Sárkánycsontok a Bakonyban

(Élet és Tudomány 2003. március 28.)

Három fiatal magyar paleontológus (Bukta Beáta, Végh Zoltán és Horváth Ádám) tavaly ősszel szakmai gyakorlatként Bakonyszentkereszt határában végzett talajtani kutatásokat. A terület azóta került a figyelem középpontjába mióta 2001-ben Ősi Attila ELTE geológushallgató dinoszaurusz maradványokat talált a Bakonyban (http://iris.elte.hu/tdk/osi.htm).

Az első csontokat körülbelül 50 méterre találták a 2001-es ásatás helyétől. A meglepetés nem ekkor következett be, hisz a csoport tagjai reménykedtek benne, hogy találnak még csontokat a környéken a földben. Maga a feltárás viszonylag gyorsan halad, mivel a leletek nem szóródtak szét, hanem a test formájának megfelelően feküdtek a talajban. A kutatókat az első meglepetés a csontok összeillesztésekor érte. A csontvázból kialakult élőlény nem hasonlított semmilyen addig ismert dinoszauruszhoz.

Maguk a csontok és elhelyezkedésük a Camasaurusok közé sorolta volna be a maradványokat. Azonban két számottevő eltérés is mutatkozik a csontvázon. A megnyúlt koponya, illetve a kér szárnycsonk a repülő dinoszauruszok és azok közül is leginkább a Pterodactylus kochi-hoz teszi hasonlatossá. A kutatók azonban találtak még egy különleges dolgot is koponya felső részén. Közvetlenül a homlokcsont mögül gy szaruszerv emelkedik ki, melynek hossza eléri a 40 centimétert.

A tudósok megpróbálták lemodellezni a lény mozgását. Arra voltak kíváncsiak, hogy képes lehetett e repülni, vagy a csonkok, csak kezdetleges kinövések. A számítógépes program, melyet használtak az egész világon elterjedt és a mozgáskoordináció vizsgálatára használják, az orvostudomány, a régészet és a filmezés területén is.

Mint a mellékelt ábrákon is látható, a gerinc hullámmozgásából adódóan az egész testével képes féregszerű mozgásformát kialakítani, mely a szárnycsapások okozta felhajtóerővel együtt az állat testét felemeli a földről. Ehhez természetesen a testhez viszonyítva legalább két és félszeres szárnyfesztávolság szükséges. A második ábrán bemutatott farokmozgás elkerülhetetlen ahhoz, hogy a levegőben manőverezni tudjon. A vízszintes és függőleges farokmozgások viszonylag gyors és könnyed irányváltoztatásokat tettek lehetővé.

Ekkor jutottak el arra a pontra a kutatók, hogy fontolóra vették azt, amit láttak és tapasztaltak. Az élőlény és modellezett fiziológiája leginkább a fantázia történetekből ismert sárkányokra hasonlít. A szárazföldi dinoszauroszokra hasonlító testfelépítés, a szárnyas ősgyíkokra jellemző koponyaforma és szárnycsonkok, valamint a szarvszerű kinövés a mesék világát idézi.

A legmegdöbbentőbb felfedezés azonban még hátravolt. A csontokat radio-carbon vizsgálatnak vetették alá, hogy meghatározzák az állat mely korban élhetett a földön. A várt több százezer éves adat helyett mindössze pár száz évre hozta ki a csontok életkorát a vizsgálat. A paleontológusok ekkor megpróbáltak külföldi eseteket találni. Vizsgálódásukat siker koronázta. Találtak egy 1977-es fényképfelvételt, mely akkor bejárta az egész világot.

Az élőlényt japán halászok találták Új-Zélandi vizeken. A tetem már oszlásnak indult, így a halászok, hogy ne fertőzzék meg addigi zsákmányukat lefényképezték több szemszögből is maradványt, majd visszabocsátották a vízbe. A felvételeket elküldték a világ legismertebb természettudományi múzeumainak is. A tudósok zavarba jöttek a felvételtől, hisz ismereteik szerint ilyen állat nem létezik. Abban egyeztek meg, hogy leginkább egy repülő ősgyík és egy szárazföldi dinoszaurusz keveréke lehetne. 58 japán, korea és kínai hajót küldtek a térségbe, de a tetemet nem találták meg többet.

A három ifjú paleontológus három irányban szeretné folytatni a kutatást. Elsőként a már feltárt területet szeretnék tovább bővíteni és már csak a bakonyszentkereszti önkormányzat engedélyére várnak. Addig tovább folytatják a külföldi szaksajtó, szakirodalom kutatását. Harmadik szálként pedig a népmesék felé fordulnak. Kevesen tudják, hogy a népek több mint 90%-nál előfordul valamilyen szárnyas, leginkább sárkánynak nevezhető élőlény a mesékben. Már fel is vették a kapcsolatot több hazai és külföldi néprajz tudóssal.
Maguk a kiásott fosszíliák egyenlőre az ELTE egy erre a célra elkülönített kamrájában fekszenek, de a tervek szerint nem sokáig, mivel a felfedezők szeretnék, ha nagyközönség is megismerni a különös leletet. Ezért a tervek szerint késő ősszel egy tárlat nyílik majd a felfedezésből és annak eredményeiből.