Le Renard – Eleven Cthulhu

Címkék

A napokban megjelent – sajnos némiképp titokban – Le Renard Eleven Cthulhu című regénye. Akiknek nem mond semmit a mű címe, azoknak talán a könyv utolsó mondatát tudnám mottó gyanánt említeni: „Korábban kelj fel, ha szép álmokat akarsz!”. Le Renard nevét egyébiránt korábbról már ismerhetjük, hiszen a megboldogult B. kiadó Ars Magica novellás köteteiben számos írása látott napvilágot.

A történet főhőse, Lord Foxgate, 1896-ban született, és már egészen kicsi korában kapcsolatba került okkult, megmagyarázhatatlan, természetfeletti történetekkel. Nyolc éves volt, mikor nagybátyja hazatért az Újvilágból, ahol iszonyú dolgok estek meg vele. A nagybácsi másnapra meghalt, csak egy levél maradt utána, melyet az ifjú Lord, szülei titkolózása ellenére megkaparintott, majd naplójába is bemásolta.
Ez volt a kezdet. A következő naplórészletet már tizennyolc évesen, a háború kitörése előtt jegyzi le Lord Foxgate, aki egy másik, anyai nagybácsival az oldalán hajózik Hong-Kong felé. Útjuk során találkoznak Winchester őrnaggyal, aki rövid amerikai tartózkodásuk során meghívja az ifjút, látogassák meg nagynénjét, a híres és megboldogult feltaláló és fegyverműves, Mr. Winchester özvegyét. A páros néhány éjszakát tölt csupán a hóbortos, különc asszony palotájában, ám ezek az éjszakák örök emlékként élnek tovább rémálmaikban.

Tovább olvasva Lord Foxgate naplóját, egymást követik a borzongató események, élménybeszámolók, melyek hol az íróval, hol ismerőseivel estek meg. A romantikus, kocsmázós-kurvázós párizsi időszak Salvador Dalival és különc művésztársaival éppúgy tragédiába torkoll, mint a rövid de velős ismeretség Giovanni Caprona-val és „összetartó” olasz-amerikai rokonaival a szesztilalom idején. Folytathatnánk a felsorolást a Jamaica melletti tengeren történt „szerencsétlenséggel”, egy bizonyos hong-kongi prostituált szörnyű végzetével, avagy a valaha békés belgiumi kisváros, Per-Am-See történetével, ahol a munkások balvégzetükre új raktár alapjait rakták le valahol, ahol pedig nem lett volna szabad ásniuk.
A borzalmak, a megmagyarázhatatlan események során Lord Foxgate-ben, ki időközben felvette a Le Renard (A róka) nevet megérlelődik a gondolat, hogy az ember talán nem is a teremtés csúcsán helyezkedik el, s hogy Isten nem biztos, hogy mindenható, hanem csak egy parány a sok hatalmasság között.

Az Eleven Cthulhu ragyogó mű, mely hűen tükrözi mind a műfaj, mind írója sajátosságait. A korhű környezet, a karakterek sokszínűsége, a történetek mögött rejlő feszültség, a mindig csak egy karnyújtásnyira lévő de soha el nem érhető válasz a megmagyarázhatatlanra mind megtalálható a regényben. Cthulhu hívőknek a mű egyenesen kötelező, de mindenki bátran megveheti, aki nem fél attól, hogy az elkövetkező pár éjszakán nyugtalan álmok gyötrik majd…

Demirah
Dominium Szerepjáték

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    Kavics

    2003-03-31 11:58:29

    Cthilhuka: Kezdő vagy! Közben egy testrabló kicserélte a főhőst, akibe az emlékeke már nem tisztán jutottak át. Ezért téved ilyen apró dolgokban... Ha figyelmesen olvasod akkor pontosan megtalálhatod a testrablás helyét és idejét....

    :titok:



    Vendég Anonymous

    2003-04-03 12:51:33

    tényleg? hol?



    Vendég Anonymous

    2003-04-14 17:23:58

    Szerintem Le Renard a hazai dark fantasy irodalom egyik legjobbja, gondoljunk a Dagon árnyaiban megjelent novellákra, és az Izabellre, mióta vártam egy önnálló Le Renard novelláskötetre! Ja aki nem olvasta az Ars Magica-s novelláit, azoknak erősen ajánlom.



    Vendég Pickman

    2003-07-16 08:34:04

    A "call of Cthulhu hangulat" fórumba írt megjegyzésemet ide is bemásolom, mert ide is tartozik:

     

    Sziasztok!

    Mostanában olvasgatom Le Renard Eleven Cthulhu című könyvét. (Szántai Zsolt írta igazából) Szóval van hangulata de egyáltalán nem Cthullhu!! Teljesen félreértette a CoC világát (mármint amit Lovecraft megjelenített)! Csak fogtam a fejem, amikor hősünk a negyedik borzalmas cthullhu mítosz találkozást is úgy intézi el, hogy "még ma is borsódzik a hátam ha visszagondolok rá", de ezen túl semi. Úgy kezeli a CoC mítosszal való találkozást mint egy kellemetlen kórházi emléket. Sőt utána elkezd nyomozni! (Ahelyett hogy belezakkant volna az emlékekbe, vagy legalábbis örült volna hogy megúszta, mint majom a farkának, és maradt volna a fenekén!) Bemegy Londonban a könyvtárba és kiadják neki -egy raklapnyi egyéb okkult könyv társaságában- csak úgy mellesleg a Nechronomicont, amibe belelapoz, majd félredobja hogy ez zagyvaság...

    Van a regényben egy társaság, ami a okkult esetekkel foglalkozik, és az egyes eseteket osztályozzák. Ők a C típusú esetekre szakosodtak. C mint Cthullhu! Csak fogtam a fejemet!!

     

    Az okkult társaság egyik tagja hívja hősünket hogy legyen ő is a társaság nyomozója, vegyék fel a Cthullhu lényekkel a harcot, -ekkor a gonosz ellen harcoló bátor lovagokhoz hasonlítja magukat- majd hozzáteszi, hogy a "jó" okkult erőket kellene segítségül hívni a "gonosz" okkult erők ellen!

    Na ekkor láttam igazán milyen gyalázat is érte a mítoszt... Nem tudom mi lesz ebből hisz nem értem még a végére.

    Az okkult események is elég méltatlanok a mítoszhoz: pl a nagy Cthulhu -vagy valamely csillagfattya(?) kiemelkedik a földből és valami ködöt bocsájt az emberekre amitől gátlástalan sorozatgyilkosok lesznek és elkezdik irtani a társaikat.

    Mondjuk nem az első aki félreértette -pontosabban elbarmolta- az eredeti koncepciót.

     

    Ti is olvastátok? Mi a véleményetek?



    Vendég Innana

    2005-07-21 14:54:36

    Szóval....hát igen. nekem is fájt, hogy Cth666h nak mondta a jelenségeket....na mindegy. fél éve volt, hogy amerika partjainál arra nem honos tintahalak mentek ki a partra...meghalni.

     

    na ez Cth666h-s!




belépés jelentkezz be    

Back to top button