Tilos a betű
Igaz is, minek József Attilát a netre feltenni, meg úgy általában bármiféle irodalmat. A világháló tele van többek között állatos pornóval, nem szabad ilyen helyre tenni a magos irodalmat, meg semmilyen másikat sem. Maradjon az meg a könyvtárakban, ott legalább senki sem olvassa, aztán le lehet selejtezni jól.
Rájár mostanság a rúd a digitális könyv projektekre. Késő tavasszal a jogtulajdonos Makai Ádám miatt lekerült József Attila életműve a Magyar Elektronikus Könyvtárról, most meg az igencsak gazdag kínálattal rendelkező Silent Library szűnt meg a magyar kiadók szelíd rábeszélésére.
Két különböző ügy, különböző indokokkal, amelyek mégis egy irányba mutatnak. A legcifrább persze József Attila ügye; a MEK-et nem igazán lehet kalózkodással vádolni, teljesen jogszerűen voltak ott a versek, csak aztán egy jó kis jogharmonizáció miatt nekik kellene kipengetni a jogdíjat, amit nem igazán engedhetnek meg maguknak. Tiszta sor, már csak az a kérdés, hogy milyen jogdíjat, és kinek? Tessék mondani, ki az a Makai Ádám? A költő nővérének unokája? Mégis, mi jogon igényel még jogdíjat 68 évvel József Attila halála után (a szerzői jog alapján persze, amely szerint ez 70 évig jár). Node mégis, mi köze neki a költő életművéhez? Ha egyenesen az ő unokája lenne, akkor még csak-csak (de tudjuk, J.A. nem jeleskedett ezen a téren), ám ez a kapcsolat enyhén szólva kissé laza.
Némileg furának tűnik ezek után Makai Ádám nagy igyekvése, arról nem is beszélve, hogy láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatja rokona verseinek népszerűsége. Tök jó ugyanis, hogy idén nagyszerű József Attila emlékévet rittyentettek ide, de az is valószínű, hogy pont a felnövekvő nemzedékek foglalkoztak ezzel igen keveset – kivéve amikor tanáraik elcipelték őket valami ilyenre. Közhely, de egyben igaz is: eme ifjak egyre nagyobb számban a netre támaszkodnak, és bár valószínűleg nem terhelték volna végzetesen túl a MEK szervereit József Attila versekre vadászva, de legalább a lehetőség megvolt arra, hogy rábukkanjanak a költő életművére (mint ahogy e sorok írójának is arra, hogy eléggé el nem ítélhető módon a József Attila szövegeiről is szóló szemináriumi dolgozataihoz a MEK-et lapozza, ha épp nem volt a közelében verseskötet).
Makai Ádám anyagilag biztosan jól jár, de valljuk be: ez nem túl fontos a magyar kultúra számára. József Attila verseinek elérhetősége inkább az lenne, de láthatóan a József Attila emlékévben sem akadt a hivatalos megemlékezések, ünnepségek sorozata közben akarat arra, hogy ezt biztosítsák pl. Makai kifizetésével. Talán eggyel kevesebb fogadást kellett volna tartani.
A Silent Library online könyvtár ügye egyszerűbb. A felkerült könyvek sértették a szerzői jogot, a kiadók azt mondták, hogy le velük, az üzemeltető meg egészségesen pragmatikus volt. Már csak azt nem érteni, hogy ezek után a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete etikai bizottságának elnöke miért akar mindenáron egy kémsztorit kreálni a dolog köré, amely szerint a Silent Library valójában az újabb orosz hatalomátvétel eszköze lett volna (mert ugye a szerver Oroszországban volt). Nem lenne egyszerűbb és etikusabb azt mondani, hogy fiúk, mi szeretjük ám a kultúrát, ám annyira nem, hogy a mi könyveinket ingyenesen felrakjátok a netre?
Szántó György Tibor elnök emellett nagyon naív is, vagy legalábbis annak kíván látszani. Nem érti, hogy a fenébe tölthették le hétezren az általa fordított Vonnegut könyveket, amikor a kiadója évi ötezret bír csak eladni. Nos talán azért, mert a könyvek úgy általában nem olcsóak (főleg az igényesebb kiadások), és bár állítólag úgy jön felfele az életszínvonalunk, mit buborék a fröccsben, sokak számára – például a vékonypénzű diákok, egyetemi hallgatók számára – a könyv luxuscikk. Épp ezért letöltik ingyé’.
Persze a kiadók megtehetnék, hogy maguk kezdik meg a digatalizált könyvek árusítását, a bolti árnál jóval olcsóbban, hiszen az ár jelentős része a nyomdaköltség, a terjesztői díj és az árrés következménye, a fordítói, lektori, korrektori és tördelői díjak jóval kevésbé nyomnak a latban, főleg miután sok kiadó (még a nagyobbak is), imádnak spórolni a szöveggondozáson. Tényleg, az ügyben nem lép az MKKE etikai vagy bármilyen bizottsága, hogy mai napig rengeteg könyv borzalmas fordításban, nulla szöveggondozással jelenik meg? Vagy ez nem sért direkt üzleti érdekeket?
Nyugaton, a zeneletöltések kapcsán végignéztük már mindezt: ott a kiadók egy idő után rájöttek, hogy az inkvizíció mellett az jobban használhat, ha maguk kínálják fel a letöltést – pénzért. Lehet persze azzal jönni, hogy a könyv csak a papíron az igazi, de könnyen lehet, hogy ez nemsokára semmit sem fog mondani. Akkor meg lehet siránkozni, hogy haldoklik a kultúra. Ha ilyen felelősei vannak, nem csoda.
Herbie
2005-09-20 11:47:23Chantico:
(Megpróbálok visszakanyarodni az eredeti témához.)
Én változatlanul azt nem értem - különösen, ha van közöd a közgazdaságtanhoz -, hogy miért a szerzőkön/fordítókon keresztül vizsgálod a kérdést, mikor szerintem triviális, hogy nem ők a piac meghatározó szereplői, hanem a kiadók (mint cég és mint személy).
Változatlanul nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy miért az eddig is komolyan kihasznált és többnyire alulfizetett szellemi tevékenység jogait akarod megnyirbálni szép új világodban, ahelyett, hogy a kézenfekvő gazdasági részét akarnád megreformálni? Szerintem a könyvpiac mai helyzetéért nyilvánvalóan nem a szerzők (mint szerzői jogok birtokosai, beleértve a fordítókat, stb.) felelősek. Ráadásul gazdasági szempontból sokkal könnyebb a kiadókat vizsgálni, ezen a téren pedig csak otthonosabban mozogsz, mint a szerzők és jogaik világában (amiben meg nyilvánvalóan nem). Biztosan okos dolog ködös információk alapján, a szakma ismerete nélkül rögtön -radikális- megoldásokat szórni? Az ilyesmit hagyjuk meg a politikusoknak.
Emellett a kiadók hibáiról, felelősségéről, szerepükről a mostani helyzetben köteteket lehetne teleírni, és a tényleges szakma résztvevőitől hetekig hallgathatnád a kiadók elhibázott/kontár döntéseiről szóló tirádáit.
Amellett, hogy vitában továbbra sem okos dolog más érveit figyelmen kívül hagyni (különösen, ha cáfolni kéne, vagy vitatkozni vele), illetve nem törődni azzal, ha mások rámutatnak, hogy nincsenek logikai kapcsolatok a következtetéseid és a reakcióid között, ha ennyire nem vagy képben a témával, amibe belerongyolsz, a tájékozódás vagy érdeklődés mindig hasznosabb, mint a kinyilatkoztatásra hajazó megoldások felvázolása. Utóbbira amúgy sem érdemes vállalkozni, még akkor sem, ha behatóan ismeri az ember a témát.
Szóval, szerintem hagyjuk a számolásokat (legalábbis itt), mert ez egy olyan képlet, aminek kevesebb mint a felét ismered. Marad az eredeti konfliktus: a szerzői jogok járnak, az SLP vétett a törvény ellen, József Attila örököse és az MKKE pedig sajátosan értelmezi (kihasználja?) az ő jogaikat, és illene inkább a saját portájukon rendet tenni.
Attila
2005-09-20 13:09:31"Igazad van, én is gondolkodtam ezen."
(...)
Kérem kapcsolja ki.
Chantico
2005-09-20 14:29:18Herbie:
"Én változatlanul azt nem értem..."
Akkor valószínűleg rosszul magyaráztam, vagy rossz ötlet volt. A szerzők pont úgy lehetnének szűk kersztmetszet, meghatározó szereplők, mint a kiadók és terjesztők, csak összehangoltan kellene cselekedniük. Ha nem szerveződnek meg, akkor ez úgy is elképzelhető, hogy olyan körülményeket termetünk, amire egyformán reagálnak. Mellesleg azt hiszem azért is a szerzői jogok felől közelítettem, mert a cikk is erről szólt.
Azóta a fórumok olvasgatása és a válaszaitokon való gondolkodás közben nekem is finomodott a véleményem, most már nem vetnék fel ilyen radikális beavatkozást, inkább finomabb és több területet (pl: oktatás, könyvtárak, stb.) érintő beavatkozásokban gondolkodnék, konkrétumokra most nem válalkoznék.
Egyébként az eredeti javaslatomnak voltak olyan elemei, amelyek nem a szerzők ellen, hanem mellettük szóltak: lehessen hosszabbítani szerzői jog érvényességét (díj fejében - ez garantálná, hogy csak akkor tegye az illetékes, ha még tervei vannak vele, gondozni fogja), teremtsenek lehetőséget arra, hogy elektronikus (köz)könyvtár formájában elérhetővé tehessék a szerzők műveiket, amelyekért annak fejében kapnának jogdíjjat, hogy hányan töltik le a művüket (elismerem ez utóbbi elég kiforratlan ötlet megintcsak). Csak azt tartom nagyon méltánytalannak, hogy 70 évre rá lehet ülni egy szerző életművére, pedig azok a művek, nem csak a szerzőkhöz, hanem kicsit azért az olvasókhoz és a magyar kultúrához is tartoznak, ha jogi értelemben nem is de mondjuk morális szempontból. Mondjuk a Project Guttenberg magyar megfelelője pedig gondozhatná a gazdátlan könyvek elektronikus kiadását.
"Biztosan okos dolog ködös információk alapján, a szakma ismerete nélkül rögtön -radikális- megoldásokat szórni? Az ilyesmit hagyjuk meg a politikusoknak."
Vad ötlet volt, ezt sose titkoltam. Ha halvány esélye lenne, hogy ennek alapján esetleg valamit lépne valaki, akkor asszem elő se hozakodtam volna az ötleteimmel. De azt gondoltam, hogy egy szerepjátékokhoz kötődő fórumon belefér egy radikális "mi lenne ha".
Egyébként, a mai fejemmel azt mondanám, hogy a rendelkezésemre álló korlátos információ birtokában nem valószínű, hogy bármiféle működő megoldást találhatnák. Ebből kiindulva nekem ennyire tellett.
"vitában továbbra sem okos dolog más érveit figyelmen kívül hagyni (különösen, ha cáfolni kéne, vagy vitatkozni vele)"
Bocs, de próbáltam semmit sem figyelmen kívül hagyni és mindenre értelmes választ adni. (Ld alább.) Ha nem sikerült, azért mégegyszer elnézést kérek.
C.
Orastes
2005-09-20 15:19:59Chantico, nem akarod ezt abbahagyni végre? Dögunalom az egész és mostmár totál értelmetlen amit művelsz. Vagy még mindig nem fogtad föl?
Chantico
2005-09-20 15:30:37"Szóval, szerintem hagyjuk a számolásokat (legalábbis itt), mert ez egy olyan képlet, aminek kevesebb mint a felét ismered."
Rendben egyetértek, az előzőekhez semmit nem fogok már hozzáfűzni, még jó hírem védelme érdekében se, úgyis elúszott, ha volt egyáltalán.
"József Attila örököse és az MKKE pedig sajátosan értelmezi (kihasználja?) az ő jogaikat"
Ez alatt mit értessz? Azt hittem, Makai Ádám teljesen jogszerűen járt el (ha mondjuk nem is örülök neki/ értek egyet vele), az MKKE pedig a szerzők (és kiadók) jogát próbálta védeni és legfeljebb annyiban nem felelt meg a törvény betűjének, hogy olyan könyveket is levetetett, amelyek felett nincsenek az általa képviselteknek semmiféle jogai. Valami elkerülte volna a figyelmem? Hogyan kellene értelmezniük a jogaikat?
C.