Hogyan írjunk rossz sci-fit?

Mindenkivel előfordult már életében, hogy legalább egy-két rossz tudományos-fantasztikus történetet útjába vetett a sors, akár film, TV sorozat, könyv vagy képregény formájában. De mégis HOGYAN eszkábálják össze ezeket a zavaros és hihetetlen meséket? Greg Beettam és Stephen Geigen-Miller a megvilágosodás és a móka jegyében összeállították az alábbi listát, s lerántották a leplet a titkokról, melyek segítségével az írók évtizedeken át szállítani voltak képesek a mágikus és kultikus klasszikusokat.
Most TE is megírhatod saját csodákban és logikai hibákban bővelkedő sci-fi történeted, ha követed a lefektetett előírásokat.
Beettam és Geigen-Miller
10 írói szabálya rossz sci-fi alkotásához
1. Ne tegyél különbséget tudomány és technika között. Ezek az egyértelmű meghatározások csak megzavarnák a közönségedet, és különben is, mindenki tudja, hogy a tudósok minden idejüket csodálatos masinák barkácsolásával, színes vegyszerek egyik lombikból másikba töltögetésével és különféle tárgyak szórakozásból elkövetett besugárzásával töltik. Minden tudományos kutatás végső célja valami szerkezet megépítése vagy valami mágikus elixír kikotyvasztása. Tudományos körökben elképzelhetetlen, hogy olyan tudós akadjon, aki azzal vesztegeti idejét, hogy a fizika törvényein elmélkedik, s nem valami „termék” jár az eszében – és ez jó darabig így is marad, amíg van még óriásrobot, amit nem építettek meg és ember, akit nem kicsinyítettek le.
2. Ne tégy különbséget hardver és szoftver között. Teljesen egyértelmű, hogy a kettő ugyanaz, és egy tárgy „átprogramozása” egyúttal a fizikai összetételét is megváltoztatja. A kenyérpirítót is át lehet „programozni”, hogy halálos lézersugarakat lövelljen, vagy rád támadjon a kábelével, mint ahogy egy robotot is be lehet „programozni”, hogy húsz méter magasra nőjön. Minden felszerelés, még a legegyszerűbb is, szert tehet a gondolkozás, beszéd vagy mozgás képességére, csupán megfelelő „programozás” kérdése az egész. Ha nem hiszed, nézd meg egyszer Automan sorozatot.
3. A hatás fontosabb a funkciónál és a realitásnál. Magyarul, ha pengén néz ki vagy klassz a hangja, akkor értelme is van. MEGJEGYZÉS: Ez nemcsak a rossz sci-finek, hanem a Csillagok háborújához vagy az Űrszekerekhez hasonló sci-finek, valamint a pszeudo sci-fiknek (minden olyan nem tudományos-fantasztikus történet, amihez ízesítésül sci-fi elemek is járnak, mint például „A Jetson család.”) is LEGFONTOSABB alapszabálya. Ez nem feltétlenül rossz szabály. Valaki valamikor azt mondta George Lucasnak, hogy a légmentes űrben nincsenek hangeffektek. Ma Lucas multimilliomos szórakoztatóipart működtet, míg az a bizonyos illető párologtatót működtet a Tatooine-on.
A harmadik szabály egyik folyománya, hogy kis robbanás nem létezik..
4. A lángelméjű tudósok a tudomány minden ágában tökéletesen otthon vannak. Szakosodás nem létezik. Valószínűleg ezért olyan nehéz tudósnak lenni: mindent meg kell tanulnod. Vegyük például a Gilligan szigetének professzorát: Roy Hinkley professzorról többször állították, hogy tengerbiológus, mégis képes volt rádiót, bambuszból autót, titkos vegyületeket, lézersugarakat és Geiger- számlálókat produkálni. (Mindenre képes volt, kivéve a csónak fenekén befoltozni a lyukat!) Ha jobban belegondolunk, a környék tengeri élővilágát egyáltalán nem tanulmányozta, holott ez volt az, aminek leginkább le kellett volna nyűgöznie.
5. Néha állj elő „közismert” tényekkel, amikről soha senki nem hallott ugyan a történet előtt, de a cselekmény megmagyarázásához tökéletes eszköz. Ez nagyon hasonló ahhoz a módszerhez, amit a szüleink alkalmaztak, amikor öt évesek voltunk. Pl. a Godzilla vs. Megalon című filmben az egyik karakter a film elején megjegyzi, hogy „mindenki” hallott már Seatopia elvszett városáról. Miért… te talán nem?
6. Ne feledd, hogy bármilyen eszköz, amit rövid idő alatt a rendelkezésre álló alapanyagokból összeeszkábálnak, legalább olyan jól, vagy még jobban működik, mint az eredeti szerkezet, amelynek működését utánozni vagy helyettesíteni volt hivatott. Az ember szinte nem is érti, miért nem készítjük fegyvereinket és térugró hajtóműveinket gumiszalagból és rágóból. Ezt a szabályt „MacGyver törvényének” vagy „Doohan-elvnek” is nevezik.
7. Az idegen fajok gyakorlatilag az embereket tükrözik mind kinézetükben, mind kultúrájukban, s csak néhány feltűnő jegy teszi őket megkülönböztethetővé , pl.: zöldek, antennájuk van, nincs humorérzékük, stb. Vagy pedig bogarakra, gyíkokra, macskákra vagy hasonló jól ismert földi állatokra emlékeztetnek (ez lenne a szabály „gumiálarcos toldaléka”.) Általánosságban véve minden idegen lény olyan, mintha a Földről érkezett volna, de gyorsabbak az autóik. (Lásd a 3. szabályt.)
Hasonlóképpen minden földi lakost amerikainak kell tekinteni, kivéve, ha a film Japánban készült.
8. Minden rejtélyes vagy ismeretlen energiaforma (például az… ööö… radioaktív sugárzás) rendelkezik azzal a hatalommal, hogy már létező életformákat bizarr erőkkel ruházzon fel, megnövelje méretüket, vagy feltámassza őket. Próbáld ezt ki a barátaidon; az eredmény több órás megerőltető, de szerencsére rövid mulatság lesz.
9. Ne feledd, hogy a történet kezdetén bemutatott technológia mindig mindenkinek csak bajt okoz, míg a történet közepén és végén felbukkanó technológia mindig megoldja mindenki problémáját. Ezt akár „Bárcsak Kilencven Perccel Később Találtam Volna Fel” jelenségnek is hívhatjuk.
10. Végül, de nem utolsósorban, mindig tartsd szem előtt: minden korábban ismert tudományos törvényszerűség és elv szabadon újraértelmezhető, felülvizsgálható, vagy figyelmen kívül hagyható a történet vagy a fenti szabályok kedvéért.
Kiegészítés: A fenti szabályok mindegyike alárendelhető a 3. és 10. szabálynak.

Természetesen ki kell emelnünk, hogy nem minden történet szükségszerűen borzalmas, amelyik ezeknek a szabályoknak engedelmeskedik; tulajdonképpen sok közülük meglehetősen szórakoztató ostobaság volt. Márpedig azt mindenki tudja, hogy baromságokra szükség van időnként, különben nem találtuk volna fel a tízperces háborút, a férfifodrász-versenyt vagy Kaliforniát.

Forrás: www.xenosarrow.com