Élõ ornamentika

Az elõzõ tutorial-ban azzal foglalkoztam, hogy miként épül fel egy ornamentika. Most néhány szó arról, hogy miként lehet az ornamentikát élõvé tenni, egy kép szerves részévé. A stílus és a kompozíció itt is meghatározó, hiszen annak ellenére, hogy a kép több részbõl épül fel, meg kell találni az összhangot, hogy a kidolgozott részletek végül egységet alkossanak.

A mostani tutorial is, az elõzõhöz hasonlóan két stílushoz hajlik: a kelta és a szecessziós díszítéshez. Ellenben itt minden kötöttséget elvetettem, a kelta csomózás szabályai helyett sokszor csak laza átfedést/takarást használtam az egymásba hajló vonalaknál (így csak az elrendezésében hasonlít a klasszikus kelta motívumokhoz), a szecessziós hullámok és ívek pedig ki lettek bontva, hogy szabadon kacskaringózzanak, légies, lobogó mintában. Ezzel együtt a végeredmény mégsem lett kaotikus, mert igyekeztem mindvégig ügyelni az összhatásra, és egymáshoz igazítani a kép elemeit.

Szükséges eszközök: ceruza, toll, akrill (Photoshop vagy pauszpapír az elforgatáshoz, másoláshoz)

1. lépés: A háttérminta motívuma
A motívum alakjának és részleteinek megtervezésére most nem térek ki, ezt az elõzõ tutorial-ban már megtettem. Nézzük azt, hogy mitõl lesz egy kis motívumból teljes ornamentika. Elõször is mivel az egészet a háttérbe szánjuk és halványra, megengedhetjük azt, hogy viszonylag bonyolult legyen, anélkül, hogy megölné a képet, elvonzaná a szemet a kép igazi témájáról, az arcról. Ahhoz, hogy gyorsak legyünk, valamint, hogy látványos és szabályos mintát készítsünk, elég csupán egy kis részletet kidolgozni. Általában a szimmetrikus és szabályos kör alakú mintáknál elegendõ az egynegyed részét megtervezni az egésznek, amit tükrözéssel és másolással tehetünk teljessé. Mivel viszonylag összetett a motívum, ezért most még az egynegyed rész sem szükséges, elég a negyed rész harmadát megépíteni.

2. lépés: A negyedrész
A kidolgozott kis részlet az alap. Ezt megháromszorozva kapjuk meg a kör negyedét. Én ehhez általában pauszpapírt használok. A megtervezett kis részlet fölé teszem a pauszpapírt, és egy rendkívül puha ceruzával (4B, 6B) átrajzolom az egészet. A puha ceruzára azért van szükség, hogy elegendõ mennyiségû grafitot vigyek fel a pauszra. Majd ezt követõen megfordítom a pauszpapírt és egy üres lap fölé teszem. Ismét átrajzolva a másik oldal vonalait az üres lapon grafitlenyomat keletkezik. Ezt a metódust megismétlem háromszor, úgy, hogy a mintát egy kör ívén eltolom. Nem kell megijedni, a dolog egyszerû, úgy mûködik mint az indigó, csak megvan az az elõnye, hogy az eredményt késõbb lehet radírozni, változtatni és korrigálni.

3. lépés: Teljes kör
Aki akarja, az folytathatja a másolást addig, amíg eléri a teljes kört, én általában az egynegyed körnél leállok, mert azt már kényelmesen, gyorsan és hibamentesen lehet Photoshopban elforgatni/tükrözni. Ha kész a teljes kör, akkor elvileg kész a teljes háttér ornamentikánk lenyomata.

4. lépés: Képkeret részlet
A 2. lépéshez hasonlóan építhetjük meg a képünk belsõ ornamentikájának mintáját. Mivel ez viszonylag szellõsebb és nyújtottabb, itt csak két részbõl épül fel a negyed. A bonyolultabb vonalvezetést itt átveszi a stílizáltabb, keltás motívum, de mivel rétegeltebb hatást akarunk elérni, nem kell feltétlen ragaszkodni a csomózás szabályaihoz.

5. lépés: A teljes képkeret
Megkaptuk a teljes kört. Ez elsõre impozáns, de még sok tennivalónk lesz vele. Hogy miért? A késõbbiekben megrajzolandó téma (az arc), s annak különbözõ vonalvastagságai, technikája stb. erõsen befolyásolhatja majd a most még nagyszerûnek gondolt ornamentikánkat.

6. lépés: Téma
A képünk témája egy nõi arc. Igazából ennek megrajzolására nem térnék ki, elég azt tudni, hogy a ceruzával készült skiccet a kidolgozás-megfestés-korrigálás hármas követi. Nõi arcot már mindenki rajzolt:) De ezen a képen néhány stíluselem fontos. Egyrészt van egy érdekes átmenet. A kibontott hullámvonalak, amik az arcra vannak tetoválva egy plasztikusabb homlokpánton keresztül a hajba futnak át. Mind a tetoválás, mind a csatt és persze a haj is szabadon ívelt, egymás görbéihez simulnak. Ez a hármas már önmagában is egy élõ ornamentikát alkot. A zsúfolt háttér és a kissé egyszerûbb belsõ keret mintái arra hivatottak, hogy végül a levegõsebb központi hármas ornamentikához jussunk el. A technikai részletekrõl annyit, hogy mikor az arc megfestésére kerül a sor, használjunk nagyon lazúros, vízzel bõven felhigított akrillt, így a bõr tónusai és pórusai kiemelhetõek, kissé szemcsésebb lesz tõle a kép. Nem elhanyagolható, hogy ezzel a módszerrel finom átmenetet lehet képezni. Amennyiben tovább akarjuk finomítani a képet és nem tartjuk hátránynak a monochrome hatást, Photoshoppal deszaturálás után rányomhatunk egy teli színt. Ezzel még egységesebb lesz az egész.

7. lépés: Közeli
Jól látható a játék a vonalvastagsággal. Az ornamentikának a témával való illeszkedése, a realisztikusból a rajzosba való átmenetben nagy szerepe van a vonalvastagságnak.

8. lépés: A képkeret finomítása
Az átfestés elõtt még finomíthatjuk a belsõ keretet. Vékonyabb vonalakkal, javítgatással és kisebb változtatásokkal hozzáigazíthatjuk az egészet az archoz, és a benne található hullámvonalakhoz. Erre azért lehet szükség, mert a keret eddigi egységes vastag vonalai kissé laposnak tûnhetnek a plasztikusabb és árnyaltabb képhez képest.

9. lépés: Háttérornamentika és belsõ keret
Következhet az összerakás. Elsõként a héttérornamentikát kell hozzáillesztenünk a belsõ kerethez. A halvány hátteret egy relif-fel hozzádolgozzuk a teljes belsõ kompozícióhoz, majd egy vastag fehér körvonallal kiemelhetjük azt. Én tettem egy kocka formájú alapot az egészhez, ezzel újabb érdekes formát kapunk, ami megszelídíti a képet uraló kör-alakokat.

Utolsó: A végeredmény
Készen vagyunk. A képen lévõ ornamentikák körültekintõ beillesztése és átmenetei miatt az egész kép egységes.