Hogyan játsszunk Ravnost?

Ugyan már sorra jelennek meg magyarul a klánkönyvek, mégis úgy döntöttem, összeállítok egy kis útmutatót a Ravnos klánhoz. Egyrészt mert klánkönyvek csak lassan csordogálnak a piacon, másrészt mert amennyire én tudom, csak nagyon kevesen játszanak shilmulóval. Hátha többen is kedvet kapnak hozzá. Ez nem szentírás, használja az, kinek jólesik. Továbbá, mint gádzsó, nézzétek el nekem, hogy igazi mélységében nem vagyok járatos a cigány szokásokban, csak a magam tapasztalatából építkezem.

Világnézet, szokások
A ravnosok egyetlen „kötelező” jellemvonása, hogy csak a maguk törvényét tartják be. Ez nem elsősorban a paradoxon ösvényét takarja, hanem azokat az iratlan dolgokat, amiket már halandóként is követtek. Ez alól a gádzsó (nem cigány, és esetünkben nem is indiai) ravnosok kivételek, az ő gondolkodásuk gyakran távol áll a shilmulók hagyományos világlátásától, és itt nem is foglalkoznék velük különösebben.
A ravnos számára kétféle ember létezik: cigány és gádzsó. A különbség annyi, hogy a cigány gyakrabban átlát a trükkjeiken, és neki elnézik, ha (arra vetemedne) átveri őket. Persze, ha rájönnek a csalásra, egyből harag van, és rossz esetben azonnal vért kíván az ügy. A bosszú azonban nem olyan komoly, mint amilyennek látszik, csak nagyon ritkán halálos. Előkerülnek a fegyverek, villognak a fogak-karmok, de általában csak egy kis verekedés lesz belőle, némi rongálással-rablással fűszerezve. Jobb esetben (vagy ha gyöngébb) a sértett csöndesen vár, amíg fordul a kocka, és ő lógathatja be azt, aki ártott neki. A ravnosok a legkülönfélébb okokból verik át egymást: régebbi sérelem, a másik nagyon villogott az új kocsijával vagy nagy volt az arca, de az is megesik, hogy tréfából tűnik el a benzin a kocsijából. Természetesen ez pont akkor fog kiderülni, mikor menekülni kellene.
A gádzsótól mindezt nem nézik el. A ravnos vérmérsékletétől függ ugyan, mennyire ad hangot megvetésének, de igen gyakran tekintenek úgy a gádzsókra, mint akik „nem értik a csíziót”. Ha megnyerőnek próbálnak tűnni, fapofát vágnak, nem hagyják, hogy irányítsanak. Ha üzletet akarnak kötni, gyanakodva állnak hozzá, és kipróbálják, „csicska-e”. Ha igen, minden lelki bántalom nélkül lehúzzák róla a gatyáját is. Ha gádzsó veri át a shilmulót, sosem fogják neki elfelejteni. Nem feltétlen mutatják, de előbb-utóbb kamatostul visszaadják a kölcsönt. És nem egyedül, mindenkit mozgósítanak, akit csak meg tudnak nyerni az ügynek; akár a „bűnös” minden ellenségével összefognak, ha a saját rokonaik, barátaik kevésnek bizonyulnának.
A ravnosoknak nagyon fontos a rokonság. Sosem tagadnák meg (nyíltan) a segítséget az övéiktől. Aztán, ahogy az lenni szokott, előbb-utóbb benyújtják a számlát. A shilmulók közt soha semmi nincs ingyen. Viszont ők ezt nagyon jól tudják, és apró figyelmességekkel próbálják elkerülni a majdani visszafizetést – egy elsuttogott titok, egy autó, amely jókor volt jó helyen, pártfogás valami vitás ügyben – mindezt kérés nélkül. Jobb, ha én döntöm el, mit adok, mintha más mondja meg, nem igaz? Hasonlóan van ez a menedékkel is. Az olyan városban, ahol sok ravnos él, mintegy „körbelakják” egymást. Mindegyiküknek van két-három menedéke (pince, lakás, furgon vagy éppen egy puccos villa), ha az aktuálisat megunják, hát meglátogatják valamelyik testvérüket. Aki persze lehet, hogy épp másnál tölti a nappal, de ez csak ritkán jelent gondot. Ha meg nagyon őrzi a házát (kutyák, lövöldöző ghoulok), az gyanús, biztos rejteget valamit. Megyünk lopni…
Szintén sokat számít a hírnév. A ravnosok pletykahálózata néha a toreadorokét is megszégyenítve képes egyiküket a mennyekig emelni, másikukat a pokolba taszítani. Ezek a hírek viszont nem érnek a klánon kívülre. Mindenki tudni fogja a családban, hogy te loptad el a hercegi menedék kulcsait, de még a nosferatuk is vért izzadnak, mire a nyomodra akadnak. Még a halálos ellenségeid sem fognak köpni. És hasonlóképpen – ha valakiről kiderül, hogy csicska, mindenki rajta fog röhögni, vagy lehúzzák, ha lehet. Ezért vigyáznak az erősnek, hatalmasnak, tapasztaltnak bélyegzett ravnosok, és általában mindegyik a maga jó hírére.

A család
A cigányokhoz hasonlóan ha elég sokan élnek egy városban, család(ok)ba tömörülnek. Az adott hely szokásától függ, de általában nem sokat törődnek a vérvonallal, a „tisztavérű” családokra mégis fölnéznek kicsit, és az oda tartozókban is van egyfajta fölényérzet a többiekkel szemben. A családon belül mindenkinek megvan a maga helye-rangja, amely általában azon múlik, milyen régóta tartozik a ravnos az adott famíliába, illetve mennyire szimpatikus a családfőnek. Neki elég karizmával kell rendelkeznie ahhoz, hogy a többiek hajlandók legyenek követni, és elég dörzsöltnek, hogy ne tudják átverni. Az ilyesmi elég sokat ront a tekintélyén, még akkor is, ha móresre tanítja az elkövetőt. És akkor már pilloghat körbe ijedten, ki az, aki a helyére pályázik. Próbálkozó szinte mindig akad, mert a családfő nem csak formális rang, a ravnosok (legalább a látszat kedvéért) tisztelik őket, a szavuk törvény. Amivel már csak mellékesen együtt jár egy csomó üzleti érdekeltség, amit a klán esetleg birtokol a városban.
A családfők azok, akik a hozzájuk tartozó shilmulokat összefogják. Ők szervezik meg a nagy, átfogó üzleteket, és valamilyen szinten gondoskodnak róla, hogy „rokonaiknak” meglegyen, amire szükségük van: menedék, préda, és ha netalán hiányozna, elfoglaltság. A családhoz tartozó ravnos gyakran vezeti bátyja (ez a leggyakoribb megszólítás) mulatóját, zálogházait, feketepiaci érdekeltségeit, amiből persze neki is elég szép jutalom esik le. Ez lehet egyszerű pénz, de valamilyen értékesebb tárgy is, egy jól képzett ghoul, esetleg titkos tudás. Aki pedig kitartóan pedálozik és megfelelő ajándékokkal megnyeri a családfő jóindulatát, igen zsíros honoráriumra számíthat – a ravnosok nem garasoskodnak az övéikkel.
Ha az adott városban több család is létezik, általában vajda is van, bár a cím elnevezése változhat (apa/anya, nagybácsi/néni). Helyzetét nem könnyű meghatározni. A vajda egyrészt döntőbíró: ha valami vitás ügy támad a ravnosok közt, és zajt akarnak csapni vele, neki panaszolják el, hogy tegyen igazságot. Ez afféle színjáték, a klántagok akkor és azon dolgaikat viszik a vajda elé, amikor és amelyiket csak akarják. Az ítéletet viszont kötelezően el kell fogadniuk, ezért sokszor a gyöngébb, de vajdával jóban levő ravnos sír neki, hogy ez meg ez már megint kiszúrt vele. A jóindulat elnyerésének módja változatos: akad vajda, aki azt szereti, ha megalázkodnak neki, van, amelyik az ajándékokat várja el, van, aki szívességet kér. Lényeg, hogy a jóindulat rendes körülmények között nem több árucikknél.
A vajda hatalma viszont sokkal inkább föltétlen tekintélyében nyilvánul meg. A családfők elismerik maguk fölött (hogy miért, az más kérdés), gyakran ő maga a város legnépesebb famíliájának feje. Ha egy ravnost klánon kívüli bántalom ér, hozzá fordulhat. Ilyenkor a vajda az eset jellegétől függően cselekszik – elbújtatja a panaszost, vagy éppen összehívja a családfőket tanácskozni, ahol aztán megkéri őket, hogy a városban élő shilmulok ápolják le azt az elvetemültet, aki szegény szerencsétlen testvérkéjüket bántani merte. No persze a segítség nagyban függ attól, ki próbálkozott a szóban forgó ravnos megrendszabályozásával. Nincs olyan elbizakodott vajda, aki szembeszállna mondjuk a tremerekkel. De általában el tudja intézni, hogy a boszorkánymesterek békén hagyják védencét – megbeszéli a kápolna vezetőjével, vagy épp a herceggel. Egy kis ajándék sem kizárt. A bajba jutott ravnos pedig kezdhet gondolkozni, mivel is fogja meghálálni a közbenjárást.
Ha egy ravnos gyermeket akar teremteni, illik kikérni mind a családfője, mind a vajda véleményét az ügyben. Ez nem több formaságnál, csak a legritkább esetben tiltják meg neki a nemzést (a shilmulok amúgy sem ölelnek könnyen), bár nemtetszésüket néha ki szokták fejezni, ha a jelölt valami okból nem felel meg nekik. Ha ez utóbbi történik, nem tanácsos ellent mondani, mert a reménybeli nemző könnyen elvesztheti a vajda, illetve a családfő jóindulatát, amiből csak baj van. Ők ugyanis sértettségükben mondhatják, hogy nem ismerik el a gyermeket, és nem védik meg, amit a néhány ravnos élvezettel ki is használ. Ha pedig meg sem kérdezte őket, a gyors és szigorú megtorlás nem fog elmaradni. Így aztán az atya vagy kétségbeesetten próbálhat bocsánatért esedezni (valami szép ajándék kíséretében), vagy sürgősen távozik gyermekestül a városból, mielőtt a dolgok elfajulnak. No persze ezek a szabályok nem érvényesek ott, ahol nincs együtt „egy családra való” ravnos…

A ravnosok és a paradoxon ösvénye
Hasonlóan minden máshoz, a paradoxon ösvénye sem kötelező, nagyon sokan követik a régi cigány/indiai szokásokat, ezzel lassan málló emberségükbe kapaszkodva. A gádzsóknak ugyan ettől még nem lesznek sokkal kedvesebbek, legtöbbjük egyik esetben sem érti, mi mozgatja őket. Attól, hogy a ravnos megpróbál olyan maradni, mint az ölelés előtt, még ugyanolyan lelki nyugalommal fogja kisemmizni a nála gyengébbeket, ostobábbakat. Csak ahogy közelebb jut a fenevadhoz, úgy jelentenek neki mind kevesebbet azok a fentebb így-úgy-amúgy tárgyalt íratlan szabályok, amikhez tartotta magát, mígnem – hasonlóan mondjuk a kamarillás vámpírokhoz – elnyeli őket a bestia.
A paradoxon ösvényét követő ravnosok jóval kevésbé kiszámíthatóak, mint a többiek, hiszen kívülálló nem tudhatja megítélni, mivel akarja a shilmulo rendezni karmikus tartozásait, hajtani a májá kerekét. Ezeket a vámpírokat elsősorban nem a nyereség vagy az élvezet hajtja bajkeverésre. Az ilyesmit alacsonyabb rendűnek tartják ugyan, de azért nem aszkéták, túlzottan távol sem áll tőlük. Például ha ellopnak valamit, nem föltétlen azért tették, mert az adott dolgot maguknak akarták, lehet, hogy csak mert szerintük a tárgy addigi gazdája „nem érdemelte meg”, vagy ki akarták próbálni, mihez kezd nélküle, újabb információmorzsákat gyűjtve saját és áldozatuk dharmájáról. Hasonlóan ezért árulhatnak el rájuk bízott titkokat, próbálhatnak rávenni őrültségekre másokat, vagy épp lehetnek gyanúsan nagylelkűek (mondjuk amikor az imént ellopott tárgyat odaadják a károsult valamely nem túl kedves ismerősének, akitől persze bármikor vissza is lophatják). Az ösvény annyira személyre szabott, hogy lehetetlen meghatározni a rajta járó vámpír várható cselekedeteit. A játékos legkönnyebben karaktere esze járásából, de még inkább múltjából meríthet ötletet.

A helyzet az, hogy – minden más klánhoz hasonlóan – rengeteget lehetne még polemizálni a ravnosokról, de fölösleges. Azt a majdani klánkönyv nálam sokkal jobban el fogja végezni. Viszont remélem, hogy az érdeklődést sikerült fölkeltenem; néhányan talán kedvet kapnak egy kis cigánykodásra, még akkor is, ha ez a társaság talán nehezebb dió, mint a legtöbbször játszott kamarilla. Nem szólva arról, hogy a shilmulo vígan megél a kamarillás partiban is, ha elég okos; erről a valamikori mesélőnk tudna mondani ezt-azt. De ez már megint csak másik történet, lényeg, hogy néha tapogassátok meg a zsebeiteket, és ellenőrizzétek, megvan-e még a kedvenc ghoulotok mája! Jó játékot!