A hónap művésze: Buttinger Gergely (Interjú)

Terveink szerint ezentúl minden hónapban készítünk egy interjút az ART.RPG.HU-n a hónap művészével, június hónapban Buttinger Gergely lett a szerencsés (?) kiválasztott :)

– Köszönjük, hogy szakítasz időt ránk:) Elsőnek mesélnél néhány szóban magadról? (Ki vagy, mennyi idős, hova valósi, stb.)

Oh, én köszönöm! :)
Buttinger Gergely, 1975.06.03., Budapest.
Akadtak némi kitérők, de gyakorlatilag mindig is a főváros közelében éltem…

– Gyermek korodtól kezdve művész akartál lenni?:)

ööö… Nem teljesen. Leges legelőször pilóta akartam lenni (kb. 3-4éves koromig), aztán láttam a tv-ben néhány felvételt, amin repülők zuhannak le és összetörnek. Ekkor váltottam. Köszönhetően a hajós képeskönyveknek, innentől kezdve hajóskapitány akartam lenni.
Ez a vágyam még most sem múlt el… :)

– Emlékszel a legelső élményedre a művészetekkel kapcsolatban? Mik voltak a KORAI hatások és inspirációk?

Könyvek. Zenék.
Igazából nem tudok konkrétumokat felhozni. Amióta csak az eszemet tudom, mindig is rajzoltam valamit.
Korai hatások és inspirációk terén meg akkor az anyukámat tudnám megemlíteni, aki leterített a földre nagy halom papírokat, rájukdobált ceruzákat, krétákat, felrakott valami meselemezt és mi nyomattuk öcsémmel a művészetet ezerrel…:)

Később aki talán először hatással volt rám az a gimnáziumi rajztanárom, Egyed László grafikusművész. Ő volt az olyan első profi grafikus és művész, akinek az életstílusa, felfogása megmutatta nekem hogyan lehet a szakmával élni – hogy ez is lehet egy út.
Ez elég érdekes rádöbbenés egy alapvetően műszaki (reál) érdeklődésű családból jött gyermeknél.

– Mikor kezdtél el professzionálisan dolgozni? Mi a véleményed a professzionalitásról?

Rögtön az érettségi után k.vultam el. :)
Nem vettek fel a Képzőre és úgy alakult hogy bekerültem az akkor indulgató Valhallához.

Professzionalitás:
Jó dolog és nagyon rossz is egyszerre.
Szerintem minden ugynevezett `művésznek` ki kellene próbálnia egy kis időre. Utána tudnák csak értékelni azt az elképesztően önző (és éppen ezért jó), nagy szabadságot, amibe végül belehalnak. Persze nem nézem én le a művészeket, de talán valamiféle egészséges egyensúly volna jó a profi és a művészlét között.
Mellesleg ez meg egy nagyon hosszú téma…

– Van valamilyen művészeti végzettséged, iskolád, stb.? Honnan tanultad meg a szakma trükjeit?

Hivatalosan semmi papírom nincs a `szakmámról`. :)
Szabadiskolák, mesterek (ilyenek-olyanok, de inkább olyanok…) és szakkörök.
Igazából, néhány ember jó tanácsain kívül csak magamnak köszönhetem a fejlődésemet. Sajnos eltüntek mostanra az igazán nagy Mesterek (vagy vannak csak jól elbújtak előlem…). Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy össze-vissza hamukáló emberek alatt lötyögjek évekig.
Egyedül jártam rajzolni szakkörökbe hosszú ideig. Aztán szép lassan kezdett kialakulni valami stílusom – ez még most is tart.

Trükköket meg bárhonnan lehet tanulni, csak figyelni kell… :)

– Kik voltak rád legnagyobb hatással a modern és a klasszikus művészek közül? Milyen művészeti stílusok inspiráltak?

Gyermekkoromban Zórád Ernő képregényei (igen, képregények!).
Aztán igazából nem nagyon érdekelt a művtöri és ezért nem is tudom kik voltak rám hatással.
Középiskola vége felé kezdtem témábavágólag érdeklődni, akkortájt nagyon bejött az impresszionista festészet – bár sohasem próbáltam még az olajat.
Később elkanyarogtam a bűnös populáris fantasy és scifi irányvonalak felé: Rodney Matthews, Syd Mead, francia képregények – Moebius.
Iparművészetek csúcsa szerintem még most is a korai XX.-ik század – Art Nouvo, Mucha-val az élen.
Ezen kívül van még millió ember, akinek a munkái inspirálnak nap mint nap…

– A való életben vannak olyan dolgok, amik hatottak a művészetedre (zenék, helyek, kultúrák, stb.)?

Mivel zenélek is, a zenék inkább a zenéimre hatottak… :)

Nemrég jöttem rá, hogy tudat alatt mindig is bennem motoszkált valami vonzalom a mesés közel-kelet irányába. Az egyiptomi kultúra miatt ez valószínűleg mindnyájunk ősi közös emlékezetében mocorog valamennyire.
Imádom még a déli, mediterrán népeket. A digóknál pédául mindig otthon érzem magam :)

– Vannak kedvenc fantasy, sci-fi könyveid, filmeid? Milyen gyakran olvasol, ill. nézel ilyen filmeket?

Mindig olvasok, mindig nézek filmeket. Ez nem kérdés :)
Sokat járok moziba – régen mindenevő voltam (heti 5-6 film) – mostanában szelektálok (már idegesítenek a nagyon rossz filmek).
Mániákus dvd gyűjtő vagyok. Könyvekkel szintúgy…
Sajnos nem tudok kedvenceket felsorolni, mert nagyon sok van – és a hangulatomtól is függ.

– Játszol szerepjátékokkal? Ha igen, mik a kedvenceid?

Igen.
Cyberpunk, a rendszere miatt…
Ezen kívül még sokat próbálgattunk, de igazából nem a rendszertől függ, hogy jók e elsősorban.
Most benne vagyok egy Castle Falkenstein partiban, játszok Max barátom világán (ez teljesen `rendszertelen`) és most talán én is fogok ismét mesélni a saját világomon, valamint lehet hogy megpróbálkozom Legend of the Five Rings-el is.

– Milyen eszközökkel dolgozol? Vannak kedvenc ill. kevésbé preferált eszközeid?

Csőtollal kezdtem, bírom a ceruzákat is. Aquarell cerkákat nagyon szeretem vegyíteni a különféle színű diófapácokkal. Erre dolgozok rá utólag színes tusokkal és csőtollal. Ezeket mind nagyon szeretem.

Nem szeretem a szenet igazából – nem tudtam soha normálisan megtanulni (utálom, ha koszos a kezem).
Valamint a mintázás sem az én világom…

– Mik a kedvenc témáid? Van olyan téma ami kifejezetten nehéz számodra, vagy nem kedvelsz?

Most vettem észre, hogy mostanában minden nagyobb lélegzetű munkámon van valami fa. Nos, szeretem a fákat :)
Szeretem a természetet, a leveleket, a növényeket. Az ezekből következő formai, vagy díszítő elemeket.
A szép és témájában különleges csendéleteket (pl. egy mosdó is lehet jó téma).
A jó portré. Ez még egy nagy célom: egyszer megtanulni jó portét rajzolni. Ami tényleg a személyből tükröz vissza valamit.

Nem szeretem a hiperreált.
Amikor fotózók, akkor is igyekszem elkerülni.
Elsősorban grafikusnak érzem magam, technikákban is.

– Milyen referenciákat használsz egy kép elkészítéséhez?

Sokat fotózóm. Tárgyakat, épületeket, embereket.
Arcokat gyüjtök mindenhonnan – lehet net, vagy Elle magazin :)

– Milyen digitális segédeszközöket használsz? (hardware, software).

PC-n dolgozom, amit kb. félévente újítok fel. Ez elsősorban a játékok miatt van :)
Van hozzá egy Wacom tabletem is, a legkisebb. Ez a legjobb méret szerintem.
Photoshop az alap (festeni is azzal szoktam mindent). Néha egy kis Painter, de szoktam még Bryce-ot is néha.
Valamint egyéb melókhoz mindenféle kiadványtervező progik (Quark, InDesign).

– Általában mennyi idő alatt készítesz el egy képet?

Változó.
Mérettől, kidolgozottságtól függ.
Csőtollrajz (illusztráció): kb. 1 nap (de másnap még megnézem)
Könyvborító: min. 1hét, inkább 2

– Hogy készül nálad egy kép? (mik a folyamatai?).

Ötletelés.
Háttéranyagok `felfedezése`, vázlatkészítés, reggeli kávézás :)
Általában ceruzával alapok készítése, felvázolása, aztán nekiesek.
Innentől kezdve `képszakadás`, folyamatosan dolgozom a témán, kis szünetekkel.
Általában reggel 10-11-től, délután 6ig. Aztán bármennyire is akarnám folytatni (ha nincs még vége), elrakom 1 napra és rá sem nézek másnap reggelig. Nem szoktam sokat anyázni, vagy idegeskedni munka közben.
Azt persze nem szeretem ha zavarnak, de aha már egyszer belelendültem, senki sem tud kizökkenteni.
Csendesen elvagyok és zenét hallgatva, vagy csak úgy magamban dudorászva (néha illusztrálva a témát, hangos `BUMM!` és `HAHA!`, meg `SUTTY!` felkiáltásokkal) pepecselgetek.
Néha szétülöm a lábam, vagy fenekem. Ekkor sétálok kicsit.

– Miben különbözik egy illusztráció elkészítése egy könyvborítóétól, vagy egy alkalmazott grafikáétól?

Hogy kevesebb ideig tart :)

Igazából meg a munkafolyamat idején kívül nem sokban.
Elsősorban nálam az a kérdés, hogy mennyire fog meg a téma amin dolgoznom kell.
Néha találok én annyi élvezetet egy sima DTP melóban is mint egy illusztrációban – de mondjuk ez ritka…
Onnantól kezdve hogy pénzt kapsz valamiért, – akkor az lehet bármi – be kell fejezni egy adott időre, ha tetszik, ha nem. Az hogy a munkafolyamatba mennyi élvezetet és energiát tudsz belevinni, csak tőled függ.
Igyekszem megteremteni a munkához mindig a legjobb körülményeket, ekkor a közérzetem is jobb kicsit.

– Szerinted melyek a különböző rajzeszközök előnyei/hátrányai, milyen karakterük van, amit semmilyen más eszközzel nem érhetsz el (digitális, akrill, tus stb.)?

Nem hiszem hogy bármelyik technika többet érne, vagy jobb lenne egy másiknál.
A nagy kérdés inkább az, hogy melyik az a technika amelyikben te a leginkább önmagadat tudod adni. Ezt kell kikisérletezd és megtanuld az évek alatt szerintem.

Remek dolog, hogy lehet már digitálisan is akár vízfestéket szimulálni, de a digitális technika akkor lesz önálló ág, hogyha saját magát adja.
Tehát maradjon meg az akrill, vagy aquarell a papíron, vásznon.
Digitálisan meg csináljunk olyat, amit nem tudsz papíron megvalósítani (kivétel persze az időhiányból adódó gyorsasági tényező, megrendelés esetén).

Felesleges meg most szerintem belemenni a technikák részletezésebe.
Erről nem lehet tanácsokat adni senkinek sem.
Mindenkinek meg kellene ismerni a lehető legtöbb technikát és szakmai eljárást, nem csak felszinesen.

– Mennyiben igaz az, hogy a digitális eszközök pótolhatnak bizonyos technikai stb. hiányosságokat egy kép megalkotásakor?

Bizonyos mértékben, talán.
Hamar el lehet kápáztatni embereket néhány gyors Photoshop filterrel, vagy fotómontázzsal, de igazából aki szakmailag is ért a dologhoz ezt rögtön kiszúrja.
Aki nem tud rajzolni, azon látványosan lendít az elején.
Aki amúgy is bírtokában van a klasszikus alapoknak, annak hihetetlen segítség (új dimenziók és kapuk tárulnak fel!) :)

– Mely képeidre, munkáidra vagy a legbüszkébb? Vannak kedvenceid:)?

Mindig a legutlosó képem tetszik a legjobban.
Van néhány kedvencem még a `private works` jellegűek közül. Ezek a falamon lógnak :)

– Van valamilyen tanácsod a kezdő művészeknek?

Huh, igen egy csomó, de ezek most nem férnek el itt mind…

Rajzolj minden nap valamit és ne légy türelmetlen! :)

– Köszönöm az interjút:)

Én köszönöm a lehetőséget, ismét.