Katyvaszregény, avagy Stephen King: Callai farkasok

Nem árulunk el túl sok újat azzal a megállapítással, hogy Stephen King profi író. A profizmus és az unalom azonban sokszor kéz a kézben jár, és ez alól King sem kivétel. Mára kissé kiszámítható regényei között üdítő kivételt jelentenek a Setét Torony ciklus tagjai: könnyen lehet, hogy ez a sorozat King életművének legjelentősebb része.

Az mindenesetre biztos, hogy a ciklus végigkíséri Kinget pályáján. Elmondása szerint az első részt még végzős egyetemista korában kezdte el írni, ám hosszú évekbe telt, míg majd’ negyedszázaddal ezelőtt meg is jelent a kötet. Jó ideig az is kétes volt, hogy képes lesz-e az író befejezni a sorozatot, ám mára vége a kétségeknek: a sorozat tavaly teljes lett hét kötetével, és ha minden jól megy, hamarosan hozzánk is megérkezik az utolsó két rész. Egyelőre azonban meg kell elégednünk a sorozat ötödik kötetével, a Callai farkasokkal.
Az 1996-ban elkészült negyedik rész után jó hét évbe telt, mire kiadásra került a Callai farkasok, igaz, King láthatóan úgy gondolta, hogy akkor már az egész sorozatot kivégzi, mert gyorsan jött a záró két könyv is. A Callai farkasokon meglátszik mind az újraéledő lendület, mind az eltelt idő: a regény jóval magával ragadóbb elődénél, és az alapkoncepció is tovább finomodott. A Setét torony ciklus igazán nagyratörő vállalkozás: King hihetetlenül összetett és gazdag világot hozott létre, tele keresztutalásokkal. Az alternatív valóságok sokaságát mozgató fikciók manapság nem mondhatóak ritkának, ám a Setét torony igazi mintamű ebben a csoportban. King biztos kézzel keveri össze a legkülönbözőbb sci-fi és fantasy sablonokat, és a sorozat akár tiszteletadásnak is felfogható a szcéna legjelentősebb írói felé. A könyvek rengeteg része így akár idézetként is felfogható (a pozitronika például Isaac Asimov robottörténeteire utal, a harmadik részt záró találós kérdés játék az őrült mesterséges intelligencia és a főszereplők között pedig Bilbó és Gollam beszélgetésére Tolkien Hobbitjában), de mindezek az utalások szépen beépülnek a szövegbe. A negyedik rész után még lehettek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy véghezvihető, kiteljesíthető-e ez a monumentális kompozíció, ám az ötödik kötet után kevés kétely maradhat: a Setét Torony ciklus nagykorú lett.

A Callai farkasok alapstruktúrája a Hét szamurájt – pontosabban annak westernátiratát – idézi meg, ám rengeteg elágazást, más történetet foglal magában. A már eddig is bőséges szövegközi játékok újabb elemmel gyarapodnak: King saját életművét is beleszövi az utaláshálóba: az egyik új szereplő, Calahan atya az egyik első regényéből, a Borzalmak városából kerül elő, és a könyv zárlatában a szerző még egyet csavar az amúgy is igencsak összetett szerkezeten. Mindemellett a könyv bővelkedik az idősík- és térváltásokban; King mesterein illeszti össze az első látásra minden irányba szétágazó szálakat. Ez az összetettség a könyv nyelvezetén is érezteti hatását. A regényben nagy szerep jut a különböző szlengeknek, beszéd- és írásmódoknak, és a magyar fordító, Bihari György kitűnő munkát végzett ezen a téren – is. Világteremtés, történetszövés, karaktereknek és viszonyaiknak ábrázolása: King minden területen igencsak érti a dolgát.

A magyar kiadás összképe vegyes. Bihari György fordítása most is kitűnő munka – nem csoda, hiszen immár mintegy két évtizede fordítja Kinget – ám a kiadvány több részére nem jellemző ez a gondos munka. Az elülső borító még rendben van, ám nem tanácsos megfordítani könyvünket. Első körben a hátoldalon található „festmény” sokkol minket, ami sikeresen reprezentálja a hazai fentezi kiadványok jelentős részének gagyi imázsát, mintegy a Cherubion kiadót idéző módon, majd ezen túlesve az ismertető olvastán sápadunk el. A szöveg írójának láthatóan nem sikerült túl közeli kapcsolatba kerülnie a regénysorozattal, különben nem állítana olyan abszurd dolgot, miszerint a „homárszörnyek” ejtették teherbe az egyik főszereplőt. Valóban szerepeltek ilyen lények a sorozatban, de rövid tündöklésük idején inkább az ujjak leharapásában, mintsem nők megerőszakolásában jeleskedtek. Egy fekete pont a kötet szerkesztőjének.

A fentebbi hiányosságok ellenére is több mint érdemes beruházni a Callai farkasokba. Annak, aki eddig is figyelemmel kísérte King ciklusát, ez valószínűleg magától értetődő dolog, ám az eddig habozóknak, közömbösöknek sem árt meggondolni, hogy hogyan verik el pénzüket. A jelek szerint a Setét torony az elmúlt évtizedek legjelentősebb, legeredetibb sci-fi, fantasy alkotásává nőtte ki magát.

Stephen King: Callai farkasok. Európa, Bp., 2004

forrás: pecs.index