A Gréta című kép készítése

Címkék

Festményt többféleképpen lehet készíteni, az alábbiakban leírt módszer egyike ezeknek. Az általam követett módszerek és eljárások nem feltétlenül szerepelnek kézikönyvekben, vagy egyéb anyagokban, de azt sem tartom kizártnak hogy igen. Azért van ez így, mert általános iskolás korom óta nem tanultam sehol festeni, és leggyakrabban saját tapasztalataimra támaszkodom. Többen kérdezték már tőlem, milyen technikával festek, hogyan készül el egy képem. Ezekre a kérdésekre szeretnék ezzel a rövid ismertetővel válaszolni, remélem hasznos olvasmány kerekedik belőle.
A Gréta című kép 60x80cm méretű, akrillal festettem vászonra, az első vonaltól az utolsóig két hét telt el, és főleg hétvégén készült a kép.

1.
Egy festmény készítésének első lépése a vázlat, de ebben az esetben azt hiszem jobb ha azt nem közlöm. Egy vonatozás során rajzoltam egy A4-es papírra, majd rögtön utána felrajzolzam a képet a vászonra, nem voltak módosítási fázisok. Legalábbis ekkor még nem. A kép „megrendelője”, azaz Kedvesem, a készítés során kért különböző módosításokat, de talán ez lesz a legjobb példa arra, hogyan változik egy elképzelés a megvalósítás során. A kép alapötletét Todd Lockwood Driád című képe adta, Kedvesem kérése az lett volna, ezt a képet fessem meg neki. Mivel ez a feladat egyáltalán nem motivált -mi értelme megfesteni egy képet, amit egyszer már megfestett valaki-, de igyekeztem legalább részben teljesíteni kérését, a női alak testhelyzete teljesen ezen a képen alapul. A vázlat készítése előtt kipakoltam néhány természetkönyvet, hogy otthonosabban mozogjak a medvék arányaiban, majd a lehető leghagyományosabb módszerrel, ceruzával felrajzoltam a képet a vászonra.

2.
Második lépésben mindig megfestem valamilyen sötét színnel a fontosabb vonalakat. A szín megválasztását a kép alapszínei befolyásolják, egy téli kép esetében a barna helyett inkább sötétkéket használnék. Ebben a fázisban a fontosabb árnyékokat is el lehet helyezni a képen, de ennél a képnél a szórt fény miatt ezt nem tartottam fontosnak. Kedvesem ezt az állapotot látta először, gyorsan ki is jelentette, hogy ez így neki nem kell, teljesen máshogy képzelte az egészet, és tűntessem al a fákat, a medvéket és gyakorlatilag az egész képet. Persze, mint ahogyan az a folytatásból kitűnik, ez nem egészen így történt.

3.
A kért módosításokat a fák eltűntetésével kezdtem. Ez a fázis akkor is megtörtént volna, ha az eredetileg megrajzolt fák később visszakerültek volna a helyükre. A komolyabb lépéseket mindig a háttér megfestésével indítom, és hátulról előre haladok a festésben. A háttér színeivel mindig vigyázok, ne legyenek túl harsányak, és inkább csak foltszerűen helyezem el a festéket. A sötéttel kiemelt vonalakat általában átfestem, de a fontosabb részleteknél odafigylek, hogy ne tűntessem el teljesen a formát.

4.
Miután a fontosabb foltok és színek felkerültek a háttérre, a háttér részleteivel folytatom, amit nem szeretek túlzásba vinni, ne vigyék el a hangsúlyt a témáról a háttér felé, másrészt az sem előnyös, ha megunom a képet az elkészülése előtt. Ugyanezen okból hagyom a legérdekesebb témát utoljára. Egészen addig nem nyúlok a kép tárgyához, amíg a háttér és egyéb részletek nincsenek készen, mert így meg tudom tratani a motivációt a befejezésig, és ezt a szabályt szigorúan be is tartom.

5.
Ezen az állapoton már látszik, hogy felkerültek a háttér részletei és nekiáltam az előtérnek. A kis festékfoltok azért vannak a képen, mert nagy felületen előnyösebbnek találtam, ha nem a palettán kevergetem a színeket lépésenként, hanem kinyomom a festéket a vászonra, és még mielőtt megszáradna, lefestem vele a felületet. Ezt az eljárást azonban csak azoknak ajánlom, akik pontosan érzik milyen arányban és mennyi festéket kell a vászonra kenni. Ez kevés gakorlás után elsajátítható.

6.
Ezen a fázison jól látható az előző lépésben leírt „a vászon a palettám” eljárás eredménye, valamint az, miként indultam el a medve elkészítésével. Itt is a hátulról előre technikát használtam, elkészítve a medve mögött található sziklás, füves területet, majd a főalak mögött található bokor elkészítését Kedvesemre bíztam, aki már nem tudta tétlennül nézni, milyen lasan haladok a képpel. A bokrok készítésénél a következő módszert alkalmazom: ha egy bokor nagyon messze van, egy régi kiszáradt keményszőrű ecsettel foltozom tele, először a sötét föltökat, majd a világosabb színeket felpakolva a vászonra. A közelebbi bokrok esetében is sötétre alapozom a bokor formáját (ha hátulról jönne a fény, azt az eljárást megfordítanám), majd egy megfelelő méretű ecsettel foltszerűen felpakolom az egyre világosabb színeket. Ezek utána medvékkel folytattuk. Kedvesem lealapozta egy, a végleges színére hasonlító színnel, mindeféle kevergetés nélkül, ahogy a tubusból kifolyik alapon, majd erre az alapra helyeztem el a részleteket. Sötét testeket, felületeket mindig sötét színűre alapozok festés előtt, így biztosan nem üt át a vászon fehérsége a részletezés után sem.

7.
A második medve és a közelebbi bokor elkészítésénél a fenti példában már leírt módszereket követtem. A víz alatti kövek elkészítése volt az egyik legegyszerűbb, bár az egyik leglátványosabb feladat, a hatodik lépésben látható alapra sötét színnű vonalakat húztam, sárgás színnel árnyékoltam, majd néhány fehér vonallal tükröződéseket, fodrozódást festettem a felszínre.

8.
Ebben a fázisban a jobb alsó sarokban található növényzet megfestésére került sor. Ezt a bokrok készítéséhez hasonlóan festettem, azzal a különbséggel, hogy a több részlet miatt a leveleket már árnyékoltam és a legelöl található levelekbe halvány erezetet is festettem.

9.
A festmény végre elérkezett a főalak kialakításához. Itt a testtel kezdtem, ennél az első lépésben említett referenciakép alapján elég gyorsan haladtam. A ruhánál volt ugyan egy kis fennakadás, mert nem sikerült elsőre, sem másodjára, sem harmadjára Kedvesem ízlését eltalálni -bár a kép ekor már nagyon tetszett neki :o)- és többször át kellett festeni. De ez az egyik legjobb példa arra, hogy nincs elrontott kép, amíg van festékünk, újra és újra át lehet festeni a részleteket.

10.
Utolsó lépéskén Kedvesem arcát festettem, amihez szükségem volt arra, hogy modellt üljön. Ez gyakorlatilag nem jött össze, így fotót kértem tőle, mert azon nem mozog, de végeredményben sikerült elérni, hogy hasonlítson. Egy fotó mindig hasznos, ha van kéznél.

11.
Mikor minden a helyére kerül, hagyom egy napig állni a képet, mielőtt aláírnám, hátha feltűnik még rajta valami, amit módosítani kell Ha lehet kikérem a környezetemben lévők véleményét is. Ha mindent elfogadhatónak találok, aláírom a képet, ezután nem módosítok rajta semmit.

12.

A végleges kép és részletei…

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Vendég Sally

    2004-06-24 11:21:14

    Hátezaztán!! :)

     

    Nagyon szép kép, remek ötlet (a cikk maga), értheto, minden pozorségtol mentes írás.

     

    Külön jól jött így felvételi elott, a festéstol parázok legjobban! :)

     

    Thanx

    Sally



    VIC

    2004-06-24 17:05:40

    Az írás kitűnő, a kép szörnyen giccses. :-(



    Vendég Viks

    2004-06-24 18:18:45

    Maga a kép nagyon tetszik, különösen a környezet.

    A nő arca egy kicsit furcsa, olyan öregnek hat, kemény arcvonalai vannak, és furcsán mosolyog: elhúzza a száját, de mégse tűnik igazi mosolynak...

    De ez már csak szőrszálhasogatás, egyebként nagyon szép kép lett.

    Kedvenc részem a vizben lévő kövek.

    Meg a bokor, nem mindenki tud jó lombozatot festeni.

    Szóval gratula



    stargazer

    2004-06-24 19:54:54

    Nekem a legelső skicc tetszett a legjobban az összes közül. Klimtes.



    Vendég Max MMIII

    2004-06-25 08:58:09

    Hi

     

    Előrebocsátom, hogy én igazából nem szeretem a werket, mint műfajt, mert olyan bizalmaskodás-szaga van, mintha a nézőt nem is igazán a kép érdekelné, hanem olyan brazil (lsd.másik cikk:)) filmsorozatosan az "izgi hálószobatitkok".

    Viszont időnként - nem mindig - lehet belőle tanulni.

    Ebből lehetett :)

    A végére hagyni a legjobbat...hmmm... ez jött. Én általában a legveszélyesebb részekkel kezdem - főalak arca stb.-, mert ha azt végleg elszúrom, nem kell sok munkát kidobni, de ez a metódus is meggyőző.

    Tetszik, ahogy dolgozol, jó könnyedén nyúlsz folthoz-színhez, pedig kipöcsölős alkatú vagy te is.

    Gratulálok, nekem bejött ez a werk :)

     

    Max

    u.i. ezek a "Kedvesek" szerencsés emberek, övék az örökkévalóság egy icipici, elkent szelete :)




belépés jelentkezz be    

Back to top button