Exalted: the Dragon-Blooded

Címkék

Az Áldott Sziget gyermekei, katonák és papok, a Makulátlan Sárkányok Kiválasztottjai, és akik a porban húzzák az igát, halljátok szavam. Tudjátok meg, hogy a háborúknak és a Nagy Ragálynak vége, most és mindörökre. Tudjátok meg, hogy a Szépek Népe visszaszorult a világ falain túli ürességbe és az én hatalmam által történt így. Tudjátok meg, hogy azok, akik törvénytelen módon keresték az Áldott Sziget fölötti uralmat, legyőzettek és csontjaikat a mohó tengerek medrének iszapja borítja. Béke köszöntött reátok. Ez az én ajándékom nektek. Úgy hiszem, mindannyian elég bölcsek vagytok ahhoz, hogy elfogadjátok.

A ti ajándékotok számomra az engedelmesség lesz. Mert én vagyok a Skarlát Császárnő, aki pusztulást hozott a Szépek Népére és megállította a Nagy Ragályt, és aki megvédelmezte az Áldott Szigetet, hogy tovább élhessetek. Enyém a hatalom és a jog az uralkodáshoz, enyém a hatalom és a jog, hogy elpusztítsam mindazokat, akik e föld ellen törnek.
Hirdettessék hát ki, hogy mindezek jogán, a Birodalom megszületett és hogy a Skarlát Császárnő uralkodik felette dicsőséggel, mint sógun és királynő. Hirdettessék hát ki, hogy a Birodalom alattvalói hűbéresküt tesznek a Császárnőnek, és hűen szolgálják a Birodalmat, mert az táplálja és védelmezi őket, akárcsak a Császárnő. És reszkessen a Birodalom minden ellensége, mert nincs oly hatalom az egész Teremtés színén, mely szembe tudna szállni vele.
*

Egy teljes évet kellett várni rá, hogy az Exalted szerepjáték egyik (szerintem) legfontosabb kiegészítője megjelenjen. Az Exalted: the Dragon-Blooded egy másik nézőpontból, a dekadens, korrupt, hataloméhes és megosztott Birodalom (más kérdés, hogy ezeket a jelzőket leginkább a Határvidék szatrapiáiban használják előszeretettel) szempontjából meséli el a Második Kor eljövetelét, bemutatva a Sárkányvérűekből álló Dinasztia és az Áldott Sziget lakosainak mindennapi életét és szokásait.
Maga a könyv igen tetszetős küllemű, keménykötésű, burgundivörös színű, borítóján egy meglehetőst marcona kinézetű Víz-aspektusú Dinasztával. Terjedelme szerény 295 oldalra rúg, ami tekintve, hogy az alapkönyv 350 oldalas és semmilyen abban található információt nem ismétel meg (tehát önmagában nem használható), elég szép teljesítmény. Ezt csak megfejeli az a tény, hogy tartalmában is magas színvonalú és a White Wolf-nál (örvendetes módon) hagyománnyá vált szerkesztést követi: egészen a 146. oldalig egy szó sem esik játéktechnikai dolgokról.

[* Azok számára, akik egyáltalán nem ismerősek az Exalted világában, álljon itt az alapkönyv vonatkozó része, mely rálátást ad a játék világára és koncepciójára. A következőkben azonban szigorúan az Exalted: The Dragon-Blooded kiegészítőben szereplő dolgokat taglalom, azokat az alapkönyvben tehát ne keresse senki.]


„A Kiválasztottak Kora

A Kiválasztottak az Emberiség Másodkorában játszódik. Az Első Kor a béke és a harmónia aranykora volt, amikor maguk az istenek által hatalommal felruházott emberek igaz és kegyes kézzel uralták a világot. Ezeket a lényeket Kiválasztottaknak nevezték, és olyan erők birtokosai voltak, melyek segítségével a történelem előtti időkben vívták harcukat az istenek ellenségeivel szemben.
Amikor a Kiválasztottakat megteremtették, két csoportra oszlottak – Földiekre és Mennyeiekre. A Mennyei Kiválasztottak a hatalmasabb istenek választottjai voltak és az ég erőinek parancsoltak, ám hatalmuk túlságosan nagy volt ahhoz, hogy vérvonal útján tovább adják. Ehelyett, mikor egyikük meghalt, ereje azonnal testet öltött egy új személyben – akárha újjászületés lett volna, azonban általában érett felnőtt, és nem újszülött testében éledt újra . A Földi Kiválasztottakat, akiket Sárkányvérűeknek is neveztek, az Öt Elem Sárkányai választották magukénak. Ők nem birtokoltak oly hatalmas erőt, ám sokkal számosabban voltak, mert gyermekeiknek jó esélye volt rá, hogy a serdülőkort elérve Kiválasztottakká válnak.

A Kiválasztottak győzedelmeskedtek az istenek ellenségei fölött. Hősiességük jutalmaként az istenek átadták nekik a Földön való uralkodás jogát. Időtlen időkön át a Kiválasztottak igazságosan uralkodtak a Teremtés fölött, és legyőzhetetlen királyságukat a Birodalom néven illették. Azonban az istenek ellenségei haláltusájukban szörnyű átokkal sújtották a Kiválasztottakat. Ez a sötét varázslat lassan belerágta magát a Birodalom és a Kiválasztottak szívébe. A Birodalom urainak kegyessége zsarnokságba, a béke polgárháborúba fordult. Mivel nem láttak más megoldást, a Sárkányvérűek fellázadtak és lemészárolták a Nap Kiválasztottjait, akik ebben az időben a Birodalom uralkodói voltak.
Néhányan a Nap Kiválasztottjai közül túlélték a első rajtaütést, és szörnyű háborúk lángoltak fel, mikor a túlélők visszavágtak a Sárkányvérűeknek. Évtizedeken át sújtotta viszály a Birodalmat, amint az utolsónak megmaradtak elpusztításuk ellen küzdöttek. Az Első Kor dicsőségének nagy része veszett oda ekkor, ahogy a tudás is az enyészet martalékává vált. A romokból a Sárkányvérűek egy hadseregen alapuló kormányzatot építettek fel és évszázadokon keresztül uralkodtak általa. Ez nem volt hasonlítható a Birodalom aranykorának ragyogásához és nem is volt minden összetűzés nélküli, de mentes volt azoknak az embertelenségeknek és szörnyű élvezetek hajszolásának a sorától, melyek a Sárkányvérűeket királygyilkossághoz vezették.

A Mennyei Kiválasztottak egy erős csoportja, a Csillagok Kiválasztottjai, segédkeztek a Sárkányvérűeknek a gyilkosságokban. Röviddel a Nap Kiválasztottjainak elpusztítása után a Csillagok Kiválasztottjai egyesítették erőfeszítéseiket, hogy eltűnjenek a köztudatból. Az őket megemlítő iratokat megsemmisítették, és hagyták, hogy emlékük feledésbe merüljön az emberöltők múlása során, míg csupán csak legenda maradt belőlük. Azért, hogy megtartsák világi befolyásukat, elrejtőztek egy általuk irányított vallás, a Makulátlan Rend mögé, ami a Sárkányvérűek szellemi felsőbbrendűségét hirdette halandó nyájának.
Szoros megfigyelés alá került a Nap Kiválasztottjainak azon kis része, amelyik újra- és újraszületett erre a világra. Ez az őrség, a Vad Hajsza, nagy erejű asztrológiai és mágikus érzékelőeszközöket használt, hogy meghatározza a Nap Kiválasztottjainak tartózkodási helyét. Jól felfegyverzett csapatok ütöttek rajta ezeken a Kiválasztottakon, mielőtt esélyük lett volna összegyűjteni erejüket – sok esetben az elpusztított célpont még csak arra sem döbbent rá, hogy egyáltalán megváltozott.


A Nagy Ragály

Ekkor sújtott le a Nagy Ragály. Futótűzként terjedt szét az egész világon. Minden tíz emberből kilenc meghalt. Nem volt sem orvosság, sem aki a betegek szenvedésein enyhíthetett volna. A világ jajgatott gyötrelmében, ám a szörnyűség még csak most kezdődött.

A Teremtés peremén túli alaktalan káoszban a Szépek Népe mindig is lesben állt. A Teremtéstől csupán az emberi hit megingathatatlansága és a Birodalom nagy erejű mágikus védművei tartották vissza őket. Ám amikor a Nagy Ragály lesújtott, megtizedelte a népességet és a védműhálózat irányítószerkezetét már csak holttestek kezelték. A Szépek Népe áttörte a világ négy sarkának kapuit és végtelen sokaságban özönlöttek elő.
A tündérekkel hatalmas káoszörvények érkeztek és pusztulásba taszították a világot. Hatalmas földrészek tűntek el örökre és szárazföldek és tengerek formálódtak át teljesen. Még azokon az el nem pusztult helyeken is, ahol a Szépek Népének seregei átvonultak vagy letáboroztak, a valóság a téboly szélére sodródott és képlékennyé vált, örök időkre sebhelyet hagyott rajta a Szépek Népének vonulása.

Míg a Szépek Népe versenyt futott a világ közepe felé, egy Sárkányvérű tiszt szembeszállt az áthatolhatatlan védművekkel, melyek a Birodalom védelmi rendszerének központi vezérlőművét őrizték. A szerencse vagy a végzet folytán megszerezte a vezérlőrendszer fölötti irányítást, és visszaverte a tündérek sokaságát. A szélrózsa minden irányába szétszóródva és oly kicsire összezsugorodva, akár a viasz a kovács kohójában, a tündérek vonyítva kotródtak vissza a Teremtésen túli káoszba.
A Birodalom védelmi rendszerének irányítását birtokolva, ez a tiszt vált a világ leghatalmasabb emberévé. A Teremtés közepén úszó szigetéről hűségesküket és házassági ajánlatokat fogadott el. Hogy megszilárdítsa hatalmát, Császárnővé kiálttatta ki magát és ezen a néven nevezték ettől a naptól kezdve majd nyolc évszázadon át.
A Császárnő első és legerősebb szövetségesei között voltak a Csillagok Kiválasztottjainak túlélői, akik megosztották vele tudásukat és tanácsadókként szolgálták őt. Viszonzásul a Makulátlan Rendet tették meg a Birodalom államvallásává és a Csillagok Kiválasztottjai kapták meg a Vad Hajsza irányításának és fenntartásának jogát.

A Birodalom megalapítása

A Császárnő könnyedén átvette az Áldott Sziget fölötti irányítást, ám túl kevés lojális csapata volt ahhoz, hogy az egész háború sújtotta világ meghódításáról és megtartásáról álmodhasson. Ehelyett, demonstrálta hatalmát és arra használta maroknyi Sárkányvérű csapatát és a Birodalom védművei fölötti uralmat, hogy behódoltassa számos ellenfelét a legkonokabbak közül. A többiektől béke- és hűbéresküt csikart ki és a Birodalom alattvalóivá tette őket. Bár több évtizedébe került, végül a világot térdre kényszerítette és vazallusává tette. Csupán az Óbirodalom korábbi szívében, melyet most Martalócföldeknek hívtak, álltak ellen sikeresen a lakosok a Császárnő seregeinek. Mivel nem akart többet feláldozni korlátozott erőforrásaiból, az uralkodó sorsára hagyta a Martalócföldeket.

Hogy helyzetét biztosítsa, a Császárnő egy sor politikai házasságba és házasságon kívüli viszonyba bocsátkozott. Erőfeszítéseinek eredménye a Dinasztia néven vált ismertté. A nagy és szoros egymás közti házassági kötelékekkel kiterjesztett család, a Dinasztia birtokolja a Birodalom politikai erejének legnagyobb részét. Bár csupán néhány rongyos túlélőként indult, a Dinasztia sorai mostanra felduzzadtak. Napjainkban 11 nagy Házat és számtalan kisebb vérvonalat foglal magában, valamint Földi Kiválasztottak ezreit.
Több mint 760 éven át, a Császárnő úgy manipulálta leszármazottait, hogy szeszélyes kegyét kereső háborúskodásba sodorja őket. Mégis, bár uralmának megtartását tartotta elsősorban a szeme előtt, az uralkodónő tett arról, hogy biztonságban legyen a külső ellenségtől ugyanúgy, mint a hatalmára törő belső erőktől. Uralkodásának évszázadai során a Vad Hajsza sosem vallott kudarcot, a Birodalmat sosem fenyegette komolyan külső ellenség és a Dinasztia kövérre és hatalmasra hízott a Teremtés krémjén.

A Császárnő eltűnése

Öt évvel ezelőtt minden megváltozott. Egy reggel, a Császárnő nyom nélkül eltűnt. Egyik napról a másikra, a Birodalom építménye alapjában ingott meg. A Birodalom kormányzatát nem az örökösödésre építették – egyszerűen nem volt olyan gépezet, ami új uralkodót ültethetett volna a trónra. Még csak arra sem volt bizonyíték, hogy a Császárnő halott.
A heteken át tartó tanácstalanság hónapokig húzódó politikai civakodássá fajult, végül egy bábrégenst ültettek a trónra. A provinciák kiürültek, amint a helyőrségeket visszavonták a hűbérállamokból és a hazavezényelték az Áldott Szigetre. Minden a Szigeten kívül felállított haderő a trón megszerzéséért folyó küzdelemben tett lépésnek minősült – a Birodalom seregeinek keze meg volt kötve. Még a Vad Hajsza is a háttérbe szorult, mivel a trónért versenyző feleknek minden morzsányi haderőre szükségük van. Amint rádöbbentek, hogy a Birodalom seregei és védművei csupán ártalmatlan madárijesztők, a Birodalom számtalan alávetett állama egymás után kezdte megtagadni az adófizetést. Ám nem csak a hűbérállamok voltak az egyedüli ellenfelek, akik rájöttek a Birodalom gyengeségére. A barbár törzsek, melyek a civilizáció peremén túl ólálkodtak, egyre gyakrabban indulnak portyára, mivel a Birodalmi Gyalogság nem torolta meg a támadásaikat. A Teremtésen belüli és annak határain túli erődítményeikben a Szépek Népe háborúról suttog. Az Alvilág urai újabb szörnyűségeket szabadítanak rá az élőkre és mindenfelé a háború és a sötét idők elérkeztét jövendölő jeleket látni.

Ez az a világ, melybe a karaktered megérkezik. Egy évezrednyi éber őrködés után a Vad Hajsza figyelme ellankadt. És a gyengeségnek ebben a pillanatában, a Nap Kiválasztottjai visszatértek. Nem csupán maroknyian, hanem hatalmas tömegekben. Mintha egy kaput nyitottak volna meg, melyen az óidők hősei átözönlöttek és visszatértek ebbe a világba.
A karaktered azok egyike, akik a Nap Kiválasztottjaivá váltak. Legendás lény vagy, hatalmas, akár egy félisten és ravasz, akár az áspiskígyó. Vajon a Teremtés megmentője leszel vagy a világodat szorongató szörnyű fenyegetések egyike?”**

A régóta megosztott birodalomnak egyesülnie kell; a régóta egyesültnek szét kell hullania. Így volt ez öröktől fogva.
– Luo Guanzhong, A Három Királyság

Kezdjük hát egy rövid birodalmi történelemleckével: amikor a Nap Kiválasztottjainak zsarnoki uralmát nem tűrhették tovább, a Sárkányvérűek a Csillagok Kiválasztottjai tanácsára fellázadtak és elpusztították uraikat, magukhoz ragadva a hatalmat. Ekkor azonban kitört a Nagy Ragály és megtizedelte a Teremtés népeit; a Birodalom mágikus védműveinek kezelői is áldozatul estek a katasztrófának és ezt látva a Vadon fortyogó káoszában leselkedő tündérek támadásba lendültek. A Nap Fiai többé már nem védelmezték a Teremtést, hiszen éppen azok a Sárkányvérűek okozták vesztüket, akik most tehetetlenül buktak el a Szépek Népének áradata előtt. Ekkor azonban egy hős emelkedett elő a Sárkányvérűek közül, egy nő, aki az ősi szövegekben, legendákban és porosodó térképekben látta a túlélés esélyét. Kiderítette a Kiátkozottak Palotájának helyét és behatolt a démoni Nap Kiválasztottjai által hajdan emelt Udvarházba. Felszabadítva a mágikus forrást kiaknázó építmény erejét, visszaűzte a tündéreket oda, ahonnan előbújtak.

Az egész világ egyként lélegzett fel egy pillanatra… majd kitört az uralkodó nélkül maradt területek fölötti fennhatóságért vívott véres háború. A szétesett Sógunátus hét legnagyobb hatalmú daimjója és tábornoka összefogott egy hódító kampány megtervezéséhez: beköszöntött a Hét Tigris Éve. A leendő Császárnőnek döntenie kellett: vagy tétlenül nézi, hogy azok a katonák, akikkel azelőtt vállt vetve küzdött, egymás ellen fordulnak, vagy beveti ellenük a tündéreket elpusztító fegyvert… Egy napra rá megnyílt az ég, és tűzeső hullott a Hét Tigris táborára; a seregek szétszóródtak, a tábornokok elmenekültek, nem hallott többé felőlük senki.

Hogyan tovább? A Birodalom hivatalos visszaállításának kikényszerítésére újabb polgárháborúk törnének ki, és egy elnéptelenedett ország volt az utolsó, amire a Császárnő vágyott. A megoldás Chejop Kejak, a Csillagok Kiválasztottjai által alkotott Bronz Frakció vezetőjének képében érkezett: Kejak felajánlotta, hogy az általuk irányított Makulátlan Rend befolyását latba vetve segít a Birodalom újjáépítésében; templomaik mindenhol jelen voltak és a nép valamilyen – akármilyen – útmutatásra éhezett. Cserébe azt kérte, hogy a Rend által propagált dogmákat tegye államvallássá és továbbra is ők irányíthassák az Elemi Sárkányok Kultuszát. Az alku megköttetett és nemsokára özönlöttek a nagyurak, hogy hűséget esküdhessenek az új uralkodónak. Kérelmekkel és házassági ajánlatokkal érkeztek, azonban a Császárnő csak hosszas várakozás után bocsáttatta a színe elé, hogy aztán elutasítsa őket. A kérelmezők sátrai pedig egyre szaporodtak a Császárnő rezidenciájaként szolgáló Udvarház körül, majd kereskedők és mesteremberek érkeztek, kőépületeket húztak fel, végül megszületett a Császárváros.

Uralkodásának 750 éve alatt a Császárnő tizenhárom hivatalos szeretőt és négy férjet „elfogyasztva” megalapította a Dinasztiát, egy jelenleg 11 Nagy Házból álló, vérfertőző rokonságokkal egymásba fonódó uralkodó elitet. Létrehozta a Mindent Látó Szemet, a császári kémhálózatot, a magisztrátusok és miniszterek intézményét, az Ezernyi Pikkelyt, a császári bürokráciát, az Alsó- és Felsőházból álló Császári Tanácsot és felállította a 30 légióból álló birodalmi sereget.
A dolgok jól alakultak: a Határvidék uralkodóit sorra vazallusi sorba süllyesztették, a barbárok támadásait visszaverték, a parasztlázadásokat sorra vérbe fojtották, a Vad Hajsza sikeresen pusztította az időnként újjászülető Kiátkozottakat (vagyis a Nap Kiválasztottjait), a hódításoknak köszönhetően virágzott a rabszolgakereskedelem, a Nagy Házak űzték az árnyakban folyó kisded játékaikat. Azonban mindennek vége szakad egyszer: a birodalmi időszámítás szerint 763-ban a Császárnő eltűnt. Ilyesmi előfordult már számos alkalommal, és a Házak nem merték megkockáztatni, hogy ez csak egy újabb próbának bizonyuljon, vajon ki próbálja magához ragadni a hatalmat – ezek jutalma gyors és példaértékű büntetés volt és a játékosok okultak a leckéből, hiszen valaha a Dinasztia 23 Nagy Házat számlált.

A Nellens, Ragara és Cynis Ház nemesei gyorsan eszméltek és kihirdették, hogy a Császárnő visszavonult, hogy a Birodalom problémáin elmélkedjen, és mikor újra visszatér népe közé, a Birodalom csillaga még magasabbra emelkedik. Természetesen a Császárnő nem jelölt ki utódot, mivel nem szándékozott kiengedi kezéből a hatalmat az elkövetkezendő évszázadokban, ezért a Házak közös megegyezéssel egy bábrégenst neveztek ki a Tepet Házból, akit valójában a Császári Tanács irányít. A légiókat visszahívták a hűbérállamokból, hogy bevethessék őket egy esetlegesen a Trónusért vívott harcban. A Vad Hajsza egyre gyakrabban hiúsul meg, mert egyetlen Ház sem akarja gyengíteni az erőit azzal, hogy katonákat ad a Kiátkozottakat levadászó seregbe, barbárok és tündérek mozgolódnak a Birodalom őrizetlenül hagyott határainál és a szatrapiák egyre-másra tagadják meg az adók befizetését, mert szerintük a Birodalom nem képes megvédeni őket a külső támadásoktól. Jelenleg így áll a helyzet, és a játékosok ebbe a zűrzavaros politikai játszmába csöppennek bele, hogy a Birodalom, a Házuk vagy saját érdekeik között felállítsák a rangsort.

A Birodalom szervezete

A Birodalom szorosan véve az Áldott Szigetre korlátozódik és több száz prefektúrából, illetve két domíniumból áll. Egy prefektúra általában 10-12 falut és több kisebb-nagyobb várost foglal magában, melyek mindegyikének élén egy kormányzó áll, akik viszont a prefektusnak felelnek.
A rendet a Birodalom Őrzői vagy közkeletűbb nevükön a Feketesisakosok biztosítják és kizárólag ők jogosultak arra, hogy egy Sárkányvérűt őrizetbe vegyenek (és pontosan emiatt veteránokkal, a Makulátlan Rend harcművészeivel és lehetőség szerint Sárkányvérűekkel töltik fel a soraikat).

A Birodalom szíve a császári bürokrácia nem mindig olajozottan működő gépezete, más néven az Ezernyi Pikkely, amely a következő hivatalokból áll: a Magisztrátusi Hivatal, a Mindent Látó Szem, a Császári Légió és a különböző minisztériumok.

A magisztrátusokat személyesen a Császárnő iktatja be a hivatalukba, csakis neki tartoznak számadással és a törvény felett állnak – vagy még inkább: ők a törvény -, kivéve a felségárulás esetét. A magisztrátus legfőbb feladata a Birodalom védelme; többnyire egyedül, esetleg egy írnok és egy-két testőr kíséretében járják az országot, azt kutatva, vajon hol van szükség arra, hogy kézbe vegyék az események irányítását. Vagyont nem gyűjthetnek, ám az igazat megvallva nincs is rá szükségük, mert bárhol is fordulnak meg, a Birodalom alattvalói kezüket-lábukat törik, csak kiszolgálhassák őket; éppen ezért szinte megvesztegethetetlenek.
A magisztrátus hivatalát viselik az ismert világ legveszélyesebb Sárkányvérűi, akiket gyakran megingathatatlan hűség fűz a Császárnőhöz, mert a halálos ítélettől menekültek meg kinevezésükkel. Beosztottjaikat, az archónokat, saját maguk nevezhetik ki, akik különböző szolgálatokat végeznek el nekik, a szemtanúk kihallgatásától kezdve az orgyilkosságig.
A magisztrátusoknak ötévente egyszer a Császárvárosban kell beszámolniuk tetteikről és ítéleteikről, azonban erről a kötelességükről mostanában sokan közülük elfeledkeznek, mert pártfogójuk, a Császárnő eltűnése óta könnyen előfordulhat, hogy a Régens megfosztja őket hivataluktól vagy ítéleteik kárvallottainak mérgezett pengéje végez velük.

Az Ezernyi Pikkelyben száznál is több hivatal, részleg és minisztérium található, melyek lehetnek akár olyan aprók is, mint a Léghajók Császári Biztosának Hivatala (mely egy miniszterből és egy hivatalnokból áll) vagy akár olyan hatalmasak, mint a Császári Adók Szerény és Igazkeblű Felügyelőinek Minisztériuma. Ezeknek a hivataloknak a hatásköre a több, mint 3000 oldalas Császári Jegyzékben van lefektetve, melybe a Császárnő uralomra kerülése óta jegyzik le az életbe lépett dekrétumokat és törvényeket, és csakis a legkiválóbb írnokok vezethetik bele a változtatásokat; elég egyetlen hibás ecsetvonás, és a büntetés izzó vas általi megvakíttatás.
A legfontosabb minisztériumok a következők: a fentebb már említett császári adóhivatal, a Császári Kincstár (pénzügyminisztérium), az Idegen Hűbérállamok Bölcs és Nagytudású Tanácsadóinak (külügy), a Birodalom Alattvalóinak Becsületes és Szerény Felvigyázóinak (belügy) és a Hivatalos Üzenetek és az Őszinte Szavak Tévedhetetlen Közvetítőinek Minisztériuma (birodalmi posta).
Jellemző az egész Birodalmat átható szellemre, hogy a szabálykönyv a hivatali rangsorban való felemelkedésről szóló részének első bekezdése az „Orgyilkosság Finom Művészete”, a második az „Összeesküvés Egyszerű Művészete” címet viseli J

A Császárnő valaha 81 teljes légió fölött parancsolt, mára azonban ez a szám 30-ra apadt, nem számítva a hírhedt Karmazsin Légiót. Az uralkodó eltűnése után, a Hét Szétzúzott Sisak Ünnepén, amikor a légiók hagyományosan felvonultak a Császárváros főterén, a Császári Kincstár Tiszteletreméltó Minisztere bejelentette a döbbent tábornokoknak, hogy a Császári Tanács nem szavazott meg több támogatást a légiók fenntartására, mivel többé már nem szükségesek, hiszen a Birodalom régvolt győzelmeinek puszta gondolatára megfutamodik minden barbár törzs, aminek esetleg az a hagymázos ötlete támadna, hogy bemerészkedik fosztogatni a határokon belülre. A Nagy Házak azonban olyan nagylelkűek, hogy vállalnák a légiók fenntartásának költségeit, a régi csaták emlékére tekintettel természetesen. A bejelentést diszkrét tapssal kísérték a Házakhoz lojális zsoldosok és mágiahasználók, akik gyűrűbe fogták a díszpáncélban feszítő légiósokat. A légiók a Nagy Házak kvázi zsoldosseregévé alacsonyodtak.
A Karmazsin Légióra érdemes még kitérni: ez a kegyvesztett Dinaszták, az iszákosok, bűnözők és a politikai csatározások áldozatainak gyűjtőhelye. Kemény emberek alkotják, itt nem számít a rang, mindenkit az értéke szerint kezelnek – ahogy a szólás tartja: ” A Karmazsin vér elmossa a múltat.” -, hiszen a legreménytelenebb és legkilátástalanabb csatákban az első sorokban harcolnak és a legkomolyabb emberveszteségeket mindig ők szenvedik el. Nem véletlen hát, hogy a Dinaszták körében a kellemetlen rokon eltüntetésének legnépszerűbb módja egy tisztség vásárlása a Karmazsin Légióba. A régóta itt szolgáló veteránoktól azonban joggal tart mindenki: ki tudja, mire lehet képes, aki ennyi ideig életben tudott maradni?

Kémek, orgyilkosok, informátorok – ők alkotják a Mindent Látó Szem gerincét. A császári titkosszolgálatot a Császárnő alapította a Birodalom védelmére és személyes szolgálatára. A köztudatban rettegett titkosrendőrségként élnek, tagjaik befurakodtak a Nagy Házakba, kereskedőcsaládokba, a légióba, a császári bürokráciába, egyszóval mindenhová. Orgyilkosainak pillantása balszerencsét, érintése halált hoz: a szemhéj nélküli szem jele megpecsételte sorsodat, utoljára virradt fel számodra a Nap.
A szóbeszéd és a pletyka igen megkönnyíti a Szem dolgát, tagjaik toborzásának módszere a korai halál bélyegévé változtatta a jelet, melyet a kiszemelt és régóta megfigyelt leendő tagnak adnak. Ha felismeri a jelet és tartja a száját, felvételt nyer a szervezetbe, ellenkező esetben valóban igen hamar eljön érte a halál.
A titkosszolgálat feladatai közé tartozik az adóbérlő rendszer ellenőrzése és annak szavatolása, hogy senki ne károsíthassa meg az államkincstárt; ők jelölik ki a Vad Hajsza időpontját és helyét jósaik és asztrológusaik segítségével: egy Kiátkozott sem menekülhet, csírájában kell elfojtani démoni erőiket. A Birodalom határain belül és kívül semmi sem kerülheti el a figyelmüket, ami a békét veszélyeztetné. Sajnálatos módon azonban a Császárnő eltűnése őket is ugyanolyan érzékenyen érintette, mint a magisztrátusokat: az uralkodó helyett a Császári Kincstár Tiszteletreméltó Miniszterének kell beszámolniuk tevékenységükről és költségvetésüket is egyre szűkebbre szabják.

A Császári Tanács és a régens

Az Alsóházból – melyet patríciusok és kereskedők alkotnak – és Felsőházból – tagjai csak Sárkányvérű Dinaszták lehetnek – álló Császári Tanácsot alapvetően nem azért hozták létre, hogy hatékony vagy egyáltalán működőképes legyen; csupán azt a tényt akarta elleplezni, hogy az uralkodó kezében összpontosul minden hatalom.
A törvényjavaslatokat a Felsőház terjeszti elő, majd ha megszavazták, az Alsóház eldönti elfogadja-e, ezután a Császárnőhöz kerül megfontolásra, így övé az utolsó szó a törvény születésében. A Császárnőnek azonban általános vétójoga van, ezt csak akkor lehet megakadályozni, ha Alsó- és a Felsőház egésze egy-egy tag kivételével ellene szavaz; ilyen eset csak egyetlenegyszer fordult elő: a Császárnő ekkor úgy döntött, hogy él a Tanácsot feloszlató jogával és katonákkal mészároltatta le a teljes Alsóházat és a Felsőház nagy részét…
A törvényjavaslat előterjesztése egyenesen az Alsóháznak és a Felsőház tagjainak kinevezése is az uralkodó joga; utóbbi nagyon hasznos eszköz, ezzel a szervezkedő Dinasztákat lehet lefoglalni, mivel csak kétféleképp lehet visszautasítani ezt a megtiszteltetést: öngyilkossággal vagy az önkéntes belépéssel a Makulátlan Rendbe.
A régens a Császárnő minden jogával rendelkezik – egyszerűen csak nem használja ki őket. Jelenleg a Felsőház választja a saját és az Alsóház tagjait; a régens – meglepő módon – minden szenátorjelöltségi és törvényjavaslatot jóváhagy.

Fokuf régens, a Makulátlan Szövegek Lankadatlan Tanulmányozója

A jelenleg uralmon lévő régens a Tepet Ház egyik legjelentősebb ágát képviselők névleges feje. Egy olyan Házban, ahol a katonai érzék a legünnepeltebb érdem, Fokufra a legtöbben szörnyűséges szégyenként tekintenek. Csupáncsak azért kerülhette el a Háza tagjai általi megbélyegzését és valószínűsíthető meggyilkoltatását, mert ambíciói hasonlóan kiemelkedő tehetséggel párosultak – azaz semekkorával sem. Amikor elérkezett a régens kinevezésének napja, csakis azért őt választották ki, mert egyáltalán semmi olyan veszély nem fenyegetett a részéről, hogy megpróbálja megkaparintani magának a trónt. Egy közszájon forgó vicc szerint csak azért nevezték ki régenssé, hogy lánya (a Házon belül az ő ágának jelenlegi feje) hatékonyabban tudja intézni az ügyeket anélkül, hogy fenntartaná azt az udvarias látszatot, miszerint valójában Fokuf adja ki a parancsokat.
Fokuf régenssége csupán szánalmas színjáték. Minden nap néhány perces megbeszélést folytat a szenátorokkal és mindenbe beleegyezik, amit csak eléterjesztenek. Idejének legnagyobb részét a Császári Udvarházban lévő hálószobájában tölti a Makulátlan Szövegek teljesen nyilvánvaló passzusait ízlelgetve. Némelyek szerint a trón felelősségének ránehezedő nyomása megháborította az elméjét, míg mások csak túlzásba vitt ájtatosságot látnak benne. A Béke Szája követendő szent cselekedetként állítja a panaszkodó szenátorok elé, de a Renden belül szörnyű istenkáromlásnak bélyegzi.
*

A Makulátlan Rend

A Rend a Birodalom mindennapjainak elengedhetetlen része, mi több, alapköve. Tekintsünk el attól, hogy mesterségesen hozták létre, hogy segítsék a világ újjáépítését: a lényeg, hogy az emberek hisznek benne, méghozzá már hét és fél évszázada. Ami azt illeti, a Makulátlan Filozófiát megalkotó Csillagok Kiválasztottjai közül is többen vették észre saját magukon, hogy hisznek benne, minden ennek ellentmondó logika ellenére.
Az alaptétel rendkívül egyszerű: mindennek megvan a maga helye az univerzumban, és ha valaki ez ellen cselekszik, diszharmóniát okoz. Minden lénynek tiszteletet kell adnia a rendben alatta elhelyezkedőnek, és engedelmességgel tartozik a fölötte állónak. Ebből következik, hogy teljesén helyénvaló, hogy a paraszt megölje és megegye a csirkét, mint ahogy az is, hogy adót fizet annak a Sárkányvérűnek, akinek a földjén dolgozik. Ha a róka megeszi a csirkét, ami a parasztnak tartozik engedelmességgel, felborul a dolgok helyes rendje. A paraszt éhezni fog – ami nem helyénvaló egy szellemileg felsőbbrendű lénynek – és üldözőbe veszi a rókát, majd megöli. Ezalatt azonban nem tudja a földjét művelni, a termés elpusztul, és nem tudja megfizetni az adót a Sárkányvérűnek. Lehet, hogy a róka rövidtávon jól járt, de mindenki szenvedett a tette miatt.
Minden ember célja a végső tökéletesség elérése; ha helyesen éli életét, Sárkányvérűként születhet újjá, ha helytelenül, lejjebb kerülhet a szellemi megvilágosultság rendjében, és állatként tengetheti napjait következő életében.
A Rend tanításai szerint öt lény érte el eddig a tökéletességet, ők az Öt Elemi Sárkány, Daana’d, Hesiesh, Sextes Jylis, Mela és Pasiap. A szerzetesek maguk döntik el, hogy melyikük útmutatását követik, és ezután az őáltaluk hátrahagyott szövegek és tanítások tanulmányozásával töltik életüket. A szövegeket gondosan úgy fogalmazták meg a Csillagok Kiválasztottjai, hogy az esetleges apróbb ellentmondások ne okozhassanak skizmát a Renden belül.

A Makulátlan Rend át- meg átszövi az emberek hétköznapjait: amíg ők hangosan ki nem ejtik a nevét, a gyermek csupán „fiú” vagy „lány”, ők vetik az első lángcsóvát a halotti máglyára, és ők hirdetik ki ha a fiú férfivá érett. Templomaik mindenki számára nyitottak, és itt oktatják ingyen a gyermekeket az írás, olvasás és a matematika tudományának alapjaira. A kolostoraik ezzel szemben zártak, ezek az elmélkedés és a tanulás szentélyei.
A Rend nem terjeszti erőszakosan a tanításait és nem rendez autodafékat a hitetlenek okulására, hiszen vakok, ha nem látják a nyilvánvalót, de fegyvert ragad, ha démoni hatalommal rendelkező természetfeletti lények (ideértve a Nap Kiválasztottjait is) fenyegetik a lakosságot.
Lehetőség szerint tartózkodnak a politikai játszmákba való beavatkozástól, de ha szükséges, felemelik a szavukat. Ennek első lépcsőfoka plakátok elhelyezése, melyen tisztán megfogalmazzák véleményüket és jogos kívánságaikat az ügyet illetően. Ha ez nem vezet célra, fegyvertelenül néma felvonulást tartanak az utcákon a Makulátlan Szövegek idevágó passzusait magasra emelve és akik meg akarják akadályozni őket ebben, nagyon gyorsan a porban találhatják magukat a hátukon fekve. A felvonulás előbb-utóbb a palota vagy az ügyben illetékes hatóság épülete előtt köt ki, ahol a szerzetesek némán állva tüntetnek, végül egy adott jelre visszamenetelnek a templomba. Ha így sem következik be a várt változás, a szerzetesek sajnálkozva bár, de az „Erőszak Szomorú Virágzásához” folyamodnak: elfoglalják az érintett épületet, a lehető leggyorsabban elintézve az esetleges ellenállást és addig nem hajlandóak egy tapodtat sem mozdulni, míg nem teljesítik követeléseiket.

A legutolsó alkalommal, amikor egy prefektus móresre akarta tanítani a prefektusi palota előtt virrasztó szerzeteseket, egy szakasznyi íjászt a tetőre parancsolt, a másik csapatot pedig az időközben üresen álló templom felgyújtására utasította. Az íjászok a szerzetesek közé lőttek, azonban ők hirtelen szétszóródtak, kitérve a nyílvesszők elől, majd újra visszaálltak eredeti helyükre. A másodszori és harmadszori nyílzápor ugyanígy célt tévesztett, az íjászok pedig rémülten dobták el fegyvereiket attól félve, hogy átok sújtja őket. A templom elpusztítására rendelt csapat még rosszabbul járt: egy maroknyi szerzetessel találta szembe magát, akik túlságosan betegek vagy erőtlenek voltak ahhoz, hogy csatlakozzanak a felvonuláshoz. A védők pillanatok alatt megfosztották fegyvereiktől és páncéljaiktól a katonákat, akiket meztelenül és több sebből vérezve űztek vissza a palota elé. Másnap a prefektus lemondott hivataláról és bevonult a Császárváros egyik kolostorába. Utóda bölcsen úgy döntött, hogy enged a Rend követelésének.
Nem minden eset ilyen szerencsés, a felvonulások időnként a szerzetesekhez csatlakozó parasztoktól és patríciusoktól felduzzadva felkeléssé fajulnak, ami rendszerint gyújtogatásba és fosztogatásba torkollik és melyet a helyszínre érkező legközelebbi légiónak kell szétvernie.

A fejezet ezenkívül részletesen taglalja a szerzetesek mindennapjait, öltözködési és étkezési szokásaikat, szegénységi fogadalmukat, a harcművészetek oktatását és a Bronz Frakció szerepét, mely a háttérből mozgatja a szálakat. Ezekre helyhiány miatt nem térnék ki, bár nagyon érdekfeszítő olvasmányok.

A Dinasztia Nagy Házai

Képzelj el egy tíz generációra visszatekintő családot, melyek mindegyike együtt él ugyanabban az időben és hasonlóan nagy számú családokba házasodik be. Most pedig képzeld el őket, amint mind egy gazdag, öreg matriarcha kegyeiért marakodnak, aki egyetlen szavával oszthatja és veheti el ezt a kegyet. Majd pedig képzeld el őket, ahogy egymással harcolnak az örökségért, amikor ez a matriarcha végre meghal.*
Nos, ez a Dinasztia. Tizenegy nagyhatalmú játékos, aki mind a Trónusért verseng és megállapodott abban, hogy ha a Császárnő hét éven keresztül nem kerül elő, örököst választanak maguk közül. Öt év már eltelt, és a szövetségek és ellenszövetségek hálója elkészülni látszik. Vegyük hát sorra a Skarlát Trónusra áhítozó versenyzőket…

A V’neef az egyik legfiatalabb Ház, mely birtokolja a borkereskedelem monopóliumát és irányítja a kereskedők flottáját is, ami a szigetek kalmárjait védelmezi a kalózoktól, kikényszeríti a kiviteli és behozatali vámokat, és blokád alá vonja azokat a kikötőket, amelyek nem fizették be a megfelelő adókat. A Ház igazán komoly aduja az a tény, hogy a Makulátlan Rend támogatását élvezi, amit templomok építésével, az Első Korból származó iratok felkutatásával és azokban a Császári Tanácson belüli ritka vitákban, melyekben a Rend is érdekelt, a Rend melletti szavazatokkal szereztek meg.

A Ragara Ház feje a Császárnő legidősebb fia, az egyik legesélyesebb jelölt az utódlás körül zajló harcban. Összefonódásuk a Céh érdekeltségeivel a Birodalom leggazdagabb Házává teszi őket, vagyonukat pedig arra használják, hogy markukban tartsák a többi Házat folyamatos kölcsöneikkel. A birodalmi adóbérlő rendszer komoly összegekhez juttatja őket, és nekik van a legtöbb veszítenivalójuk, ha a hűbéres államok fellázadnak a Birodalom ellen.
A rabszolgakereskedelembe mélyen belebonyolódott Cynis Ház még a dekadens Dinasztián belül is élvhajhász hírében áll és erősen függ a leigázott népek kihasználásától. Vad orgiáikon nem egy szenátori karrier indult már el és bár a Ház még nem élt vissza az itt megszerzett tudással, a hallgatás jószerével szívességszámba megy a Dinasztia soraiban. Sajnálatos módon a Határvidék jelenlegi zavaros állapota miatt erősen csökkent a bevételük és többen azt rebesgetik, hogy a Céh befolyása egyre nagyobb a Ház pénzügyei felett.

A Cathak Ház számos hadvezért és zseniális stratégát adott a Birodalomnak és hatalma a légiói erején alapszik. A fennálló harminc császári légióból ötöt ők finanszíroznak és az eljövendő uralkodónak éppen ezért maga mellett kell tudnia a támogatásukat, aminek a család nagyon is tudatában van, azonban a Házfőt leszámítva szívesebben választanának egy biztos helyet egy eljövendő kormányzatban, mint hogy mindent kockára tegyenek a vezető szerep megszerzéséért.

A Nellens Ház a fekete bárány és a pária a Dinasztia családjai közt. A család csupán egy meglehetősen homályos eredetű nemesi címet birtokol, a Császárnő második hitvesének, Nellens-nek a gyermekei lévén, akiről a Ház a nevét kapta. Nincsenek vérségi kapcsolatban a Császárnővel és csupán egy maroknyi Sárkányvérűt tudnak felmutatni (valószínűleg egy kisebb Kiválasztott nemesi család révén, ami valamikor a távoli múltban házasodott be a családba). A közvetlenül Nellens-től és a Császárnőtől leszármazó két család, a Sesus és a Ledaal Ház komoly erőfeszítéseket tesz, hogy eltávolítsák őket a Dinasztia Házainak soraiból. A fattyú Ház azonban szívós ellenfélnek bizonyul, köszönhetően rendkívül jó pénzügyi érzékének, a befolyásos, ám nem Sárkányvérű patríciusok támogatásának és a fáradságos munkával kiépített jó viszonyának az elégedetlenkedő hűbérállamokkal.

A Tepet Ház, a valaha nagy hatalommal és legalább annyi légióval bíró család, mint a folyton háborúskodó Cathak Ház, nemrégiben elveszítette összes légióját és legígéretesebb jövőjű Sárkányvérű tisztjét egy katasztrófába torkolló hadjárat során, melyet egy lázadó nemes leverésére indítottak, aki fosztogatókat pénzelt a Martalócföldek határának közelségében. Erőteljesen meggyengül pozíciójának következményeképpen a Tanács egy Tepetet nevezett ki régenssé a Birodalom felügyeletére a Császárnő távollétében. A Háznak nem célja a Trónus megszerzése, jelenleg inkább a túlélésre koncentrál.

Egyik Ház sem büszkélkedhet annyi családtaggal, aki belépett a Makulátlan Rendbe, mint a Mnemon Ház és ha netán hatalomra kerülnének, valószínűleg az lenne az első dolguk, hogy újra a Császárváros falain belül tudják a Rend központját és leszámoljanak az áruló Iselsikkel.. A mágia művészetének terén is a legfogékonyabb Ház, számos híres mágiahasználó került ki soraikból, a családfő, Mnemon, pedig mágikus képességeivel, tündöklő szépségével és 400 éves életkorával egyértelműen a legjobban emlékeztet egy Császárnőre.
A másik katonailag jelentős erővel bíró család a Sesus Ház: öt légió fölött parancsolnak, saját seregük létszámát pedig megkétszerezték. Ereje egyben gyengesége is, ők azok, akiket a többi Ház a legkevésbé akar látni a Skarlát Trónuson. Vérvonalukra nagyon vigyáznak és rendszerint a Mnemon (mágikus képességeik miatt) és a Cynis (kereskedelmi kapcsolataik kihasználása érdekében) Házakból választanak házastársakat.
Egy 200 évvel ezelőtti a Császárnő elleni orgyilkossági kísérlet miatt az Iselsi Házat megfosztották birtokaiktól, a családtagok pedig a Magasztos Palotába, a Makulátlan Rend fő rendházába menekültek, ahol a menedékjog védelmezi életüket. A rendházat ritkán hagyják el, mivel a kiszabott ítélet szerint bárki büntetlenül megölheti őket. A Császárnő sok Iselsi Sárkányvérűt „kivégeztetett”, majd mágia útján új személyazonosságot adva nekik beszervezte őket a Mindent Látó Szembe. Rokonaikat túszként tartva a Birodalom leghatékonyabb orgyilkosaiként és kémeiként járják álruhában az országot. A családból sokan csatlakoznak a Makulátlan Rendhez is, ami további védelmet nyújt nekik.

A Ledaal Házat nem érdekli a Skarlát Trónus, olyannyira nem, hogy éppen ez keltette fel a rivális Házak gyanúját, akik most megkettőzött éberséggel figyelik minden mozdulatukat. A családfő tanítója egy Csillagok Kiválasztottja volt és így a Ház mindenkinél jobban tudatában van a Halálurak jelentette fenyegetéssel: a Dinasztia többi tagja valószínűleg csak akkor eszmélne fel, ha az élőholt seregek már a Császárváros kapuján dörömbölnének. A Ledaal Ház irányítja az Áldott Sziget számos kikötővárosát és ők vadásznak a legelszántabban a Kiátkozottakra.

A Peleps Ház felel a császári flotta irányításáért és fenntartásáért, ám a Császári Tanács Ragara Ház indítványozta dekrétuma megtiltja nekik tengeri kereskedelem folytatását, míg saját hajóik révén nem szerzi meg ezt a monopóliumot. A család tagjai a Császári Tanács legkörmönfontabb politikusai és sokan szolgálnak közülük, mint a császári bíróság bírái, ami egy megvesztegetéssel működő bürokrácia esetében jelentős előnyhöz juttatja őket.

A könyv még több, mint 40 oldalon keresztül részletezi, hogy milyen is az élet a Föld Hercegeként (Sárkányvérűként), a születéstől fogva a tanulmányokon és a házasságon keresztül egészen a halálig.

A rendszer és a karakteralkotás

Na, hát ezt is megértük… a rendszerről csak pár szót ejtenék, hiszen néhány apró változástól eltekintve a White Wolf kiadványokban meghonosodott rendszert követi. Az első változtatás az, hogy a célszám mindig 7, a 10-es pedig mindig két sikernek számít. Ha egy próba 3-as nehézségű, az azt jelenti, hogy három sikert kell elérni.
A másik komoly változás a sérülések kezelésében keresendő: a tulajdonság + fegyver nyújtotta bónuszok + a támadásból fennmaradó sikerek számából létrejött sebzésértékből le kell vonni a páncél (és más módosító körülmények, mint például a természetes sebtűrés) védőértékét és a különbség értékével megfelelő számú kockával kell kidobni a sebzést, ami minden siker esetén egy életerőszintnyi veszteséget eredményez.
Mindez egy példával bemutatva: Tepet Tilis Augustus Ereje 5, az általa forgatott Jáde Daiklave +5 halálos sérülést okoz, a támadásából fennmaradt sikerek száma 3. Ez azt jelenti, hogy (5+5+3) = 13 kockányi a nyers sebzése (raw damage). A lekaszabolandó áldozat egy halandó zsoldos, ezért Állóképességének (Stamina) fele nem számít bele a sebtűrésbe (mint ahogy Kiválasztottak esetében ez így van), azonban láncinget visel, amelynek halálos sérülések ellen nyújtott védelem értéke 3. Így tehát (13-3) = 10 kockával dobhat sebzést és minden hét vagy nagyobb értéket mutató kocka egy életerőszint elvesztését vonja maga után. Ez a jelenet természetesen csak akkor következhet be, ha a Sárkányvérű nem használ semmilyen Bűbájt (Charm), ugyanis ebben az esetben a szerencsétlen zsoldos földi pályafutása egy harci körön belül csúfos véget ér.

A karakteralkotás során elsőként azt kell eldönteni, hogy a karakter hol foglalja el helyét a Tökéletes Hierarchiában: a Dinasztia tagja, a Makulátlan Sárkányok Rendjének szerzetese, az Ezernyi Pikkely hivatalnoka, avagy Kitaszított, aki a társadalom keretein kívül helyezkedik el? El kell döntenie, hogy melyik Ház tagja, bár ez játéktechnikailag nem fogja befolyásolni karakterét, csupán szerepjáték és háttér szempontjából. A karakter választott elemi aspektusát viszont már figyelembe kell venni a képességeknél és a Bűbájok kiválasztásánál.
A képességek ugyanúgy öt csoportba vannak osztva, mint a Nap Kiválasztottjainál, csak itt az elemek szerint: Levegő (Nyelvészet, Tudományok, Okkult Tudományok, Lopakodás, Dobófegyverek), Föld (Éberség, Mesterség, Kitartás, Harcművészetek, Ellenállóképesség), Tűz (Atlétika, Kitérés, Fegyveres Közelharc, Fellépés, Társasági Érzék), Víz (Kézitusa, Bürokrácia, Nyomozás, Alvilági Ismeretek, Hajózás) és Fa (Íjászat, Orvoslás, Kifejezőkészség, Lovaglás, Túlélés). A karakter elemi aspektusának alárendelt Elemi Képességek (Aspect Abilities) fejlesztése kevesebb pontba kerül, mint a többié és a játékos még választhat három ún. Előnyös Képességet (Favored Abilities), melyek ugyanezen szabály alá esnek. A Sárkányvérűek kevesebb pontot oszthatnak el a Tulajdonságaik között (7/6/4), mint a Nap Kiválasztottjai (8/6/4), viszont sokkal többel gazdálkodhatnak a Képességek
(35 vs. 25) és a Háttér (12 vs. 7) tekintetében.

Néhány Háttér (Background) a Sárkányvérűek esetében megváltozott, ilyen például a Befolyás (Influence) és a Kapcsolatok (Contacts), amik együtt most Összeköttetések (Connection) néven szerepelnek, a Követők (Followers) Háttér kettévált Parancsnokságra (Command), ami fegyveres csapatok feletti irányítást ad és Csatlósokra (Henchmen), ami kisszámú, de nagyon képzett szolgákat jelent. Az Ereklyék (Artifacts) és az Udvarház (Manse) Háttér ugyanannyi pontért több dolgot nyújt nekik, mint a Nap Fiainak (pl. a 2-es Ereklyékkel az utóbbiak egy, míg a Sárkányvérűek három mágikus tárgyat birtokolhatnak). Két teljesen új Háttér is megjelent, az egyik a Vérvonal (Breeding), mely minél magasabb, annál több Esszenciaponttal (a Bűbájok létrehozásához szükséges) sáfárkodhat a karakter és annál valószínűbb, hogy az utódja is Sárkányvérűnek születik; a másik Háttér a Hírnév (Reputation), amely leginkább szerepjátékos előnyt jelent, mint játéktechnikait.

Természetesen az elemi aspektusok mindegyike egy senki más számára nem elérhető speciális képességgel ruházza fel a Sárkányvérűeket: a Levegő aspektusának követői megháromszorozhatják ugrásuk távolságát és nem szenvednek el sérülést, bármily magasságból is zuhanjanak le; a Föld-elemű Sárkányvérűek Állóképességük teljes egészét felhasználhatják a halálos sérülések elleni sebtűrés-próbákhoz; a Tűz lángba borítja követője testét, elhamvasztva ellenfeleit és megvédelmezi őt a tűz pusztításától, légyen az bár mágikus eredetű; a Víz alázatos szolgái úgy mozoghatnak és lélegezhetnek a víz alatt, akár a szárazföldön; és végül a Fa-aspektus beavatottjai facsemeteként hajolhatnak el a rájuk irányzott támadások elől, hozzáadva Esszencia értékükkel megegyező számú kockát minden Kitérés és Atlétika próbájukhoz.

A Bűbájok

Elérkeztünk hát a Bűbájokhoz, a különleges képességekhez, melyek a többi halandó fölé emelik a Sárkányvérűeket. Először is le kell szögezzük, a Sárkányvérűek gyengébbek, mint a Nap Kiválasztottjai; ha a Föld Hercegei emberfölötti erővel bírnak, a Nap Fiai félistenek, akik leszálltak az emberek közé. Hogyhogy ezek az emberóriások nem igázták még le a Birodalmat? Ennek nyitja a Sárkányvérűek nagy számában és a csapattaktikában keresendő: szemtől-szemben szinte biztosan alulmaradnak egy Kiátkozottal vívott harcban, többen azonban már képesek lebírni akármilyen pokolbéli démont…
Míg a Nap Kiválasztottjai tíz Bűbájjal indulhatnak karakteralkotáskor, a Sárkányvérű Dinaszták csupáncsak héttel, míg a Makulátlan Rend szerzetesei szerény öttel, bár ők ezeket a csak általuk megtanulható és hihetetlenül pusztító erejű Elemi Sárkány Harcművészeti Stílusokból válogathatják össze. A Sárkányvérűek Bűbájaira általánosságban igaz, hogy gyengébbek, mint a Kiátkozottakéi, viszont kevesebbe kerülnek.

A teljesség igénye nélkül néhány érdekesebb Bűbájt mutatok be röviden: A Szellemeket Felfedő Tükör Technika – valamilyen tükröző felület segítségével meg lehet pillantani a körülöttünk az anyagi világban nem materializálódott szellemek tükörképét; Biztonságban az Ellenség Közt – a karakterre irányzott csapások rendre egy vele küzdő másik ellenfelet találnak el; Nyílvesszőt Elemésztő Lángburok – a Sárkányvérűre lőtt nyílvesszők hamuvá omlanak mielőtt célt érnének; A Láng Fantomharcosainak Serege – kísérteties alakok jelennek meg a karakter körül, melyek közvetlenül nem, csak a perifériás látással pillanthatók meg és a Fellépés-próbákhoz adnak bónusz kockákat; Molylepke a Gyertya Lángjában – az áldozat mindent megtesz, hogy a karakterhez jusson, akár egy lángoló házon is keresztülgyalogol; Átgondolt Ajándék Technika – a Sárkányvérű megtudja, hogy mi a célpont szíve vágya, a tökéletes ajándék, amivel meg lehet vesztegetni; Színeváltó Lobogó Metódus – a karakter hajója az ellenséges hajó szövetségesének látszik, kalmárok kereskedőhajónak látják, kalózok kalózhajónak; A Tavasz Követi a Telet – amilyen biztosan váltakoznak az évszakok, a Sárkányvérű oly biztosan talál célba az íjával; A Villogó Szablyák Tánca – egy halálos kardpárbajt külső szemlélő számára játékos bemutatónak láttat; Ében Sarkantyú Technika – a rohamozó Sárkányvérű lováról iszonyú rendet vág ellenségei sorai közt, Lovaglás Képességének értékével megegyező számú plusz kockát adhat hozzá a sebzéséhez.

Az itt felsorolt Bűbájok mindössze a Képességeken keresztül fókuszálják az Esszenciát, ám a Sárkányvérűek képesek a valódi mágiára is, mellyel a puszta akaratukkal formálják a világ szövétnekét: az is igaz, hogy a Mágia Három Köréből csak az elsőbe tartozókra futja az erejükből. Ha érdeklődés mutatkozik rá, akkor elképzelhető, hogy a Három Kör Könyve (Book of the Three Circles) kiegészítőről is készítek egy ismertetőt, mely a Kiválasztottak mágiájával foglalkozik.
Remélem legalább egy-két embernek felkeltettem az érdeklődését, és fellapozzák ezt a nagyszerű szerepjáték-kiegészítőt, amit ugyan az Exalted alapkönyv nélkül nem lehet használni, viszont világleírásnak kiváló.
Jó utat a fenséges és dekadens Birodalomba és ha megérkeztél, dobj be a kedvemért egy jádét a Császárváros főterének szökőkútjába, hátha szerencsét hoz…

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    MatMynor

    2003-08-06 21:17:51

    Udv!

     

    Attila:

    nem lehet, hogy csak az ismerteto merete riaszto kisse az egyszeri cikkvadasznak..?

     

    (vagy, mint ahogy en, altalaban nem ir kommenteket a cimlapon kozolt cikkekhez, csak olvassa azokat)

     

    Santito:

    minthogy az erdeklodes mertekehez kototted, itt jeleznem, hogy engem erdekelne a harom kor konyvenek ismertetoje! :(



    santito

    2003-08-08 08:35:20

    Hmmm... ennél kicsivel több érdeklődést vártam a játék iránt, úgy látszik az Exalted csak keveseknek gyújtotta lángra a képzeletét...

    Attila: szerintem ilyen keveseket érdekel a játék, mivel a novellákra több reagálást látok az oldalon, mint erre a cikkre... :(



    Guildenstern

    2003-08-08 11:06:10

    Az én érdeklődésemet ez a cikk keltette fel az Exalted iránt. Eddig a néven kívül nem sokat tudtam a játékról. Most jobban utánaolvastam a dolognak, és a Dragon-blooded vonal nekem is jobban bejön mint az alap játék.

    Szerintem azért van kevés hozzászólás, mert egy korrekt könyv ismertetésre nincs nagyon mit reagálni. Én se tettem volna. Ha a szerző az egekig magasztalta vagy a sárba tiporta volna a játékot, akkor biztos többen ugrottak volna a témára.



    santito

    2003-08-08 19:33:23

    ahh... értem... akkor legközelebb valami erősen szubjektív ismertetőt fogok elkövetni :(



    Eberen_Orkodo

    2003-08-10 18:52:21

    Nekem akkor is jobban tetszenek a Nap Kiválasztottjai! :-) Az ilyen szigorúan szabályzott settingsben, mint az Áldott Sziget, nem érzem magam olyan jól. Szerintem intrikálós kalandotkat nehezebb mesélni.

    A Mágia három köre engem is nagyon érdekel!

    A cikk nagyon jó szerintem is, és tényleg kicsit hosszúra sikerült.




belépés jelentkezz be    

Back to top button