Tenger Gyöngye (A kis hableány) – vers

Címkék

Holdban ébredt sárga ágak,
Holdfény szülte vízi várak.
Korallvirág, tenger gyöngye
Szél suttog a vén fák hegyén,
De nem ott lenn , hol ők járnak.
Sötétkék haj sátrán villan,
Messze a zöld tenger színe,
Nővéreim nem rám várnak.
Királyleány, gyere velünk,
Hét tengerről hazaviszünk.
Haza hajók árnyékából,
El a vihar vad zajából-
Ember szeme meg nem láthat
Tenger mélye távolából.

Haza én nem megyek többé
A kék Vízipalotába,
Ahol ti nem, ott segít majd
A hét tenger boszorkánya.
Halfarkamat elcserélem
Emberleány szép lábára,
Kék hajam sötét hajára,
Csengő hangom kés hegyére,
Halandó hableány-lelkem
Ember-lány emberszívére.

Nem emlékszik, nem emlékszik,
Ki hozta a föld színére…

Kis hercegnő, választottál:
Visszavárnak a tengerek.
Kicsi húgunk, hosszú hajunk
Váltotta tőrt dobunk neked-
Siess, siess, hajnalra jár,
Hiába ha hangod adtad,
A napfényt még tán megleled.
E kés legyen új varázsbot,
Ha egy sziklaszirtbe vágod,
Vérét fakassza, ne vizét,
Fogd e tőrt és üsd át vele
Fejedelmed kemény szívét.

Hegyes a tőr, hosszú, fényes,
Ezüstvörös kővel ékes,
Sellőhajból font markolat,
Korallból a penge, éles.
Húgom, kövesd nénéd szavát-
Menj tovább a végzet felé,
Fogd kézen ködfátylas dalát!
Emlékezz, a hangod régen
Halálba hány ilyet hívott…
Emlékezz, most tégy ugyanígy:
Gyilkosod, lásd, ő fekszik ott.

Tán egy gyilkos, Démonfelség ,
Tán egy angyal, Elkergetett
Ki vagyok én, hogy megöljem,
S épp azért, mert mást szeretett…
Arcán fény- fehéres sugár,
Álmodva vén teliholdból,
Hajnallá válok én most már,
Káprázat a csillagokról.
Fényt szövök majd hosszú haján,
Holdas szemén könnycseppeket,
Így szeretem, óvom némán,
Ha fehér hab tenger fodrán,
Ezüstszínű tajték leszek.
Nővéreim, édes Tenger,
Embersorsom, Isten veled.

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Vendég Menor

    2004-11-17 14:33:21

    Szerintem ígéretes. Mármint jó. A hangulata nagyon egyedi... Azt hiszem, engem megfogott.

     

    Az eleje igaz, hogy kicsit furcsa, de nem is lehetett volna egyből a közepébe vágni. Szerintem jó megoldás, bár néhol kissé tényleg zavaróan hatnak a nem teljesen odaillő szóválasztások. De a rímkavalkád az elején szerintem épp, hogy nem zavaró, inkább felvezeti a hangulatot, összekavarva kicsit az olvasót... Vagy mondjam úgy, hogy örvénylik, mint a vihar korbácsolta tenger? :-)



    Vendég Starchaser

    2004-11-17 15:25:00

    Kyol: Andersen eredeti meséjében a sellők lelke haláluk után elenyészik és tengeri habbá válik.



    Vendég Kyol

    2004-11-17 15:30:33

    És még a halhatatlant is rosszul írtam, de sebaj:)

    Egyébként azért kérdeztem, mert a halandó lelék emberszívre cserélése nem jött nekem teljesen össze. Elvégre a lélek megmarad, nem?



    Orastes

    2004-11-17 15:41:59

    Nem rossz, bár a rímek helyenként erőltett kecskerímek. Mongyuk én nem vagyok az kimondottan nagy író, de azé' teccett. Jobb, mint az én verseim.



    Vendég Zimraphel

    2004-11-19 20:40:08

    A rímeket szándékosan dobáltam össze az elején, szándékom is volt, hogy zavaros legyen.

    Kyol: Az eredeti mesében a hableányok lelke csak akkor válik halhatatlanná, ha egy ember mindennél előbbre helyezi őket a szívében. A kis hableány tehát a saját létformáját adja fel egy másikért, amivel nem feltétlenül jár lélek is.

    Köszönöm a kritikákat!




belépés jelentkezz be    

Back to top button