Macskanő (filmkritika)

Catwoman; 2004.

Naaaa jóóóóó, ahogyan azt Rája tanár úr mondaná Némó nyomában, mikor a kis hal zavarba jön, szóval itt van ez a Macskanő. Ami azt illeti, az utókezelés hatása alatt írok; gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon. Amit ugyanis Catwoman címen a mozikban mutatnak, azt valószínűleg tiltja valamelyik genfi egyezmény, vagy ha nem, hát kellene. Mindazonáltal megnézése a popcorn kreatív felhasználására készteti a nézőt.

Tudni kell, hogy a DC Comics képregénykiadó, melynek alkalmazásában olyan menő figurák állnak, mint a Batman, Superman, Justice League, vagy a progresszívebbek között John Constantine (aka Hellblazer), a Swamp Thing vagy éppen mindenki kedvenc Sandmanje, naszóval a DC a Warner tulajdonában van. Éppen ezért a Warner úgy abuzálja meg amúgy hátulról kedvenc intellektuális tulajdonait, ahogyan a kedve tartja, és nem baj, ha már a nézők is sikoltoznak a fájdalomtól (lásd Batman Forever & Robin), ő azért folytatja. Most éppen a Macskanőnél járnak, akitől kölcsönkérték a nevét, a többit pedig úgy húzták le a lefolyóba mint… ehehe, nos, mint főhősnőnket a film kb. 20 percében.

Namost, ebben még semmi rossz nincsen, feltéve, hogy kerítenek köré valami normálisat, mondjuk olyat, ami elég kólával és pattogatott koleszterinnel elérzéstelenített agyunk számára legalább nyomokban filmre emlékeztet. A sztori már első körben felejtős, a trükköket meghát ugye már elvileg tudják. Szóval. Karakterek, stílus, egyebek. Merhát Halle Berry ugyan jó husi, markolászni való, meg minden, és már a mellyét is mutogatta a másik hogyishívjákban (Kardhal! Ezaz!), és mióta Oscar-t kapott, kitalálták, hogy „hot stuff”, csak erről mondjuk a nézőket nem értesítették. A Bond az elvan nélküle is, az X-Men 2-ben meg ugye eléggé takarékra tették szegénykét, a Gothika meg kicsit felejtős, node ez után lassan visszakövetelik tőle a szobrocskáját a kis mancsocskájából.

Tehát. Macskanő. Ott tartottunk. A képregény legjobb időszakában így nézett ki, Selina Kyle-nak hívták, foglalkozását tekintve besurranó tolvaj, aki minden feminista büszkeségével túljutott a prostitúción. Bár egzisztenciája sosem volt neki, de legalább vagány, talpraesett (höhö!) csaj volt mindig is. És ha már bigét kell választani hozzá és ő kiöregedett a sok forgatókönyv körüli huzavona során (mondjuk a Superman film bodycountja nagyobb), akkor a fenti kép alapján alkatilag mondjuk őt, vagy egy hozzá anatómiailag hasonló idomú csajt kellett volna keríteni.

Eredet-sztorija van neki több is, de úgy nagyjából a következő dolgok NEM ismétlem NEM igazak rá: NEM Patience Phillips, nem dolgozna egy parfümcégnek mint buta titkárnő (nem, még Sharon Stone-nak sem), nem szende, esetlen lánykaként jönne rá a cég idétlen titkára, és nem fojtanák sose vízbe, hogy valami bárgyú, Midnight nevű plüsscica istenség feltámassza. Merugye például macskákat az álmoskönyv szerint azért szokás vízbe fojtani zsákba varrva, hogy elfogyasszák mind a 9 életüket, mire kikászálódnának. Juhé. Jelen esetben még ennyire sem bíznak a nyersanyagban, úgyhogy cicababánk, vagyis Macskanőnk eligazítást kap misztikus-harcos-fetisiszta-feminizmusból, méghozzá Midnight tytokzatos gazdájától, az orosz hölgytől, aki bizonyára Anasztáziának (az utolsó orosz cár lánya… másik történet) és Amande-nak (Besson Nikita c. filmjében főhősnőnk jómodor tanára, a fantasztikus Jeanne Moreau tolmácsolásában… ez is egy másik történet) mysztikus elegye. Blöegh. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy átnyújtsa a Macskanőnek a szerkót… nézzenekoda! Macska-maszk! Majdnem. Jöhet a tetőn ugrálósdi á’la Pókember 1, csak itt a gagyi trükköket az éjszakával és sok-sok szűrővel igyekeznek leplezni. A Pókemberben is gáz volt a hálóhintázás, de legalább volt vér a pucájukban és fényes nappal mutatták!

….Ééés a Macskanő NEM bőrmelltartóban és bőrgatyában flangálna, mert ugye nem azt hívják róla elnevezve „catsuit”-nak, vagyis macskacuccnak (sok jelmeze volt az évtizedek során, de sosem mutatott ennyit magából), és különösen nem flangálna így, ha félvér lenne a szentem, hogy könnyebb legyen azonosítani bőrszín alapján. Najó, jelmez, kosztüm, meg fikció, vagy miabánat, de hát a zorrómaszkkal megváltoztatjuk identitásunk romantikus hős módjára jól, az ugye… Zorrónak való, meg Errol Flynnek, de ha darkgótikus-szétszűrőzött-videóklipes-videojátékos demót csinálunk, akkor abban műfajilag ugye ez inkább bug, mint fícsör.

Unikum. Mármint a film. Mondjuk megnézés előtt egy pohárka Zwack-félét is javasolnék a szívünk érdekében, de most arra gondoltam, hogy a világ leghosszabb és legdrágább verekedős konzoljáték-reklámja. Vagy video albuma. Mármint a film. A betétdalokhoz kapcsolódó videoklipek után-közben van benne pár pitbossz, akik a pályák végén jönnek bazinagy életerő/energiacsíkkal, hogy legalább három kombót használni kelljen, míg lenyomjuk. Jó kis renderelések, gépzene, hogy pumpáljuk át a kiscsávó erekciójából a vért az agyába, különösen a game végén, ahol a főbanya Sharon Stone vs. Halle Berry civakodás a leszbishow-ra gerjedők véráramlását is megpróbálja manipulálni… ha a Benjamin Brattel félidőben lezavart numera esetleg nem érte volna el a kívánt hatást. (Nem.)

A párbeszédekről ehelyütt legjobb csak annyit megemlíteni, hogy itt az ideje elővenni a popcorn-t és amint a filmvásznon közelgni látjuk a komoj dialógust, kezdjük el két kézzel tömni a füljáratokba. Fájdalmas ugyan, de legalább meggyőződhetünk róla, hogy még eszméletünknél vagyunk, és nem szippantott magába valami setét dimenzió. Amikor nem beszélnek, akkor az akciók közti szünetekben megcsodálhatjuk a filmhez készült betétdalokhoz készült -huh!- videoklipek részleteit, amihát lehet, hogy szórakoztató, de hé!

Há-hó-hova lett a film?

Úgy értem, itt ez a tonnányi promó hozzá, a kedves stúdiósok még a moziban is vetítik a filmbejátszások közben, de úgy érzem, ez a filmtörténelem első olyan esete, mikor a kapcsolódó termékek, játékok, babák (óóó-jeee, sóhajtanak majd a tizenéves srácok, akik végre letapizhatják Halle Berry-t kicsiben, mert most valahogy jobban bizserget, mint fehér parókával, full-body kosztümben, Ororóként az X-menből), MTV spotok, pólók és egyebek mögött egyszerűen már nincs is film. Kifelejtették volna? Hja, végül is minek, a piacorientált világban a film úgyis túl drága, úgyis a hozzá reklámozott cuccokban van a zsé. Logisch. Ha már itt tartunk, volna még néhány tippem, melyik filmet spórolhatnák meg a mörcsöndájz mögül. Talált! Az Aliens vs. Predatorra gondoltam! (Magyarul, kapaszkodj, Ragadozó a Halál ellen lesz a címe! Frankón!) Meg az I, Robotra is egy kicsit.

Meg kell hagyni, a Macskanő nem a legeredetibb ötlet a szeletelt kenyér óta, és csoda, hogy egyáltalán évtizedekig létezhetett önállóan. Bár a gyakori kosztümvedlés, sorozat-resetelés azért árulkodik hányattatott sorsáról, de volt neki fénykora, és potenciál is akadna benne. Történeti potenciálra gondoltam. Egy filmre való mindenképpen, ámbár ő a Batman füzetek visszatérő mellékszereplőjeként, pölö a Batmanhez fűződő felemás viszonya miatt (nem is beszélve némi elfojtott, feszült románcról kettejük közt) mindig is jobban teljesített.

Catwoman; 2004. gyártó: Warner forgalmazó: InterCom bemutató: 2004. augusztus 26. rendezte: Pitof forgatókönyv: eheheheeeheee fényképezte: Thierry Arbogast zene: Klaus Badelt túl sok perc szereplők: Macskanő/Patience Philips — Halle Berry Tom Lone — Benjamin Bratt Főgenya — Lambert Wilson Főmuff — Sharon Stone

Amúgy a rendezőnek is ilyen pozőrös szuperhős neve van, Pitof. Francia a szentem, és igényes gagyi kategóriában, bagóért jó kis parásat csinált Vidocq címen, de már ott is néha összeragadt a digitkamera jack-injével. (Szegény Dépardieu meg vagy 20 kiló plusszal rezegtette karizmatikus hájait benne, dehát a történetéért szerettük azt a filmet.) Hát möszjő Pitofhoz most hozzávágtak vagy száz gurigát, és csak az apparátust növelte meg, a többi maradt a reklámfilmek/videoklipek szintjén. Elhiszem, hogy frankó, ha végre pénzből lehet filmet csinálni, és a játékszerek egyenként többe kerülnek, mint a Vidocq gyártási költsége, de nyehő! Frankón ezt sikerült kiköhögni ennyi pénzből? Ebert szerint jobb, ha ezentúl majd a másik nevén csinál filmet. Viszont mielőtt leülnénk a gép elé gyakni egy jót, végigjátszási útmutatónak elmegy, csak kicsit drága vót a jegy.

Sírvaröhögős. De annak kudarc.
A gumicsirke halott. Ismétlem: a gumicsirke halott.

– Herbie