Új Galaktika – Gondolatok a 192. szám kapcsán

Már egy ideje figyelemmel kísérem az új Galaktika működését, és egy ideig rendületlenül bíztam is abban, hogy talán van rá esély, hogy előbb-utóbb érdemes lesz magáért is megvenni, s nem csupán azért, hogy az első lépések idején támogassam a kezdeményezést. A 17. számhoz érkezve azonban már bajosan lehetne a kezdeti időszak számlájára írni mindazokat a hiányosságokat, amelyek bosszantanak.

Nem arról van szó, hogy a nosztalgia ködébe burkolózva csak a régi Galaktikát tartanám az etalonnak, de tény, hogy az új legfeljebb formájában, megjelenésében múlja felül elődjét, tartalmában elmarad mögötte.
Noha minden számnak van már témája, a novelláknak csak egy része kapcsolódik hozzá, más esetekben a kapcsolódás erőltetett, és nem tudni, vajon utólag illesztették a szám összeállt tartalmához a közös vonásokat felölelő témát, vagy egy gyér kínálatból szemezgetett a szerkesztő a választott téma szerint. A koncepció nem elég erős, hogy összefűzze a novellákat és a cikkeket, de talán az is ellene dolgozik, hogy eleve alig találni olyan novellát, ami miatt érdemes megvenni egy Galaktikát. A neves szerzőktől is gyengébb, korai vagy a lehető legrövidebb novellák szerepelnek a magazinban, ami pedig véletlenül hosszabbra nyúlna, azt több számba osztják el (a vezető scifi magazinokban érdekes módon ez nem módszer). Egy novella mindig régi Galaktikákból származik; és lássuk be: kortárs magyar scifi-íróból nincsen annyi és annyira jó, hogy a színvonal lejjebb adása nélkül, a tematika megőrzése mellett szemezgetni lehessen műveikből.

A reklám és a felduzzasztott fölös információ ellenben a novellák terjedelmének húsz százalékát teszik ki. Elhiszem, hogy a reklám szükséges, hiszen egy színes magazint pusztán a magas 870 forintos ár nem képes eltartani, de nem hiszem, hogy egy pályázat vagy eredményhirdetés feltétlenül egy egész oldalért kiáltana, pláne színesben.

A Galaktika régebben elsősorban irodalmi lap volt; most mintha a scifi irodalom kissé háttérbe szorulna az „egyéb” írások mellett (de legalább a recepteket kihagyják újabban). El lehet természetesen gondolkozni azon, vajon mennyire van értelme váltani, és hogy az újonnan megcélzott olvasóközönség valóban jobban igényli-e a tudományos híreket, érdekességeket, mint a novellákat, különösen, hogy most már honlap is áll a magazin mögött, ahová épp az ilyen cikkeket lehetne feltölteni, lévén, hogy igen gyorsan avulnak, ahogy újabb technológiák kerülnek előtérbe. (Itt hozzátenném, hogy a honlap adta lehetőségek messze nincsenek kellőképpen kihasználva.)

Az illusztrációkat szintén nehéz megítélni. Nekem ugyan újabban mindegyik egy kaptafára készült, Poserrel összedobott cuccnak tűnik, de elképzelhető, hogy mindegyik szám képeit másvalaki pancsolta össze – ebben az esetben hiányolom a „Kötetünk képeiről” cikket, ami a régi Galaktikában létezett, és legalább magyarázatot adott arra, miért nem illenek a képek a novellákhoz.
A szöveg nélküli képregény egyrészt grafikailag gagyi, másrészt keresnivalója nincsen egy scifi irodalmi magazinban. Hasonló kaliberű képregényeket ingyen is lehet találni a neten, itt leginkább csak helykitöltésnek tűnt, sztorija egyszerű, mint egy faék, s nem igazán tesz hozzá semmi újat a négy Alien-filmhez, amit már láttunk.

Néha egy-két novella azonban mégis jónak bizonyul, és ezért mindig elgondolkozom, hogy talán a következő Galaktikát is megveszem (kár, hogy az egyik jó novella a 16. Galaktikából van átvéve), egy számban azonban ennyi kevés. A jogdíjak nem olyan horribilisek, hogy ne lehetne több novellát összeválogatni, és kifejezetten hiányolom például a Hugo- és Nebula-díjra jelölt novellák leközlését. Aktualitásuk miatt is elő lehetne venni őket, másrészt elég jól reprezentálják a kortárs scifi irodalmat. Megint csak kérdés, hogy a szerkesztő olvassa-e a vezető külföldi scifi-magazinokat, és ha igen, mégis milyen elvek alapján válogat.

Az új Galaktika még mindig ugyanolyan helyét keresgélő, félkoncepcióval rendelkező, erős szerkesztőért kiáltó magazin, mint indulásakor. A 17. számnál? Meddig támogassuk az első lépéseket?
A szerencsés kevesek, akik tudnak angolul, jobban járnak az ingyen is hozzáférhető novellákkal. Aki nem beszél idegen nyelvet, annak azonban élmény lehet még ez a Galaktika is. Ugyan csak nagyon szűk és rendezetlen keresztmetszetet kapnak a kortárs scifiből, de a semminél ez is több.

A magam részéről előfizetek az Analogra és az Asimov’s-ra. Hétszáz forintból kijön egy szám. Ugyanezt melegen ajánlom a Galaktika szerkesztőjének is, hátha talál jó novellát, amit megjelentethet magyarul.