Tad Williams életrajz

forrás: endless.hu

1957-ben született az Egyesült Államokban, Palo Altóban. Korai önállósodási törekvéseiből kifolyólag nem járt egyetemre, hanem… de hadd álljon itt a hivatalos életrajz első néhány sora, hiszen ide illik: Tad Williamsnek több állása volt, mint amennyit egy normális ember bevallhatna — énekelt együttesben, árult cipőt, vezetett egy pénzintézetet, volt újságkihordó, és tervezett katonai kézikönyveket, hogy csak néhányat említsünk. Mindemellett tíz éven át volt műsorvezető egy hírrádióban, dolgozott színházban és televízióban, tanított általános és középiskolában, és egy nagy számítástechnikai vállalatnál belekóstolt a multimédiába is. Első könyve, a Tailchaser’s Song című fantasy 1985-ben jelent meg. Főhőse egy macska, az ő szemszögéből látjuk az egész történetet. A kedvező fogadtatás kapcsán Williams a kiadója (a DAW) biztatására félretette science-fictionnel kapcsolatos elképzeléseit, és belevágott egy nagyobb lélegzetű fantasy regénybe.

Ebből a nekifutásból született meg első rettenetesen hosszú ciklusa, a Memory, Sorrow and Thorn. (A ciklus címe elég nehezen fordítható le — a Szukits kiadó gondozásban megjelent Legendák antológiában szereplő A fájdalom tövisei cím egy félreértés eredménye, ugyanis a három szó a történet középpontjában álló három kard neve, tehát körülbelül Emlékezés, Bánat és Tüske lenne.) A regényfolyam alapvetően trilógiának készült, egyes címei: The Dragonbone Chair (A sárkánycsont trón, 1988), The Stone of Farewell (A búcsú köve, 1990) és To Green Angel Tower (az egyszerűség kedvéért A zöld angyal tornya, 1993), azonban az utolsó kötet olyan hosszúra sikeredett, hogy alig fért el a keményfedeles kiadásban, és a puhafedeles kiadásokban két kötetre is bontották. A puhafadeles sorozat teljes terjedelme egyébként körülbelül 3400 oldal.
A ciklus bevallottan tolkieni ihletésű — mi több, a szerző már a Tailchaser’s Song kapcsán is utalt bizonyos szándékos áthallásokra. Williams azonban korántsem egy újabb Tolkien-epigon: annak ellenére, hogy felhasználja az ún. „high fantasy” kötelező elemeit, eredeti módon és jó ízléssel teszi azt, és talán nem oktalan merészség kijelenteni róla, hogy az emberi lélek sötétebb aspektusainak ábrázolásában túl is tesz példaképén. Ő maga így fogalmaz A zöld angyal tornya kapcsán: „Úgy vélem, a regény üzenete… kicsit lehangoló: az élet igazságtalan is lehet; amikor padlóra kerülünk, nem tehetünk mást, mint hogy felállunk. A gyűlölet és a bosszú végső soron haszontalan, ám a gyűlöletnek és a bosszúvágynak való ellenállás sem jelenti azt, hogy minden jóra fordul. (A trilógiában megölt jó emberek listája egy egész oldalt megtöltene.)” A trilógia elhúzódó írása közben, 1992-ben jelent meg a Child of an Ancient City (Egy ősi város gyermeke) című, Nina Kiriki Hoffmannal közösen írt műve — egy közel-keleti történet, mely a szerző szerint leginkább a történetmondásról szól — puhakötésben mindössze 112 oldalon.

1993-ban jelent meg Caliban’s Hour (Kalibán órája) című önálló regénye, mely Shakespeare A vihar című tragédiájának egyik mellékszereplője köré épül. Williams fontos művének tartja, ám ennek ellenére nem hozott komoly sikert.
1996 lett a másik monumentális ciklus, az Otherland (Másvilág) bemutatkozásának éve. Williams saját bevallása szerint tanult a Memory, Sorrow and Thorn írása közben elkövetett hibájából, és eleve négy kötetesre tervezte a regényfolyamot. Az egyes kötetek: City of Golden Shadow (Az arany árnyék városa, 1996), River of Blue Fire (A kék tűz folyója, 1998), Mountain of Black Glass (A fekete üveghegy, 1999) és a Sea of Silver Light (Az ezüst fény tengere, 2001). A ciklus terjedelme puhakötésben több, mint 3900 oldal. Csábító lenne azt mondani, hogy ez Williams nagy science-fiction ciklusa, ám ez csak részben fedné a valóságot. A szerző saját, az SF és az F határain át szabadon ide-oda vándorló kedvenceire — Bradbury, Sturgeon, Le Guin, Zelazny, Leiber, Moorcock — hivatkozva állítja, hogy sohasem tartotta magát kizárólag fantasy írónak, s a Másvilág sorozat ékes példája annak, hogyan lehet ötvözni az igényes science-fictiont az igényes fantasyval. A történet valóságos szála a közeli jövőben, födlrajzilag főleg Dél-Afrikában játszódik, ám legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb a virtuális szál, mely természetéből fakadólag teljesen szabadon váltogatja a helyszíneket és korokat. A közeljövő ábrázolása rendkívül hitelesen történik — nincs space fantasy-be illő elrugaszkodás a lehetőségektől, mi több, a virtualitás felvázolása terén még William Gibsonnál is szerényebb a szerző, úgy hardver, mint szoftver tekintetében. Szinte már rutinszerűen, kikapcsolódásként a nagy ciklusba ágyazva, 1998-ban jelent meg Mirror World (Tükörvilág) című illusztrált science-fiction regény — amit azonban Williams „csak” szerkesztett, mindenesetre a bibliográfiák az ő neve alatt jegyzik. 2001 és 2003 között Williams érdekes kísérletet végzett az interneten: a shadowmarch.com címen létrehozott oldalon egyfajta interaktív regényírásba kezdett egy meg nem filmesített sorozat-ötletéből kiindulva. A kísérlet eredményeként született regény elméletileg 2003—2004-ben jelenik meg.

Az viszont már biztos, hogy 2003-ban mintegy 700 oldalon megjelent a The War of the Flowers (A virágok háborúja) című regénye, mely napjaink Kaliforniájában és egy párhuzamos tündérvilágban játszódó fantasy. Tad Williams-t a látszat ellenére nem grafomániája emeli ki az SF/F témájában tevékenykedő tucatírók közül. Rendkívüli érzékkel ábrázolja jellemeit, hihetetlen a többszálúság iránti érzéke s az a „szaktudás”, amivel történeteinek rengeteg fonalát egybeszövi, és bizonyos szempontból legnagyobb gyengesége — bőbeszédűsége — is inkább erényére válik, ugyanis nem beszél feleslegesen: ha részletesen és hosszasan kitér valamilyen apró részletre, akkor annak jelentése és jelentősége van a történet szempontjából. Mindazonáltal nyilván sok olvasót elriasztott tőle a nagy ciklusok iszonyatos terjedelme. Regényei mellett viszonylag kevés rövidebb írást publikált, többek között a Weird Tales magazinban, illetve antológiákban, például a Robert Silverberg szerkesztette Legendák-ban, vagy Neil Gaiman és Edward E. Kramer Sandman: Book of Dreams-ében. Magyarul a már említett Legendák antológiában jelent meg Az égő ember című kisregénye, illetve a Dáin kiadó kezdte el a Másvilág ciklus kiadását — információim szerint a sorozat teljes egészében meg fog jelenni magyarul, ami azért is nagyon jó lenne, mert a fordítást a Stephen King fordítójaként méltán elismert Bihari György jegyzi.

Források:
www.tadwilliams.com
www.shadowmarch.com
www.isfdb.org
(és linkjeik)

Tad Williams további műveiről részletesebben olvashatsz a www.endless.hu oldalon.