Retro számítógépes RPG-k, kicsit másképp

„Ha Mohamed nem megy a Hegyhez, akkor a Hegy megy Mohamedhez.” – tartja a bölcs mondás. A veterán gamerek mind ismerik az érzést, mikor egy öreg joystickot látva, vagy egy régi dallamot hallva felelevenednek a régmúlt klasszikusai, mint pl. a The Last Ninja, az Impossible Mission, és még sorolhatnám. Ilyen felkavaró érzelmi viharok után szinte mindenkit elragad a nosztalgia vágya, és ebből a célból tucatnyi emulátorhoz, romhoz, és egyéb segédeszközökhöz nyúlunk, hogy a PC-s korszakban is feleleveníthessük múlandó fiatalságunk örömteli perceit. A helyzet azonban változni látszik, és a virtuális időutazás szeszélye egy gyorsan fertőző lázzá nőtte ki magát, aminek szele már a fejlesztők haját is borzolni kezdte. 1 szó mint 100, egyre több az olyan projekt, ami az új ötletek helyett a gyökerekhez nyúl vissza, és bár a licenc jog az licenc jog, jól tudjuk: az anyag nem vész el, csak átalakul.

Első páciensünk a Dino Eggs, mely egy futurisztikus C64-es platform gamma feldolgozása, és bár a fejlesztő csapat maroknyi, lelkesedésből nincs hiány.

A Devil Whiskey már egy fokkal komolyabb, mely a Bards Tale históriát éleszti újra. Az előbb említett jogi problémák itt már fenyegetni kezdtek, de ez csak kisebb módosításokat követelt meg, a 3D-be való implantálás, valamint a mai elvárásoknak megfelelő környezetbe ültetése ettől függetlenül szép ütemben folyik.

Végére hagytam a legfinomabb falatot, ami egy, a már PC-s korszak kezdetéből is jól ismert darab. Az eredetileg neki szánt Ultima nevet ő is elvesztette a tárgyalások során, de a történet, a hangok, és a megjelenítés mai feldolgozásban ugyan, de az első részből jól ismertek lesznek.

Lothar