros mondhatja: „a fantasy irodalmi ópium, mellyel az ember rövid időre elhagyhatja a rideg valóságot.” Egy fantasy olvasó válaszolhat: „a magyarosok többsége nem azért olvas szépirodalmat, mert élvezi, hanem mert magyaros.” Ha az ember lenéző vagy elitélő egy jelenséggel kapcsolatban, akkor könnyen általánosít. Még én sem beszélhettek elitélően a fantasy műfajáról, mert bár rengeteg fantasy művet olvastam, de nem fogtam a kezembe az összes fantasy könyvet. És ne feledjük, hogy Kodolányi János Vízözön és Új ég, új föld című regényei, melyek a Gilgames-eposzt dolgozzák fel, ugyancsak fantasy-nak minősülnek! Most akkor dobjuk ki Kodolányi János némely fantasztikus elemeket tartalmazó regényét a kukába, mert az irodalomtudomány nem tartja lehetségesnek, hogy egy fantasy mű is beletartozhat a szépirodalomba?

Talán itt az idő, hogy a magyarosok elolvassanak egy-két hazai fantasy író regényét, mielőtt véleményt mondanának.

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    ardan

    2007-05-31 17:23:31

    "Észre kéne venni, hogy ma már Kant, Schopenhauer és Hegel lejárt lemez, talán ideje lenne valami újat föltenni. Filozófiával csak a filozófia ihlette műveket lehet tanulmányozni, de minden irodalmi jelenségre nem lehet vele magyarázatot találni."

    Nos szerintem Schopenhauer vagy Kant nem lejárt lemez, legfeljebb annak akit nem érdekel/nem érti. Én baromi sok aktuális és engem érdeklő/érintő dolgot találtam Schopenhauernál. Minden irodalmi jelenségre szerintem semmilyen rendszerrel/módszerrel nem találsz magyarázatot, hacsak nem te vagy a föld legeredetibb gondolkodója, de a fenti irkálmány nem ezt mutatja. Eredeti gondolat nem sok, egy sincs benne. Talán meg kellene hallgatni azokat a fránya lejárt lemezeket, vagy legalább tudni miről szólnak...

    Talán itt az idő, hogy rendbe rakd a gondolataidat, mielőtt másokat kritizálsz.

    Én is magyar szakos vagyok, és rengeteg fantasyt olvastam régebben, ám felette kevés az olyan regény, ami versenyre kelhet akár egy közepes szépirodalmi alkotással.



    misspixi

    2007-11-06 18:26:21

    Se rosszabbak, se jobbak: csak mások, véleményem szerint.

     

    Ami az egyiknek szemét, a másiknak érték is lehet. És valljuk be, mindkét oldalon találhatunk pozitív és negatív példát. Szerintem a fantasy ne akarjon ma mindenáron szépirodalom lenni. Jómagam nem szívesen látnám a tankönyvekben, a 60 éves irodalomtanárom interpretációjában, hogyan magyarázzák bele az író mit érzett, és miért... ez másról szól.

     

    Az, hogy mi lesz, 50 vagy 100 év múlva pedig fölösleges siettetnünk. Utólag már mindenki okosabb... :aboci: A legnagyobb elméket a maguk korában különcöknek, álmodozóknak tartották. Ma pedig zseninek.

     

    Mindenesetre fontosnak tartom, hogy hangot adjunk véleményünknek, hisz a fantasy íróknak ez a tisztelet és szeretet sokat jelenthet. Mindazonáltal vigyázzunk, hogy ne sértsünk meg másokat eközben.

     

    A végére pedig egy nagy igazság, amit még gyerekkoromban tanultam egy fantasy regényből:

     

    "Választásra mindig van lehetőség: ha nem is mindig könnyű választani."



    misspixi

    2007-11-06 20:00:15

    És még egy kifelejtett gondolat:

     

    "Hogy ki kinek van az árnyékában, csupán megvilágítás kérdése." (Alexander Oakwood)



    LordAo

    2008-12-11 07:39:41

    "Én is magyar szakos vagyok, és rengeteg fantasyt olvastam régebben, ám felette kevés az olyan regény, ami versenyre kelhet akár egy közepes szépirodalmi alkotással."

     

    Meglehet, hogy nem Skandar Graum szintű regényeket kellene ilyenkor figyelembe venni - ami ugyan szórakoztató, de messze van az igényes fantasy-tól.

    Amúgy amondó vagyok, hogy a fantasy ne legyen szépirodalom. Maradjon meg szép tisztának. Ne dumálják bele marha okosnak magukat gondoló emberek, hogy az író miért írta, és miért így írta. AMíg az író él majd úgyse mernék megdumálni, mert még közli velük, hogy hülyék :)



    morella

    2009-01-08 19:28:23

    Persze, hogy senki nem ért ezzel egyet, elvégre ez egy rpg-s oldal :rohog: Mindenestre én is magyar faktos vagyok, és igen kevés "vérbeli" szépirodalmat olvasok... Ezenkívül pedig igen sok könyv íródott már a világon, ami szórakoztató, igényes és nem szépirodalom! Az a gond, hogy sokak szerint ami szórakoztató, az nem lehet igényes.

    Például igényes szerintetek, teszem azt, Rejtő Jenő? (Költői kérdés volt, szerintem: igen, de szóljon, aki nem ért egyet!)

    Igaz viszont az is, hogy már csak a nagyszámú írásmű miatt is, nem sok újdonsággal tud már szolgálni a fantasy témakör. Így tehát elég sok az igénytelen fércmű. Csakhogy pontosan fantasy mivolta miatt hihetetlen mértékben tágíthatóak a határok, vagy talán nincsnek is...

    Egyébként úgy tűnik, ez tipikus szülői hülyeség: én rejtegetve, titkolózva olvashatok vagy játszhatok csak, sőt én a kedvenc filmjeimtől és zenéimtől is el vagyok tiltva, de ez már picit más tészta...




belépés jelentkezz be    

Back to top button