Mozikritika: Macskajaj

MACSKA-JAJ
Eredeti URL:

http://www.relax-magazin.com/kultura/1999/aug/macska.htm

CRNA MACKA, BELI MACOR; francia-német-jugoszláv, 1998., 120 perc
Producer: Karl Baumgartner
Forgatókönyvíró: Emir Kusturica, Goran Mihic
Rendező: Emir Kusturica
Főszereplők: Bajram Severdzan, Florijan Ajdini, Zabit Memedov,
Sabri Sulejmani, Srdan Todorovic, Branka Katic
Budapest Film bemutató: 1999. augusztus 19.
Hivatalos weboldal: http://www.komuna.com/film/cmbm/index.html

Emir Kusturica olyan mint a Zwack Unicum: aki egyszer belekóstolt,
vagy a kedvence lesz, vagy nem emeli többet a szájához; ám azt még az
utóbbiak sem vitatják, hogy igen különleges ital. El tudok képzelni
olyan nézőt, akit halálra idegesítenek Kusturica filmjei, és képtelen
elviselni azt a balkáni audiovizuális őrületet, ami a vászonról
ráront; ugyanakkor van olyan néző is – mint például jómagam
–, aki úgy gondolja: sokkal szegényebb lenne az élet a Cigányok ideje,
az Arizonai álmodozók és főleg az Underground nélkül.

Pedig ha sorra vesszük a Kusturica-stílus alkotóelemeit – akár az
Unicumba főzött füveket – nem is értjük, mitől olyan jók ezek a
filmek. Mindjárt kezdetnek ott van a zene, az idegesítő balkáni
csinnadratta: harsogó rezek, vinnyogó vonók, csörömpölő dobok és
cintányérok, sokszor artikulátlan üvöltéssel fűszerezve; aztán a
képek, amik fantáziadúsak ugyan, de mindig ismétlődnek: lakodalom,
cigányok, a szélben szálló menyasszonyi fátyol, elképesztő lakó- és
közlekedő tákolmányok, részeg mulatozók arc-közelije, mindenütt ott
gágogó, tipegő, repdeső háziszárnyasok… hadd ne soroljam! A
szereplőkről ne is beszéljünk: csupa aranyfényes
mosolyú amatőr, színész alig akad közöttük. Végül a történetek: mind
naiv mese olyan lejárt szavatosságú érzeményekről, mint szerelem,
barátság, becsület… Ugyan már! Ki a fenét érdekel ez, amikor lassan
Európa összes moziját sötétbe borítják a hollywoodi “baljós árnyak”?

Félreértés ne essék: nem a kedvüket akarom elvenni a rendező legújabb
filmje, a Macska-jaj megnézésétől, csak annyit akartam mondani: ez is
egy hamisítatlan Kusturica-mű. Az összes felsorolt alkotóelemek
megtalálhatók benne; és persze másik ezer egyszeri csoda,
felejthetetlen látomás, zabolátlan poén, egybefogva e féktelenül
tehetséges alkotó biztos kezével.

Az Underground háborús kora után a Macska-jajban Kusturica visszatért
a cigányok idejéhez. Rosszmájú kritikusai szerint azért, mert
megégette magát a politikával; szerintem inkább a rosszmájú kritikusok
szerették volna megégetni őt, de szerencsére nem sikerült. Az
Undeground vitatott világszemlélete ellenére – vagy inkább azzal
együtt – az egyik legjelentősebb európai film, legfeljebb
nem egész Európában egyformán érthető.

A Macska-jaj ehhez képest “csak” egy hétköznapi remekmű. Ha
elmesélném, miről szól, bárgyú kis mesének tűnne szerelemről,
barátságról és bűnről; ám megnézve kiderül: zsibbasztó és lendületes,
néha hihetetlen, mégis realista keserédes komédia, amelyben a zene
csörömpölése, a fegyverek durrogása és a képek tobzódása
közepette most is megérezzük egy vén cigány halk mormolását, amint
évezredes életbölcsességeit duruzsolja fülünkbe. Hogy Kusturica
ismétli önmagát? Ugyan már!
Az Unicumot is mindig ugyanazokból a füvekből főzik, mégsem unja, aki
szereti.

(A szerző filmjegyzetei a Calypso Rádió hétévégi, reggeli magazinjában
hangzanak el.)

Kis Ervin Egon