Átokföldje meséi: Az üzlet

Egy történet, mely a Fallout mítoszában játszódik.

„Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.”

Miller. A teljes nevét senki sem tudta, de itt nem is számit. Ő egy „üzletember”. Raiderektől lop és nekik adja el a cuccot. Egyedül járta a tájat egy HUMMER- el Chicago közelében. Vastag bokáig érő lóbőrkabátot, alatta agy kisebb fémpáncélt viselt. Rengeteg fegyvert lopott, de csak hármat tartott magánál. Egy Shotgunt, egy MP5K – t és egy Beretta 93- at. Nem volt túl izmos, szőke, rövid haja az égnek meredt. Általában napszemüveget viselt, és minden héten új bakancsot. Ez attól függött, hogy a hullának mekkora volt a lába. A HUMMER meg volt rakva különböző lopott cuccokkal. Most éppen 16 EMP rakétát és egy láda aknát próbált elpasszolni. Tegnapelőtt lopta őket, egy régi börtönt védő Raider csapattól. Itt volt a találkahelyen, a HUMMER lassított, majd megállt. Miller kiszállt, 3 „társával” odalépett a hangárhoz és kettőt kopogott, azután hátra lépett. Az ajtó csikorogva felnyílt. Mögüle Marco a vezér és 5 fős kis csapata lépett elő.
– Hello, Miller! Az áru? – vonta föl szemöldökét Marco.
– Hátul. – biccentett fejével a HUMMER felé.
– Helyes!
– A pénz?
– Hmmmmm… a pénz? – Marco arcán gonosz mosoly gyúlt-
Szóval te azt vártad, hogy még fizetni is fogok… neked? Fiúk! – intett hátra.
És a Vindicator felpörgött, az AK- k, tüzelésre készen emelkedtek a vállakhoz.
– Hát így állunk? – hátrált Miller.

A shotgun és az MP5K egyszerre emelkedett a kabát alól. Húzta fölfelé és tüzelt…hús és ruhacafatok szakadtak a testből a hasán, mellkasán, a nyakán, majd a fején.
Az MP5K- val együtt shotgun is dörrent és kegyetlenül szakította át az egyik Raider testét. Az MP5K újra lőtt, még Marcot elkaszálta aztán üresen kattant. Megpörgette kezében, majd eldobta.
A Raider fején csattant a fegyver, üvöltve, vérző fejjel tántorodott hátra sebe után kapott, fegyverét eldobva.
A felhúzatlan shotgunnal a kezében a Beretta után nyúlt, s hátra vetődött és sorozat módban tüzelt.
A hármas sorozat célba ért, de nem volt hatásos.
Talán páncél… vazzeg!
A vetődő Miller páncéljának a meglőtt Raider 7.62 – es lövedékei csapódtak, nem kis fájdalmat okozva.
A sorozattól a Raider megtántorodott ekkor a Vindicator is felsikoltott. Miller elrakta a Berettát és a shotgun után nyúlt, felhúzta majd oldalra ugrott és lőtt, de elhibázta. Lendületből továbbgurult egy betonakadály mögé. Mögötte a Vindicator lövedékei pattogtak. Az akadálynak támaszkodott, a shotgunt felhúzta és visszalökte a tokjába. Újra a Berettát húzta elő, és sorozat módban hagyta, majd újra tárazott. Övének egyik zsebéből gránátot húzott elő. A fejbevágott Raider kezdett éledezni és Miller édesanyját emlegetni. A meglőtt rabló idegesen tárazott újra. A foglalatba is csak harmadszorra talált bele remegő kezével. A Vindicator folyamatosan pörgött.
A gránáton egy kis felirat volt „FLASHBANG” A lényeg, hogy nagyot robbanjon! Kár a cuccokért!
– Fenébe!
Kihúzta a biztosítékot és közéjük vágta… robbant …nagy villanás…
– B…..g nem látok, mi ez? – kapott a szeméhez a Raider.

A megrémült Raider folyamatosan húzta a forgócsöves ravaszát, amíg üresen nem kattant… De még mindig húzta neki.
FLASHBANG… ez villanógránát… akkor, most nem látnak… – villant a gondolat Miller agyába.
– Ráb..tatok! – kiállt a fedezék mögül és bátran a Raiderek elé lépett. Azok vakon törölgették szemüket.
Lehajolt a halott Marcohoz és elvette Beretta 92 – esét. Kibiztosította és a két pisztolyt maga elé tartva közelebb lépett.
A 93- as Berettát egyes lövésre állította és a két pisztolyt a vak Raiderek fejéhez emelte, majd egyszerre húzta meg a két ravaszt. A rézlövedékek átszakították a két koponyát. Mielőtt a két test összeeshetett volna, előlépett és az éledező Raiderbe eresztette a két tárat. Még vagy fél percig állt a szétlőtt hullák fölött.

Összeszedte a fegyvereket és a lőszert. A Vindicatornak örült a legjobban, de a pénzt is hozhatták volna…
Az MP5- öt a kabát alá rakta újra tárazva. Visszament a hullákhoz és leguggolt Marco mellé.
– Király a bakancsod haver! – majd lerángatta róla, szaga is volt.
Visszament a HUMMER- hez és bedobta hátra a bakancsot.
Beült, majd Chicago felé hajtott…

„Az én belsőm fekély, galád.
Az én szívem mégis áldott…
Arany kell. Mennem kell tovább.”

Miller már fáradt volt. A kocsi kormányát már csak támasznak használta. A feljövő napkorong fénye bevilágította a sivár tájat. Egész éjjel vezetett. A HUMMER porfelhője színezte a tájat. A rozsdás autó reflektorainak fénye eltörpül a napfényben. Hamarosan a sivatagból egy régi autóútra hajtott. Pár perc múlva az egykori Chicago magas épületeinek teteje tűnt elő. Majd egy szétlőtt tábla mellett ment el.
WELCOME TO CHICAGO
Állt rajta a felirattal, mögötte egy boldog család volt; kilyuggatva. A tábla, egy rég elpusztult helyre invitálta az arra járókat.

Az egyik földútra hajtott majd megállt. Kiszállt a kocsiból, hátrament a platóhoz, és egy távcsövet keresett a platón. Fölugrott a motorházra, onnan a tetőre majd a távcsőbe nézett. Távolabb egy konvojt pillantott meg.
Elől egy terepszínűre festett Cadilac, mögötte egy teherutó és hátul egy homokfutó géppuskákkal felszerelve. A kocsik oldalán egy nagy körben sárga ököl markolt egy villámot. A Második Testvériség jele. Majd arra lett figyelmes, hogy a Cadilac- ben lévő katonák tüzelni kezdtek. A homokfutó is előre jött és tüzelni kezdett. A teherautó tetején is feltűnt két katona. Arrébb húzta a távcsövet és egy szupermutáns csapatot pillantott meg, melyből az egyik szétlőtt fejjel esett össze. A többi mutáns visszalőtt, a hatalmas Browingokat és forgócsöves gépágyúkat egy kézzel tartották. Visszanézett a konvojra. A kocsikon lövedékek pattogtak és halott katonák estek össze. A Cadilac szélvédője berobbant, a sofőr egy fröccsenéssel ért véget. Az ülés mögött lévő katona lábai összecsuklottak a Vindicator lövedékeinek elsöprő ereje által. A mellette álló katona is erre a sorsra jutott.
A hátraesett a mögöttük jövő homokfutó rácsos szélvédőjére, onnan legurult a kerekek alá. A kis homokfutó épp csak megugrott az emberi akadályon. A forgócsöves lövedékei újra pusztítottak. Az elöl haladó Cadilac motorháza felszakadt, felnyílt majd elszállt az utolsó katonát is elsodorva.

A homokfutó a hullát épphogy kikerülte. A Cadilac egy oszlopnak rohant, és hatalmas robbanással semmivé vált. Egy AK- 47- es elszenesedett, deformált darabja zuhant a földre, majd a homokfutó hajtott át rajta. A teherautó kicsit hátrébb megállt. A homokfutó a mutánsok előtt pár méterrel megállt és keresztbe fordult az úton. A két géppuskát a mutánsok felé fordították, majd tüzeltek.
Az egyik gépágyús összeesett. Esés közben még egyet elkaszált, egy másikat arcon, szemen majd halántékon lőtt. A testvériség katonái újra lőttek még egy mutáns összeesett a tucatból. A kis homokfutó sofőrje már csak egy véres csonk volt Bullpup- pal a nyakában. A géppuskák kezelői valamit kiabáltak a sofőrnek. Valószínűleg, azt hogy menjenek, de az már nem hallotta. A forgócsövesek valószínű kifogytak, mert már nem lőttek velük. De a Browingok lövedékei kegyetlenül ledarálták a két katonát.
A teherautó lassan tolatni kezdett.

Meg volt terhelve, de vajon mivel?
A mutánsok újra lőttek, a motor füstölni kezdett. A szélvédő berobbant, a kocsi lassan megállt. A sofőr felöli ajtó kinyílt. Megpróbált kiszállni valaki, de leesett… Pofára. Ekkor törhette ki a nyakát, a kocsi elég magas volt hozzá.
Ellenfél nem volt, de a mutánsok még mindig lőttek. Az elől lévő mutáns oldalra lépett, de a mögötte lévő társának Browingja felszakította testét és hullaként esett össze.
Már csak három – gondolta Miller.

A mutánsok a kocsihoz mentek. Az egyik a fülkébe, a másik kettő a platóra mászott. Pár perc múlva a mutánsok előmásztak, és tovább álltak. Miller elvette a távcsövet szemétől, a motorházról a földre ugrott. Kinyitotta az ajtót, és az anyósülésre dobta a távcsövet. Benyomta az indítógombot és a gázra lépett. A kormányt a konvoj felé forgatta. Elősző a homokfutóknál állt meg, és azokat fosztotta ki. A két géppuska kilógott a ponyva alól. Elgyalogolt a mutánsok fegyvereiért és azokat is a platóra dobta. Beszállt, majd a teherautóhoz hajtott.
A fülkében egy AK- t és egy FN P- 90- et talált. A halott sofőrtől egy GLOCK 18- at vett el. Mielőtt hátrament volna, elővette az MP5 K- t és kibiztosította. Óvatosan a ponyva hátuljához lapult. Kifordult a ponyva mögül és körbepásztázta a terepet, de sehol senki. A raktér üres volt, csak egy hatalmas acélkoporsó állt benne. Fölmászott, és a koporsóhoz lépett. A koporsót egy tárlórekesz lehetett. A mai világban ritkán lát az ember, illetve mutáns vagy ghoul ilyen tiszta fémet. Nem rozsdás, nem kopott.
Mintha most hozták volna egy VAULT- ból.
MP5 K – ját az ajtónak szegezve a rekesz mellé térdelt. Egy sárga kör, benne egy kisebb fekete. A fekete körrel majd összeolvadva három szerteágazó vonal, a kör széle felé vastagodva. Ismerős volt a jel, de nem tudta honnan. Majd villámcsapásként ugrott be: Sugárzó anyag! – majd reménykedni kezdett- Ó… csak adja Isten.

Géppisztolyát a tetejére dobta, majd a nyitópanelnek esett.
Kinyitotta, benne néhány számbillentyű, BEVITEL, MÉGSE és C gombok. Fölöttük egy kijelző rajta zöld felirat: LEZÁRVA és mellette egy piros felirat: ÉLESÍTVE..
– Ehhez egy elektromos nyitószerkezet kell.
Felkapta fegyverét és leugrott a platóról. A HUMMER- hez futott és a hátsó ülésen lévő dobozban kezdett turkálni. Majd megtalálta a keresett tárgyat. Becsapta az ajtót és körülnézett.
Sehol senki… de sietni kell… amíg nem fedezi föl más is…
Felugrott a raktérbe, és a rekeszhez lépett. Lecsavarozta a műanyag védőburkolatot, majd összekötötte a nyitószerkezettel. Pár gombnyomás után a felirat KINYITVA- ra, és zöldre váltott. A rekesz lassan felnyílt és gőz csapott elő belőle. Megfogta a fedőt és felnyitotta, a gőz elszállt. A rekeszben egy robbanófej pihent. Szürke, tompa gúla mégis ereje mindent elsöprő…

Rövid vizsgálódás után és első ránézésre 83 megatonnás lehetet.
– Ez az BABY… gazdag leszek! – mosolygott Miller.
Leugrott a platóról és gondolkodni kezdett.
Ez már nem megy sehova…tehát hogy a f…ba megy ez innen!? Hozzam ide a vevőket… Fenéket, addig elviszik!
– Fenébe! – rúgott a kocsi kerekébe új bakancsával.
Majd újra dühös lett, de most fájó lába miatt.
Megfeledkezett róla hogy már nem acélbetétes bakancs van rajta. A HUMMER- hez futott és rendet dobott a platón. A kisebb cuccokat a hátsó ülésre dobta, csak a géppuskák és a forgócsövesek maradtak hátul. Néhány pléddel és egy álcahálóval kibélelte a rakteret. Visszafutott a kocsihoz, felugrott aztán a rekeszhez lépett. Óvatosan kiemelte a fejet és magához ölelte. Megpróbált elindulni vele. Furcsa érzés volt, egy atombombát cipelt. Nem könnyű meló, a kicsinek nem mondható robbanófej 180kg lehetett, Miller úgy 70. Persze páncél nélkül. Ügyetlenül fogta meg a vastag dobozt, próbálta lehúzni a teherautó platójáról, de az meg sem mozdult. Megemelte, most több erőt vitt bele a mozdulatba, mire a bomba megcsúszott és leesett a kocsiról.
Hatalmas puffanással ért földet. Millerben mintha megállt volna valami egy pillanatra. Rémülten nézett a bombára.

Az Istenit! – de mivel nem történt semmi, megkönnyebbült- Kibírta! Ha nem lőnek le, szívrohamot kapok ettől! – tovább gondolkodott- Várjunk csak?! Ezeket régen a levegőből dobálták! Repülőkről!
Azok a furcsa roncsok, mintha egy kocsi lenne farokkal a tetején meg négy lapát. Valahonnan azt hallotta, hogy helikopternek, meg repülőnek hívták őket. Repülőket már látott. Egy nagyvárosban, ami a sivatagban van. A városiak szerint, valami hajó. Nagy ágyúkkal felszerelve, amik, működtek is. Az a város biztonságosabb volt, bármelyik Vaultnál.

Vazze már megint elgondolkoztam, ez az életembe is kerülhet! – Még egyszer megpróbálta felemelni, de nem sikerült. Derekába enyhe fájdalom hasított. Nem bírom elvinni.
Egy utolsó próbálkozást még megért, döntötte el magában Miller. Megfogta az egyik végét, izmai megfeszültek, majd nagy nehezen megemelkedett. Derekába hasító fájdalom tiltakozott, de Miller emelt.
Sikerült megemelnie, majd lassan húzni kezdte maga után a porban. Lépésenként haladt, minden egyes lépés fájdalommal járt. Nagynehezen elérte a HUMMER – t, a bombát, pedig nekitámasztotta a plató végének.
– Na, ez most mutatvány lesz. – mondta halkan magának, közben letörölte az izzadságot a homlokáról.
Beállt a bomba mögé, lábait kicsit megterpesztve. Lehajolt, megfogta a bombát és…
Miller minden erejét beleadta az emelésbe, végül sikerült a bombát felcsúsztatni a terepjáró platójára.
Beszíjazta a plató ponyváját, és elhajtott a teherautótól. Kicsit arrébb lefékezett, és hátranyúlt egy M16- ért. Az alján egy M203 – as gránátvető volt. Megtöltötte, majd kiszállt a kocsiból és a teherautó roncsát célozta meg.
– Ha nem az enyém, hát senkié!

Közelebb lépett, és meghúzta a ravaszt. A gránát a raktérbe csapódott, és felrobbant. A ponyvát szétszaggatta a robbanás a raktérrel együtt. Pár másodperc múlva a fülke is felrobbant. Visszaszállt a kocsiba, és a gázra lépett. Újra visszatért a főútra.
Tehát irány Chicago…