Csirkék szíve Ámorly módra

Hozzávalók 4 személyre (ők: Geek és haverjai Lámer, Lúzer és Munchkin)

1-1.5 kiló csirkeszív
1-2 doboz / üveg sör (ízlés szerint, de nekem a Zlatny Bazanty jön be)
15-20 deka liszt (legyen több is ha kell még)
2 tojás
Olaj
Só, bors, sült fűszerkeverék (nem a fűszerek sültek, hanem az étel, amihez valók)
Barbecue szósz
Chilli szósz
Satay bambusz nyársak, vagy ezek híján hurkapálcikák.

Elkészítés

Először is a legfontosabb feladat a csirkék szívének megszerzése. Senkinek nem ajánlom, hogy ezzel diszkóban vagy hasonló helyeken próbálkozzon, mert azoknak a csirkéknek a szíve nem alkalmas ezen étel elkészítéséhez. Kivételt képez ez alól a „Kannibál módozat” de azt majd tán egy másik alkalommal tárgyaljuk ki. A baromfiudvaron se kutassunk, mert az ételhez olyan mennyiségű szív kell, hogy nem csak anyuka csirkéi látnák kárát, de még a falu többi baromfiudvara is. Sőt, ha nagy kajálást szervezünk, akkor még esetleg a két szomszédos falué is. Vegyük azt alapul, hogy nem is minden geek vidéki, így javaslom a köztes megoldásnak valamelyik jól bevált bevásárlóközpont felkeresését. Nos a csirkeszív valami fura oknál fogva egy elég megvetett, és érdemtelenül lesilányított alkatrésze a csirkének, holott nélküle elég nehezen működne a madárkánk. (Bár ezzel ellenkezni látszik, hogy számtalan szívtelen csirke él vígan a világban…)
A nagyobb áruházláncokban előfordul, hogy lehet külön is kapni a szívet, de ha nem, akkor a csirkemájjal együtt kerül forgalomba. Ez esetben vagy turkálunk, vagy kénytelenek leszünk megvenni vele a májat is, ami remek kaja, de a jelen ételhez nem szükséges., így azt eltehetjük ínségesebb időkre. Ha megvan a kellő mennyiségű szív, már nyugodtan sínen érezhetjük magunkat. (Mint József Attila, csak mi inkább hosszában tegyük). A liszt, tojás és a fűszerek olyan alapdolgok, hogy ezek beszerzésére most nem is fecsérelnék szót. Térjünk inkább át, Isten egyik nagy találmányára a sörre. Az étel neve Ámorly módon. Ebből fura szóösszetételből az „Orly” rész az, amely komoly relációban van a sörrel. Orly egyébként az egyik francia reptér neve is, de a logikai fonallal ellentétben az nem áll kapcsolatban a sörrel. Az Orly mód ugyanis a sörtésztát jelöli. Ez egy olyan katymasz, mint a palacsintatészta, csak tej és szóda helyett sörrel készül. A sör megválasztását bízzuk nyugodtan a kedves felhasználó geekre, így garantáltan el fogja rontani. Bár végül is bármilyen sör megteszi…az alkohol (sajnos) úgyis kifő belőle, így eme étel fogyasztása berúgási céllal nem javasolt. Mindenki részesítse előnyben azt a sörgyárat/forgalmazót, amelyikkel szimpatizál. Ha megvan a sör, akkor már csak a Barbecue szósz és/vagy Chilli szósz levadászása marad. A hiedelmekkel ellentétben eme két dologhoz kevéssé ajánlott a sörétes puska. A szószokat – meglepő és mulatságos módon – a bolt szósz részlegében fogjuk találni, jó eséllyel a majonéz és a konzervek között. A barbecue szósz nem más, mint egy hazákba szakadt, füstös amerikai bevándorló. Egy édeskés-savanykás és erősen füstízű, pikáns mártás, ami a tengeren túl elmaradhatatlan kelléke a Barbecue-partiknak. (Nélküle hogyan is hívhatnák a bulit barbecue partinak?) A Chilli szósz, pedig egy csípős, hasonlóan pikáns paprikamártás. A legjobbak (a sportcipőkkel ellentétben) Kínából vagy Dél-kelet Ázsiából származnak. Ha kapunk olyant, amiben magok is vannak, olyant vegyünk, ha nem, akkor ne. Ez a két íz alapban elég, de az ínyenc geekek további mártásokat is megpróbálhatnak.

Ha a bevásárlás megvolt, akkor kezdődhet a móka. Kétféle képen lehet nekifogni a szívnek. Lehet pácoltan vagy pácolatlanul. Ha pácoltan akarjuk készíteni, akkor célszerű 1-2 nappal előbb nekifogni, hogy a pácunk, mint Sturm lándzsája a Kék Sárkányt, úgy járja át a szívet. A pác lehet hagymás édes-savanyú, vagy borsos-mustáros. Ízlés szerint. Ha pácolunk, akkor ezekhez sem árt megvenni a hozzávalókat, mert különben pácban leszünk. Vagyis nem. Pont hogy akkor nem leszünk pácban. Vagyis…ah, tulajdonképpen hagyjuk!

Mi most koncentráljunk a pácolatlan verzióra. Mint tudjuk, a csirkeszív elég rágós kis jószág, ezért elő kell puhítani őket. Akár csak az életben. Három módszer létezik. A főzés, a sütés vagy a húsklopfoló. Mivel a formát szeretnénk megtartani és nem valami amorf húspépre van szükség, így a harci kalapácsot hagyjuk ki a sztoriból. (Az a Warhammerbe való inkább) A főzés egyszerű sós-babérleveles, egész borsos vízben lehetséges, de én most az elősütött verziót ismertetném.
Fogjuk a szíveinket, mossuk meg, (ha pácoltan készítettük, akkor meg nem mossuk!!) csepegtessük le, majd fűszerezzük egy kis borssal, csipet sóval (a már ismert háromujjas módszer alkalmazása javallott.) és sült fűszerkeverékkel, majd egy serpenyőben (vagy Wokban – ami a hiedelmekkel ellentétben nem egy kínai kung fu film főhőse, hanem egy ovális, mély acélserpenyő) melegítsünk fel olajt. Fritőzben is végezhetjük a műveletet, ha rendelkezünk vele. (A fritőz egy olajsütő, és nem egy francia utcalány neve.) Annyit, hogy a szívek jó bőséges zsiradékban süljenek. Nem kell nagyon forrón dolgozni, mert a szív így hajlamos túlságosan összetöppedni és kiszáradni. Ha egy 15-20 percig közepes lángon (ami a kicsi és a nagy között van félúton) elősütjük az már jó. Célszerű időnként egy-egy átlagos példányt kiemelni és megkóstolni, hogy puhul-e. Amikor már nem érezzük borzalmasan rágósnak, csak „kicsit” rágósnak, akkor közel a végcél. Innen még 3 perc és levehetjük, majd csöpögtessük le.

A tészta következik. Tegyük egy tálba a lisztet. Egy pohárba üssük bele a tojást. Erre azért van szükség, hogy ha ne adj isten záp lenne, vagy egy kiscsirke bukkanna elő csipogva, akkor ne a lisztbe pottyanjon és ne kelljen azt dolgavégezetlenül a kukába hajítanunk. Ha mind a két tojás megfelelő (Trívia: Egy EU szabvány, normál méretű tojásnak 65 grammosnak kell lennie.) akkor tegyük bele a lisztbe, bolondítsuk meg csipet sóval, majd egy habverő segítségével, a söröcske folyamatos adagolása mellett keverjük a tésztát simára. Nyugodtan lehet jóval sűrűbb, mint egy átlag palacsintatészta, (valahol átmenetben egy lángos tésztája és a palacsintatészta közt) mert teljesen be kell fednie majd a szíveket. Ha megvan, hagyjuk kicsit pihenni. A tésztát és a geeeket is. (ennyi kavarás után csoda, ha megfáradtunk?) Ha szusszantunk egyet és elfogyasztottuk a sör maradékát, akkor keverjük össze az elősütött szíveket a tésztával. Vagy a másik módszer (a lassabb), hogy egyesével mártjuk bele a szíveket a tésztába, és így mennek a forró, bő olajba. Én az első módszert szoktam alkalmazni. Ha megvan, akkor egy kis pecázási gyakorlat jön, hogy az elmerült szíveket kikotorjuk a masszából. Ezeket dobjuk bele az időközben felforrósított bő olajba, ami takarékossági szempontok miatt nyugodtan lehet a szív elősütésére használt adag, abban az esetben, ha nem égettük szénné. Most lehet forróbb, mert a massza hamar megszívja magát vele máskülönben és ez nem célunk. Ellenben a falatkákat aranybarnára sütni annál inkább. Ennyi még pont kell a szíveknek, hogy megpuhuljanak teljesen. Ha kész vannak, egy szűrőkanállal horgásszuk ki őket, és egy kis csöpögtetés vagy szalvétás kezelés zsiradék eltávolítás után tehetjük őket egy tálra.
Most következik a recept Ámor része, azaz a szívecskék Puttó nyilaival való által lövése. Vegyük elő a bambusznyársakat. Ha ilyenünk van, akkor elkerülhettük a korábbi faipari munkákat, amelyet a normál hurkapálcák kihegyezése jelent, és amely közben egy autentikus geek legalább két ujját vágta el sikeresen, amelyeken most ormótlan kötésnek kell lennie. Emiatt pedig az illető alkalmatlan a finom motoros feladatok ellátására. A bambusznyársakat célszerű a felhasználás előtt kicsit vízbe áztatni, így jobban fognak funkcionálni, ezt tapasztalatból mondom. Nos, ezekkel a kis szimbolikus „Ámor nyilakkal” szurkáljuk át a szíveket, apró buzogányokat készítve belőlük. Egy pálcikára egy szív…vagy esetleg kettő. Így már könnyedén mozgathatóak és szabadon mártogathatóak a kis tálkákba előkészített szószok bármelyikébe, és mivel a szemünk már kopog az éhségtől, jóízűen elfogyaszthatjuk!

Amint látható ez a kaja egy könnyed snack, vagy inkább előétel. A jóllakáshoz igen nagy mennyiséget kell belőle betermelni. Viszont egy geek-partin „istenkirállyá” válhat vele a készítője. Köretnek fogyasztható hozzá valamilyen saláta vagy krumplipüré is. Italnak, pedig valamilyen félédes fehérbor vagy maximum rozé. Kiskorú geekeknek pedig üdítőital ízlés szerint.